OREO-dili

Akik szeretik az internetes főzőoldalakat olvasgatni, azok nemigen kerülhetik el az oreoval való találkozást. Sokan kóstolták is már, de még mindig sokan vannak azok is, akik exotikus ínyencségnek vélik a fekete-fehér kekszet. A hazai boltok még kevéssé vannak vele tele, de ha átlépjük a határt (bármelyik irányban), elámulunk a sikerén és ha még nem ettünk ilyet, ne is hagyjuk ki!

Abban biztos vagyok, hogy a magyar pilótakekszet mindenki ismeri, sőt, legtöbben szeretjük is. Azért említem, mert az oreo küllemében a magyar klasszikusra hasonlít, azaz két nyomott mintás, feketére kakaózott keksz korongot fehér krém ragaszt össze. Ízében már nem igazán hasonlít rá, ropogósabb, talán édesebb is, egyesek szerint egy kis sósság is felfedezhető benne. Az a gyanúm, hogy legnagyobb előnye inkább a külleme, dekorációs értéke.

Egy amerikai egyetem kutatócsoportja vizsgálta az oreo „függőség” okát, és bebizonyosodott, hogy a kísérleti patkányok képesek egész nap az oreo kupac mellett eszegetni, sőt az is, hogy pont ugyanúgy eszik, ahogy sokunk a pilótát, azaz, külön a tésztát és a krémet. Az is kiderül a cikkből - mielőtt megijednénk -, hogy nem az oreo okoz függőséget, hanem maga a cukor, de ezt már régóta tudjuk és vállaljuk (néhanapján) a kockázatot.

Több, mint száz éve, 1912. óta gyártják az USA-ban és szinte a kezdetektől Amerika első számú favoritja. Számos új ízre bukkanhatunk, de még mindig az eredeti a kedvenc. Érdekes, hogy mióta a gyártás világ körüli útra indult, egy picit lehet igazítani az eredeti recepten, például vegán környezetben nem tehéntejből készül a krém, vagy egyes helyeken kókusz zsírral gyúrják a tésztát.

És honnan derül ki, hogy valami világraszóló sikert arat? Ha szembejön velünk más területeken is; mint az oreoval töltött csokik, házi sütések kelléke, oreos jégkrémek, sőt, egyre inkább a divatban is.

Farsangi szalagos fánk

Kolbászt minden évben töltünk. Közösen a barátainkkal, nagy adagot, hozzáértő bácsinál füstöltetjük, évről-évre szaporodó tapasztalatokkal. Most ezen a januári, farsangi időszakra eső napon ismét összejöttünk. Tegnap este csak annyit kérdeztem telefonon a barátainktól, hogy „Szalagos vagy csörege?”, nem bonyolítva a beszélgetést feleslegesen tovább, bízva benne, hogy szükségtelen, fél szavakból is értjük már egymást. Értettük: rávágta, hogy „Szalagos”.

Kenyérsütőbe a hozzávalók bekészítve, gyúr és keleszt, nekem már csak annyi feladat jut, hogy kinyújtom, pihentetem, szaggatom és kisütöm.

Úgy gondolok rá, mint a Nagymamám receptje, de ő „Ági fánkjának” hívja, kapta a receptet egyszer valamikor, valakitől. Érdeklődésképpen, összehasonlítottam a neten mostanában tömegével felbukkanó szalagos fánk receptekkel és még a legnagyobb kelt tésztás bloggerguruknál is ez a recept látható, csak a mennyiségi arány változik.

A kézi technikával dolgozók tegyenek egy bögrébe 2 dl tejet, langyosítsák meg, 1 teáskanál cukor és 3 dkg morzsolt élesztő mehet bele. Negyed óra alatt felemelkedik az élesztő.

Addig is kimérünk 50 dkg lisztet: a fele rétesliszt, a másik fele a szokásos finomliszt. A közepébe mélyedést csinálunk, oda öntjük a felfuttatott élesztőt, 3 tojás sárgáját, 1 teáskanál cukrot egy fél citrom kifacsart levét, 1 evőkanál rumot, és összedolgozzuk. Ha túl száraz, még pár csepp, akár fél deci tej mehet bele. Ha már homogén a massza, csurgassunk bele 5 dkg olvasztott margarint. Úgy dolgozzuk el a tésztát, hogy a margarint teljesen beszívja végül. Csapkodjuk, gyúrjuk, ahogy egy kelt tésztát szokás. Végül langyos helyen (elég szobahőmérsékleten, csak ne nyissuk rá ki az ablakot), konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztjük.

Kenyérsütő géppel dolgozók minden fenti hozzávalót előre bepakolhatnak, elindítják a másfél órás dagasztó-kelesztő programot és mehetnek is ki a konyhából.

A kelesztés ideje után lisztezett deszkán kinyújtjuk a rugalmas tésztát kb kisujj vastagságra, és (én 7 cm átmérőjű) pogácsaszaggatóval (esetleg bögrével) kivágtam a karikákat. Ebből a mennyiségből 20 db lett. Újra letakarom, és megint magára hagyom 20-30 percre. 

