2009. október 30., péntek

Gesztenyés-narancsos muffin

Testvérem kérte nemrég, hogy valami olyan finomságot találjak ki neki, amiben van gesztenye, narancs és rozmaring is... törtem a fejem sokáig, hiszen ezek a hozzávalók remekül illenének egy finom pecsenyéhez, egész gesztenyegolyókkal, narancskarikákkal és rozmaring ágakkal, és lehet, hogy ki is próbálom hamarosan, de végül nem ezt készítettem belőlük.

Nemsokára megérkezik, szeretném, ha a lakásba lépve a felsorolt illatokat érezné. :-)
Mivel a csokiért is rajong, így egyben mindent beletettem egy muffinba.

Felolvasztottam gőz felett 10 dkg étcsokoládét, bekapcsoltam a sütőt 175 fokra, és kibéleltem papírral a muffinformát. (Mostanában újra a hagyományos formát használom, a régóta használt szilikonos forma rendetlenkedik, mindig leragad.)
Kimértem 5 dkg finomlisztet, hozzákevertem egy púpos mokkáskanál sütőport és félretettem.
Felvertem 3 tojás fehérjét kemény habbá, félretettem.
Géppel kikevertem 10 dkg vajat a felolvasztott csokoládéval, hozzákevertem 2 evőkanál narancslevet, belereszeltem egy fél narancs héját, beleszórtam 5 dkg kristálycukrot és egyenként beledolgoztam a három tojás sárgáját. Beledolgoztam 25 dkg darabokra tördelt gesztenyemasszát és hozzákevertem a sütőporos lisztet.
A végén fakanállal beleforgattam a tojásfehérje habot is. Már tettem is a formákba és a meleg sütőbe 25 percre. Néhány muffinnak a tetejére szórtam apróra vágott, friss rozmaringot is.
Isteni illat van itthon!

2009. október 27., kedd

Almazöld pulóver

Nem varrtam még kötött anyagot, ezért kicsit gondolkodtam, mikor a közeli méteráruboltban megláttam ezt, jutányos áron.
Igazán nem került sokba egy hosszú ujjú felsőre való, ezért megvettem próbának. Majd hordás közben derül ki, hogy szeretem-e, de varrni könnyű volt. Az egyetlen "nehézség", hogy a gombostű feje néha eltűnik a hurkolt anyagban. :-)

Az ujjaköröket, háta vállát, háta nyakkört, teljes alja hosszát és az ujja alját is beragasztottam egy keskeny ragasztós csíkkal. Az íves részeket azért, hogy ne nyúljon meg, az alját pedig azért, mert már varrtam pamutfelsőt és azt tapasztaltam, hogy a két centis felhajtás ellenére kifelé pöndörödik az alja, nem tudom miért? Mindenesetre ezt most ragasztós közbéléssel próbálom kordában tartani, majd kiderül milyen sikerrel.

Ezt a fazont választottam a Burdából. Mindenkinek ajánlom a készítését, aki szereti, ha pár óra alatt felvehető ruhadarab kerül ki a műhelyéből. Rugalmas pólóanyagból, dzsörzéből, plüssből, illetve mindkét irányban rugalmas kötött anyagból érdemes elkészíteni.

2009. október 21., szerda

Málnaszín blúz

Az idei őszi, bogyós gyümölcsös sorozat új darabja a málnaszín blúz.

Szeretem a blúzokat, sokkal jobban, mint a pulóvert, ami irodába vagy szobába túl meleg, és jobban, mint a kényelmetlen és szűkre szabott pamutpólókat. Varrnék én kényelmes pamutfelsőket is, de nem találtam még méterben olyan textilt, ami igazán tetszene.

Ezt a Burda modellt újszerűnek találtam; a vékony blúzanyag ellenére a karcsúsított derékvonal, a kézelő elmaradása kosztümkabát hatású. A ferde szálirányban szabott, rövid seszli egy csepp romantikát csempész a hétköznapokba.

2009. október 19., hétfő

Fűszeres-hagymás kenyér

A mai kenyér alapja Limara jól bevált fehérkenyere, azonban egy kicsit "tekertem" rajta.
A szokásos dagasztás, kelesztés után téglalappá nyújtottam, megkentem a fűszeres hagymával, és két irányból feltekertem. Szokásos módon kelesztettem és sütöttem készre.

Nagyon finom, szaftos kenyér lett, leginkább sültek mellé ajánlom, de a mindennapi kenyeret is változatosabbá teszi.

