2009. augusztus 31., hétfő

Kemence

Tegnap megraktuk az első tüzet az új kemencénkben.
Baráti segítséggel épült, 8 forró, nyári napon. Az első sütési próbálkozás óvatos volt, kis tüzet raktunk, és kenyérlángost készítettünk.
A tésztához fél kiló lisztet összekevertem egy kevés sóval, cukorral, egy tasak porélesztővel és lassan hozzákevertem a vizet, annyit, hogy jól gyúrható kenyértésztám legyen.
Amíg megkelt, felfűtöttük a kemencét is. A tésztát tepsibe nyújtottuk, megkentünk házi tejföllel, megszórtuk kolbásszal, hagymakarikákkal, sonkával, sajttal és frissen szedett kaporral.
Illatosra sütöttük.

2009. augusztus 27., csütörtök

Négyfűszeres kenyér burgonyával


Limaránál találtam hónapokkal ezelőtt azt a kenyér receptet, ami a hétvégi krumplipüré maradékát használja fel. Ki is próbáltam akkoriban, ugyan nem pürémaradékkal, csak főtt krumplival. Az egyik legfinomabb kenyerem volt, amit az elmúlt - közel - 4 évben sütöttem.

Most a hűtőben petrezselymes krumpli maradt, azt használtam fel legújabb kenyérkémhez.
A petrezselymet kiegészítettem snidlinggel, kakukkfűvel és egy kevés kaporral.

A dagasztáshoz mindig kérem a gép segítségét, most ezeket tettem az üstbe:

2,5 dl víz
1 evőkanál olívaolaj
1,5 teáskanál só
1 teáskanál cukor
maroknyi petrezselymes krumpli
maroknyi öregtészta
50 dkg finomliszt
1 evőkanál búzasikér
1 dkg friss élesztő
A dagasztás lejárta előtt a felaprított fűszereket is beletettem.

Dagasztás után kelesztés, formázás, és a sütőben 200 fokon készre sütöttem.

Kár, hogy ez a kakukkfű levélke az aljára került, legközelebb figyelek, hogy a tetején legyen.

2009. augusztus 25., kedd

Házi sajt aszalt paradicsommal


Elkészült a legújabb sajtkorong. Aktuálisan aszalt paradicsommal és fokhagymával készült.
Még nagyon friss, a mai napot még konyharuhában tölti a hűtőben.
Az elkészítés módja itt olvasható.

2009. augusztus 24., hétfő

Aszalt paradicsom

Őszintén szólva, nem tartozik a kedvenceim közé az aszalt paradicsom, ugyanakkor nagyon szeretem, ha díszíti a kenyeret, vagy a feta sajtos szendvicskrémet.
Tavaly már megpróbálkoztam a készítésével egy kölcsön aszalógéppel. A gép leírása szerint nagyjából 8-10 óra elegendő a paradicsom száradásához, de 10 órányi zúgás, berregés után sem történt semmi érdemleges változás, így feladtam.
Idén úgy döntöttem, újra próbálkozom. A múlt héten remek aszaló idő volt, tűzött a nap, fújt a szél, és egyik szomszédasszonyunk a bő paradicsomtermését kínálta.
Fogtam hát egy nagy vödröt és nekiindultam paradicsomot szedni. Csöndes, poros földúton sétáltam, a nagy melegben csak tücskök ciripeltek és napon sütkérező gyíkok riadtak fel. Úgy éreztem magam, mint egy nyári szünidős diákregény szereplője. Már csak egy régi hajóroncs hiányzott a közeli tóra, ahol kalózost játszhatnánk.

De ne kalandozzak el, leszedtem a forró, húsos paradicsomokat - cserébe egy pirított hagymás kenyeret ajándékoztam -, aztán visszasétáltam. Nagyságától függően háromba-négybe vágtam a paradicsomokat, kivágtam a magházát, és szorosan egymás mellé fektettem a fekete tepsikbe és meghintettem sóval. Kiraktam a napra, leterítettem egy organza függönnyel, és figyeltem, hogy jól átjárja a szél és a nap. Az átforrósodott tepsikben már egy nap alatt nagyon sokat zsugorodtak a gyümölcsök. Éjszakára behoztam, nehogy megnedvesítse a hajnali pára, és reggel, átforgatva őket, újra kiraktam. Második nap végére zörgősre száradtak.

