2012. december 28., péntek

Abszint-zöld ruha

Micsoda antré! Ebben a ruhában belépni valahova, képzeljétek csak el, a hatás elkerülhetetlen. A ruha eleje decens, pirulósan szerény, csak a látványos szín és ágas-tollas "bross-robbanás" jelzi, hogy valami még készülődik. Aztán, ahogy továbblépünk a tűsarkú cipőnkben... (a folytatás itt)

2012. december 19., szerda

Burda bonbon, avagy boldog Karácsonyt!


Láttátok az októberi Burdában azokat a guszta, szülinapi (25 éves a hazai Burda) bonbon golyókat?
Remek ajándék lehet belőle, és még el is készül Karácsonyig!

Azt hittem, hogy a most oly divatos temperált csoki bonbon gyártáshoz csinál kedvet a cikk, de beleolvasva rájöttem, hogy nem, ez bizony sütnivaló lesz. 
Egy szomorkásan sötét, esős, decemberi napon láttam neki a sütik elkészítésének, lélekben rászánva az egész napot, mert a leírás szerint pepecselésre kell számítani.

Két fajta sütiről van szó, az egyik csokis-mentás, csokimázzal, a másik répatortás-karácsonyi fűszeres, fehércsoki bevonattal. Hm, jól hangzik, ugye?

Mivel én mindkettőt el szerettem volna készíteni, és felkészültem a macerára, így azzal kezdtem, hogy minden hozzávalót a konyhapultra készítettem és középre kiraktam a tálas mixeremet, hogy minél inkább szabaddá tegyem a kezem, tésztakeverés közben.

Az első süti tésztáját beraktam a sütőbe, és amíg elkészült, volt időm elmosni a keverőtálakat, kanalakat, lapátokat és összekevertem a második süti tésztáját és az elsővel melegváltásban tehettem is be a sütőbe.

Ahogy a jó meleg lakásban terjengett a kakaós, mentolos és karácsonyi fűszeres illat, már nem is volt zavaró, hogy milyen pocsék idő van odakint.

Amíg a második süti tésztája a sütőben sült, azalatt bőven rendet lehet tenni egy kicsit a konyhapulton, bekeverni az első bonbon összeragasztó töltelékét, és mivel a hideg erkélyen pillanatok alatt kihűlt a tészta, még a krém összekeverése, vizes tenyeres-golyóbisozása is belefér, higgyétek el!

Mialatt a második tészta kihűl, addig bekeverem annak a krémes masszáját és kitakarítottam a konyhát.  Az összetépkedett tésztát összegyúrtam a krémmel és mentek a hűvösre, hogy a benne lévő margarin újra megdermedjen, nehogy lágyan beleforduljon a csokibevonatba mártogatáskor (na, ezt én még gyakorolhatom).

Utólagos véleményem az, hogy - főleg a répatortás golyó - nagyon édes, kevesebb cukor is elegendő lenne, bár ízlések és pofonok különbözőek.

És, ha valaki még nem vette volna meg a lapot, akkor íme, a pontos receptek:

Mentás csokigolyók
(Kb 45 db)

Hozzávalók:

tészta:
 45 g kakaópor
110 g liszt
1 teáskanál sütőpor
csipet só
0,5 teáskanál szódabikarbóna

75 g puha margarin
150 g kristálycukor
1 tojás
1 teáskanál borsmenta aroma
160 ml tej

krém:
6 evőkanál margarin
340 g porcukor
5 evőkanál tej
1 teáskanál vanília aroma
6 evőkanál kakaópor

étcsokis bevonó máz

A sütő bekapcsolásával kezdjük, állítsuk 180 fokra és kenjünk ki zsiradékkal, szórjunk meg liszttel egy közepes méretű tepsit.
A tészta hozzávalóinál, az első kupacban felsorolt száraz hozzávalókat szitáljuk egy tálba. Egy másik tálban a margarint keverjük ki a cukorral (második fejezet a tészta hozzávalóiból), üssük bele a tojást, az aromát és tejet. Ehhez keverjük hozzá a száraz hozzávalókat a másik tálból. A sűrű masszát öntsük a kivajazott tepsibe és tehetjük a sütőbe kb. 20-30 percre. Attól függően, milyen vastag a tészta a tepsiben. Az én tepsim kb. 25X35 centis volt, abban kb. 1 cm vastagon terült szét, annak elég volt 20 perc is. Ahogy elkészül, mehet a hűvösre!
A krém hozzávalóit a fent felsorolt sorrendben keverjük össze habverővel. 

A kihűlt tésztát összetépkedjük, egy szilikonlapát (fakanál) segítségével összedolgozzuk és vizes kézzel golyóbisokat formálunk egy tálcára. Nagyon lágy a puha margarin miatt, ezért érdemes utána hűteni, hogy megszilárduljon újra. Felolvasztott bevonómasszába mártogatjuk (én egy hústűre szúrtam fel őket, azzal könnyebb) és hagyjuk megdermedni.

Fűszeres-krémes répatorta bonbon
(kb 45 db)

Hozzávalók:

tészta:
200 g barnacukor
240 ml étolaj
3 tojás
3 szál közepes répa, apró lyukú reszelőn lereszelve
200 g mazsola
1 narancs reszelt héja

110 g liszt
0,5 csomag sütőpor
csipet só
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt fahéj
0,5 teáskanál őrölt szerecsendió
0,5 teáskanál őrölt kardamom

krém:
225 g margarin

190 g porcukor
a lereszelt héjú narancs felének kifacsart leve

olvasztott fehér csoki a bevonathoz

Itt is a sütő melegítésével kezdjük, 180 fokra állítjuk és kivajazunk, lisztezünk a tésztához egy közepes tepsit.
A mixer táljába tesszük a tészta hozzávalóinak első részét, a felsorolt sorrendben, minden újabb tétel között alaposan átkeverve azokat.
A tészta hozzávalóinak második részében a száraz hozzávalók vannak, azokat (amíg a tálas mixer dolgozik az olajos keverékkel) össze is tudjuk keverni egy másik edényben, és ha a másik tálban már minden összetevő alaposan elkeveredett, hozzáadagolhatjuk a száraz, fűszeres keveréket.
A masszát öntsük az előkészített tepsibe és süssük 40-45 percig, amíg a tésztába szúrt tűn nem marad ragacsos nyom. Ezt a tésztát is kihűtjük. Gyorsabb, ha egy rácsra kifordítjuk a tepsiből.

Közben bekeverjük a krémet: mixerrel, a felsorolt összetevőket, abban a sorrendben, ahogy leírtam, alaposan elkeverjük.
Ha a tészta kihűlt, a krémmel összedolgozzuk, amíg egyneművé válik. Vizes tenyérrel golyókat formálunk belőle és egy tálcára sorakoztatva lehűtjük.

Felolvasztjuk a bevonómasszát és abban a golyókat megforgatva (és ötletszerűen díszítve) el is készülünk.

 Aki idáig eljutott, volt türelme végigolvasni a leírást, annak ezúton kívánok békés, szeretettel teli Ünnepet! 

2012. december 12., szerda

Angolra hangolva

Emlékeztek még a tavalyi bejegyzésemre az angol- és a francia kosztüm ismérveiről?
Ismét egy angol kosztümöt készítettem, ezúttal a friss, 2012.novemberi Burdából.
Hoztam részletfotókat, hogy rákattintva ki lehessen nagyítani.
A teljes bejegyzést azonban itt olvashatjátok.




2012. december 5., szerda

Spanyol felső


Miért spanyol?
A választ itt olvashatod el.

2012. november 29., csütörtök

Jane Austen bál



Régi olvasók már tudják, hogy a múlt öltözékeit nagyon szeretem. Varrás-szenvedélyem még gyerekkoromban, a kosztümös filmekkel alakult ki és indult meg babaruha méretben. Sok film ma is csak azért tartozik a kedvenceim listájához, mert a jelmeztervező akkora bravúrt alkotott benne.

Van néhány blog és internetes oldal, amelyek ezekkel a ruhákkal, a koruknak megfelelő bálok szervezésével, illetve az azon való részvétellel foglalkozik. Most végre nálunk is elérhető lett ez a fajta szórakozás, tudomásomra jutott, hogy jövő év októberében Jane Austen bál lesz egy Nógrád megyei faluban, a Prónay-kastélyban.



Akit érdekel a téma, javaslom, hogy időben lásson neki ezen filmek újranézésének, hátha inspirációt kap és elkészíti a saját ruháját, hogy aztán azt nem a szekrény mélyére dugva, hanem egy nagyszabású bálon megszellőztetve mutathassa be. Ha így lenne, semmiképp se hagyjatok ki a beszámolókból! Talán még arra is van remény, hogy Mark Darcy is ellátogat a bálba. ;-)

2012. november 26., hétfő

Lily kabátja



Nagy tévésorozat kedvelők vagyunk. Annak idején, ha leültem véletlenül pár percre a Jóbarátok (Friends) c. sorozat elé, sosem értettem, miért tetszik ez annyi ismerősömnek, mígnem a teljes 10 éves mennyiséget egyszerre megkaptuk kölcsönbe (nem én kértem!). Elkezdtük nézni, és tudom, tök ciki, de mikor vége lett az utolsó epizódnak, a közel 2 hónapnyi sorozatnéző maratonok után, úgy éreztem, hogy a közeli barátaimat veszítem el. Ugyanígy jártunk a Internátus (El internado) c. spanyol sikerszériával is, aztán sajnos a fordítási nehézségek miatt akadozó Bárkával (El barco) és most a legújabb kedvenc az Így jártam anyátokkal (How I met your mother). Stílusra Jóbarátok utánzat, ha valaki nem ismerné.  
A kabátról több, közeli fotót a Burda oldalán láthattok.

2012. november 15., csütörtök

Ceruzanadrág


Több tényező szerencsés egybeesése miatt választottam ki ezt a szabásmintát. Szerettem volna egy szűk szárú nadrágot, és vágyakozva néztem a bőrnadrágokat is. Azt is szeretem, ha a hagyományostól eltérő szabásmintát próbálhatok ki.
Hosszabb leírást és közeli fotókat itt találtok a nadrágomról.


Maradt még ebből a sötétkék szövetből, de nem tudom eldönteni, mi készüljön belőle? Zakó vagy inkább mellény? Ti mit készítenétek?

2012. november 8., csütörtök

Gangnam stílus, a divatban is


Az a helyzet, hogy történelmi pillanatot élünk meg, 2012-ben a Gangnam stílus meghódította a világot.
Hallottatok már róla?

2012. júliusában egy PSY nevű dél-koreai énekes legújabb albumának egyik dala, a Gangnam style, felkerült a világhálóra. Terjedt, mint egy fertőzés, blogról-blogra, közösségi oldalakon profilról, profilra. Szeptemberre hivatalosan bekerülhetett a Guinness rekordok közé is, mint a YouTube történelmének legkedveltebb videója, miután addigra több mint kétmillióan nyomták meg rajta a tetszik gombot.

A Gangnam Style Szöul felkapott Kangnam negyedének életmódjáról szól, mely külsőre ugyan Beverly Hills-hez hasonló, a háttérben azonban súlyos adósságok állnak. Dél-Koreában az 1990-es évek óta hitelből élnek az emberek, sokan a kangnami „álomélet” reményében számos hitelkártyát tartanak fenn a látszat kedvéért. A dal többek között említi a kávézási szokásokat is, hiszen a kangnami nők akár mindennapi szükségleteiket feláldozva, de beülnek a méregdrága kávézókba, luxusruhákba bújnak, hogy fenntarthassák a jólét látszatát.
A dal refrénje, az „oppan Kangnam szuthail” jelentése a „te oppád olyan, mint Kangnam”. Az oppa szó koreában a nők idősebb fiútestvérének megszólítása, de akár a partnerük becézése is lehet. A Kangnam negyed stílusa pedig gazdag és trendi, így tehát már körvonalazódik is az az irónia, amiről PSY énekel.
A klipben látható helyszínek nagy része állítólag valóban Kangnam-ből való és bár arról énekel, hogy ő is mennyire beleillik a környezetébe, valójában egy görbe tükröt állít, kigúnyolva életmódjukat.

Miért lett ilyen sikeres ez a szám? Talán a nyugati világban felkapott sztárok között ható újszerűsége, „lovaglótáncnak” keresztelt, mókás mozgása, kissé monoton, bár fülbemászó zenéje és a klipben felsorakoztatott (helyi) hírességek teszik.

PSY karrierje viszont nemzetközi vizeken is ível, sorra hívják amerikai műsorokba, általunk is ismert sztárokat tanít a lovaglótáncra és lehet nemtetszésünket kifejezni a zenéje iránt, de az kétségtelen, hogy ez a dal sok mindenre lesz hatással a jövőben. Például a divatra is.
Lássuk, mit is jelenthet ez. A kulcsszavak, amiket említettem is már: elegancia, gazdagság, trendiség, luxusruhák, feltűnő színek, csillogás. Barátkozzunk meg vele, mert egész biztos, hogy találkozni fogunk vele az üzletekben, a tévében, és ha nem is vagyunk érte oda, jó, ha legalább felismerjük a stílust. Végül még az is lehet, hogy finomított változata a saját szekrényünkben is felbukkan. 
Az idei Szilveszternek pedig tuti befutója lesz ez a zene, addigra egy csillogó zakót és a lovaglótáncot érdemes elsajátítani, ha mi is trendik szeretnénk maradni!

Ha valaki még nem ismerte volna a klipet, a képre kattintva megnézheti.

2012. november 6., kedd

Motoros dzseki, gyapjúból


Egyszerűen képtelenség lépést tartani az időjárással. 
Régóta szerettem volna ezt a dzsekit, de azt hittem, még ráérek megvarrni, a jó meleg gyapjúszövetek ideje még nem jött el. Erre tessék, pár nap alatt igazi, havas, szeles tél lett, most kapkodhatok. Majdnem csak ki lehetne hagyni, és sürgősen nekilátni a télikabátvarrásnak. Ha valaki tervezgeti az idénre (akár a megvásárlását is), szerintem ne hezitáljon tovább, egy-két hét, és csak abban járunk már!
A kabátsztori folytatását itt olvashatjátok!

2012. november 3., szombat

Éremfa



Ezekhez a fotókhoz, nehéz lenne mit hozzáfűzni. Talán szokatlan stílus a Fűszeres Színek blogon, de végtére, ezt is én készítettem, hadd mutassam meg.

2012. október 30., kedd

Tanuljunk varrni!


Ha a cím alapján bárki arra következtetett volna, hogy itt és most egy online tanfolyammal fogok előrukkolni, az – tartok tőle – csalódni fog. Viszont megpróbálok minél több olvasót rábeszélni arra, hogy tanuljon meg varrni! Kezdettől fogva ez (is) volt a célja a Fűszeres Színek blog indulásának, hogy minél népesebb közösség kedvelje meg ezt az elfoglaltságot, akár mint hobbit, akár mint hasznos segítséget a mindennapokban.

Egészen biztos vagyok abban, hogy minden háztartásban, nap, mint nap felmerül a kérdés, hogy kivel vágassuk le a frissen megvásárolt - szuperül álló, de sajnos kicsit hosszú -, nadrág szárát, valóban a szemétbe dobjuk-e azt az egyébként imádott otthoni melegítőt, aminek a derekában kilazult a gumi.

Néha nekem is összegyűlik az asztalomon néhány javítani való. Ez egyébként egy „nemszeretem” feladat, hiszen alig néhány perces munkáért kell átfűzni a cérnát a varrógépben, de utólag majdnem nagyobb élvezetet ad, mint egy új cucc, mert egy egész biztosan kedvelt darab felújításáról, élettartamának meghosszabbításáról van szó, nem? Hiszen egy utálatos, kényelmetlen ruhadarabot inkább rakunk a kukába, ha kilukad, minthogy időt töltsünk a kijavítással, nem igaz? Visszatérve a cérnaátfűzésre,  őszintén szólva, mérte már le valaki, hogy hány (másod)percig tart a gép előkészítése? Általában egy bontóra és egy ollóra van még szükség, és a javítás mibenlététől függően, 10 és 30 perc közötti időintervallum alatt el is készülünk, és a szerencsés ruhadarab (vagy inkább mi vagyunk azok, hogy a miénk maradt?) visszakerülhet a szekrénybe.