A várakozás vége felé meggyújtom az olaj alatt a lángot, forróra melegítem, és most is fontos infó jön: ahogy felemelem a korongokat a deszkáról, határozottan beledugom a hüvelykujjam a közepébe és ezt a lukas felét lefelé borítva teszem a serpenyőbe. Gyorsan berakom, amennyi belefér, majd lefedem a serpenyőt. A láng ne legyen annyira erős, hogy gyorsan megégjen, de gyenge lángon se áztassuk a tésztát. Pár perc múlva a fedő alá kukkanthatunk, ha már pirul az alja, lehet leszedni a fedőt és megfordítani a fánkokat. A másik (alsó) fele sütéséhez már nem kell a fedő. Még néhány perc és vehetjük ki papírtörlőre.  

 Sárgabarack lekvárral ne felejtsük el megpúpozni a tetejét!

Sárgabarackos gombóc

Amikor - finoman szólva - a fülünkből folyik már a sok friss sárgabarack, mert esszük, ahogy elkezd potyogni a fáról, nagy részét befőztük lekvárnak, a férj pálinkájába is jutott egy tetemes mennyiség, akkor újabb barack-felhasználási ötleteket vadászunk. Számtalan finom, barackos sütemény receptje kering a világhálón, süssük végig azokat, de a gombóc egy jó nyári ebédnek is beválik. Nem egyedi, nem ritka recept, ám annál finomabb és nagyon is szezonális.

5 szem, nem túl nagy burgonyát főztem meg bő vízben, még melegen meghámoztam, krumplinyomóval összetörtem és hagytam kihűlni (ez fontos!).
1 tojást ütöttem bele, elkevertem és szép lassan annyi lisztet kevertem hozzá, amennyit felvesz a massza, hogy gyúrható/nyújtható tésztát kapjunk. Tudom, hogy kezdő szakácsok utálják ezt a "mennyiségtelenséget", ezért lemértem, nekem bő 10 deka volt szükséges. Nehéz pontosabbat mondani, hiszen nincs két egyforma krumpli és tojás. Bőven lisztezett deszkán kinyújtottam, nem túl vékonyra, nagyobb négyzetekre vágtam (elég nagyok a barackjaink), a magjánál kettéválasztott barackok közepébe, a mag helyére, barna cukrot adagolva összezártam és a tésztát a két markommal köré "masszíroztam". A kezemet bőven liszteztem eközben. Lobogó vízbe tettem őket (több részletben) és a zsiradékban közben megpirult zsemlemorzsára szedtem, miután megvártam, hogy a gombócok a víz felszínére feljöjjenek és még 1-2 perc, hogy biztosan átfőjenek. (így mondtad, Anya?)

Ebből a mennyiségből (5 nem túl nagy krumpli, 1 tojás és kb 10 deka liszt) 10 db, jó nagy gombóc lett.

Enyhe lelkiismeret furdalásom azért akad, miközben beleharapok a szaftos gyümölcsös, krumplis tésztába, és arra gondolok, hogy igen, biztos működne graham liszttel, vagy teljes kiőrlésűvel, sőt a gyümölcs plusz cukor nélkül is édes, de édesítőszerrel a közepében sem hizlalna. Legalább a panírmorzsa teljes kiőrlésű. Majd nem eszem sokat.

Rákóczi túrós

Írhatnék arról, hogy miért pont így hívják, meg arról is, hogy milyen az eredeti recept, stb… de én inkább arról írnék (előzőeket meghagyva a gasztrobloggereknek) , hogy miért jó ezt a sütit sütni. Tényleg jó! Szeretem, ha egy süti úgy készül el, hogy csinálom, csinálom és különösebb időveszteség, pihentetés, stb után kiveszem a sütőből és készen van.  Persze, annak is van előnye, ha előző nap készül el a tészta, krém, hogy a kitűzött napon már csak összeállítani kelljen, de ez a süti annak ellenére gyors süti, hogy több rétegből áll és nagyon finom.

Azzal kezdjük, hogy gyúrunk egy omlós tésztát: 35 dkg lisztben elmorzsolunk 12 dkg margarint, hozzáadunk 12 dkg kristálycukrot, késhegynyi szódabikarbónát, 1 egész tojást, szükség esetén 1-2 kanál tejfölt, hogy könnyen összegyúrható tésztánk legyen. Kinyújtjuk egy normál méretű, magas falú tepsi számára és 180-200 fokra előmelegített sütőben 12 percig elősütjük.

Ebben az első 12 perces sütési „szünetben” elkészítjük a túrókrémet: 2 tojás fehérjét keményre verünk és félretesszük. Ugyanezen 2 tojásnak a sárgáját 20 dkg kristálycukorral fehéredésig keverjük (én géppel csinálom). A kikevert tojássárgákat (még mindig géppel) összekeverem 50 dkg túróval, 1 csomag vaníliás cukorral, 1 evőkanál grízzel és egy citrom reszelt héjával. Itt kapcsolom ki a gépet és fakanállal beleforgatom a félretett tojásfehérje habot.

Még annyi időnk van, hogy kikészítjük a sárgabarack lekvárt és le is telt a 12 perc sütési idő (a sütőt nehogy kikapcsoljuk!). Kiveszem a tésztát és megkenem a lekvárral (nem sajnálva). Rákenem az összes túrókrémet, egy lapát segítségével elegyengetve. Visszateszem az egészet a sütőbe újabb 12 percre.

