2012. december 28., péntek
Abszint-zöld ruha
Micsoda antré! Ebben a ruhában belépni valahova, képzeljétek csak el, a hatás elkerülhetetlen. A ruha eleje decens, pirulósan szerény, csak a látványos szín és ágas-tollas "bross-robbanás" jelzi, hogy valami még készülődik. Aztán, ahogy továbblépünk a tűsarkú cipőnkben... (a folytatás itt)
2012. december 19., szerda
Burda bonbon, avagy boldog Karácsonyt!
Láttátok az októberi Burdában azokat a guszta, szülinapi (25
éves a hazai Burda) bonbon golyókat?
Remek ajándék lehet belőle, és még el is készül Karácsonyig!
Azt hittem, hogy a most oly divatos temperált csoki bonbon gyártáshoz
csinál kedvet a cikk, de beleolvasva rájöttem, hogy nem, ez bizony sütnivaló lesz.
Egy szomorkásan sötét, esős, decemberi napon
láttam neki a sütik elkészítésének, lélekben rászánva az egész napot, mert a
leírás szerint pepecselésre kell számítani.
Két fajta sütiről van szó, az egyik csokis-mentás,
csokimázzal, a másik répatortás-karácsonyi fűszeres, fehércsoki bevonattal. Hm,
jól hangzik, ugye?
Mivel én mindkettőt el szerettem volna készíteni, és
felkészültem a macerára, így azzal kezdtem, hogy minden hozzávalót a
konyhapultra készítettem és középre kiraktam a tálas mixeremet, hogy minél
inkább szabaddá tegyem a kezem, tésztakeverés közben.
Az első süti tésztáját beraktam a sütőbe, és amíg elkészült,
volt időm elmosni a keverőtálakat, kanalakat, lapátokat és összekevertem a
második süti tésztáját és az elsővel melegváltásban tehettem is be a sütőbe.
Ahogy a jó meleg lakásban terjengett a kakaós, mentolos és
karácsonyi fűszeres illat, már nem is volt zavaró, hogy milyen pocsék idő van
odakint.
Amíg a második süti tésztája a sütőben sült, azalatt bőven
rendet lehet tenni egy kicsit a konyhapulton, bekeverni az első bonbon
összeragasztó töltelékét, és mivel a hideg erkélyen pillanatok alatt kihűlt a
tészta, még a krém összekeverése, vizes tenyeres-golyóbisozása is belefér,
higgyétek el!
Mialatt a második tészta kihűl, addig bekeverem annak a
krémes masszáját és kitakarítottam a konyhát.
Az összetépkedett tésztát összegyúrtam a krémmel és mentek a hűvösre,
hogy a benne lévő margarin újra megdermedjen, nehogy lágyan beleforduljon a
csokibevonatba mártogatáskor (na, ezt én még gyakorolhatom).
Utólagos véleményem az, hogy - főleg a répatortás golyó - nagyon
édes, kevesebb cukor is elegendő lenne, bár ízlések és pofonok különbözőek.
És, ha valaki még nem vette volna meg a lapot, akkor íme, a
pontos receptek:
Mentás csokigolyók
(Kb 45 db)
Hozzávalók:
tészta:
110 g liszt
1 teáskanál sütőpor
csipet só
0,5 teáskanál szódabikarbóna
75 g puha margarin
150 g kristálycukor
1 tojás
1 teáskanál borsmenta aroma
160 ml tej
krém:
6 evőkanál margarin
340 g porcukor
5 evőkanál tej
1 teáskanál vanília aroma
6 evőkanál kakaópor
étcsokis bevonó máz
A sütő bekapcsolásával kezdjük, állítsuk 180 fokra és
kenjünk ki zsiradékkal, szórjunk meg liszttel egy közepes méretű tepsit.
A tészta hozzávalóinál, az első kupacban felsorolt száraz
hozzávalókat szitáljuk egy tálba. Egy másik tálban a margarint keverjük ki a
cukorral (második fejezet a tészta hozzávalóiból), üssük bele a tojást, az
aromát és tejet. Ehhez keverjük hozzá a száraz hozzávalókat a másik tálból. A
sűrű masszát öntsük a kivajazott tepsibe és tehetjük a sütőbe kb. 20-30 percre.