A mai felújításaim: egy nyáron vásárolt, alig hordott, gyárilag koptatott rövidnadrág farzsebe és egy kedvelt piros póló alja vonala fehér lett a frissen mázolt ajtókerettől. Próbáltam én mindennel, sebbenzintől kezdve a körömlakklemosóig, semmivel nem jött ki.
Eszembe jutott, hogy van nekem varrógépem is! A nadrág derekába fűzött dekorációs (danubia) szalagból vágtam néhány centit és varrtam rá a függőleges, fehér festékcsíkra. A póló alját pedig nemes egyszerűséggel, 2 centivel megrövidítettem, azaz felhajtottam, amennyi szükséges volt.



Minden városban akadnak ilyen apróságok javítására szakosodott varróműhelyek, de - őszintén szólva  - többe került volna leszaladni, megvárni (és végül kifizetni) egy ilyen mértékű munkát, mint amennyi energiát végül én fektettem bele.

Fenti, viszonylag bő lére eresztett írásomnak apropóját az adta, hogy a nővérem a figyelmembe ajánlotta ezt a cikket (és ennek második részét). Írója befizetett egy néhány alkalmas varrótanfolyamra, hagyta, hogy kedvet csináljanak neki a folytatáshoz, és az már csak egyéni hozzáállás kérdése, hogy végül mire használja a frissen szerzett tapasztalatot. Nem szükséges belépni az egyedi ruhák tervezésének piacára, de az egész család hálás lesz, ha a nappali új függönyeinek megvarrásáért nem kell egy vagyont fizetni. Egy ilyen „röptanfolyam” elsődleges célja, és kétségtelen előnye, hogy felbátorít, merünk varrógépet választani, és elindítani azt, belevágni egy gyönyörű textilbe. 
Remélem, én is segítettem kedvelt csinálni.

2012. október 18., csütörtök

Mindent fehérre! 2.

Említettem nemrégiben, hogy elkapott a fehérségi mánia, azaz, amit csak lehet (kevés pénzből és munkával) kifehérítenék a lakásban.
A korábbi székpárnák is ennek estek áldozatul, mert szerencsétlenségükre sárga-bordó csíkosak voltak, harmonizálva a korábbi tojássárga falszínnel.
Nekiláttam hát egy új székpárna huzat szettnek, 2 karos- és 4 támlás ebédlőszékhez.

Könnyen levehető az alsó felén hagyott nyílásnak köszönhetően, és könnyen kimosható. Hogy kedvet csináljak másnak is az elkészítéshez, készítettem néhány fotót a varrás menetéről. Némi méricskélés és gondos szabás után pillanatok alatt elkészül.





Mindezt a frissen kifehérített varrókuckómban tettem (készülök a vasalóhuzatokat is lecserélni).
Nem mutattam még, hogy hol készülnek a varrományaim, egyúttal azt is kileshetitek. ;-)

2012. október 9., kedd

Koos kabát


Igazi átmeneti kabátos idő van végre, meleg gyapjúszövetek, színes pamutharisnyák, de még nőiesen hordható mennyiségben.
Felvehetem végre a Koos kabátomat is.

2012. október 3., szerda

Mindent fehérre!



Otthonunk felfrissítéséhez egészen kevés is elegendő ahhoz, hogy újjávarázsoljuk. Nálam most fehérségi mánia dívik, így amit lehet, kivilágosítunk. Nagyjából évente kétszer (a ruhásszekrény évszakváltásakor, tehát épp most)  eluralkodik rajtam a selejtezhetnék is, ilyenkor könyörtelenül kidobok mindent, amit nem használunk. Mindig azzal érvelek, hogy pici lakásról lévén szó, nem engedhetjük meg magunknak, hogy régi, nem használt dolgokat is őrizgessünk.

