Szoknya varrás - alapok I.

Az első ruhadarab, amit egy iskolában megtanítanak elkészíteni, az a szoknya.

Nem bonyolult szoknya, de azért nem is egy gumis derekú, ráncos szoknya.

Általában egyenes fazon, elöl-hátul szűkítővel, lépéshasítékkal, és övpánttal, mint egy klasszikus kosztümszoknya.

Én ezt a fazont választottam, hogy azért mégis legyen rajta valami turpisság, igaz, így a lépéshasíték tananyag kimarad.

A szabásmintát precízen másoljuk ki az újságból, ha a „színes térképen” nem látjuk jól a jelöléseket, akkor nézzünk gyakran bele az újságba, ott ugyanis az összes alkatrész, összes jelölése fel van tüntetve. Ne hagyjunk ki egyetlen „illesztési pontot” sem.
Ha a szabásminta kész, ki is vágtuk, akkor jöhet a szövet az asztalra. Többnyire kettéhajtva szabunk, hiszen szimmetrikus a testünk, minden alkatrészből kettő kell. Ennél a szoknyánál máris van egy kis nehezítés, hiszen a hátarész srégben van szabva, de az újság „felfektetési rajza” segít, nyugodtan hagyatkozzunk rá.
Fontos szabály, hogy minden ruhadarab összállításánál az első lépcső a formázó varrások elkészítése, azaz a szűkítők összevarrása. Én ezeket mindig jelférceléssel jelölöm át a második réteg anyagra. Sokan használják a rádlipapírt, de az sok szövetnél (pl. ennél a vastag gyapjúnál) nehezen látszana, és szerintem tovább tart a papírt, rádlit elővenni, mint ezt a pár öltést végigvarrni.

A jelfércelésnél egyszerre kétszer szúrunk az anyagba, és a cérnát nem húzzuk feszesre, hanem hagyunk egy hurkot. Ezeket a hurkokat fogjuk felvágni a végén a két anyagréteg között.

A szűkítő varrásokat sosem a szabásmintán rajzolt vonal szerint varrjuk össze, tehát nem egy egyenes szögben haladunk a csücske felé, hanem igyekezzünk ívesre varrni, az utolsó pár öltést a csücskénél az anyag legszélén végigölteni a géppel. Megerősíteni a szűkítő csücskét nem szabad (vastagít), hanem hagyjuk kifutni a gépet, az összefonja a cérnákat, nem fog kibomlani már.
A következő lépcső ennél a szoknyánál a háta ferde szabásvonal összevarrása. Sajnos a Burda modellrajzon nem látszik a hátulja.
Mind a szűkítőket, mind az egyéb formázó varrásokat az asztalra fektetve kell összetűzni, sosem a térdünkön, ölünkben! Ha felemeljük az anyagot, akkor sajnos nagy eséllyel az egyik réteg bővebb lesz, mint a másik, azaz "rátartjuk" az anyagot, ami hiba, legalábbis itt. Tehát szigorúan az asztalon, még ha eleinte kényelmetlennek is tűnik.

A ferde szálirányú anyag könnyen nyúlik meg, ezért sokat ne fogdossuk, emelgessük, próbálgassuk, inkább gyorsan varrjuk a helyére, mielőtt elnyúlik. Tisztázzuk el a varrás szélét.

Minden varrás után "rész"vasalás következik, ez az egyik fő szabály a varrásban. Nem kell ilyenkor az egész szoknyát átvasalni, elég csak a levarrt szűkítőket, háta formázó varrást.

A vasalás legyen bátor, sok gőzzel, vagy nedves ruhával, a fonákoldalról, "ledöngöléssel".

Jöhet az oldalvarrás. Itt az egyik oldalában lesz a cipzár, mérjük hát le a cipzárunk hosszát, és azt az egyik oldalába jelöljük be.

Fontos szabály, hogy ha az oldalunkon van cipzár - bármilyen ruhadarabnál - az a bal oldalunkon legyen! Szóval összevarrjuk az oldalait, a bal oldalában a cipzár helyét kihagyva.

Most jöhet az első próba: Tűzzük össze a leendő cipzár helyét és nézzük meg, hogy a szoknya oldala szépen simul-e a csípőnkre, ha nem, csippentsük össze, ahol bőséget tapasztalunk, és tűzzük meg kívülről gombostűvel. Levétel után érdemes ezeket a gombostűket megjelölni pl. férc cérnával, hogy belülről, kifordítva is lássuk, hol kell elvenni a szoknyából.

Ha minden stimmel, jó, ha igazítani kell, akkor varrjuk meg újra az oldalát, ahol szükséges a javítás. A varrásszélességet itt is eltisztázzuk, és alaposan levasaljuk.

Következik a cipzár beállítás: A "húzózárnak" ugyebár két fogsora van. Az egyik oldal szövet takarja el az egyik fogsort, a másik a másikat, tehát pont fele-fele fedje el a szoknya oldala a cipzárunkat. Ne lógjon túl rajta, tehát ne menjen egymásra a két réteg anyag, és ne is legyen luk, ne látszódjanak a fogak. Én úgy szoktam, hogy először nyitva tűzöm be a cipzárt, aztán összehúzva ellenőrzöm, és ha szükséges javítom. Ha sikerül így betűzni szépen, akkor mindenképpen férceljük be, mert a gép alatt ez biztos elmászik. A fércelés itt ne legyen elnagyolt, kisebb öltésekkel, szorosan varrjuk le!

Ezután mehet a gép alá, cipzárvarró talppal; én úgy tanultam, hogy az a szép, ha minél közelebb megyünk a cipzárhoz. Lehet alul fordulni a géppel, de úgy is hajlamos eltolni az anyagot, ezért inkább én két részletben, felülről lefelé haladok mindig, mindkét oldalon.

Ha bevarrtuk, ellenőrizzük, hogy szép lett-e. Ha nem, bátran javítsuk, ne hagyjunk görbe vonalakat, mert pár perc alatt korrigálhatjuk, megéri a munkát. Akinek nem stabil még a gépi varrása, akár elő is rajzolhatja a vonalat, amin végig kell majd mennie.

Ha kész, vasaljuk ezt is alaposan le.

Elsőre legyen ennyi, a folytatásban a bélés elkészítése, szoknyabélelés, övpánt felvarrása, és az alja felhajtása következik. Remélem velem tartotok ott is.