Fűszeres hagymapaszta:

2-3 fej apróra vágott vöröshagymát olívaolajon megpároltam. Amikor jó puhára főtt, elzártam alatta a gázt, hozzákevertem egy egész tojást, 10 dkg lereszelt gouda sajtot, és bátran morzsoltam rá szárított oreganót.

2009. október 16., péntek

Piknik kosár

Ma kirándulni mentünk, és emiatt már egy héttel ezelőtt emlékeztetőt írtam a naptáramba, hogy csütörtökön ne felejtsek el sütni mindenféle finomságot a piknik kosárba.

A tegnapi készülődés azonban összefonódott a testvéremmel való találkozással is, így neki is készítettem egy-két házias falatot. Sütöttem a kedvéért croissant, ezúttal kakaós töltelékkel, és a kedvenc after eight kalácsot.

A mai kirándulásra pedig a szokásos szendvicsek helyett hamburgereket készítettem, Limara hamburger zsömléiből. Először sütöttem ezt, és úgy sikerült, ahogy Limarától minden, tehát tökéletesen.

Amikor azt hittem, hogy készen vagyok, észrevettem, hogy a maradék menta a konyhapulton sürgős felhasználásra szorul, ezért még abból is kerekedett - a már úgyis meleg sütőben - néhány csokis-marcipános, mentás muffin. Új receptet próbáltam ki, és sajnos nem vagyok vele igazán elégedett.
Mindezekből pakoltam a kosarunkba, és mellé még egy termosz forró teát, ami ránk is fért ebben a korai télben.
A kirándulás jó volt, de most pár napig nem sütök semmit. :-)

2009. október 14., szerda

Szoknya varrás - alapok II.

Ott hagytuk tegnap abba, hogy bevarrtuk a szoknyába a húzózárt. Közben én elszaladtam bélésselymet venni. :-) A bélésből kiszabtam - az övpánt kivételével - minden alkatrészt újra. Itt már nem kell a háta háromszöget ferde száliránnyal szabni, jobban megakadályozza a "kiülepesedést", ha egyenes irányban szabjuk. Legyen egy szoknya őszi, téli vagy tavaszi, a bélés azért kell, hogy a fenekünknél ne nyúljon meg az anyag. Egy ilyen vastag gyapjúnál, ahol laza a szövés, még nagyobb az esélye, tehát kihagyhatatlan.
Általában akkor szabom a bélést, amikor a szövetet, a kiszabott alkatrészeket egyszerűen ráfektetem a bélésanyagra, és körbevágom.
A bélést pont ugyanúgy készítem, ahogy a szövetet, tehát először a szűkítők, aztán itt a háta "háromszög" formázó varrás, aztán az oldalakat kell összevarrni (kihagyva a húzózár helyét).
Itt használtam a rádlit, a bélésanyagon jól látszik a jelölése.
Hoztam egy fotót a szűkítő varrásáról is, itt jól látszik, hogy eltérek a kijelölt pontsortól, és ívesebben haladok a csücsök felé. Ennek az a célja, hogy ha színére fordítjuk és levasaljuk, ne legyen egy olyan kis "hajtás" a végénél.
Az összeállított bélés szoknyát belehúztam a szövetszoknyába. A derekát körben összetűztem, a cipzárnál a bélést behajtom.

Előkészítem az övpántot: A derekunk kerületénél kb 10 centivel hosszabb szövetet szabunk, és a kész szélesség kétszeresét és + 2 centit hagyunk rá a varrásszélességre. Én általában 2-2,5 centis övpántot szeretek (a szélesebb meggyűrődik hordás közben), tehát a duplája 5 centi, varrásszélességgel együtt 7 centi szélesre vágom ki. Szabtam hozzá egy ugyanilyen hosszú, kb 4 centi széles ragasztós közbélést, és belevasaltam. Ezután kettéhajtom (így lesz kb 3,5 centi széles) és alaposan levasalom.A derekam köré kanyarítom és két gombostűvel megjelölöm, hogy hol fog találkozni. Ez lesz a derékméretem, és nem idegesítem magam azzal, hogy centivel mérem le. :-)
A két gombostű közötti szakaszt feltűztem a szoknya derekára. A két gombostűt természetesen a cipzárhoz illesztem. Már három réteg anyag van összefogva gombostűvel - a bélés, a szoknya, és a beragasztott övpánt. Végig is varrhatjuk, cipzártól, cipzárig.
Következnek az akasztók. Ez a lépés elhagyható, sokan már a csipeszes vállfákat használjuk úgyis. Vagy ha teszünk is bele, előre gyártott szalag is megteszi. Én szeretem ezt a keskeny, bélésből szabottat, ezért le is írom a készítését.