A régi, piros búrás, retró lámpa is majdnem áldozatul esett a selejtezős, fehérítős projektnek, de végül megúszta. Hiszen  használjuk, az íróasztalt világítja meg néha-néha, helyette újat kéne vásárolni, és biztos nem találok olyat, ami fehér és nem kerül egy vagyonba, ahhoz képest, amennyit használjuk. De ez túl piros...  meg beporosodott, megsárgult drótok lógnak ki belőle, mit kezdjek vele?
Bevillant a DIY (do it yourself=csináld magad) őrület a neten, valamit csinálnom kell vele saját kezűleg: Átfehérítem! Vettünk egy flakon fehér, hőálló szórófestéket a fém búrára és kétszeri-, háromszori fújásra az utolsó piros rész is eltűnt. A vázat - szétszedve - alaposan lemostam, és az egyik barkácsáruházban készen kapható szett segítségével (dróttal, a kapcsolóval és villásdugóval (?) ) a villanyos részt is felújítottuk.
Maradhat. :-)

2012. szeptember 27., csütörtök

Variációk egy témára 3.


Említettem az első hasonló címet viselő bejegyzésben, hogy két blúz készült a barátnőmnek, az ott említett, rózsaszín mintás anyagokból.
Az anyagmixelős részletmegoldásokról készült fotókat a Burda weboldalán tudjátok megnézni. 

2012. szeptember 18., kedd

Családi tradíciók, azaz újra paradicsomlé befőzés


Mostanában nagy divatja van a tradíciók emlegetésének, a családi és néphagyományok fennen őrzésének.
Hétvégén jutott eszembe, hogy legközelebbi barátainkkal mi is nagyon trendik vagyunk, hiszen idén már ötödik alkalommal rendeztük meg a Nagy Paradicsombefőzés Ünnepét, vagy inkább Fesztiválját, hogy ne maradjunk le a heti országfesztiválok listájáról.

Paradicsomot befőzni elég pancsos dolog, a végén mindenhol találni egy piros paradicsompöttyöt, vagy néhány szárazra passzírozott magot. Éppen ezért, ezt mindig a kertben, lehetőleg bográcsban készítjük, ahol a lecsöppenő zöldségpöttyöket pillanatok alatt felszívják a szomjas rovarok vagy nyeli el a bogrács alatti máglya. Ilyenkor az ebédünk mindig töltött paprika friss paradicsomléből, estére eltűnik két nagy adag sütemény is, és természetesen hörpintünk rá bőségesen, nehogy kiszáradjunk a nagy munkában. Szóval van itt ilyenkor minden, amit a magyar virtus elvár egy fesztiváltól.

Ha már a tradícióknál tartunk, van nekünk - a szokásos szülinapok, névnapok és nagyobb ünnepeken kívül - a december eleji Mézeskalács Készítés is, ami először mindig csak kettőnk ötlete a barátnőmmel, aztán persze szívesen segítenek párjaink is, hiszen valakinek figyelni kell a sütőben a sütit, meg ne piruljon, de aztán beállnak a - már nem is olyan kicsi - fiúgyerekek is segíteni, a formákkal kiszúrni a sütit, és mire besötétedik, már mindenkinek a kezében van egy íróka és rajzolják a szép vagy kevésbé szép, vicces vagy kevésbé vicces mézeskalácsaikat.

Érdemes még idesorolni a már szintén hosszú évek óta rendezett november végi Kolbásztöltő Kommandó programját, a májusi Hamburger Party-t, a még kevésbé nagy múlttal rendelkező, de nagyon sikeres júliusi Medenceparti bulit, vagy a szintén hagyománnyá vált Trogíri Nyár elnevezésű programot augusztusban. Családi program minden szeptemberben a Búcsú, ami egyet jelent két hízott kacsa pirosra sült húsával, egy regimentnek elegendő rántott hússal és 8 féle süteménnyel.