Ezalatt a 12 perc alatt, 4 tojás fehérjéből kemény habot verek. Mikor már majdnem kész, akkor adagolok hozzá kanalanként 10 dkg porcukrot. Ha letelt a túrós sütés 12 perce, kiveszem a sütit, rákenem-kupacolom a habot és újabb 12 perc alatt aranybarnára pirítom a sütőben. Ezalatt az utolsó sütési fázis alatt, rendet tudok tenni a konyhában, elmosogatom a tálakat.

A fotók régebbiek: a felkockázott verzió korábban készült, 1-2 hónapja készítettem, akkor a hab tetejét csak villával rajzoltam tele. Az omlós tészta feléből készítettem akkor, és a maradék tésztát a fagyasztóba tettem. Természetesen a túró és tojáshab részt is feleztem. A másik fele omlós tésztát tegnap sütöttem meg, ezúttal „habsipkákat” formáztam a tetejére.A fél adagnál egy kicsit csökkenteni kell a sütési időn is, a 12 perc helyett max 10 percig kell sütni az egyes rétegeket.
A képeken látszik, hogy a fél-fél adag sütiből mennyi lesz. Kisebb vendégségnek bőven elég.

Burda bonbon, avagy boldog Karácsonyt!

Láttátok az októberi Burdában azokat a guszta, szülinapi (25 éves a hazai Burda) bonbon golyókat?

Remek ajándék lehet belőle, és még el is készül Karácsonyig!

Azt hittem, hogy a most oly divatos temperált csoki bonbon gyártáshoz csinál kedvet a cikk, de beleolvasva rájöttem, hogy nem, ez bizony sütnivaló lesz. 

Egy szomorkásan sötét, esős, decemberi napon láttam neki a sütik elkészítésének, lélekben rászánva az egész napot, mert a leírás szerint pepecselésre kell számítani.

Két fajta sütiről van szó, az egyik csokis-mentás, csokimázzal, a másik répatortás-karácsonyi fűszeres, fehércsoki bevonattal. Hm, jól hangzik, ugye?

Mivel én mindkettőt el szerettem volna készíteni, és felkészültem a macerára, így azzal kezdtem, hogy minden hozzávalót a konyhapultra készítettem és középre kiraktam a tálas mixeremet, hogy minél inkább szabaddá tegyem a kezem, tésztakeverés közben.

Az első süti tésztáját beraktam a sütőbe, és amíg elkészült, volt időm elmosni a keverőtálakat, kanalakat, lapátokat és összekevertem a második süti tésztáját és az elsővel melegváltásban tehettem is be a sütőbe.

Ahogy a jó meleg lakásban terjengett a kakaós, mentolos és karácsonyi fűszeres illat, már nem is volt zavaró, hogy milyen pocsék idő van odakint.

Amíg a második süti tésztája a sütőben sült, azalatt bőven rendet lehet tenni egy kicsit a konyhapulton, bekeverni az első bonbon összeragasztó töltelékét, és mivel a hideg erkélyen pillanatok alatt kihűlt a tészta, még a krém összekeverése, vizes tenyeres-golyóbisozása is belefér, higgyétek el!

Mialatt a második tészta kihűl, addig bekeverem annak a krémes masszáját és kitakarítottam a konyhát.  Az összetépkedett tésztát összegyúrtam a krémmel és mentek a hűvösre, hogy a benne lévő margarin újra megdermedjen, nehogy lágyan beleforduljon a csokibevonatba mártogatáskor (na, ezt én még gyakorolhatom).

Utólagos véleményem az, hogy - főleg a répatortás golyó - nagyon édes, kevesebb cukor is elegendő lenne, bár ízlések és pofonok különbözőek.

És, ha valaki még nem vette volna meg a lapot, akkor íme, a pontos receptek:

Mentás csokigolyók

(Kb 45 db)

Hozzávalók:

tészta:

 45 g kakaópor

110 g liszt

1 teáskanál sütőpor

csipet só

0,5 teáskanál szódabikarbóna

75 g puha margarin

150 g kristálycukor

1 tojás

1 teáskanál borsmenta aroma

160 ml tej

krém:

6 evőkanál margarin

340 g porcukor

5 evőkanál tej

1 teáskanál vanília aroma

6 evőkanál kakaópor

étcsokis bevonó máz

A sütő bekapcsolásával kezdjük, állítsuk 180 fokra és kenjünk ki zsiradékkal, szórjunk meg liszttel egy közepes méretű tepsit.

A tészta hozzávalóinál, az első kupacban felsorolt száraz hozzávalókat szitáljuk egy tálba. Egy másik tálban a margarint keverjük ki a cukorral (második fejezet a tészta hozzávalóiból), üssük bele a tojást, az aromát és tejet. Ehhez keverjük hozzá a száraz hozzávalókat a másik tálból. A sűrű masszát öntsük a kivajazott tepsibe és tehetjük a sütőbe kb. 20-30 percre. Attól függően, milyen vastag a tészta a tepsiben. Az én tepsim kb. 25X35 centis volt, abban kb. 1 cm vastagon terült szét, annak elég volt 20 perc is. Ahogy elkészül, mehet a hűvösre!

A krém hozzávalóit a fent felsorolt sorrendben keverjük össze habverővel. 