Vágok ferde szálirányban egy kb 3-4 centi széles szalagot a bélésből, nagyjából 30 centi hosszút, de nem méregetem, csak kivágom gyorsan. Kettéhajtom hosszában és a gép alá is dugom. Az elejénél egy "tölcsértorkolatot" varrok, aztán végig - kb 2 mm szélesen a hajtott éltől - levarrom. Egy vastagabb tűbe vastagabb cérnát fűzök, és a tölcsértorkolatban többször áthurkolom. A tűt háttal, azaz a fokával előre végigfűzöm a 2 mm széles lukon. Azért így, hogy ne bökje át a tű az anyagot. Ezután már csak annyi a dolgom, hogy kicsit segítve a tölcsértorkolati kifordítást áthúzom saját magán, kifordítom a szalagot. Szépen levasalom és kettévágom, hiszen két fül kell. Nem kell aggódni a felvágott varrás miatt, kifoszlani ez nem fog már. Gyorsan bele is varrom, megerősítve a derékvonalba. Egy akasztó hossza kb 16-18 centi, ezt hajtjuk ketté.

Elkészítettem a húzózár felett a gombolás részt.
Fontos szabály, hogy mindig elölről hátrafelé gombolunk, a szoknya elején van a gomblyuk, a hátulján a gomb! A gomblyuk helyéhez ilyen háromszöget tanultam készíteni, a hátulját meg kicsit hosszabra hagyom, hogy legyen helye a gombnak. Végigvarrtam, a varrásszélességet lecsipkedtem, a sarkokban 45 fokban kivágtam, kifordítottam, levasaltam.A derékpántot körben letűzöm gombostűvel és kézi rejtett öltésekkel végigöltögetem. Ezt mindig az esti tévézésre hagyom, úgysem tudom szájtátva nézni a tévét. Ugyanilyen öltésekkel levarrom a húzózár mellett a bélést is. Erről készítettem fotót, talán jobban látszik az öltés módja, mint a szövetnél. Végigvarrás után természetesen újra levasalom, sok gőzzel, döngölve.

Itt írom le, hogy nagyon szeretem a gyűszűt a kézi varráshoz. Persze én is úgy kezdtem, hogy azzal varrni nem lehet, de aztán kénytelen voltam rászokni. Nagyon sokat varrtam kézzel, a tű luka (foka?) állandóan beleszaladt az ujjamba, ami nagyon fájdalmas, kénytelen-kelletlen felvettem hát. Először folyton leesik, elgurul, de aztán már nagyon kényelmes, azzal tolom meg a tűt, hogy könnyebben átfusson az anyagon.

Felpróbáltam a szoknyát, tükörben ellenőriztem, hogy elöl-hátul egyenesnek tűnik-e az alja. Ha egyenes, és a hossza is nagyjából jó, akkor lehet az alját tisztázni és felhajtani. Én általában 4 centis felhajtást szoktam csinálni. Minden esetben kézi rejtett öltéssel varrom végig a felhajtást!
A bélésselyem alját kétszer felhajtva, géppel varrom fel. A hossza kb 5 centivel legyen rövidebb a szövetnél, ha ugyanis hosszabb, leüléskor kilóg.
Egy apróság van már csak, gomblyukat készítünk és gombot varrunk. A végén pedig az egész szoknyát átvasaljuk.

2009. október 13., kedd

Szoknya varrás - alapok I.

Az első ruhadarab, amit egy iskolában megtanítanak elkészíteni, az a szoknya.
Nem bonyolult szoknya, de azért nem is egy gumis derekú, ráncos szoknya.
Általában egyenes fazon, elöl-hátul szűkítővel, lépéshasítékkal, és övpánttal, mint egy klasszikus kosztümszoknya.
Én ezt a fazont választottam, hogy azért mégis legyen rajta valami turpisság, igaz, így a lépéshasíték tananyag kimarad.
A szabásmintát precízen másoljuk ki az újságból, ha a „színes térképen” nem látjuk jól a jelöléseket, akkor nézzünk gyakran bele az újságba, ott ugyanis az összes alkatrész, összes jelölése fel van tüntetve. Ne hagyjunk ki egyetlen „illesztési pontot” sem.
Ha a szabásminta kész, ki is vágtuk, akkor jöhet a szövet az asztalra. Többnyire kettéhajtva szabunk, hiszen szimmetrikus a testünk, minden alkatrészből kettő kell. Ennél a szoknyánál máris van egy kis nehezítés, hiszen a hátarész srégben van szabva, de az újság „felfektetési rajza” segít, nyugodtan hagyatkozzunk rá.
Fontos szabály, hogy minden ruhadarab összállításánál az első lépcső a formázó varrások elkészítése, azaz a szűkítők összevarrása. Én ezeket mindig jelférceléssel jelölöm át a második réteg anyagra. Sokan használják a rádlipapírt, de az sok szövetnél (pl. ennél a vastag gyapjúnál) nehezen látszana, és szerintem tovább tart a papírt, rádlit elővenni, mint ezt a pár öltést végigvarrni.

