2009. október 13., kedd

Szoknya varrás - alapok I.

Az első ruhadarab, amit egy iskolában megtanítanak elkészíteni, az a szoknya.
Nem bonyolult szoknya, de azért nem is egy gumis derekú, ráncos szoknya.
Általában egyenes fazon, elöl-hátul szűkítővel, lépéshasítékkal, és övpánttal, mint egy klasszikus kosztümszoknya.
Én ezt a fazont választottam, hogy azért mégis legyen rajta valami turpisság, igaz, így a lépéshasíték tananyag kimarad.
A szabásmintát precízen másoljuk ki az újságból, ha a „színes térképen” nem látjuk jól a jelöléseket, akkor nézzünk gyakran bele az újságba, ott ugyanis az összes alkatrész, összes jelölése fel van tüntetve. Ne hagyjunk ki egyetlen „illesztési pontot” sem.
Ha a szabásminta kész, ki is vágtuk, akkor jöhet a szövet az asztalra. Többnyire kettéhajtva szabunk, hiszen szimmetrikus a testünk, minden alkatrészből kettő kell. Ennél a szoknyánál máris van egy kis nehezítés, hiszen a hátarész srégben van szabva, de az újság „felfektetési rajza” segít, nyugodtan hagyatkozzunk rá.
Fontos szabály, hogy minden ruhadarab összállításánál az első lépcső a formázó varrások elkészítése, azaz a szűkítők összevarrása. Én ezeket mindig jelférceléssel jelölöm át a második réteg anyagra. Sokan használják a rádlipapírt, de az sok szövetnél (pl. ennél a vastag gyapjúnál) nehezen látszana, és szerintem tovább tart a papírt, rádlit elővenni, mint ezt a pár öltést végigvarrni.

A jelfércelésnél egyszerre kétszer szúrunk az anyagba, és a cérnát nem húzzuk feszesre, hanem hagyunk egy hurkot. Ezeket a hurkokat fogjuk felvágni a végén a két anyagréteg között.
A szűkítő varrásokat sosem a szabásmintán rajzolt vonal szerint varrjuk össze, tehát nem egy egyenes szögben haladunk a csücske felé, hanem igyekezzünk ívesre varrni, az utolsó pár öltést a csücskénél az anyag legszélén végigölteni a géppel. Megerősíteni a szűkítő csücskét nem szabad (vastagít), hanem hagyjuk kifutni a gépet, az összefonja a cérnákat, nem fog kibomlani már.
A következő lépcső ennél a szoknyánál a háta ferde szabásvonal összevarrása. Sajnos a Burda modellrajzon nem látszik a hátulja.
Mind a szűkítőket, mind az egyéb formázó varrásokat az asztalra fektetve kell összetűzni, sosem a térdünkön, ölünkben! Ha felemeljük az anyagot, akkor sajnos nagy eséllyel az egyik réteg bővebb lesz, mint a másik, azaz "rátartjuk" az anyagot, ami hiba, legalábbis itt. Tehát szigorúan az asztalon, még ha eleinte kényelmetlennek is tűnik.

A ferde szálirányú anyag könnyen nyúlik meg, ezért sokat ne fogdossuk, emelgessük, próbálgassuk, inkább gyorsan varrjuk a helyére, mielőtt elnyúlik. Tisztázzuk el a varrás szélét.

Minden varrás után "rész"vasalás következik, ez az egyik fő szabály a varrásban. Nem kell ilyenkor az egész szoknyát átvasalni, elég csak a levarrt szűkítőket, háta formázó varrást.

A vasalás legyen bátor, sok gőzzel, vagy nedves ruhával, a fonákoldalról, "ledöngöléssel".

Jöhet az oldalvarrás. Itt az egyik oldalában lesz a cipzár, mérjük hát le a cipzárunk hosszát, és azt az egyik oldalába jelöljük be.
Fontos szabály, hogy ha az oldalunkon van cipzár - bármilyen ruhadarabnál - az a bal oldalunkon legyen! Szóval összevarrjuk az oldalait, a bal oldalában a cipzár helyét kihagyva.
Most jöhet az első próba: Tűzzük össze a leendő cipzár helyét és nézzük meg, hogy a szoknya oldala szépen simul-e a csípőnkre, ha nem, csippentsük össze, ahol bőséget tapasztalunk, és tűzzük meg kívülről gombostűvel. Levétel után érdemes ezeket a gombostűket megjelölni pl. férc cérnával, hogy belülről, kifordítva is lássuk, hol kell elvenni a szoknyából.

Ha minden stimmel, jó, ha igazítani kell, akkor varrjuk meg újra az oldalát, ahol szükséges a javítás. A varrásszélességet itt is eltisztázzuk, és alaposan levasaljuk.

Következik a cipzár beállítás: A "húzózárnak" ugyebár két fogsora van. Az egyik oldal szövet takarja el az egyik fogsort, a másik a másikat, tehát pont fele-fele fedje el a szoknya oldala a cipzárunkat. Ne lógjon túl rajta, tehát ne menjen egymásra a két réteg anyag, és ne is legyen luk, ne látszódjanak a fogak. Én úgy szoktam, hogy először nyitva tűzöm be a cipzárt, aztán összehúzva ellenőrzöm, és ha szükséges javítom. Ha sikerül így betűzni szépen, akkor mindenképpen férceljük be, mert a gép alatt ez biztos elmászik. A fércelés itt ne legyen elnagyolt, kisebb öltésekkel, szorosan varrjuk le!

Ezután mehet a gép alá, cipzárvarró talppal; én úgy tanultam, hogy az a szép, ha minél közelebb megyünk a cipzárhoz. Lehet alul fordulni a géppel, de úgy is hajlamos eltolni az anyagot, ezért inkább én két részletben, felülről lefelé haladok mindig, mindkét oldalon.

Ha bevarrtuk, ellenőrizzük, hogy szép lett-e. Ha nem, bátran javítsuk, ne hagyjunk görbe vonalakat, mert pár perc alatt korrigálhatjuk, megéri a munkát. Akinek nem stabil még a gépi varrása, akár elő is rajzolhatja a vonalat, amin végig kell majd mennie.
Ha kész, vasaljuk ezt is alaposan le.

Elsőre legyen ennyi, a folytatásban a bélés elkészítése, szoknyabélelés, övpánt felvarrása, és az alja felhajtása következik. Remélem velem tartotok ott is.

5 megjegyzés:

honfiviki írta...

Átfutottam az írást, de félek, hogy nehezen fog menni. :(
Ha jól értem: válasszak ki az itthoni Burda újságokból egy hasonló szoknyát és így varrjunk együtt a Te útmutatásoddal, segítségeddel...
Rendben. Igyekezni fogok :)

Nóra írta...

Ha tetszik ez a fazon, akkor akár ezt is megcsinálhatod, párhuzamosan velem. Érdemes (első próbálkozáshoz) egy darab olcsó anyagot előhalászni a kézimunka dobozok mélyéről, ha még sosem csináltál ilyet.
Ha a munka során elakadsz, nyugodtan írj emailt, segítek.

Belly írta...

Ez engem is érdekel.Nemrég vettünk egy varrógépet,de mivel soha nem tanultam szabni,neki sem merek fogni.Érdekelne még nadrág is.

Zsupszi írta...

De jól összefoglaltad! :-)
A szűkítőt én mindig szépen kézzel elkötöttem/összecsomóztam. Tényleg nem bomlik ki, ha csak simán továbbvarrok?

Nóra írta...

Zsupszi, bátran hagyd kifutni a gépet, tényleg nem bomlik ki! :-)