Grillmester

Talán meglepő, amit most mutatok, nem jellemző rám sem a kiegészítők készítése, sem a textil választott színvilága, mégis imádtam első pillanattól kezdve. Nevetnem kell, ahányszor csak ránézek.

Folytatás és több fotó a kötényről: itt.

Hölgyek öröme

Újévi ígéretemet betartva, épp el szerettem volna mesélni, miről is szól az egyik kedvenc könyvem (és ehhez újraolvastam esténként, az éjjeli lámpám barátságos fényénél), mikor pár hete észrevettem a hasonló címmel indult tv sorozat reklámját a tévében. Az eddig leadott részeket természetesen nem hagyhattam ki.

A könyveket inkább olvasni szeretőkben kialakul egy általános vélemény, miszerint a film feldolgozások mindig sokkal gyengébbek a könyvnél, és a véleménye biztos itt is ez lesz, ha azt várja el, hogy a sorozat szigorúan ragaszkodjon a könyv részleteihez, minden apró cselekmény megfilmesítéséhez.

Ami miatt én feltétlenül szerettem volna látni - legalább az első részt -, az az, hogy a BBC sorozatok színvonala kétségtelenül magas, mindegyiken látszik, hogy volt rászánható pénz, a látvány, a díszletek, a jelmezek, mind-mind finom csemege a korhű kosztümökért rajongók számára.

Ha valaki „csak” egy szépirodalmi remeket vár el, szerelmi izgalmakkal és fondorlatokkal, annak inkább a könyves verziót ajánlom, a film ennél picit vontatottabban halad. Nyújtják az eseményeket, mint a rétestésztát, epizódról epizódra, ahogy az üzleti élet diktálja, de legalább a magyar csatornán nincsenek 10 percenként reklámok. A könyvet addig fogjuk, amíg akarjuk, ha épp egy szívdobogtató jelenet zajlik: pl. a szerelmes nő ruhája kivágása szélére varrt csipkeszegély ütemes emelkedéséből sejtjük annak zaklatott állapotát, miközben kesztyűbe bújtatott ujjait a hőn szeretett úr érinti meg… a filmes részeknek természetesen épp itt van vége és várhatunk egy hetet a folytatásra.

Szóval, visszatérve az egyik kedvenc könyvemre, illene bemutatnom, miről szól az, de közben véletlenül belecsaptam a film és könyv különbségeinek részletezésébe. Igen, elsősorban nőknek ajánlom, akik szeretik az ármányokkal teli szerelmes történeteket, de számomra ez a szál másodlagos, vagy még kevésbé fontos. Ami fontosabb, az a körülmények leírása: Párizs, 1800as évek, apró borbély-, szabó- és kalapos műhelyek közé ékelődő és egyre terjeszkedő nagyáruház (Hölgyek öröme, a filmben Paradise) mindennapjai. Látjuk, miként veszi át a hatalmat az újfajta kereskedelmi stílus a régi, megszokott formától.  Ahogy tapasztaljuk mostanság is, a kedvelt sétáló utcákban konganak az ürességtől a régi, elegáns, ám most már fájdalmasan pusztulásnak indult üzletek, és helyette mindannyian kisváros méretű plázákban szerezzük be a szükséges holmikat. A könyv is erről szól.

De azok, akik szeretik a ruhadarabok aprólékos kidolgozását, az erről szóló leírásokat, a csipkék anyagának és mintájának részletezését, a tollak és selyemszalagok válogatását, a kosztümhöz illő ernyő színét, vagy az „új” párizsi fehérneműdivat bemutatását, az akármeddig tudja forgatni a könyvet, és bármeddig elhúzhatják a sorozatot, élvezni fogja!

