2011. augusztus 31., szerda

Pom pom

Egy kedves ismerősöm ajánlotta dekorációs ötletként a "party pompomokat". Nemrégiben ki is próbáltam, színes selyempapír golyókkal díszítettem a kerti pihenőt. Szerintem nagyon jó lett, gyorsan elkészíthető, egyszerű, ugyanakkor látványos. Szülinapi zsúrok, családi összejövetelek, szilveszteri bulik kísérője lehet.
A poms elkészítését itt látjátok, ez a link pedig további színes ötleteket ad.
Az enyémek sárga, narancs és piros selyempapírból készültek. 5 ív selyempapírt vágtam ketté és fektettem egymásra (tehát már 10 lap volt egymáson), a keskeny oldalától indulva, legyezővé hajtogattam, összefogva mind a 10 vékony papírt. Ezután kettéhajtottam, ott egy hosszú madzaggal átkötöttem, a két végét ívesre vágtam, végül széthúztam a madzag két oldalán a 10-10 legyezőt. A hosszúra hagyott spárga segítségével felakasztottam őket.

2011. augusztus 23., kedd

Paszpól

A paszpólozás egy dekorációs lehetőség.
A készen kapható paszpól szalag általában ripsz szalag, aminek az egyik hosszanti széléhez egy „hurka” van szőve. Olyasmi – ha láttatok már olyat – mint a férfinadrágok aljára varrt „koptató”.

Úgy varrjuk a ruhára, hogy a lapos részét befogjuk a varrásba, az anyagok között eldugjuk. A szalag gömbölyű része látszik ki és hangsúlyozza a szabásvonalakat. Ilyen díszítési lehetőséggel éltem például a nemrég elkészült táskánál.

Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy varrjuk fel. Fontos szempont, hogy ne akarjuk nagyon szűk ívű vonalakra felfektetni, mert sokat fogunk vele kínlódni és nem biztos, hogy a legszebb eredményt érjük el. Korábban már említettem, hogy a ferdepánt alkalmas az íves szabásvonalak dekorálására. Mivel a készen kapható paszpól egyenes szálirányú (legtöbb esetben), nem rugalmas, ezért egyenes vagy épp csak íves vonalakra állítható sikeresen.

Úgy kezdjünk hozzá a munkához, hogy a vágott szélre, az anyag színére feltűzzük a szalagot, úgy, hogy az anyag széle felé nézzen a lapos rész (ez sajnos elég szűk ívnek bizonyult).
Ezután varrjuk is rögtön fel (ha szükségesnek érezzük, férceljük le) hagyományos- vagy cipzárvarró talppal.Figyelmesen, lassan csináljuk, mert a legfontosabb, hogy közvetlenül a „hurka” mellett menjünk végig.Ha íves rész is került bele, akkor a szalag lapos részét ollóval vagdossuk be, hogy kifeküdjön az anyagon.Ezután megfordítjuk a ruhadarabot, így fogjuk hozzá a másik anyagdarabot (a szokásos színt-színnel szemben), közéjük fogva a színére varrt szalagot.
A második varrat (amivel összevarrunk két alkatrészt) pontosan az elsőn (amikor a szalagot varrtuk fel) kell, hogy haladjon. Ha sikerült az első varraton végigmenni, a színe felől valóban csak a szalag gömbölyű részét fogjuk látni és a lapos része bekerült a ruha (itt táska) belsejébe.A múlt heti rövidnadrágom is paszpól szerűen volt díszítve. Nem szaladtam el piros paszpólt venni, hanem kettéhajtottam, levasaltam a piros kabát maradék ferdepántját és munka közben figyeltem, hogy mindenhol ugyanannyi látszódjon ki belőle. (A piros, kettéhajtott szalag hajtott széle lóg ki a derékpánt alól). Akár be is lehet jelölni előre ezt a kilógó 2-3 millimétert.Végül hadd meséljek el egy kis történetet arról, hogy próbáltam vásárolni fehér paszpólt a helyi belvárosi, több évtizede működő, mindenki által ismert, jó hírű rövidáru boltban:

E (mint Eladó): Mit adhatok?
N (mint Nóra): Fehér paszpólt szeretnék.
E: Itt vannak, tessék körülnézni (és körbemutat a különböző szalagok tarka során, de egyik sem volt „paszpól”)
N: Nem látok paszpólt, melyik az?
E: Ez mind az, nem?
N: Nem, a paszpól egy olyan szalag, ami a nadrágkoptatóhoz hasonlít …(és mesélem, mutogatom neki).
E: Nahát, 63 éves vagyok, sosem láttam még olyat, de hát mindig tanul az ember (és a hanghordozásával érezteti, hogy tök hülye vagyok).
Ezek után megilletődve, összezavarodva, bementem egy másik rövidáru üzletbe, ahol már sokkal óvatosabban kértem fehér paszpólt és vártam, mi történik. Az idősebb úr azonnal elém tette a fotókon is látható, megfelelő szalagot. Boldogan kifizettem.

