2009. október 8., csütörtök

Kvircedli

Évekkel ezelőtt láttam a tévében egy filmet a móri svábokról, a hagyományaikról, jellemző ételeikről. Ott láttam a kvircedlit is, ami emlékeztetett az én sváb dédnagymamám egyik süteményére. A műsorban használtak egy úgynevezett kvircedli nyomót is, ami valamiért azóta sem ment ki a fejemből.
A kvircedli egy babapiskótára emlékeztető sütemény, amit borleveshez, borozgatáshoz eszegetnek, mártogatnak. Száraz, ropogós, sokáig eláll.

Múlt hétvégén kilátogattunk a móri bornapokra, de azért nem írtam róla eddig, mert - a szekszárdival ellentétben - nem tetszett. Alig néhány igazi kézművessel találkoztam, viszont számtalan hamisítatlan bóvliárus volt. Én még ennyi, műszálas, rikító színű gyereksapkát nem láttam egy rakáson. A tömeg a tetőfokán, egy tűt sem lehetett volna leejteni. Alig néhány pad volt letéve, és ugyan telerakták az utcát konténerekkel, kedves turistatársaim a szemetes tetejét nem emelték fel, körülötte dőlt a szemét.
Séta közben bukkantam egy idős bácsira, aki egy apró asztalkán a fotón látható fakockát árulta, és azonnal eszembe jutott a régi tévéműsor. Nem alkudoztam, nem gondolkodtam, azonnal megvettem. Kvircedli nyomó!

Tegnap este láttam neki az elkészítésének a frissen kapott, igazi házi tojásokból:
1 egész tojás
5 tojás sárgája
25 dkg kristálycukor
38 dkg finomliszt
1 dkg szalalkáli
reszelt citromhéj

A kristálycukrot az egész tojással és a sárgájákkal egész fehérre, habosra kikevertem. Beleszórtam a szalalkálit (egy csomag 1,5 deka!), egy fél citrom reszelt héját, és kisebb adagokban a lisztet. Amikor már nagyon sűrű lett, kézzel dolgoztam össze. Nagyon fura állagú tészta, még sosem sütöttem ilyet.
Olyan, mint egy nyúlós habcsók, ragadt a kezemre, ezért nem is gyúrtam tovább, hanem óvatosan bő lisztbe forgattam. Kettéosztottam és keskeny - ujjnyi vastag - csíkokat nyújtottam belőle. A tésztacsík pont olyan széles, mint a forma.
Végiggörgettem rajta a fakockát, belenyomva a mintáját. A minták között felvágtam és lisztezett konyharuhára tettem pihenni egy éjszakára.
Reggel bekapcsoltam a sütőt, tepsibe tettem a megszáradt sütiket és gyenge lángon (kb 180 fokon) 20 percig sütöttem őket.
Sülés közben - hogy is mondjam - nincs kellemes illata. Szúrós szagú gáz keletkezik a szalalkálitól. A szalalkáli ammónium-hidrogén-karbonát, ami - igen!- a dauervíz alapanyaga is. Pont olyan szaga volt. :-)
A végeredményen nem érződik, nagyon finom, ropogós süti, és ha marad belőle, viszünk magunkkal a hétvégi szüretre is.

7 megjegyzés:

Macus írta...

A TV Paprikán volt egy műsor, az Ízes hagyományok, ott láttam a kvircedlit készíteni. Olyan jó lehet. Kéne szereznem egy ilyen formát...

Nóra írta...

Igen, azt láttam én is!
Próbáld ki forma nélkül, pont olyan jó lesz anélkül is.

Macus írta...

Igen, kipróbálom.

Névtelen írta...

Nekem a nagyszüleim móri svábok voltak, így van a családunkban 1-2 szép kvircedlinyomó. Másik hagyományos édességük a körmös.

Nóra írta...

Ú, sokan irigyelnének Téged a formákért! Azóta én is beszereztem egy karácsonyi mintásat is.
Körmös? Az ugyanaz lehet, mint a "macskapracli"?

Tomika írta...

Mamának van ilyen és macskaköröm forma is rendes faragott fa :) mi is móri svábok vagyunk :D

Nóra írta...

Ú, Tomika, sokan irigyelnének azokért a formákért Titeket!