Ugye, hogy már nem is tűnik annyira elfeledett dolognak a hagyományőrzés? Ti milyen eseményeket ismételtek évről-évre?

2012. szeptember 11., kedd

Variációk egy témára 2. - avagy esetem a fehér gallérossal


Bár nem ezt a blúzt szántam a 2. számú variánsnak, de augusztus utolsó, meleg napjaira elkészült ez is, és még mindig inkább rövid ujjú blúzt mutatnék, mint hosszút, amilyen a következő ing lesz. Arra ráérünk még ősszel… Abban viszont biztosan egyetértünk, hogy ez a blúz is kiérdemli az anyagmixelős sorozatba való bekerülését.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, itt tudod megnézni.

2012. augusztus 30., csütörtök

Variációk egy témára 1.


Mit kezdenétek, ha lenne otthon egy csíkos és egy kockás pamutpuplin anyagotok, egy-egy ingre való mennyiségben? 
A legkézenfekvőbb, ha készítünk egy csíkos és egy kockás blúzt, ugye?

Amikor a barátnőmmel összedugtuk a fejünket, valami mást találtunk ki. Hogy mit?
Itt megnézheted.

2012. augusztus 23., csütörtök

Graham kenyér és más


A nővérem - aki hűséges olvasóm - nehezményezte egyik nap, hogy mostanában többet foglalkozom a Fűszeres Színek Facebook oldalával, mint ezzel a bloggal. Be kell lássam, igaza van, és ezúton kérek mindenkitől elnézést, aki ezt észrevette és hiányolt volna.
Aki még nem csatlakozott a fent említett oldalamhoz (azt várom szeretettel!), de általában a Facebook rendszeréhez sem, annak írom, hogy oda felteszek olyan fotókat is, amihez nem sok hozzáfűzni valóm van, egyszerűen csak öröm a lelkemnek-szememnek. Például egy tál, frissen szedett zöldség a kertből, egy frissen kipróbált süti vagy esetleg a mostanában hozzánk szegődött Mici cica (mi sokszor Mici kutyának hívjuk, annyira hűséges követőnk).

Ennek a postnak a kenyér a főszereplője, legyen tehát ez az első, amire kitérek:
Kenyeret sütni eleinte izgatottság, később rutin, néha rossz tapasztalat, de idővel úgy rákap az ember a házi kenyér ízére, hogy lehet az bármilyen díjat nyert bolti vekni, mi már csak fanyalogva esszük.
Hogy miért nem hozom akkor gyakrabban a fotókat és a recepteket? Már többször leírtam, hogy nem szeretnék gasztroblogger szerepében tetszelegni, hiszen nem vagyok újító ezen a téren, nem találok fel új recepteket, nem komponálok új ízeket, hanem igyekszem megtalálni azokat a leírásokat, amelyek segítségével, csalódás nélkül, pont az elképzeléseink szerinti eredmények születnek.
Gondolom, azt sem kell a gyakorlott blog olvasóknak elárulnom, hogy kenyérsütésben Limara az etalon, az ő tanácsai szerint sütött pékáruban nem lehet csalódni. Leggyakrabban a „jól bevált fehérkenyér” receptje alapján sütök, bár a liszt arányokat legtöbbször megbontom. Ő 20 deka tönköly + 30 deka fehér lisztet használ hozzá, míg én gyakran keverek bele graham-, rozs- vagy más teljes kiőrlésű liszteket is. Ezúttal a tönkölybúza nagy részét grahamra cseréltem.
Azt is tapasztalom, hogy a kenyérsütésre a legjobb egy szeles napot választani, mert a huzatban hűlő kenyér úgy repedezik fel, hogy öröm nézni és hallgatni. Sőt, utána kézbe véve a veknit, csak úgy ropog a kézben a héja és finom puha a belseje. Néha kinézek a lépcsőházba is, hogy a környék kutyái nem szimatolnak-e az ajtónk körül, olyan illat van körülöttünk.

A többi fotó csak igazolás, hogy hol töltöm mostanában a szabadidőmet.