Attól függően, milyen vastag a tészta a tepsiben. Az én tepsim kb. 25X35 centis
volt, abban kb. 1 cm vastagon terült szét, annak elég volt 20 perc is. Ahogy
elkészül, mehet a hűvösre!
A krém hozzávalóit a fent felsorolt sorrendben keverjük
össze habverővel.
A kihűlt tésztát összetépkedjük, egy szilikonlapát
(fakanál) segítségével összedolgozzuk és vizes kézzel golyóbisokat formálunk
egy tálcára. Nagyon lágy a puha margarin miatt, ezért érdemes utána hűteni,
hogy megszilárduljon újra. Felolvasztott bevonómasszába mártogatjuk (én egy
hústűre szúrtam fel őket, azzal könnyebb) és hagyjuk megdermedni.
Fűszeres-krémes
répatorta bonbon
(kb 45 db)
Hozzávalók:
tészta:
200 g barnacukor
240 ml étolaj
3 tojás
3 szál közepes répa, apró lyukú reszelőn lereszelve
200 g mazsola
1 narancs reszelt héja
110 g liszt
0,5 csomag sütőpor
csipet só
1 teáskanál szódabikarbóna
1 teáskanál őrölt fahéj
0,5 teáskanál őrölt szerecsendió
0,5 teáskanál őrölt kardamom
krém:
225 g margarin
190 g porcukor
a lereszelt héjú narancs felének kifacsart leve
olvasztott fehér csoki a bevonathoz
Itt is a sütő melegítésével kezdjük, 180 fokra állítjuk
és kivajazunk, lisztezünk a tésztához egy közepes tepsit.
A mixer táljába tesszük a tészta hozzávalóinak első
részét, a felsorolt sorrendben, minden újabb tétel között alaposan átkeverve
azokat.
A tészta hozzávalóinak második részében a száraz
hozzávalók vannak, azokat (amíg a tálas mixer dolgozik az olajos keverékkel)
össze is tudjuk keverni egy másik edényben, és ha a másik tálban már minden
összetevő alaposan elkeveredett, hozzáadagolhatjuk a száraz, fűszeres
keveréket.
A masszát öntsük az előkészített tepsibe és süssük 40-45
percig, amíg a tésztába szúrt tűn nem marad ragacsos nyom. Ezt a tésztát is
kihűtjük. Gyorsabb, ha egy rácsra kifordítjuk a tepsiből.
Közben bekeverjük a krémet: mixerrel, a felsorolt
összetevőket, abban a sorrendben, ahogy leírtam, alaposan elkeverjük.
Ha a tészta kihűlt, a krémmel összedolgozzuk, amíg
egyneművé válik. Vizes tenyérrel golyókat formálunk belőle és egy tálcára
sorakoztatva lehűtjük.
Felolvasztjuk a bevonómasszát és abban a golyókat
megforgatva (és ötletszerűen díszítve) el is készülünk.
2012. december 12., szerda
Angolra hangolva
Emlékeztek még a tavalyi bejegyzésemre az angol- és a francia kosztüm ismérveiről?
Ismét egy angol kosztümöt készítettem, ezúttal a friss, 2012.novemberi Burdából.
Hoztam részletfotókat, hogy rákattintva ki lehessen nagyítani.
A teljes bejegyzést azonban itt olvashatjátok.
Ismét egy angol kosztümöt készítettem, ezúttal a friss, 2012.novemberi Burdából.
Hoztam részletfotókat, hogy rákattintva ki lehessen nagyítani.
A teljes bejegyzést azonban itt olvashatjátok.
2012. december 5., szerda
2012. november 29., csütörtök
Jane Austen bál
Van néhány blog és internetes oldal, amelyek ezekkel a
ruhákkal, a koruknak megfelelő bálok szervezésével, illetve az azon való
részvétellel foglalkozik. Most végre nálunk is elérhető lett ez a fajta
szórakozás, tudomásomra jutott, hogy jövő év októberében Jane Austen bál lesz
egy Nógrád megyei faluban, a Prónay-kastélyban.