A nagyjából 3 kilónyi paradicsomból egyetlen 7 dl-es üveg lett tele. Rétegesen pakoltam az üvegbe a paradicsomot, közben mindig meglocsoltam olíva olajjal, megszórtam szárított bazsalikommal, oreganóval és fokhagyma gerezdeket dugdostam közé.

2009. augusztus 19., szerda

Hibiszkusz színű textilek

Nagyon szépek a hibiszkuszok a kertben. Férjem szórakozik is rajtam, hogy állandóan fotózom őket. Szerintem egyszerűen nem lehet velük betelni! A fehér törzsesen egyszerre 8 virág nyílt!

Tegnap a nővéremmel elmentünk a szokásos félévi nagy anyagbegyűjtő vágtánkra. Ilyenkor olyanok vagyunk, mint a kiéheztetett fenevadak a mérkőzés előtt. Kitágulnak a pupilláink, az autóban idegesen lapozgatjuk a legfrissebb Burdát, és közben az izgalom a tetőfokán. Ez az év legjobb begyűjtő akciója, hiszen ilyenkor lehet megvenni a legszebb őszi-téli szöveteket, hetek óta erre készültünk már. Nem veszünk műszálas anyagokat, ahova járunk, ott nem is nagyon létezik, annál inkább olasz teveszőr, kasmír, gyapjú, tisztaselyem és pamut. Egyszerűen kihagyhatatlan program!

Ugye, hogy hasonlítanak a virágaim a kelmékhez? Legfelül egy csokoládébarna gyapjúszövet fekszik, amiből nadrág lesz, alatta négy pamut blúz anyag, és lent egy buklé gyapjú szoknyaszövet. Jelszó: "minden mindennel" hordható legyen!

Beszerzek egy szép új barna cipőt és hozzá illő harisnyákat. Nem is bánom, hogy jön az ősz. :-)

2009. augusztus 18., kedd

Paradicsom befőzés


Vasárnap kaptam egy vödör paradicsomot. Illetve én szedhettem le frissen, ropogósan őket.
Már a vödörben is nagyon guszta látvány volt, sajnálom is összetörni, de jól fog jönni a nyári napsütés íze, télvíz idején is.

Mindenesetre a fazekamba csak egy fél vödörnyi fért bele kicsumázva, négybe vágva. Egy kicsit alágyújtottam, hogy felpuhuljon a gyümölcshús, könnyebb legyen összetörni. Átpasszíroztam és újra a tűzre raktam egy szelet zöldpaprikával és egy szál zellerrel. 15-20 perc forralás után, szaliciles forró vízzel alaposan kimosott üvegekbe töltöttem, és ment a párnák alá.

A fél vödör paradicsomból összesen 2 l paradicsomlé lett. Most gondolkodom, hogy a többi paradicsomot is így főzzem be, vagy a hátralévő meleg napokon próbálkozzak meg az aszalással.


2009. augusztus 17., hétfő

(Nem besztercei) szilvatorta

Nagyon jól sikerült a szombati esküvő: ettünk, ittunk, jót mulattunk, hajnalig táncoltunk. A menyasszony olyan szép volt, mint egy mesebeli királylány. A vőlegény pedig nagyon boldog, egész éjjel fülig ért a szája. A mesebeliséget emelte, hogy egy kastélyban volt a mulatság, a násznép pedig alig akart hazamenni. Azt hitték talán, hogy itt is "hét nap-hét éjszaka" tart a mennyegző?

Vasárnap sajnos korán kellett kelnünk, és ha már így alakult, vigasztalásul a szomszéd kertjében szedett nagy szemű, mézédes ringlószilvából tortát készítettem. Az eredeti recept Besztercei szilvatorta névre hallgat, de hát ki ismeri meg az egyes szilvafajtákat? Pláne akkor, mikor krémesre sül a torta tetején.

30 dkg lisztet összekevertem fél zacskó sütőporral, majd elmorzsoltam benne 20 dkg margarint. Mikor már egyenletesen morzsás lett a tészta, hozzászórtam 3 evőkanál kristálycukrot, 2 egész tojást és egy kanál joghurt (tejföl épp nem volt itthon) segítségével omlós tésztát gyúrtam.
Az egyharmadát betettem a mélyhűtőbe, a másik részét a hűtőbe, amíg kiszaladtam megszedni a gyümölcsöt.