2011. augusztus 18., csütörtök

Rövidnadrág az utolsó forró, nyári napokra

Még van egy-két meleg hetünk, használjuk ki, hordjuk a nyári ruhatárunkat, nézzünk körül a gardróbban, melyik kedves ruhadarabra nem került sor egész nyáron? Gyorsan bújjunk bele, viseljük büszkén, talán már a bőrünk is lebarnult végre, jól mutat bármilyen kivágott cucc. Élvezzük ki a papucsos, szandálos napokat mielőtt újra zokniba dugjuk a lábunkat!
Ez a nadrág a nyár utolsó pillanataira készült. Az utolsó bográcsozásra, az utolsó családi hétvégékre. Az utolsó nyári ruhadarab az idén. Egy-egy apró darab minden matrózos kedvencből.A családom szokott mosolyogni azon, hogy ha igazán kipihent és kisimult vagyok, akkor ültömben vagy strandon-fekvés közben elégedetten billegtetem a lábujjaimat. Még ha körömlakk is csillog rajta, akkor csak jó kedvem lehet. :-) Kívánok tehát mindenkinek lábujjbillegtetős, szép hétvégét!

2011. augusztus 16., kedd

Goldenblog még a héten

Nem csak a Facebook-on keresztül, hanem a mobiltelefon internet böngészőjén keresztül is lehet szavazni ehét végéig, azaz augusztus 21-ig - az Életmód kategórián belül - a Fűszeres Színek blogra.
Érdemesnek tartasz rá?

2011. augusztus 15., hétfő

Potyautas a tengeren

Tudjátok, ritkán varrok kiegészítőket (egészen pontosan, eddig mindössze egy saját készítésű táskám van), de most kivételt kellett tennem. Ez a fotó, a Burda valamelyik nem túl régi számában - egy matróz stílusú összeállításban -, elvarázsolt. Matróz, matróz, de lány matróz, nem? Olyan csajos potyautas ebben a kollekcióban.A hajóskapitányi kabát maradék anyagát kiegészítettem egy kevés csíkossal, néhány apró, piros gombbal és egy igazi hajózási kellékboltban (!) vásárolt hajókötéllel, és kész az új, nyári retikülöm.
Talán precízebb lenne, ha még cipzár is került volna a szájára, de mivel a meglévő táskáim sem voltak még bezárva sosem, úgy döntöttem, az egyszerűség kedvéért kihagyom ezt a részletet.
Utólag - a fotók segítségével - úgy látom, hogy a táska arányait nem sikerült leutánozni.Igazi családi csapatmunka volt, a kötelek melegítéses összeforrasztásáért a páromat illeti a dicsőség.

2011. augusztus 11., csütörtök

Angol kosztüm

Mi a különbség az angol és a francia szabászat között?
A francia lezserebb, kényelmesebb, kevésbé követi a test vonalát, több dekorációt enged meg (virág, zsabó, stb…). Gondoljunk csak a Chanel kabátok alig karcsúsított fazonjára. Az angol szabászat sokkal szigorúbb. Karcsúbb, konzervatívabb, merev korlátok közé szorított, férfiasabb, kevésbé engedi meg a nőies díszítéseket anyagában, színében és fazonjában egyaránt. Nos, ennek tudatában tehát egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a nemrég elkészült füstszínű kosztüm bizony egy tipikus angol kosztüm. Hagyományos hajtókás gallér, zsebfedős zseb, élére vasalt nadrág.Viszont bármikor feldobhatjuk egy színes blúzzal, fodros zsabóval, vagy akár egy új frizurával.
Hogy kiemeljem a(z) haute couture (ejtsd így) stílust, kézi öltésekkel díszítettem.
Ja, és ha már itt tartunk: tudjátok, mi a különbség a(z) haute couture és a luxus (tervezői) konfekció között? A kézimunka. A(z) haute couture darabok 70%ban kézi öltésekkel készülnek! Egy valamirevaló divattervező haute couture műhelyében nem (csupán) a hipermodern varrógépek sorakoznak, hanem egy óriási asztal körül öltögető varrónők.

2011. augusztus 9., kedd

Goldenblog 2011

Ha szívesen időzöl nálam, van Facebook elérhetőséged és úgy gondolod, hogy megérdemlek egy szavazatot, akkor kérlek kattints a jobb oldalon található kék mezőre!
Az "Életmód blogok" kategóriában találsz meg.

