Nadrág átalakítás

Ezt a nadrágot (nadrágkosztümöt) két éve varrtam, Burda szabásminta alapján.

Nagyon csinos, élére vasalt, az alján hajtókával. Szeretem a férfias nadrágkosztümöket, irodába a legkényelmesebb, mégis üzleties megjelenést biztosít.

Jó minőségű szövetet sikerült vennem hozzá, nagyrészt gyapjú, kisebb részben pedig elasztán van benne. Igaz, hogy nem sokat hordtam, de semmilyen kopás, bolyholódás nem tapasztalható rajta, de a nadrágot mégsem szeretem.

A magasított derékrész egyszerű kivitelezhetősége miatt választottuk a fazont, ugyanis a testvéremmel - az első varrásoktatások egyikén - ugyanazt a fazont készítettük párhuzamosan.

A probléma mindkettőnknél fennáll. Talán nem elég gömbölyű a csípőnk ehhez a fazonhoz, az is lehet, hogy ez általános probléma másnál is, de mászik le a derekunkról. Egész nap rángatom fel, kimondottan bosszantó, és így már nem is túl "üzleties" :-) . Most így utólag nézegetve az újságban a fotókat, a modelleken is lóg.

Mivel remekül illene a színe az egyik blúzanyagomhoz, érdemesnek találtam az átalakítását. Le kell vágni a róla "magasítást" és rátenni egy klasszikus övpántot, ami a derékon tartja a ruhadarabot.

Említettem - a közben már nagyon ügyesen varrogató - nővéremnek, és az ő kedvéért teszem fel a blogra a tegnap esti munka leírását.

Nagyjából egy óra alatt elvégezhető a feladat:

Először felpróbálom a nadrágot, és magamon egy kréta segítségével bejelölöm a derekam helyét. Aztán - a tévéfotelbe huppanva egy bontóval és egy kisollóval - lefejtem a francia kapcsot,

felbontom a stircelőpánt kézi rögzítését, és kifejtem az oldalába varrt cipzárt.

Bátran levágom a derekát, rajta hagyva a varrásszélességet, tehát a jelöléstől kb 1 centivel feljebb.

A cipzárhasítékot lejjebb bontom (annyival, amennyit levágtam felül), géppel megerősítem az oldalvarrást az új cipzárvégződésnél, és a cipzárt újra bevarrom a szokásos módon. Én itt sem spórolok az előre beférceléssel.

Sajnos én már nem találtam meg a nadrág maradék anyagát, ezért egy kis maradék bélésselyemből és egy szaténszalagból készítem az övpántot. Mivel én semmit nem hordok betűrve, úgysem fog látszani.

A szaténszalagot a derekam köré kanyarítottam, összetűztem gombostűvel, aztán úgy vettem le, hogy mindkét oldalába tűztem tűt, hogy lássam mekkora hossz kell. Ráhagytam mindkét végén 5-5 centit.

A két gombostű közötti selyemszalagot felvarrtam - cipzártól cipzárig - a nadrág derekára, a két 5 centis ráhagyás a cipzárnál lóg túl. A varrást levasaltam. A selyembélésből ugyanakkora szalagot szabtam, mint a szatén, és beragasztottam közbéléssel. Ezt rávarrtam a szaténszalag tetejére, és ezt a varrást is levasaltam. A két végén kialakítottam a gombolásrészt, az elülső részére a gomblyukrészt, a hátulsó részére az alámenetet. A selyembélést belülre vasaltam, letűzködtem és a színe felől (a szaténszalag szélén) végig varrtam, lefogva a bélést.

Felvéve sokkal jobb érzés, fogja a derekam, nem mászik le a nadrág.