„Hanem Denise elmerülten állt a főbejárat kirakata előtt. Itt, az utca kellős közepén tornyosultak az olcsóbbnál olcsóbb áruk, szinte elöntötték a járdát, a kapuban kísértő alkalmi vételek megállították az arra járó női vevőket. Már odafönn elkezdődött: gyapjúszövetek, posztók, merinó, seviot, flanell hullott alá a félemeletről, zászlóként lobogva; közömbös színeiket, a palaszürkét, tengerkéket, olajzöldet élesen szakították meg a fehér árcédulák. Oldalt, a küszöböt körülvéve, hosszú prémek függöttek, ruhaszegélynek való keskeny szalagok, a szürke mókusbundák finom hamuszíne, a hattyúprémek tiszta hava, a hamis hermelin és a hamis nyusztprém nyúlszőrei. Lent meg, a polcos szekrényekben, az asztalokon, a szövetmaradékok halmai között hallatlan bőségben hevertek a jóformán ingyen adott kötöttáruk, a kötött gyapjúkesztyűk és kendők, főkötők, mellények; egész téli kirakat, tarka mintás, csíkos, vérző vörös foltos szövetekből. Denise látott egy negyvenöt centime-os skótkockás kendőt, egyfrankos amerikai nerc-szalagokat és öt sou-s ujjatlan kesztyűket. Óriási vásári kirakodás volt ez; a dugig tömött üzlet valósággal ontotta fölöslegét az utcára.”

Peledzseki vagy dzsekerin?

Peledzseki vagy dzsekerin? Mi legyen az új ruhadarab neve? A legnagyobb jóindulattal sem nevezhető pelerinnek, az egy kicsit régimódi hangulatú (legalábbis a szó), két kihagyott lukkal a varrásban, a kezünknek. Nem nevezhető a hagyományos értelemben vett dzsekinek, kabátnak sem. Gyakorlatilag egy újfajta ruhadarab a gardróbunkban, annyira különleges és egyedi.

Több fotót és a cikk folytatását itt  láthatod!

Applikált ing

A dekoráláshoz kiválasztott anyag ismerős lehet az állandó olvasóknak, és bár nem nevezhetjük szerény színválasztásnak, nekem kezdettől fogva nagyon tetszett. Ha már lúd, legyen kövér! És itt most a feltűnő színekre gondolok. ;-)

A teljes cikk itt olvasható.

Rákóczi túrós

Írhatnék arról, hogy miért pont így hívják, meg arról is, hogy milyen az eredeti recept, stb… de én inkább arról írnék (előzőeket meghagyva a gasztrobloggereknek) , hogy miért jó ezt a sütit sütni. Tényleg jó! Szeretem, ha egy süti úgy készül el, hogy csinálom, csinálom és különösebb időveszteség, pihentetés, stb után kiveszem a sütőből és készen van.  Persze, annak is van előnye, ha előző nap készül el a tészta, krém, hogy a kitűzött napon már csak összeállítani kelljen, de ez a süti annak ellenére gyors süti, hogy több rétegből áll és nagyon finom.

Azzal kezdjük, hogy gyúrunk egy omlós tésztát: 35 dkg lisztben elmorzsolunk 12 dkg margarint, hozzáadunk 12 dkg kristálycukrot, késhegynyi szódabikarbónát, 1 egész tojást, szükség esetén 1-2 kanál tejfölt, hogy könnyen összegyúrható tésztánk legyen. Kinyújtjuk egy normál méretű, magas falú tepsi számára és 180-200 fokra előmelegített sütőben 12 percig elősütjük.

Ebben az első 12 perces sütési „szünetben” elkészítjük a túrókrémet: 2 tojás fehérjét keményre verünk és félretesszük. Ugyanezen 2 tojásnak a sárgáját 20 dkg kristálycukorral fehéredésig keverjük (én géppel csinálom). A kikevert tojássárgákat (még mindig géppel) összekeverem 50 dkg túróval, 1 csomag vaníliás cukorral, 1 evőkanál grízzel és egy citrom reszelt héjával. Itt kapcsolom ki a gépet és fakanállal beleforgatom a félretett tojásfehérje habot.