Akit érdekel a téma, javaslom,
hogy időben lásson neki ezen filmek újranézésének, hátha inspirációt kap és
elkészíti a saját ruháját, hogy aztán azt nem a szekrény mélyére dugva, hanem
egy nagyszabású bálon megszellőztetve mutathassa be. Ha így lenne, semmiképp se
hagyjatok ki a beszámolókból! Talán még arra is van remény, hogy Mark Darcy is
ellátogat a bálba. ;-)
Címkék:
ajánló
2012. november 26., hétfő
Lily kabátja
Nagy tévésorozat kedvelők vagyunk. Annak idején, ha leültem véletlenül pár percre a Jóbarátok (Friends) c. sorozat elé, sosem értettem, miért tetszik ez annyi ismerősömnek, mígnem a teljes 10 éves mennyiséget egyszerre megkaptuk kölcsönbe (nem én kértem!). Elkezdtük nézni, és tudom, tök ciki, de mikor vége lett az utolsó epizódnak, a közel 2 hónapnyi sorozatnéző maratonok után, úgy éreztem, hogy a közeli barátaimat veszítem el. Ugyanígy jártunk a Internátus (El internado) c. spanyol sikerszériával is, aztán sajnos a fordítási nehézségek miatt akadozó Bárkával (El barco) és most a legújabb kedvenc az Így jártam anyátokkal (How I met your mother). Stílusra Jóbarátok utánzat, ha valaki nem ismerné.
A kabátról több, közeli fotót a Burda oldalán láthattok.
2012. november 15., csütörtök
Ceruzanadrág
Több tényező szerencsés egybeesése miatt választottam ki ezt
a szabásmintát. Szerettem volna egy szűk szárú nadrágot, és vágyakozva néztem a
bőrnadrágokat is. Azt is szeretem, ha a hagyományostól eltérő szabásmintát
próbálhatok ki.
Hosszabb leírást és közeli fotókat itt találtok a nadrágomról.
Maradt még ebből a sötétkék szövetből, de nem tudom eldönteni, mi
készüljön belőle? Zakó vagy inkább mellény? Ti mit készítenétek?
Címkék:
nadrág
2012. november 8., csütörtök
Gangnam stílus, a divatban is
Az a helyzet, hogy történelmi
pillanatot élünk meg, 2012-ben a Gangnam stílus meghódította a világot.
Hallottatok már róla?
2012. júliusában egy PSY nevű
dél-koreai énekes legújabb albumának egyik dala, a Gangnam style, felkerült a
világhálóra. Terjedt, mint egy fertőzés, blogról-blogra, közösségi oldalakon profilról, profilra.
Szeptemberre hivatalosan bekerülhetett a Guinness rekordok közé is, mint a YouTube történelmének legkedveltebb
videója, miután addigra több mint kétmillióan nyomták meg rajta a tetszik gombot.
A Gangnam
Style Szöul felkapott Kangnam negyedének életmódjáról
szól, mely külsőre ugyan Beverly Hills-hez hasonló, a háttérben azonban súlyos
adósságok állnak. Dél-Koreában az 1990-es évek óta hitelből élnek az emberek, sokan a kangnami „álomélet” reményében számos
hitelkártyát tartanak fenn a látszat
kedvéért. A dal többek között említi a kávézási szokásokat is, hiszen a kangnami nők akár mindennapi
szükségleteiket feláldozva, de beülnek a méregdrága kávézókba, luxusruhákba
bújnak, hogy fenntarthassák a jólét látszatát.
A
dal refrénje, az „oppan Kangnam szuthail” jelentése a „te oppád olyan, mint Kangnam”. Az oppa szó koreában a nők idősebb
fiútestvérének megszólítása, de akár a partnerük becézése is lehet. A Kangnam
negyed stílusa pedig gazdag és trendi, így tehát már körvonalazódik is az az
irónia, amiről PSY énekel.
A
klipben látható helyszínek nagy része állítólag valóban Kangnam-ből való és bár
arról énekel, hogy ő is mennyire beleillik a környezetébe, valójában egy görbe tükröt állít, kigúnyolva életmódjukat.
Miért
lett ilyen sikeres ez a szám? Talán a nyugati világban felkapott sztárok között
ható újszerűsége, „lovaglótáncnak” keresztelt, mókás mozgása, kissé monoton, bár fülbemászó zenéje és a klipben
felsorakoztatott (helyi) hírességek teszik.
PSY
karrierje viszont nemzetközi vizeken is ível, sorra hívják amerikai műsorokba, általunk
is ismert sztárokat tanít a lovaglótáncra és lehet nemtetszésünket kifejezni a
zenéje iránt, de az kétségtelen, hogy ez a dal sok mindenre lesz hatással a
jövőben. Például a divatra is.
Lássuk,
mit is jelenthet ez. A kulcsszavak, amiket említettem is már: elegancia, gazdagság,
trendiség, luxusruhák, feltűnő színek, csillogás. Barátkozzunk meg vele, mert
egész biztos, hogy találkozni fogunk vele az üzletekben, a tévében, és ha nem
is vagyunk érte oda, jó, ha legalább felismerjük a stílust. Végül még az
is lehet, hogy finomított változata a saját szekrényünkben is felbukkan.
Az
idei Szilveszternek pedig tuti befutója lesz ez a zene, addigra egy csillogó
zakót és a lovaglótáncot érdemes elsajátítani, ha mi is trendik szeretnénk
maradni!
Címkék:
ajánló
2012. november 6., kedd
Motoros dzseki, gyapjúból
Egyszerűen képtelenség lépést
tartani az időjárással.
Régóta szerettem volna ezt a dzsekit, de azt hittem,
még ráérek megvarrni, a jó meleg gyapjúszövetek ideje még nem jött el. Erre tessék, pár
nap alatt igazi, havas, szeles tél lett, most kapkodhatok. Majdnem csak ki
lehetne hagyni, és sürgősen nekilátni a télikabátvarrásnak. Ha valaki
tervezgeti az idénre (akár a megvásárlását is), szerintem ne hezitáljon tovább,
egy-két hét, és csak abban járunk már!
A kabátsztori folytatását itt olvashatjátok!
Címkék:
kabát
2012. november 3., szombat
2012. október 30., kedd
Tanuljunk varrni!
Ha a cím alapján bárki arra következtetett volna, hogy itt
és most egy online tanfolyammal fogok előrukkolni, az – tartok tőle – csalódni fog.
Viszont megpróbálok minél több olvasót rábeszélni arra, hogy tanuljon meg
varrni! Kezdettől fogva ez (is) volt a célja a Fűszeres Színek blog
indulásának, hogy minél népesebb közösség kedvelje meg ezt az elfoglaltságot, akár
mint hobbit, akár mint hasznos segítséget a mindennapokban.
Egészen biztos vagyok abban, hogy minden háztartásban, nap,
mint nap felmerül a kérdés, hogy kivel vágassuk le a frissen megvásárolt - szuperül
álló, de sajnos kicsit hosszú -, nadrág szárát, valóban a szemétbe dobjuk-e azt az egyébként imádott otthoni melegítőt, aminek a derekában kilazult a gumi.
Néha nekem is összegyűlik az asztalomon néhány javítani
való. Ez egyébként egy „nemszeretem” feladat, hiszen alig néhány perces munkáért
kell átfűzni a cérnát a varrógépben, de utólag majdnem nagyobb élvezetet ad,
mint egy új cucc, mert egy egész biztosan kedvelt darab felújításáról, élettartamának
meghosszabbításáról van szó, nem? Hiszen egy utálatos, kényelmetlen ruhadarabot
inkább rakunk a kukába, ha kilukad, minthogy időt töltsünk a kijavítással, nem
igaz? Visszatérve a cérnaátfűzésre, őszintén szólva, mérte már le valaki, hogy
hány (másod)percig tart a gép előkészítése? Általában egy bontóra és egy ollóra
van még szükség, és a javítás mibenlététől függően, 10 és 30 perc közötti
időintervallum alatt el is készülünk, és a szerencsés ruhadarab (vagy inkább mi
vagyunk azok, hogy a miénk maradt?) visszakerülhet a szekrénybe.
A mai felújításaim: egy nyáron vásárolt, alig hordott, gyárilag
koptatott rövidnadrág farzsebe és egy kedvelt piros póló alja vonala fehér lett
a frissen mázolt ajtókerettől. Próbáltam én mindennel, sebbenzintől kezdve a
körömlakklemosóig, semmivel nem jött ki.
Minden városban akadnak ilyen apróságok javítására szakosodott
varróműhelyek, de - őszintén szólva -
többe került volna leszaladni, megvárni (és végül kifizetni) egy ilyen
mértékű munkát, mint amennyi energiát végül én fektettem bele.
Fenti, viszonylag bő lére eresztett írásomnak apropóját az adta, hogy a nővérem a figyelmembe ajánlotta ezt a cikket (és ennek második
részét). Írója befizetett egy néhány alkalmas varrótanfolyamra, hagyta, hogy
kedvet csináljanak neki a folytatáshoz, és az már csak egyéni hozzáállás
kérdése, hogy végül mire használja a frissen szerzett tapasztalatot. Nem
szükséges belépni az egyedi ruhák tervezésének piacára, de az egész család
hálás lesz, ha a nappali új függönyeinek megvarrásáért nem kell egy vagyont
fizetni. Egy ilyen „röptanfolyam” elsődleges célja, és kétségtelen előnye, hogy
felbátorít, merünk varrógépet választani, és elindítani azt, belevágni egy
gyönyörű textilbe.
Remélem, én is segítettem kedvelt csinálni.
Címkék:
ajánló,
egyéb varromány,
jótanács
2012. október 18., csütörtök
Mindent fehérre! 2.
Említettem nemrégiben, hogy elkapott a fehérségi mánia, azaz, amit csak lehet (kevés pénzből és munkával) kifehérítenék a lakásban.
A korábbi székpárnák is ennek estek áldozatul, mert szerencsétlenségükre sárga-bordó csíkosak voltak, harmonizálva a korábbi tojássárga falszínnel.
Nekiláttam hát egy új székpárna huzat szettnek, 2 karos- és 4 támlás ebédlőszékhez.
Könnyen levehető az alsó felén hagyott nyílásnak köszönhetően, és könnyen kimosható. Hogy kedvet csináljak másnak is az elkészítéshez, készítettem néhány fotót a varrás menetéről. Némi méricskélés és gondos szabás után pillanatok alatt elkészül.
Mindezt a frissen kifehérített varrókuckómban tettem (készülök a vasalóhuzatokat is lecserélni).
Nem mutattam még, hogy hol készülnek a varrományaim, egyúttal azt is kileshetitek. ;-)
A korábbi székpárnák is ennek estek áldozatul, mert szerencsétlenségükre sárga-bordó csíkosak voltak, harmonizálva a korábbi tojássárga falszínnel.
Nekiláttam hát egy új székpárna huzat szettnek, 2 karos- és 4 támlás ebédlőszékhez.
Könnyen levehető az alsó felén hagyott nyílásnak köszönhetően, és könnyen kimosható. Hogy kedvet csináljak másnak is az elkészítéshez, készítettem néhány fotót a varrás menetéről. Némi méricskélés és gondos szabás után pillanatok alatt elkészül.
Mindezt a frissen kifehérített varrókuckómban tettem (készülök a vasalóhuzatokat is lecserélni).
Nem mutattam még, hogy hol készülnek a varrományaim, egyúttal azt is kileshetitek. ;-)
Címkék:
egyéb varromány,
otthon
2012. október 9., kedd
Koos kabát
Igazi átmeneti kabátos idő van végre, meleg gyapjúszövetek, színes pamutharisnyák, de még nőiesen hordható mennyiségben.
Felvehetem végre a Koos kabátomat is.
2012. október 3., szerda
Mindent fehérre!
Otthonunk felfrissítéséhez egészen kevés is elegendő ahhoz, hogy újjávarázsoljuk. Nálam most fehérségi mánia dívik, így amit lehet, kivilágosítunk. Nagyjából évente kétszer (a ruhásszekrény évszakváltásakor, tehát épp most) eluralkodik rajtam a selejtezhetnék is, ilyenkor könyörtelenül kidobok mindent, amit nem használunk. Mindig azzal érvelek, hogy pici lakásról lévén szó, nem engedhetjük meg magunknak, hogy régi, nem használt dolgokat is őrizgessünk.