2011. augusztus 8., hétfő

Paisley ruha

Paisley ennek a mintának a hivatalos neve, de bevallom, nálunk „török mintás”nak hívták ezt. Ti hogy ismeritek?
Félek, már unalomig ismeritek ezt a szabásmintát. Nem először használom, de első ízben ruhaként.A Burda magazin 06/2008#108. modellje alapján készült, ahogy a korábbi kockás és rózsás-csíkos blúzaim is.
Ugyanakkor, most ezt nem én fogom viselni, a varrásban már jártas nővéremé lesz. Hogy akkor miért én készítem el? Mert segítek neki egy kicsit. Sajnos, elég kevés anyagot kaptunk, ő nem is vállalta, hogy kiszabja (utólag bevallhatom, nem is volt egyszerű) és időm is nekem van több mostanában. Egyszer próbáltunk, a csípő ívéből kellett levágni egy kicsit, bejelöltem a gombok helyét és folytattam a munkát.

Ja, igen, a gombok helye: ez egy érdekes kérdés. Észrevettétek már, hogy a készen kapható blúzok rendszerint szétnyílnak mellvonalban? Mivel a „mellcsúcspont” mindenkinél máshol található, nagyon fontos feladat a ruhapróbánál, hogy bejelöljük annak a gomblyuknak a helyét, ami pontosan a két mell között lesz. Ilyenkor mindig végezni kell néhány „tornagyakorlatot”, ellenőrizve egy gombostűvel a várható eredményt. Így megelőzhetjük, hogy egy tárgyalás közepén nyíljon szét a blúzunk, vagy kipattanjon a gomb, kínos pillanatokat okozva.
Az oldalában lévő gumiház fogja véglegesen az alakjára igazítani a ruhát. Ennek a beállítása már a nővérem feladata lesz. Szeretem ezt a modellt, mert nem „ugrik ki” a gumírozás, nem lesz tőle gagyi, ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a leggyorsabb módszer, hogy bármelyikünk alakjára formáljuk a ruhadarabot.
Választottunk hozzá egy acélkék lenvásznat, nyári kabátnak. Ugyanilyen színű bőr szandál és bőrtáska lesz a kiegészítője.

2011. augusztus 4., csütörtök

Gyermekkorom ízei

Marlen és Bea adta tovább a stafétát, kérdéssort arra vonatkozóan, hogy melyek voltak gyerekkorom kedvelt ízei.

A legtöbb étel - úgy tűnik - a nyaralásokhoz kötődik, mint például a
krumplis tészta,
és a rizskók, amelyekből sajnos bármennyit meg tudtam enni. A krumplis tésztát Keresztmamám mindig egy nagy piros, zománcos lábosban készítette, és én addig ettem - akár hidegen is - amíg volt.
Anyukám krumplis pogácsája, ami inkább a fánk és a krokett között van valahol, olajban sütötte. Ültem mellette a konyhában és ahogy készült, úgy ettem. Tiszta ciki.
Keresztmama készített nekünk gyakran
tejbegrízt kakaószórással,
vagy épp süti híján egy tojássárgáját cukorral kikeverve.
Jaj, el ne felejtsem a bablevest, most is nagy kedvencem, de gyerekkoromban is sokszor főzték nekem kedveskedve a rokonok. Enyhén paradicsomosan, sűrűn, tésztával… hmm… elkárhozok.
De a régimódi kiflik, frissen, csak vajjal megkenve, reggelire… hajj, azóta is keresem azt az ízt, és ha van időm, előszeretettel szaladok le a boltba reggel, hogy utána az ágyba visszabújva eszegessem meg.
Jókat szórakozom bloggertársaim listáin, hiszen a mai egészségtudatos őrületben, müzli, bio és vega menük között kínos ezekről az ételekről írni, dicsekedni, valószínűleg akkoriban alapoztam meg a hízásra való hajlamomat is.
Másrészt mindig azt a példát hozom fel, hogy a dédnagyapám, aki 96 éves korában egy szerencsétlen esés következtében halt meg, teljesen egészségesen, mindenféle szervi baj nélkül, egész életében csak a „cupákos” ételeket szerette, mint pl. a körömpörkölt. Csak fröccsöt ivott és 16 éves korától dohányzott. Mielőtt bárki fellélegezne és elrohanna nassolni a konyhába és egy doboz cigit venni, szólok, hogy ő egész életében, egész álló nap a kertben dolgozott, fizikai munkát végzett, és igazi friss levegőt szívott a földeken.

Kiváncsi vagyok mik a kedvenc ételei Monának és Erikának? Alkalomadtán megírjátok?
A fenti fotón - ha már a gyerekkorom a téma - , egy régi-régi farsangi bálon szereplek, mint gonosz Mostoha a Hófehérkében. Épp a tükör állok. Annyira régi a fotó, hogy talán a többiek sem bántódnak meg, hogy nyilvánossá teszem. Ja, és a jelmezem minden darabját, a zöld ruhát és a fekete palástot is a Keresztmama varrta nekem.