A kihűlt tésztát összetépkedjük, egy szilikonlapát (fakanál) segítségével összedolgozzuk és vizes kézzel golyóbisokat formálunk egy tálcára. Nagyon lágy a puha margarin miatt, ezért érdemes utána hűteni, hogy megszilárduljon újra. Felolvasztott bevonómasszába mártogatjuk (én egy hústűre szúrtam fel őket, azzal könnyebb) és hagyjuk megdermedni.

Fűszeres-krémes répatorta bonbon

(kb 45 db)

Hozzávalók:

tészta:

200 g barnacukor

240 ml étolaj

3 tojás

3 szál közepes répa, apró lyukú reszelőn lereszelve

200 g mazsola

1 narancs reszelt héja

110 g liszt

0,5 csomag sütőpor

csipet só

1 teáskanál szódabikarbóna

1 teáskanál őrölt fahéj

0,5 teáskanál őrölt szerecsendió

0,5 teáskanál őrölt kardamom

krém:

225 g margarin

190 g porcukor

a lereszelt héjú narancs felének kifacsart leve

olvasztott fehér csoki a bevonathoz

Itt is a sütő melegítésével kezdjük, 180 fokra állítjuk és kivajazunk, lisztezünk a tésztához egy közepes tepsit.

A mixer táljába tesszük a tészta hozzávalóinak első részét, a felsorolt sorrendben, minden újabb tétel között alaposan átkeverve azokat.

A tészta hozzávalóinak második részében a száraz hozzávalók vannak, azokat (amíg a tálas mixer dolgozik az olajos keverékkel) össze is tudjuk keverni egy másik edényben, és ha a másik tálban már minden összetevő alaposan elkeveredett, hozzáadagolhatjuk a száraz, fűszeres keveréket.

A masszát öntsük az előkészített tepsibe és süssük 40-45 percig, amíg a tésztába szúrt tűn nem marad ragacsos nyom. Ezt a tésztát is kihűtjük. Gyorsabb, ha egy rácsra kifordítjuk a tepsiből.

Közben bekeverjük a krémet: mixerrel, a felsorolt összetevőket, abban a sorrendben, ahogy leírtam, alaposan elkeverjük.

Ha a tészta kihűlt, a krémmel összedolgozzuk, amíg egyneművé válik. Vizes tenyérrel golyókat formálunk belőle és egy tálcára sorakoztatva lehűtjük.

Felolvasztjuk a bevonómasszát és abban a golyókat megforgatva (és ötletszerűen díszítve) el is készülünk.

 Aki idáig eljutott, volt türelme végigolvasni a leírást, annak ezúton kívánok békés, szeretettel teli Ünnepet! 

Pavlova torta, szederrel

Kóstoltátok már?

Nagyon trendi és újszerű, mind a külcsín, mind a belbecs szempontjából. Azért nem egy újkeletű hóbortra kell gondolni, évek óta kering a világhálón, és nem nagyon találni olyan gasztrobloggert, aki ne próbálta volna még ki és osztotta volna meg a tapasztalatait a nagyközönséggel.

Ugyebár engem a legkevésbé sem lehet gasztrobloggernek hívni, de azért észre kell venni, hogy itt oldalt, a tartalomjegyzékes listában a „sütemény” kiemelt szerepet kap, mivelhogy édesszájú vagyok, és ezt a tulajdonságomat kénytelen a családi- és baráti kör is osztani velem. Elsősorban a sütik elkészítését imádom, a lakást betöltő illatáért és az első falatokért, de utána örömmel látom, ha más is osztozik velem az örömömben, ne csak az én súlyomat gyarapítsa az eredmény.

Na, ha eddig nem tűnt volna fel, hogy szeretem az édességet, akkor ezt most kitárgyaltuk, és léphetünk is tovább:

Szóval sokszor olvastam már erről a tortáról, de azon kívül, hogy a fotókon látok egy jó nagy kupac … gyümölcsöt, és a receptből gyanítom, hogy egy óriási, repedezett habcsók az alapja, olyan nagyon nem is érdekelt. Aztán nemrégiben (jó, talán hónapokkal ezelőtt) olvastam Szemirámisz oldalán a pavlováról és nála sem elsősorban a recept, hanem a hozzá írt bejegyzés vonta magára a figyelmem, hiszen pont azokról a visszatartó okokról ír, amikre én is gondoltam korábban. Ugye, hogy így olvasva már egész más a helyzet és máris van kedvünk kipróbálni?

Szemi receptjén semmit nem változtattam, így nem is készülök azt újra begépelni (annál jobban érdekel most az Olimpia), de egy újabb kattintást a honlapjára - remélem - mindenkinek megér a recept elsajátítása. A megadott mennyiséget (a leírás szerint is csak egy kóstolós zóna adag volt) rögtön dupláztam, és bár így is csak 4 tojás fehérjére volt szükség, sülés közben a nagy sütőlemez teljes szélességében kiterült a habcsókom. A tetejére felvert tejszínhab és egy nagy adag frissen szedett szeder került.

Vendégségbe vittük, és a torta méretéhez képest nagyon sok érdeklődő jutott rá, így végül nekem egy falat sem jutott. Állítólag nagyon finom volt és többen kérték a receptet is. Hát tessék!

Csoki Royal

Kizárólag csoki rajongóknak ajánlom a legújabb kedvencünket, a Csoki Royalt.