A régi, piros búrás, retró lámpa is majdnem áldozatul esett a selejtezős, fehérítős projektnek, de végül megúszta. Hiszen használjuk, az íróasztalt világítja meg néha-néha, helyette újat kéne vásárolni, és biztos nem találok olyat, ami fehér és nem kerül egy vagyonba, ahhoz képest, amennyit használjuk. De ez túl piros... meg beporosodott, megsárgult drótok lógnak ki belőle, mit kezdjek vele?
Bevillant a DIY (do it yourself=csináld magad) őrület a neten, valamit csinálnom kell vele saját kezűleg: Átfehérítem! Vettünk egy flakon fehér, hőálló szórófestéket a fém búrára és kétszeri-, háromszori fújásra az utolsó piros rész is eltűnt. A vázat - szétszedve - alaposan lemostam, és az egyik barkácsáruházban készen kapható szett segítségével (dróttal, a kapcsolóval és villásdugóval (?) ) a villanyos részt is felújítottuk.
Maradhat. :-)
Címkék:
otthon
2012. szeptember 27., csütörtök
Variációk egy témára 3.
Említettem az első hasonló címet viselő bejegyzésben, hogy két blúz készült a barátnőmnek, az ott említett, rózsaszín mintás anyagokból.
Az anyagmixelős részletmegoldásokról készült fotókat a Burda weboldalán tudjátok megnézni.
2012. szeptember 18., kedd
Családi tradíciók, azaz újra paradicsomlé befőzés
Mostanában nagy divatja van a tradíciók emlegetésének, a családi és néphagyományok fennen őrzésének.
Hétvégén jutott eszembe, hogy legközelebbi barátainkkal mi is nagyon trendik vagyunk, hiszen idén már ötödik alkalommal rendeztük meg a Nagy Paradicsombefőzés Ünnepét, vagy inkább Fesztiválját, hogy ne maradjunk le a heti országfesztiválok listájáról.
Paradicsomot befőzni elég pancsos dolog, a végén mindenhol találni egy piros paradicsompöttyöt, vagy néhány szárazra passzírozott magot. Éppen ezért, ezt mindig a kertben, lehetőleg bográcsban készítjük, ahol a lecsöppenő zöldségpöttyöket pillanatok alatt felszívják a szomjas rovarok vagy nyeli el a bogrács alatti máglya. Ilyenkor az ebédünk mindig töltött paprika friss paradicsomléből, estére eltűnik két nagy adag sütemény is, és természetesen hörpintünk rá bőségesen, nehogy kiszáradjunk a nagy munkában. Szóval van itt ilyenkor minden, amit a magyar virtus elvár egy fesztiváltól.
Ha már a tradícióknál tartunk, van nekünk - a szokásos szülinapok, névnapok és nagyobb ünnepeken kívül - a december eleji Mézeskalács Készítés is, ami először mindig csak kettőnk ötlete a barátnőmmel, aztán persze szívesen segítenek párjaink is, hiszen valakinek figyelni kell a sütőben a sütit, meg ne piruljon, de aztán beállnak a - már nem is olyan kicsi - fiúgyerekek is segíteni, a formákkal kiszúrni a sütit, és mire besötétedik, már mindenkinek a kezében van egy íróka és rajzolják a szép vagy kevésbé szép, vicces vagy kevésbé vicces mézeskalácsaikat.
Érdemes még idesorolni a már szintén hosszú évek óta rendezett november végi Kolbásztöltő Kommandó programját, a májusi Hamburger Party-t, a még kevésbé nagy múlttal rendelkező, de nagyon sikeres júliusi Medenceparti bulit, vagy a szintén hagyománnyá vált Trogíri Nyár elnevezésű programot augusztusban. Családi program minden szeptemberben a Búcsú, ami egyet jelent két hízott kacsa pirosra sült húsával, egy regimentnek elegendő rántott hússal és 8 féle süteménnyel.