Egy tortaformát kikentem vajjal, a kétharmad tésztát kinyújtottam, belenyomkodtam és előmelegített sütőbe tettem 10 percre.
Ezalatt a gyümölcsöt megmostam, félbe vágtam, kimagoztam. A művelet közben sokszor meg kellett kóstolni is, hogy tudjam, mennyire kell majd becukrozni.
Az elősütött tésztát vékonyan megkentem - a múlt héten készült - szilvalekvárral, rásorakoztattam a fél szilvákat (héjával lefelé), meghintettem darált dióval, cukorral és egy késhegynyi fahéjjal. A fagyasztóból elővett egyharmad tésztából rácsokat sodortam a torta tetejére (lehet nagylyukú reszelőn reszelni is a tésztát). Így sütöttem készre.

2009. augusztus 14., péntek

Retikül


A tegnap elkészült kösztümhöz szerettem volna egy új táskát. Egyetlen kritériumot szabtam csak, hogy vajszínű legyen, mint a szandálom. Az elmúlt két napban rengeteg üzletet végigjártam, de sajnos mindenhol csak a most divatos, hatalmas táskákat lehet kapni.
Irdatlan kofferek, mindent elnyelő bugyrok, óriási csatok és széles vállpántok. Nos, ez az én rokokó kabátkámhoz nem illik.

Ma délután feladtam a keresést és beszaladtam a közeli méteráru boltba.
Örömömre pont olyan taftot kaptam, mint a kabát, és szerencsére vanília fagyi színűt. Vettem belőle fél métert, hazarohantam és nekiláttam.

Nem csináltam még ilyet, illesztgettem a centiméter szalagot, a vonalzót, összeállítottam és saját anyagával kibéleltem az egészet. Hiába ragasztottam be mindkét réteget a legvastagabb ragasztós közbélésemmel, nem lett elég merev. Az íróasztalfiókban találtunk néhány merev, színtelen genothermet (köznapi nevén: nylon bugyi) és abból is csúsztattam kettőt a két selyemréteg közé, úgy tűnik, ez valamelyest megoldást jelent. A táska két oldalába trapéz alakú betétet szabtam, ami megadja kinyitáskor a benyúlási bőséget.
A dekoráció volt a legkellemesebb része a varrásnak. Van itthon mindenféle selyemszalagom, szép gombjaim, ezeket pakoltam rá, kötöttem masniba, de a párommal ezt a díszítést találtuk a legjobbnak. Saját anyagából egy csíkot behajtogattam, levasaltam, a táskafedő két szélébe belefogtam és kézzel összevarrtam.
Most utólag úgy gondolom, hogy készülhetett volna bele kis zseb púdernek, esetleg elütő színű
bélés, de majd legközelebb. A következőhöz beszerzek vastag kartonpapírt is!
Most örülök, hogy lesz mit a hónom alá csapni holnap.

2009. augusztus 13., csütörtök

Fahéjas jegeskávé





Elkészültem a kosztümömmel.
Színeiben a fahéj, a kakaó, a gyömbér, a csokoládé és a búzavirág kékje egyaránt megtalálható. Az önállóan hordható kabát szigorúan követi a test vonalát, a táncra kész szoknyának viszont a három részből szabott eleje és háta ad rafinált lendületet.

Rákaptam a rejtett cipzár alkalmazására. Korábban a hagyományos cipzárbevarrás híve voltam, azonban az elmúlt pár hónapban rájöttem a rejtett cipzár ténylegesen elrejtett bevarrására.
Az oldalvarrásba állított, szétnyitott húzózárat - a még nem összevarrt - oldalába tűzöm be gombostűvel és szorosan be is fércelem. Tudom, hogy ez egy "nemszeretem" művelet, de itt nagyon lényeges, nem szabad elspórolni. A befércelt cipzárt szétnyitva, a meleg vasalóval alaposan megvasaljuk, bekunkorodó fogakat kisimítjuk. Ezután lehet a gép alá tenni és cipzárvarró talppal, minél közelebb a fogakhoz végigmenni, amilyen közel csak bírunk. A cipzárt nem teljes hosszán tudjuk bevarrni, hiszen ott lesz akadályként a lehúzott cipzárkocsi, de ez nem baj.
Miután mindkét hosszt végigvarrtuk géppel, az oldalvarrást összetűzzük (a cipzárt félbe hajtva benne) az előbb befejezett varrás végéig összegépeljük.
Minél közelebb tudunk varrni cipzárbevarró öltésekhez, annál biztosabb, hogy nem lesz - a boltokban is sokszor látható - lyuk a húzózár alatt.
A fent leírt kivasalás pedig biztosítja, hogy a kész cipzár tényleg rejtve lesz, és nem húzódik szét minden mozdulatunknál.
A kabát három gombbal záródik. A legalsó a szabásvonalba van állítva, azaz egyszerűen nincs összevarrva akkora szakaszon, mint amekkora a gomb. Emiatt készítettem a másik két gomblukat is saját anyagával stircelve, és nem a gyakori gépi gomblyukvarrással. Alkalmi viseleteknél szívesen használom ezt a gomblyuk megoldást, akár elütő színű anyaggal variálva.

2009. augusztus 11., kedd

Szilvalekvár

A kertünkben van négy szilvafa. Mind más fajta, de mind most érik.
Napokig tanácstalankodtam azon, hogy főzzek-e lekvárt, vagy hagyjam, hogy a párom pálinkát készíttessen belőle. :-)

Az interneten olvasottak kedvet csináltak a befőzéshez, így tegnap este szüreteltünk, ma reggel pedig nekiláttam a lekvárkészítésnek. Sok receptet megnéztem, különlegesebbnél különlegesebb ízesítésekkel, sütőben-, vagy fazékban készülteket. Mivel a döntés nehéz volt, arra gondoltam, hogy van annyi szilvám, hogy több készítési módot is kipróbáljak.

A mai lekvár "sütés" azonban olyan egyszerű volt, hogy lehet, hogy a többit is így készítem el.
Nem puffogott a fazékból a forró gyümölcs, nem égett le az alja, és alig kellett ránézni, megkeverni. Bár az internetes lekvárkészítők szerint a sütőben készíthető, több órás lekvárnak csak szeptemberben van szezonja, remélem ezt a mi szilvánk nem tudja, és nem bánja, hogy így készült.

Kimagozva volt 2,5 kg gyümölcs, ezt megszórtam 25 dkg kristálycukorral, és egy zacskó bourbon vaníliás cukorral. Összekevertem, és egy előzőleg ecettel kiöblített teflonos tepsibe tettem. Nem szabad spórolni a tepsi méretével, nehogy a szaporodó gyümölcslé kifusson belőle.
Forrásig 200 fokon, majd 175 fokon sütöttem készre, nagyjából 2,5 óra alatt.
A sütőből kivéve szórtam bele egy késhegyni nátrium-benzoátot, és üvegekbe (2 db 7 decis) töltöttem.

Máskor - ha még híg a lekvár - celofánnal fedem, és később teszek rá fedőt, így még üvegben is sűrűsödik, de most annyira jó krémesre sikerült, hogy rögtön fémkupakot kaptak. Holnapig pihennek "ágyban, párnák közt".

A recept szerint a sütés vége felé kell belekeverni egy kevés fahéjat és rumot is, de én jobb szeretem igazi gyümölcsízként eltenni, hogy később bármilyen édességbe tehessem, és ha kell majd akkor tovább ízesítem.

2009. augusztus 9., vasárnap

Házi sajt

Úgy tűnik allergiás lettem a tartós tejtermékekre. Először azt hittem, hogy a tejfehérjére, de úgy tűnik, ha friss, házi tejet és az abból készült termékeket fogyasztom, akkor semmi bajom sincs.
Szerencsére van a közelünkben házi tej árusítás, nem is drágább, mint a szupermarketben kapható társai, így semmi akadálya, hogy ezt igyuk.
Tejet ugyan a legritkább esetben iszom, de a húsos vagy zöldséges ragukban általában tejföl, tejszín van, a kenyérben, palacsintában, süteményekben szintén van tej, szeretem a sajtokat és a hideg tejkészítményeket.
Kicsit még szokatlan az íze, illata, de mégiscsak ez az igazi tej, nem igaz?

Elkészült hát az első saját készítésű, friss sajtom. A recept párom édesanyjától származik, aki már évek óta készíti, különböző ízesítéssel, de most végre én is eltanultam.
Fokhagymával és bazsalikommal ízesítettem, de azt hiszem a kert minden fűszerét fel fogom használni egy-egy karikához.
Vettem reggel két liter friss tejet.
Felforraltam, közben időnként átkevertem, hogy ne legyen föle, a zsírja is keveredjen bele. Ahogy futott ki az edényből, lejjebb vettem a gázt, beleraktam az aprított fokhagymát és bazsalikomot, hogy a meleg kihozza a fűszerek aromáját, és másfél-két evőkanál sót. Jól elkavartam, és újra felforraltam.
Mielőtt megint kiszalad a fazékból, elzárom a gázt és beleöntök 4 cl 10%-os ecetet.
Pár perc alatt összerántja a tejet, alul a savó, felül a túró-szerű sűrűje lesz.
Egy szűrőtálat kibéleltem gézzel, abba kanalaztam bele ezt a sűrűjét. A gézt összefogtam, fellógattam, és hagytam 1-2 órát csepegni. Mikor már nem csepegett tovább, belegyömöszöltem - a gézzel együtt - egy lukas formába (jelen esetben egy camembert sajt fa dobozába), és pár órán keresztül még ott is szikkasztottam. Délutánra lett kész, akkor kivettem a gézből, a formából és egy konyharuhában a hűtőbe tettem.
Reggelire már igazán összeérik. Napokig ehető, ha kitart addig.

2009. augusztus 6., csütörtök

Devonshire Hercegnő?

Tegnap örömmel kezdtem a napot a csíkos textilekkel felújított varrósarokban.














Átnéztem egy csomó régi Burdát, kerestem a megfelelő modellt az én alkalmi ruhámhoz. A barna selyemből "pörgős" szoknyát, a hímzett taftból pedig felsőt szeretnék hozzá.



Valószínűleg nem tudom elfelejteni a régi korok ruháihoz fűződő rajongásomat, mert amit kiválasztottam, a testvérem szerint jelmezes hangulatú (szokta mondani, hogy előszeretettel választok Elizabeth Bennet-Büszkeség és Balítélet fazonokat).


Szerinte a most kiválasztott kabát Devonshire Hercegnőé. :-) A rokokó stílusra jellemző az A vonalú formázó varrás, deréktól bővülő fazon és a hímzett anyag is.






Mindenesetre ezzel a kedvemet még inkább felcsigázta, és miközben varrom, folyton arra gondolok, hogy mivel tudom még inkább fokozni ezt a hatást.






A szoknyát illetően még nem döntöttem. Ha rokokó, akkor deréktól erősen bővülő szoknyarész illene, de az már azt hiszem túlzás lenne, és nem is hiszem, hogy jól állna.
Szívesen várom bárki ötletét!

2009. augusztus 5., szerda

Alkalmi kosztüm

Tegnap kihasználtam az enyhébb időt, és nem csak kifliket sütöttem, hanem varrtam is.
Befejeztem Anyukám - esküvői tanús - selyemkosztümjét, már csak a gombok nincsenek rajta, mert az nála maradt véletlenül.


A munka utolsó napjára leginkább kézimunka maradt: körben levarrtam a zakó alját, eleje széleit, ujja alját, aztán kibéleltem. A tubusruha alját felhajtottam, és levarrtam a cipzárnál a selyembélést.
A zakó bélését kézzel öltögettem bele. Az az igazság, hogy így tanultam, sosem csináltam másként, szerintem nem is tudnám, hogy fogjak neki.


Kis gépi munkával elkészült a selyembélésből sodort akasztó is a kabát nyakába, de az inkább csak dekoráció, mert zakót nem szeretek "szögre akasztani".