A jelfércelésnél egyszerre kétszer szúrunk az anyagba, és a cérnát nem húzzuk feszesre, hanem hagyunk egy hurkot. Ezeket a hurkokat fogjuk felvágni a végén a két anyagréteg között.
A szűkítő varrásokat sosem a szabásmintán rajzolt vonal szerint varrjuk össze, tehát nem egy egyenes szögben haladunk a csücske felé, hanem igyekezzünk ívesre varrni, az utolsó pár öltést a csücskénél az anyag legszélén végigölteni a géppel. Megerősíteni a szűkítő csücskét nem szabad (vastagít), hanem hagyjuk kifutni a gépet, az összefonja a cérnákat, nem fog kibomlani már.
A következő lépcső ennél a szoknyánál a háta ferde szabásvonal összevarrása. Sajnos a Burda modellrajzon nem látszik a hátulja.
Mind a szűkítőket, mind az egyéb formázó varrásokat az asztalra fektetve kell összetűzni, sosem a térdünkön, ölünkben! Ha felemeljük az anyagot, akkor sajnos nagy eséllyel az egyik réteg bővebb lesz, mint a másik, azaz "rátartjuk" az anyagot, ami hiba, legalábbis itt. Tehát szigorúan az asztalon, még ha eleinte kényelmetlennek is tűnik.

A ferde szálirányú anyag könnyen nyúlik meg, ezért sokat ne fogdossuk, emelgessük, próbálgassuk, inkább gyorsan varrjuk a helyére, mielőtt elnyúlik. Tisztázzuk el a varrás szélét.

Minden varrás után "rész"vasalás következik, ez az egyik fő szabály a varrásban. Nem kell ilyenkor az egész szoknyát átvasalni, elég csak a levarrt szűkítőket, háta formázó varrást.

A vasalás legyen bátor, sok gőzzel, vagy nedves ruhával, a fonákoldalról, "ledöngöléssel".

Jöhet az oldalvarrás. Itt az egyik oldalában lesz a cipzár, mérjük hát le a cipzárunk hosszát, és azt az egyik oldalába jelöljük be.
Fontos szabály, hogy ha az oldalunkon van cipzár - bármilyen ruhadarabnál - az a bal oldalunkon legyen! Szóval összevarrjuk az oldalait, a bal oldalában a cipzár helyét kihagyva.
Most jöhet az első próba: Tűzzük össze a leendő cipzár helyét és nézzük meg, hogy a szoknya oldala szépen simul-e a csípőnkre, ha nem, csippentsük össze, ahol bőséget tapasztalunk, és tűzzük meg kívülről gombostűvel. Levétel után érdemes ezeket a gombostűket megjelölni pl. férc cérnával, hogy belülről, kifordítva is lássuk, hol kell elvenni a szoknyából.

Ha minden stimmel, jó, ha igazítani kell, akkor varrjuk meg újra az oldalát, ahol szükséges a javítás. A varrásszélességet itt is eltisztázzuk, és alaposan levasaljuk.

Következik a cipzár beállítás: A "húzózárnak" ugyebár két fogsora van. Az egyik oldal szövet takarja el az egyik fogsort, a másik a másikat, tehát pont fele-fele fedje el a szoknya oldala a cipzárunkat. Ne lógjon túl rajta, tehát ne menjen egymásra a két réteg anyag, és ne is legyen luk, ne látszódjanak a fogak. Én úgy szoktam, hogy először nyitva tűzöm be a cipzárt, aztán összehúzva ellenőrzöm, és ha szükséges javítom. Ha sikerül így betűzni szépen, akkor mindenképpen férceljük be, mert a gép alatt ez biztos elmászik. A fércelés itt ne legyen elnagyolt, kisebb öltésekkel, szorosan varrjuk le!

Ezután mehet a gép alá, cipzárvarró talppal; én úgy tanultam, hogy az a szép, ha minél közelebb megyünk a cipzárhoz. Lehet alul fordulni a géppel, de úgy is hajlamos eltolni az anyagot, ezért inkább én két részletben, felülről lefelé haladok mindig, mindkét oldalon.