Még annyi időnk van, hogy kikészítjük a sárgabarack lekvárt és le is telt a 12 perc sütési idő (a sütőt nehogy kikapcsoljuk!). Kiveszem a tésztát és megkenem a lekvárral (nem sajnálva). Rákenem az összes túrókrémet, egy lapát segítségével elegyengetve. Visszateszem az egészet a sütőbe újabb 12 percre.

Ezalatt a 12 perc alatt, 4 tojás fehérjéből kemény habot verek. Mikor már majdnem kész, akkor adagolok hozzá kanalanként 10 dkg porcukrot. Ha letelt a túrós sütés 12 perce, kiveszem a sütit, rákenem-kupacolom a habot és újabb 12 perc alatt aranybarnára pirítom a sütőben. Ezalatt az utolsó sütési fázis alatt, rendet tudok tenni a konyhában, elmosogatom a tálakat.

A fotók régebbiek: a felkockázott verzió korábban készült, 1-2 hónapja készítettem, akkor a hab tetejét csak villával rajzoltam tele. Az omlós tészta feléből készítettem akkor, és a maradék tésztát a fagyasztóba tettem. Természetesen a túró és tojáshab részt is feleztem. A másik fele omlós tésztát tegnap sütöttem meg, ezúttal „habsipkákat” formáztam a tetejére.A fél adagnál egy kicsit csökkenteni kell a sütési időn is, a 12 perc helyett max 10 percig kell sütni az egyes rétegeket.
A képeken látszik, hogy a fél-fél adag sütiből mennyi lesz. Kisebb vendégségnek bőven elég.

Csíkos ing

Csíkos mintája és szabása miatt a klasszikus férfipizsamákra emlékeztetett, ezért úgy döntöttem, hogy ezt is összegyűrve-megtekerve fogom hordani, ahogy a múltkor készült Kikerics színű blúzomat is. Így jobb: most arra hasonlít, mintha most keltem volna ki az ágyból, egy jó nagy alvás után a klasszikus férfipizsamában. 
A teljes cikk itt.

Egy kis pihenő

Álljunk meg egy pillanatra, használjuk ki ezt a rémes időjárást, süssünk valami tavaszias, friss finomságot és miközben annak ízlelgetésével időzünk és elmélázva bámulunk ki az esőbe, legalább pihenünk egy kicsit. Békés, szép Húsvétot kívánok!

A képen egy újabb Pavlova tortám van, szezonális gyümölcsökkel. Korábban írtam már róla itt.

Tavaszi kikerics

 A színekkel való hangulatalakítás és a jó idő csalogatása ránk fér, van egy olyan félelmem, hogy az idén a tavasz elmarad. Érdeklődés pedig lenne rá, de újra és újra mínuszokról, fagyokról és havazásról szólnak a hírek.
A további cikk a Burda oldalán olvasható, de a nagyíthatóság kedvéért ide is felteszem a fotókat.

Kötött etno pulcsi

Régóta tetszenek a folklór hagyományokra épülő minták a textileken, ezért volt számomra érdekes a 2012. októberi Burdában szereplő felsőrész is. Aztán mikor megláttam a hozzá nagyon hasonlító anyagot, nem tétováztam, úgyis rám fér egy új felsőrész, mert már nagyon unom a ruhatáramat.

A leírás itt folytatódik.

Szövetkabát, ezúttal pasinak

Barátnőm „kisfia” szeretett volna egy hasonló, férfias darabot, és némi gondolkodás után belevágtunk. Szürke gyapjúszövetet szeretett volna, a szabásra vonatkozóan pedig fotókat kaptam néhány márkás kabátról, az internetről. Igyekeztem megfigyelni a részleteket, az övpánt összekulcsolásának módját, a belső bélés-zseb gyapjúszövettel való keverését, és az alaposságot is tükröző, színes szegélyt a bélés bevarrásának mentén. A főbb vonalak, a trencskó (trench coat) stílust képviselik, váll-lapokkal, ujjapánttal, kétsoros gombolással (teljes cikk a Burda oldalán olvasható).