2013. október 22., kedd

Cocooning (ejtsd valahogy így: kökjuning)



Már megint egy új trend, amit a jelen korszak hozott magával. A cocoon angol szó eredeti jelentése begubózás, selyemhernyó gubó, védőburok, hogy csak a könnyebben emészthetőket említsem, a rovarok biológiájába kevésbé belemélyedve.

Az 1990-es években egy Faith Popcorn nevű marketing szakember vezette be a szakmai szótárakba és a beszélt nyelvbe, mint trend jelzőt. Azokra gondolt, akik legszívesebben az otthonuk falai között töltik idejük nagy részét, nehezen mozdulnak ki otthonról, maximum egy kis ház körüli kertészkedés a szórakozásuk. A helyzet csak „súlyosbodott” (ha ezt egyáltalán gondként éljük meg) azzal, hogy kitaláltuk a home office-t, azaz a „dolgozz otthonról” munkákat. Az internet, az okos telefonok mind elősegítették a terjedését, a számítógép előtt ülve intézhetjük a heti bevásárlást, a hétvégi szórakozást a net alapú játékok jelentik, közben telnek velünk a hónapok, az évek, rájövünk, hogy már csak azért sem tudunk kimozdulni péntek este, mert nincs mit felvenni, hiszen otthon elég egy póló és melegítő naci is. Eközben szép csendben eltávolodtunk az emberektől, nincsenek barátaink, nincsenek jóízű kocsmai beszélgetések, hogy a családról már ne is beszéljünk.

Ha már szóba került a ruhatár, akkor át is ugrok a poszt eredeti céljára, a cocoon stílus ismertetésére, mert bizony címszavunk beszivárgott az öltözködés területére is. A stílust azok is kedvelik, kedvelhetik, akikre egyébként nem vonatkozik a fenti leírás, akik szeretnek kimozdulni, sőt, lehet, hogy többet vannak a haverokkal, mint otthon. De a begubózás, védőburok jelentés megmaradt:

Nagyméretű, lezser kabát, pulóver, ha a szokásos, betűvel jelzett vonalvezetést használnánk, akkor leginkább O vonalú, vagy inkább számmal: 0, hogy mégse legyen olyan „kövér”. Kényelmes, bele lehet burkolózni, elrejtheti a mutogatni nem kívánt testtájakat, de vigyázzunk, erősíthet is! Eleinte főleg pamutdzsörzé és egyéb kötött anyagok felhasználásakor vették elő ezeket a szabásmintákat, manapság viszont a city look (városi  és munkahelyi viselet) teljes jogú tagja lett: chanel jellegű szövetekből, puha kabátanyagból egyaránt készülhet. Tehát, az otthonülő ruhatárat a divat kihozta a napfényre és büszkén viselhetjük bárhova. 




(Fotók a Burda magazinokból valók)

2013. október 21., hétfő

Birsalma sajt

Ahhoz, hogy mostanában nem sok időm volt időm varrni, nagyban hozzájárult, hogy az idén rekordtermés érett a kertben, mindenféle gyümölcsből. Mondhatnám, hogy mi voltunk szerencsések, szerencsés mikroklímával, de másoktól is ezt hallom, kivéve persze a hivatásos mezőgazdákat, akik persze idén is panaszkodnak, hol a téli sok eső, hol a tavaszi fagy, hol a nyári aszály vitte el a termésüket, a lényeg, hogy sajnos „emelni kell”. Mármint az árakat. (ismeritek ezt a reklámot?)

Birsalmából például 80 kilónyi mennyiséget szedtünk le október első napjaiban; szépek, nagyok, egészségesek. Napokig álltam a konyhában, befőttet, sajtot, lekvárt készítve, aztán persze újra és újra kitakarítva a ragacsos edényeket, falicsempét, tűzhelyet, padlót, de osztogattuk az ismerősöknek, családnak, felebarátainknak, kihúzva magunkat a gyümölcsdömping okozta csávából.

Minden évben körülnézek a neten is, új, reformált receptek után kutatva, de végül rájövök, hogy mindenki a régi, dédanyáink féle receptet használja, néha frissítve mikrohullámú sütővel, pataki tálas sütéssel, stb, de a lényeg nagyjából ugyanaz marad (vagy mégsem).