Az ünnepek előtt, egy pizsamásan kényelmes vasárnap délelőtt, teásbögrét ölelgetve, véletlenül csöppentem bele az egyik tévécsatorna receptműsorába, ahol a soproni „csokigyár” háziasszonya mutatta be néhány titkos receptjüket. Régóta vágyok hozzájuk látogatóba, de így legalább alkalmam nyílik őket elhozni az én otthonomba (a hegy és Mohamed esete) és máris van némi elképzelésem arról, hogy mit kaphatnék, ha végigkóstolnám a kínálatukat.

Nem írom le a teljes receptet, hiszen azon mindössze a dekorálásnál változtattam és egyébként is érdemes megnézni a weboldalukat.

Azért mégis essen néhány szó a tortáról is: kakaós, omlós tészta alapra öntünk több, mint egy tábla étcsokit befogadó, sűrű de puha krémet és a tetejét tejszínnel lazított tejcsoki vonja be.
Számomra, a dekorációhoz javasolt fehércsoki csillagok gyártása helyett, egyszerűbbnek tűnt a marcipán vékonyra nyújtása és kiszúrása.
Tökéletes választás abból a szempontból is, hogy jó előre megsüthető. Én 2 nappal a vendégség előtt készítettem el, de ez semmit nem rontott a minőségén... sőt.

Azoknak, akiknek már a fotók láttán is felment a vércukor szintje, elárulom, hogy minimális cukor van a sütiben (talán el is hagyható), csak a csokiban lévő cukor édesíti meg. Nagyon tömény, nagyon csokis, de egy kicsit sem émelyítő! Ünnepi lakomák kiváló befejezése lehet egy pohárka testes vörösborral.

Nézzetek körül Harrer asszony konyhájában, biztos találtok valami izgalmasat (munkahelyi netezők vigyázat, rögtön elindul a videó és hang)!

Karamellás csók és más édes ajándékok

Annak ellenére, hogy két nappal - és két sütivel - ezelőtt még az írtam, hogy vívódom a karácsonyi édességek miatt, elég jól belelendültem a sütésbe.
Ez azonban az utolsó, karácsonyra szánt édesség, melynek a receptjét már láthattátok korábban. Annyiban változtattam az arányokon, hogy a karamellpötty a tetején fele annyi vajkaramellából és kicsit több tejszínből áll. Így krémesen puha karamellt kaptam.

Folyamatosan készül mostanában a cukrozott narancshéj is, ahogy esszük a narancsot, már forralom is át a héját. A recept nem a sajátom, Stahl Judit javaslata szerint készítem évek óta, biztos sokan ismeritek. 3-5 narancs héját felcsíkozom, a bundás fehér részét kivágom (sokszor kézzel is le lehet húzni), és annyi vízben, amennyi ellepi, felforralom. A forró vizet leöntöm és még háromszor ugyanezt megcsinálom. Nem macerás, gyorsan megy, ennyi narancshéjnak elég egy kislábos, kevés vízzel gyorsan felforr. A negyedik forralás után a héjakat félreteszem és a kislábosban 0,5 kg cukrot 0,5 liter vízzel elegyítek. Amint elolvad benne a cukor, belerakom a narancshéjakat (ha nem lepné el teljesen, egy kis vizet utána öntök) és 45-55 percig főzöm, lassú lobogás mellett. Azokat a héjakat, amik rotyogás közben üvegessé válnak, kikanalazom és kristálycukorba hempergetem. Általában közben mással foglalkozom, pl. vacsorát készítek a konyhában, így folyamatosan mellette vagyok, néha ránézek, de nem igényel különösebb odafigyelést. Nagyjából egy-másfél napig száradnak rácsos tálcán, aztán mehet dobozba, vagy celofánban a hűtőbe. Ajándékkísérőnek is javaslom!

A másik hasonló ajándékötletem a birsalmasajt. Ősszel készítettük, dióval gazdagon.

De a karácsonyi mézes (ha keményre sikeredett, akkor is) is lehet ajándékkísérő, hogy egy teli doboz sütiről ne is beszéljünk.

Aki nem készít ilyesmit, nagyon örül az illatos, nyarat idéző, házi sárgabarack dzsemnek, vagy ha már összeragadt a szánk a sok édességtől, akár a nemrégiben töltött, jó füstös, házi kolbásznak is sikere lehet, zsírpapírba csomagolva, szalaggal átkötve.

A puha karácsonyi mézes titka

Hetek óta jelennek meg a különböző gasztroblogokon azok a „tutira bevált” mézes sütemény receptek, amelyek minden család sajátja. Ennél többször már csak azokkal a süteményreceptekkel találkozom, amikről azt írják, hogy ez az igazi, „azonnalpuha” mézes, nem kell várni heteket ahhoz, hogy megehessük. (Tényleg érdemes beírni a böngészőbe ezeket a vezényszavakat: puha mézeskalács, és lám, ezrével hozza a garantált csodarecepteket.)

Nekünk is van egy ilyen, jól bevált receptünk, amiről azt érdemes tudni, hogy a Nagymamám mindig ezt használja, hajszálvékonyra nyújtja és valóban olyan puha, hogy amikor kiemelem a tálból, a kezemben tartva nemes egyszerűséggel lekonyul. Na, AZ PUHA.

Hiába próbáltuk anyukámmal együtt is, külön-külön is elkészíteni az elmúlt években, a miénk bizony kopogós kemény. Ha december első napjaiban elkészítem, akkor nagyjából Vízkeresztre lesz ehető állagú. Magyaráztuk azzal, hogy a panellakások száraz, távfűtött levegője a lehető legrosszabb ehhez a sütihez, kipróbáltunk mindenféle agyafúrt trükköt, mint a fémdoboz, alma a dobozban, stb… de nem adta meg magát.

Összehasonlítottam a közreadott recepteket, de a hozzávalók szinte mindenhol ugyanazok, az arányok pedig alig-alig térnek el egymástól. Nem lehet ez az ok. A süti vastagsága segíthet, de mi a nagyon vékony sütit szeretjük.

Arra jutottam, miután az idén megpróbálkoztam egy új, „azonnalpuha” mézes recepttel és nekem azonnal kőkemény lett, hogy a „hiba az én készülékemben” van. Vettem hát ismét a szokásos, Nagyi féle receptet és a villanysütőt beállítottam 190 fokra. Légkeverni sosem szoktam, az nálam mindent kiszárít. Persze, elmondta a Nagymamám, hogy vigyázzunk, mert gyorsan kész, de egy gyakorlott (vagy épp gyakorlatlan) háziasszony első ránézésre megállapítja, hogy ez bizony még nyers. Most is megállapítottam, de azért 5 perc elteltével könyörtelenül kivettem a sütőből, a szódabikarbónától épphogy felpuffadt és a melegtől kivilágosodott kalácsokat. Amint kihűlt, óvatosan ki lehetett emelni a sütőlapról.

Jelentem, a rejtély megoldva! A süti puha és mégsem vastag.

Írókázni még mindig nem tudok, így csak pöttyözéssel dekoráltam őket. A korábbi, száraz kekszeket meg beraktam a virágok fóliasátrába, hátha ott a megszívja magát a párával.
(Pár nappal később: igen, a kemény mézesek, a fóliasátorban, a virágok adta párában két nap alatt gyönyörűen megpuhultak!)

Narancsos mézes puszedli

Az idén vívódom a karácsonyi süteményeket illetően, hódoljak be a hagyományoknak, halmozzak fel töméntelen mennyiségű édességet, vagy tartsak ki a diéta mellett, és ha sütök is, süssek egészségesebb süteményeket? Az internetes portálok, házias gasztroblogok és a családi hagyományok egyaránt az előbbit éltetik, viszont én inkább az utóbbi felé húznék.

Az első verzió mellett szól, hogy ha vendégek jönnek hozzánk, nem szeretném rájuk erőltetni az „újkeletű” ízeket, mert valljuk be, a nem finomlisztből készült és répacukrot mellőző sütemények még újdonságnak számítanak a hazai karácsonyi ízvilág palettáján.

A hetek óta tartó vacillálás után, vasárnap végül nekiláttam a fotón is látható, narancsos-mandulás-vodkás töltelékes, kakaós-mézes puszedliknek. Igaz, ami igaz, döbbenetesen finom. Ma reggel gyorsan bedobozoltam és elrejtettem, mert fogy (a kisütött kb 60 szem sütiből a díszítésig nagyjából 50 darab jutott el).

Ha édes nyalánkságok, akkor szívesen nézelődöm Csokipari sütidobozában, a recept ezúttal tőle van.

Csokiparány Csenge a cukrászat felé vette élete rúdját, nem is tudok versenyezni vele a kivitelezést illetően. Míg az Övé valódi kézműves remek lett (a fotókról nem is beszélve), addig én a gombócok „göngörgetése” közben azon morfondíroztam, hogy vajon ezt Ő, hogy csinálja?

A receptet igyekeztem egy az egyben átvenni, bár az utólagos tapasztalatom az, hogy az általa megadott puszedlitésztához a fele mennyiségű narancsos töltelék is bőven elegendő volt és a zserbó ízűnek neki sem láttam. A kész sütik bevonásához pedig 2 dl tejszínben feloldott 10 dkg étcsokit használtam és az is bőségesen elég lett. A dekoráció nálam a porcukros, tojásfehérjés írókázás, de van még mit gyakorolni.

Svéd sütemény - Berci keresztelőjére

Ez a recept két okból is fel kell, hogy kerüljön ide. Egyrészt – mint sokan már tudjátok -, a tradicionális, családi recepteket szeretem megőrizni, népszerűsíteni ezen a módon. Másrészt, nemrégiben megsütöttem egy családi összejövetel alkalmával és Keresztapámnak annyira ízlett, hogy elkérték a receptet.
Van a baráti körünkben egy házaspár, akik korábbi, több évtizedes svédországi életükből hozták ezt a receptet és készítik el nekünk minden eperszezonban. Már az első kóstolás után elkértem én is a leírást, de valamiért csak a harmadik próbálkozásra sikerült. Nem adtam fel, sikerülnie kellett, hiszen annyira új volt ez a könnyű, nyári süti, ropogósra sült habbal és mogyoró darabokkal a tetején, belsejében pedig légies vaníliakrémmel, illatos eperdarabokkal.

A teljes bevásárlólista:
25 dkg margarin
5 dl kristálycukor (kb 40 dkg)
6 tojás (szétválasztva)
4 dl finomliszt (kb 25-28 dkg)
2 tasak sütőpor
5-10 dkg törökmogyoró (vagy mandula)
pár csepp olaj a sütőpapír bekenéséhez
2 tasak Aranka vaníliás krémpuding (főzés nélkül készíthető)
8 dl tej
egy tálka eper, sárgabarack, vagy bármilyen, nem túl bő levű gyümölcs (kb 25 dkg)

És most lássuk részleteiben:
125 g margarin
1 dl kristálycukor
3 tojás sárgája
2 dl finomliszt
1 tasak sütőpor

1 dl tej

Fenti sorrendben adagolva a hozzávalókat, géppel kikeverem a tésztát. Nem szükséges a margarint a cukorral sokáig, habosra keverni, inkább csak elegyíteni szükséges.

Egy sütőpapírral kibélelek egy kb. 30X40 cm-es tepsit, pár csepp olajat egy ecsettel szétmaszatolok rajta és rákenem a sűrű tésztát. Ne ijedjünk meg, a tészta talán kevésnek tűnik a tepsi méretéhez képest, de csak nyugodtan, türelmesen kezdjük el egy lapát segítségével egyenletes, vékony rétegben szétoszlatni rajta.
Ha ez kész, 3 tojás fehérjét verjük fel, és mikor már majdnem teljesen kemény, óvatosan adagoljunk hozzá 1,5 dl mennyiségű kristálycukrot. A fényes, kemény habot osszuk el a nyers tészta tetején és próbáljuk meg úgy elkenni rajta, hogy az alatta lévő tésztával ne keverjük össze.
3-5 dkg durvára tört törökmogyoróval (esetleg mandulával) meghintjük és 180 fokra előmelegített sütőbe (légkeverés nélkül!) tesszük, 25 percre.
Miközben sül a süti, elmosogatom a legfontosabb edényeket, kikészítem újra a fenti hozzávalókat, mert még egy ugyanilyen habos tésztalapra lesz szükségünk, aminek nekiláthatunk, amint kivettük a tepsit a sütőből. A kész süti tehát két egyforma, mogyorós-habos tésztalapból áll. Az eredeti recept szerint ezt az egyetlen lapot kell kettévágni, és egymás fölé tenni, de ezt egy vendégségsereg számára kevésnek találtam. Aki csak a szűk családi ebéd végére szeretné elkészíteni, valószínűleg elegendő lesz a szimpla mennyiség is, egyetlen lappal.
Nos, miután a fent leírt módon újra elkészül a második lap is (közben az előzőt a sütőpapír segítségével kiemeltem a tepsiből és félretettem), dolgunk végeztével pihenni térhetünk.

Jó néhány óra, de inkább egy éjszaka szükséges ahhoz, hogy a sütőpapírt könnyedén le tudjuk választani a tésztáról. Én ezt úgy csinálom, hogy a kezemmel, ujjaimmal lassan fejtem le a tészta aljáról a papírt, óvatosan emelve közben a másik kezemmel a tésztát, hogy a ropogós habfelhők ne töredezzenek szét.Általában előző este készítem el a tésztát, hogy másnap a vendégség érkezése előtt mindössze annyi legyen a dolgom, hogy (a dupla adaghoz) két zacskó Aranka főzés nélkül készíthető, vaníliás pudingot (állítólag ez hasonlít legjobban egy Svédországban kapható termékre) a tasakon leírt módon elkészítek (3 dl tej egy tasakhoz). Ez nagyon gyorsan megvan, csak addig kell verni géppel a tejjel elkevert pudingport, amíg egy könnyű, de kemény habkrémet kapunk. Ezzel megkenem az egyik habsipkás lapot (miután lefejtettem a papírt az aljáról), megszórom kockákra vágott eperrel, és ráteszem a másik tésztát.

Ezzel el is készültünk, szeletelhetjük, tálalhatjuk!

A süti „gazdája” szerint eperrel és naranccsal gazdagítva a legfinomabb, de én már sikerrel jártam málnával, szederrel és sárgabarackkal is.
Ne riasszon el senkit, hogy bolti, hidegen keverhető krémmel készül, gondoljatok a drága időnkre és a kánikulai főzés megkerülésére. Kiváló lehetőség a maradék gyümölcsök feldolgozására is.

A mai családi összejövetel szerint ez az eddig "névtelen" süti őket a "hullámzó, de befagyott Balaton"ra emlékeztette. :-)

2011.09.05 frissítés: Azóta megtudtam, hogy a süti svéd neve: Verdens Beste.

Tóga

Miért pont tóga? Jó kérdés. A tóga ugyebár egy ókori római viselet, a sütemény formája viszont inkább a görög ión oszlopokra emlékeztet.
Az egyetlen közös pont bennük, hogy mindegyik ókori. Kivéve a sütit, mert azt mostanában sütöttem.
Barátaink kapnak rendszeresen nagynénikéjüktől több rúdnyi tógát és hozzák magukkal minden közös kirándulásunkra. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a dió lekvárral mindig telitalálat. Talán ezért is nagy kedvenc a csapatban. Mindig precízen elosztjuk, adagoljuk napról-napra. Ja igen, ez is nagy előnye, sokáig eláll (ha eldugjuk).

Elkértem a receptet, egyrészt, hogy elkészíthessem az én családomnak is, másrészt híve vagyok a régi családi receptek hagyományőrzésének.Tészta:

45 dkg liszt
18 dkg margarin
3 tojás sárgája
1,5 dl langyos tej
2 dkg friss élesztő
3 evőkanál kristálycukor

Töltelék:

sárgabarack lekvár

20 dkg darált dió
15 dkg kristálycukor
3 tojásfehérje

A tejben elkeverek 1 evőkanál cukrot (a fent felsorolt 3 kanálból elvéve) és beleteszem az élesztőt. Langyos helyen hagyom felfutni. Eközben a lisztet elmorzsolom a margarinnal, majd beleteszem a maradék 2 evőkanálnyi cukrot, 3 tojás sárgáját, végül az élesztős keveréket. Összegyúrom és 3 egyenlő részre osztom.
A darált diót összekeverem a 15 dkg cukorral. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a diós keveréket.
Mindhárom tésztagombócot téglalap alakúra nyújtom - „késhát” vastagságúra - és megkenem baracklekvárral. Közepére (hosszanti irányban) púpozom a diótölteléket és a tészta mindkét oldalát - a töltelékig - feltekerem.
A három rúd tógát előmelegített, kb 200 fokos sütőben sütöm pirulásig.

Egy dolgot nem kérdeztem meg, hogy hogyan csinálja a Nagynéni a betekert sütirúd ráemelését a sütőlemezre? Mi ketten, négy kézzel, lapátokkal nyúltunk alá, nehogy szétcsússzon az építészeti remekmű. Az első bénázós rúd után már azon a sütőpapíron csavartam fel a sütit, amelyiken a tepsibe tettem, de kíváncsi lennék, mi az eredeti módszer.

VKF Csörege fánk - Nagymama receptje

Sosem jelentkeztem még "Vigyázz Kész Főzz!" játékra, hiszen nem vagyok gasztroblogger. Most kivételesen azért, mert tegnap este épp megbeszéltem a Nagymamámmal, hogyan készíti a forgács, csöröge vagy nálunk csörege névre hallgató farsangi fánkot (ezt szeretnék vinni ajándékba a mai – disznótoros – ebéd meghívásra).
Szóval ott tartottam, hogy miután megbeszéltük mit-hogyan, rábukkantam az új VKF akcióra TücsökBogárnál. Nahát,hogy pont a farsangi sütemény a téma?! Nálunk ugyan nem készül öntet a ropogós csörege mellé, a játék kedvéért készítettem egy vaníliás-fahéjas mártogatót, hiszen ez hasonlít leginkább a süteményt beborító „porhóra”.

Lássuk a receptet:
6 tojás sárgája
2 evőkanál porcukor
2 evőkanál rum
pici só
1 dl víz
30 dkg liszt, finom és rétesliszt vegyesen

A liszt kivételével mindent összekeverek , majd kézzel lassan hozzáadagolom a lisztkeveréket. Addig dolgozom, amíg egy jól gyúrható, nyújtható tésztát kapok. Ha szükséges, további víz vagy liszt hozzáadható.
A tésztát késfok vékonyságúra nyújtom és derelyevágóval 15-20 cm hosszú, ujjnyi széles szalagokat vágok. Serpenyőben bő olajat melegítek. Ne legyen túl forró, de ne is ázzon benne a tészta.
Az ujjaimra tekergetem a szalagokat, tekerés közben meg-megcsavarva azokat. Ne legyen túl szoros a tekerés, hadd nyíljon ki egy kicsit, érje az olaj mindenhol. A szalagok végét tojásfehérjével ragasztom össze, de óvatosan az olajba helyezve nem nyílik szét sütés közben. Vigyázni kell, nagyon gyorsan megsül!
Amint elkészült a teljes mennyiség (ez a tál púpozva volt, de nem sikerült elég gyorsan fotóznom), vaníliás cukorral elkevert porcukorba hempergettem a tekercseket.

Nagyi szerint előző nap is elkészíthető, napokig ilyen ropogós marad, bár még sosem tudtuk kitapasztalni meddig áll el.

Mártogató:
2 dl tej
1 rúd vanília
1 mokkáskanál őrölt fahéj
2 evőkanál cukor
2 evőkanál keményítő
1 dl víz

Felforraltam a tejet, belefőzve a kikapargatott vaníliát és fahéjat. Forrás után tettem bele a cukrot és végül a vízben feloldott keményítőt. Pillanatok alatt besűrösödik.

Itt felejtette a Mikulás a sapkáját!!

Remélem nem fázik meg a feje, hosszú út van még előtte, mire mindenkihez odaér.

A marcipánból formázott sapkák alatt Stahl Judit féle étcsokis, narancs-dzsemes muffinok csücsülnek.

10 dkg étcsoki

10 dkg vaj vagy margarin

2 tojás

15 dkg kristálycukor

3 evőkanál narancslé

10 dkg narancs lekvár

15 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

A sütőt előmelegítettem 175 fokra, és a mikróban összeolvasztottam a darabokra tört csokit és a vajat.

Közben felvertem a tojásokat a cukorral, és innentől már fakanállal dolgozva, belekevertem a narancslevet, a dzsemet, az olvasztott (már nem meleg) csokis keveréket és végül beleszitáltam a sütőporral elkevert lisztet.

Papírcsészékkel bélelt formába töltöttem és 25 perc alatt készre sütöttem. Amint kihűlt, díszíthettem.

Nálatok járt már (a tudjátok ki)? Tegyetek ki neki egy kis forró tejet, nehogy megfázzon sapka nélkül!