Ugye, hogy már nem is tűnik annyira elfeledett dolognak a hagyományőrzés? Ti milyen eseményeket ismételtek évről-évre?
Címkék:
paradicsom,
ünnep
2012. szeptember 11., kedd
Variációk egy témára 2. - avagy esetem a fehér gallérossal
Bár nem ezt a blúzt szántam a 2. számú variánsnak, de augusztus utolsó, meleg napjaira elkészült ez is, és még mindig inkább rövid ujjú blúzt mutatnék, mint hosszút, amilyen a következő ing lesz. Arra ráérünk még ősszel… Abban viszont biztosan egyetértünk, hogy ez a blúz is kiérdemli az anyagmixelős sorozatba való bekerülését.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, itt tudod megnézni. |
Címkék:
blúz
2012. augusztus 30., csütörtök
Variációk egy témára 1.
Mit kezdenétek, ha lenne otthon egy csíkos és egy kockás pamutpuplin anyagotok, egy-egy ingre való mennyiségben?
A legkézenfekvőbb, ha készítünk egy csíkos és egy kockás blúzt, ugye?
Amikor a barátnőmmel összedugtuk a fejünket, valami mást találtunk ki. Hogy mit?
Itt megnézheted.
Címkék:
blúz
2012. augusztus 23., csütörtök
Graham kenyér és más
A nővérem - aki hűséges olvasóm - nehezményezte egyik nap, hogy mostanában többet
foglalkozom a Fűszeres Színek Facebook oldalával, mint ezzel a bloggal. Be kell
lássam, igaza van, és ezúton kérek mindenkitől elnézést, aki ezt észrevette és hiányolt
volna.
Aki még nem csatlakozott a fent említett oldalamhoz (azt várom szeretettel!), de
általában a Facebook rendszeréhez sem, annak írom, hogy oda felteszek olyan
fotókat is, amihez nem sok hozzáfűzni valóm van, egyszerűen csak öröm a
lelkemnek-szememnek. Például egy tál, frissen szedett zöldség a kertből, egy
frissen kipróbált süti vagy esetleg a mostanában hozzánk szegődött Mici cica
(mi sokszor Mici kutyának hívjuk, annyira hűséges követőnk).
Ennek a postnak a kenyér a főszereplője, legyen tehát ez az
első, amire kitérek:
Kenyeret sütni eleinte izgatottság, később rutin, néha rossz
tapasztalat, de idővel úgy rákap az ember a házi kenyér ízére, hogy lehet az
bármilyen díjat nyert bolti vekni, mi már csak fanyalogva esszük.
Hogy miért nem hozom akkor gyakrabban a fotókat és a
recepteket? Már többször leírtam, hogy nem szeretnék gasztroblogger szerepében
tetszelegni, hiszen nem vagyok újító ezen a téren, nem találok fel új
recepteket, nem komponálok új ízeket, hanem igyekszem megtalálni azokat a
leírásokat, amelyek segítségével, csalódás nélkül, pont az elképzeléseink
szerinti eredmények születnek.
Gondolom, azt sem kell a gyakorlott blog olvasóknak
elárulnom, hogy kenyérsütésben Limara az etalon, az ő tanácsai szerint sütött
pékáruban nem lehet csalódni. Leggyakrabban a „jól bevált fehérkenyér” receptje
alapján sütök, bár a liszt arányokat legtöbbször megbontom. Ő 20 deka tönköly +
30 deka fehér lisztet használ hozzá, míg én gyakran keverek bele graham-, rozs-
vagy más teljes kiőrlésű liszteket is. Ezúttal a tönkölybúza nagy részét
grahamra cseréltem.
Azt is tapasztalom, hogy a kenyérsütésre a legjobb egy
szeles napot választani, mert a huzatban hűlő kenyér úgy repedezik fel, hogy
öröm nézni és hallgatni. Sőt, utána kézbe véve a veknit, csak úgy ropog a
kézben a héja és finom puha a belseje. Néha kinézek a lépcsőházba is, hogy a
környék kutyái nem szimatolnak-e az ajtónk körül, olyan illat van körülöttünk.
A többi fotó csak igazolás, hogy hol töltöm mostanában a
szabadidőmet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)