Miután ezzel elkészültem, a délutánra kialakuló meleg ellenére nagy kedvem volt még valamit csinálni. Mit is, mit is.. aztán eszembe jutott, hogy a napernyőnk gyári összekötő madzagja szétfoszlott, régóta ígérek neki új, tépőzáras pántot. Így kezdtem.. aztán a maradék csíkos vásznakból új huzatot kapott a vasalódeszka, az ujjafa, és az interlock is. :-)

Varrótanoncságom idején kellett varrni magunknak ujjapárnát, ami a kisebb formázó varrások levasalásában segít. Nem tudom, hova keveredett az a régi ujjapárnám, de sokszor hiányolom, ezért este még azt is varrtam gyorsan. Talán ennek örülök a legjobban! Az egyik oldalában gumiszalag van, az alá dugom a kezem, és a tenyeremben, a vastag párnán vasalom ki a kisebb formázókat, például a mellvarrás ívét, vagy a nyakkört a gallér kialakításánál.

2009. augusztus 4., kedd

Vajas kiflik


Régóta nézegetem ezt a receptet Limaránál, de nehézkesnek tűnt, hogy a megkelt kifliket sütés előtt vízben elő kell főzni. Nem elég, hogy ebben a melegben a sütőt be kell kapcsolni, de még forró vizet is zubogtassak a kicsi konyhámban?

Ma reggelre enyhült a kánikula, ezért úgy döntöttem, hogy ma lesz a napja a vajas kiflik sütésének.

Utólag azt gondolom, hogy nem volt túl nagy áldozat, a forró vizes fürdetés gyorsan ment. Egy magas falú serpenyőben forraltam a vizet, mellé készítettem a sütőtepsin megkelt kifliket, óvatos de gyors mozdulattal betettem őket a serpenyőbe, egymás mellé három is elfért. Mire a harmadikat beletettem, már fordíthattam is meg az elsőt, és mire mind megfordult, vehettem is ki őket. Lapáttal átemeltem őket a sütőlapra, és a közben előmelegített sütőben 20 perc alatt megpirultak.
Sokszor csak azért sütök süteményt, mert imádom, ahogy a lakásban terjed az illata; ez a kifli is ilyen, édeskés, vajas illat van.
Összehasonlítva a recept gazdájának kiflijeivel, még van mit csiszolni a forma kialakításán. :-)

2009. augusztus 3., hétfő

Hétvége


Mint az országban sokaknak, nekünk is a hőség túlélésével telt a hétvége. Különböző hűtési trükköket próbálunk bevetni: hajnali kelés-szellőztetés, délelőtti bezárkózás, besötétítés, hideg ebéd, fagyi, forró tea, napközbeni zuhany, mozdulatlan pihenés. :-) Rettenetes, nehezen bírom.

És hogy ne legyen ilyen egyszerű, mi épp kemencét építünk!
Csodaszép tényleg, nagyon szeretem már most is, legszívesebben körbeölelném!
De nem úgy gondoltam, hogy tűző napon, amikor árnyékban mérünk 36,8 fokot, akkor dolgozzanak!? Folyt rólam a víz, de lelkiismeretemtől diktálva rohangáltam egész nap a vizes palackokkal, főztem az ebédet, sütöttem almás pitét délutánra a fiúknak.
Persze megéri a fáradtságot, utólag nem is emlékszünk majd erre, de egész nap rettegtem, mikor lesz valaki rosszul.

Szomszédasszonyunktól kaptam a kertből frissen szedett, nyári almákat, abból szerettem volna sütni valamit.
Az almás pite receptjét anyukámtól kaptam:

50 dkg finomlisztet elmorzsoltam 25 dkg margarinnal.
Egy csipet sót, 3 evőkanál kristálycukrot, fél csomag sütőport kevertem hozzá, és egy egész tojást. A szükség úgy kívánta, hogy keverjek még hozzá 2 evőkanál tejfölt is. A kidolgozott tésztát két részre osztottam, az egyiket (talán egy kicsit nagyobbat) kinyújtottam, kivajazott, lisztezett tepsibe fektettem, megszúrkáltam villával.
Rászórtam egy kevés darált diót, ráreszeltem 6 hámozott alma húsát, meghintettem kristálycukorral, és egy kevés fahéjjal.
A másik tésztalapot is kinyújtottam, az almatöltelékre fektettem, villával megszurkáltam és 200 fokra előmelegített sütőben, 35-40 perc alatt megsütöttem.
Tálaláskor porcukrot szitáltam rá.