Vegyük ezúttal a sajt receptjét:

Az almákat alaposan megmosom, ledörzsölve róla a szőrös bevonatot.
Egy jó nagy késsel, deszkán, nekifeszülve, négyfelé vágom, ahogy az almát szoktuk, majd egy kisebb késsel kivágom a magházát, esetleges hibás részeket. Szerencsére a birsalma sajthoz, lekvárhoz hámozni nem kell a gyümölcsöt, ezzel bizony elég sok munkát spórolunk meg. Ha kész, a megpucolt gyümölcsöt mérjük le és jegyezzük meg a súlyát.
Nagy fazékban vizet forralok, belelöttyintek egy kis citromlevet (ez elhagyható). Nagyjából negyed óra alatt puhára fő, néha villával böködve a héját ellenőrzöm.
Főzés közben kikészítem a formákat, amibe a kész sajt kerül majd. Én a 2 kg gyümölcs+1.5 kg cukorhoz 14 normál muffin és 14 apró szilikonos muffin formát használtam fel, de hagyományőrzőnek mondható az őzgerinc vagy tortaforma is. Ha mintás vagy merev falú a formánk, érdemes előre folpackkal kibélelni, hogy szépen kifordítható legyen.
Mire a héja is puha lesz, addigra a húsa már nagyon málladozós, óvatosan kell tehát leszűrni róla az összes vizet.
Visszadobom a gyümölcsöt a kiürített fazékba, és egy rúdmixerrel (vagy turmixgéppel) pépesre töröm az egészet.
Újra alágyújtok a tűzhelyen és kavargatni kezdem. Fontos, hogy az összes víz elpárologjon a gyümölcsből. Erről úgy győződhetünk meg, ha kavargatás közben látványosan szétnyílik a püré, és néhány másodpercig látszik a fazék alja. Nálam ez kb 2-3 perc után megtörtént.  Vigyázni kell, mert szinte az első perctől kezdve puffogni fog, és az csak a kisebb baj lehet, ha a konyhakő lesz tőle ragacsos!
És most a diabetikusok (és diabéteszesek) rémálma következik, a korábban megjegyzett „nettó” gyümölcshúshoz adjuk a cukrot, méghozzá kilónként 80 dkg-ot. Ez nem vicc. Pl 2 kilónyi főni feltett birsalmához 1.6 kg cukrot zuttyantunk a fazékba. Lehet csalni, kicsit kevesebbre venni, de jó, ha tudjuk, hogy a tartósság záloga a cukor. (Kipróbáltam egy reform receptet a netről, pataki tálas sütős, aligcukros változat, de 4 nap múltán (még száradás közben) fehér-zöld penészfoltok jelentek meg a csinos sajt muffinjaimon, hiába szárogattam őket rácson, szellős helyen.)
Most ránézünk az óránkra, és felkészülünk 10-15 percnyi, állandó kavargatásra. A lényeg, hogy ne leégjen, karamellizálódjon a  cukor, hanem lassan feloldódjon a birsben.
10 perc elteltével, egy kiskanálnyi mennyiséget kiteszek egy tányérba és próbálom kitalálni, hogy gyorsan „bebőrösödött-e”. Mivel nem tudtam megállapítani és az idő semmiképp nem válik a hátrányára, inkább tovább kavartam és 15 perc után zártam el a gázt.
Egy merőkanállal azonnal a kikészített formákba rendeztem a masszát.
Ha szeretjük benne a diót, mogyorót, azt előre megpiríthatjuk és a massza kiöntésekor dugdoshatjuk a formákba. Akár az edény aljára, mintába rendezve, akár véletlenszerűen beleszórva.

A muffin méretű formákból 3 nap elteltével tudtam szépen kifordítani, addig is néha körbehúztam a szélén egy keskeny pengéjű kést, hogy az alja is kapjon levegőt, száradhasson. Egy ismerősöm mesélte, hogy a nagyobb formákból 2 hét után fordította csak ki a sajtot és még mindig semmi baja nem volt a sajtnak, szóval nem kell aggódni miatta, nehéz elrontani. Ha van egy rácsunk (pl. a sütőé), akkor arra, ha nincs, akkor sütőpapíros tálcára szedjük ki a sajtot, vigyázva a még lágy tetejére, ne deformálódjon el.
Az idén nem tettem bele dióféléket, de kiborítás után, mikor még nedves a sajtok teteje, apróra vágva nyomkodtam bele a magokat. Egy hétig száradt még a konyhában, forgattam, hogy minden oldala megszáradjon, de ez akár 2-3 hétig is eltarthat. Addig szárítsuk, amíg forgatás után még találunk „izzadtan gyöngyöző” felületeket. Ha körben száraz, celofánba, sütőpapírba csomagoljuk és hűvös helyre dugjuk.
Legutóbb 2 év elteltével dobtuk a megmaradt darabkákat, és bár nem romlott meg, kőkeményre száradt.

Felhasználhatjuk gyümölcs- és püspökkenyerekbe, házi szaloncukor vagy bonbon töltelékeként, de váratlan vendégek elé is tehetjük, kínáló falatként.

2013. október 17., csütörtök

Csupa szürke

Amikor nyár végén - anyukámmal karöltve - kiválogattam az új őszi-téli anyagaimat, anyu csak annyit kérdezett, hogy „csupa szürke?” Én meg azt, hogy: „igen, csupa szürke!”  
A teljes leírás itt olvasható, de a fotókat ide is felteszem, mert itt nagyítható, jobban látszanak a részletek.






Ez a kedvenc képem, ahol sikerült lefotóznom az anyag belső oldalának felületét: