2011. szeptember 13., kedd

Anna Sui

Anna Sui 1964-ben született Detroitban, az Egyesült Államokban.
Gyerekkorától kezdve tervezőnek készült, bár saját bevallása szerint, sokáig nem is igazán tudta, mit is jelent ez. Látta édesanyját varrás közben, elkísérte a méteráru boltokba és olvasott egy érdekes cikket egy híres tervezőről. Miután New Yorkba költözött, felvételizett a Parsons művészeti iskolába, majd több, elsősorban fiatalos, sportos divatot diktáló cégnél dolgozott.

Az önálló munkát az 1980-as évek elején, a saját nappalijában kezdte meg. Barátai között tudhat sikeres fotósokat és a legnépszerűbb modelleket (mint pl. Linda Evangelista és Naomi Campbell), akik mindig bátorították munkájában.

Első nagyszabású divatbemutatóját 1991-ben rendezte, ami nagy áttörést jelentett a karrierjében. A Sohoban nyitotta meg első kiskereskedését, levendulaszín falakkal, vörös padlóval és fekete bútorokkal. Ez a dizájn a jelképévé vált üzleteinek, termékeinek, még az internetes oldala is pont egy ilyen boltba kalauzol bennünket. Érdemes elidőzni egy kicsit „Nála”, teljesen újszerű weblap szerkesztést és játékos hangulatot találunk.

Sikerei elindították a nemzetközi hírnév felé, először Japán majd Európa több országát hódította meg. Már nem csak ruhákat, hanem parfümöket, kozmetikumokat és egyéb kiegészítőket is tervezett.
Anna Sui realista tervezőnek vallja magát. Tudja, hogy óriási különbség van a divatbemutatók kollekciói és a „hús-vér” nők által, az üzletében vásárolt ruhadarabok között. Tudja, hogy vevői mit keresnek, igyekszik tehát ötvözni az új irányvonalakat a hordhatósággal. Ruháiban mindig fellelhetők a nőies, sőt néha kislányos elemek, egy csipetnyi nosztalgiával fűszerezve. Bármilyen termékre is kerül rá a logója, ugyanazt a minőséget kapjuk, ha csak egy rúzst vásárolunk, mintha egy ruhadarabot a legújabb kollekciójából.

2011. szeptember 9., péntek

Megunt cuccok

Vannak kedvencek, amiket addig viselünk, amíg le nem szakadnak rólunk.
Vannak azonban más, karakteresebb darabok, amik viszont néhány felvétel után (urambocsá’ hordatlanul) a szekrény mélyére esnek és az hagyján, de még csak nem is keressük őket. Nem véletlenül. Rájövünk, hogy mégsem a mi stílusunk, semmihez nem tudjuk felvenni, nem áll jól vagy épp kényelmetlen egy kicsit.
Lehet, hogy drágán vettük, vagy sok munkánk van benne. Igazából tetszik is, mégsem szeretjük. Kidobni azért túlzás lenne, pláne a bevásárló központ parkolójában lévő ruhás konténerbe, de egyelőre csak a helyet foglalja az amúgy is tömött szekrényben. Elvihetném a helyi karitász üzletbe, de most őszintén, aki igazán rászorul, az az én flancos szoknyámra pályázik? Nem inkább egy meleg pulóverre vagy egy alap kosztümre, öltönyre, amiben munkát vállalhat?
Szívesen odaadnám akár egy ismerősnek is, de hogy ajánljam fel, hogy meg ne sértsem? Arról nem is beszélve, hogy nem mindenki szereti a másodkézből származó dolgokat.

Vannak ilyen ruhadarabok a szekrényetekben? Mit csináltok velük? Milyen gyakran fésülitek át a gardrób tartalmát? Most hogy közeleg az új őszi-téli szezon, talán Nálatok is aktuálissá válik a szekrények átrendezése. A könyörtelen típusba tartozom, már ami a szelektálást illeti. Amit nem hordunk (szakemberek szerint, amit az elmúlt egy évben nem vettél fel, már nem fogod sosem) zsákba gyűjtjük… és azután?

Jó lenne minél több ötletet, véleményt meghallgatni. Ha van kedvetek, Ti is indíthattok egy ilyen postot (ha van blogotok), hátha Ti több jó tanácsot kaptok.

2011. szeptember 2., péntek

Spencer kabát

A spencer kabát szűkre szabott és rövid, nagyjából derékig ér. Spencer grófról kapta a nevét, aki először cserélte le a szokásos meleg nagykabátot egy kényelmesebb, használhatóbb rövid kabátra.A Burda Magazin 2008/08 számában találtam, és nagyon megfogott a szabásminta sokszínűsége. A legmeglepőbb a háta és az eleje közötti kontraszt; az elején a hangsúlyos tűzések, zsebfedők, dupla gombolás inkább a katonás stílus jegyei. A hátára szabott, húzott derékrész viszont rendkívül nőies, meghökkentő fricska a tervezőtől.
Az újság a mintában rejlő lovagló stílust hangsúlyozta. Szerintem hordozza a western stílus jegyeit is, ugyanakkor komolyan emlékeztet a XIX. századi női kabátokra is: a háta seszli (formára szabott derékrész) helyet kínál akár egy abroncsos vagy turnürös szoknya derekának is.A bélés, akár a lágyan folyó étcsokoládé...
A 2008-as szabásmintaív használata felüdülést jelentett az újabbak után. Gondolom a szokásos, sajnálatos pénzügyi helyzet következménye, hogy a korábbi két, óriási ívből mostanság már csak egyetlen papírra zsúfolódik az összes rajz. A nyomtatás minősége is hagy némi kívánnivalót, így az itt-ott elmosódott, egymásra halmozott szabásminták kivétele komoly koncentrációt igényel.
A tavalyi "Hét mesterlövész" nadrágomhoz készült.