Ha bevarrtuk, ellenőrizzük, hogy szép lett-e. Ha nem, bátran javítsuk, ne hagyjunk görbe vonalakat, mert pár perc alatt korrigálhatjuk, megéri a munkát. Akinek nem stabil még a gépi varrása, akár elő is rajzolhatja a vonalat, amin végig kell majd mennie.
Ha kész, vasaljuk ezt is alaposan le.

Elsőre legyen ennyi, a folytatásban a bélés elkészítése, szoknyabélelés, övpánt felvarrása, és az alja felhajtása következik. Remélem velem tartotok ott is.

2009. október 12., hétfő

Croissant

Csokiparány nevének hallatán máris összefut a számban a nyál. Hűen a nevéhez, a blogja tele volt eddig is isteni édességekkel, de mióta valódi cukrásztanonc lett, örömmel olvasom el beszámolóit a tanultakról. Mintha én is vele végezném a sulit.
A szeptember végi tananyag a hajtogatott élesztős tészta volt, vagyis pl. a croissant vagy a kakaós csiga tésztája.
Az igazi croissant nagy kedvencem, de csakis reggelire, nagy bögre habos tejeskávéval.
A szombati szüretre vittem belőle, este hajtogattam, reggel kisütöttem.
Leírom a receptet, egy nagyon kicsi változtatással:

A tésztához:
50 dkg finomliszt
2 dkg élesztő
2,5 dl tej vagy víz (én tejsavót használtam)
5 dkg porcukor
1 csipet só
1-2 tojás sárgája
A hajtogatáshoz:
25 dkg margarin
1. A tészta felsorolt hozzávalóit kenyérsütő gépbe tettem, és hagytam, hogy dagasszon helyettem. A dagasztás végén rögtön kivettem a tésztát, és gombócba gyúrva a hűtőbe tettem fél órára.
2. A pihenés után jön az I. hajtogatás: lisztezett deszkán "négyágú csillagot" nyújtunk, közepébe tesszük a nagyobb lapokba vágott margarinkockát, és a csillag ágait ráhajtjuk.
Óvatosan kinyújtjuk és mint a levélpapírt, háromba hajtjuk. Így kerül vissza a tészta a hűtőbe újabb fél órára.
3. A fél óra leteltével jön a II. hajtogatás: elfordítjuk 90 fokkal a tésztát és kinyújtjuk. Most félbe, majd újra félbe hajtjuk (tehát negyedbe), és mehet vissza a hűtőbe.
4. A harmadik fél óra letelt, jöhet a III., utolsó hajtogatás: megint elfordítjuk 90 fokkal a tésztát és kinyújtjuk. Most újra háromba hajtjuk, mint a levélpapírt és betesszük a hűtőbe.
(Én ezzel végeztem is estére, reggel folytattam a műveletet.)
5. A tésztát 3 felé osztottam és egyenként nagyon vékonyra nyújtottam. Kockákat vágtam belőle derelyevágóval, a kockákat a sarkuktól indítva feltekertem.
6. Tepsibe ültetve a kifliket, tetejüket tojás és tej felvert keverékével alaposan megkentem.
7. Hagytam nekik 20 percnyi pihenőt - szobahőmérsékleten - majd a 220 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt piros-ropogósra sütöttem.

A tészta nagyon klassz lett, de kissé ízetlennek találtam, ezért a leírásban már emeltem a cukor mennyiségén egy kicsit, és ajánlok hozzá egy csipet sót is.
Bár a leírás hosszadalmas és nehézkesnek tűnik, gyakorlatban egyáltalán nem az. A dagasztást elvégezte helyettem a gép, az azt követő másfél órában pedig háromszor volt 2 perces feladatom vele, közben pedig nézhettem a tévét. Reggel a formázás sem vett el több időt 10 percnél, érdemes tehát egy-egy hétvégi reggelihez elkészíteni.

2009. október 11., vasárnap

Szüret

Tegnap szüreteltünk. Szép idő volt, jólesett a mozgás a levegőn.
Miközben kezünk serényen járt, nevetésünk, kiabálásunk messzire hallatszott a hegyen.
A bőséges termést gulyáslevessel, kacsasülttel, oldalassal, kacsazsírban sült kacsamájjal ünnepeltük.

"Csordult az ősz, kincsét adta,
Nektárt érlelt, így akarta.
Fürttől fosztott szőlőtőkék
Áldott dolguk elvégezték."
(Azurák Mihály: Az ősz teendői)

2009. október 9., péntek

Sajtos bagett

Elfogyott a kenyér itthon, és mit csinálok ilyenkor? "Felütöm" Limara szakácskönyvét, és ezt választottam.
Már régóta nézegettem a sajtos bagett receptjét, de vagy joghurt nem volt itthon, vagy öregtészta, most viszont mindkettő a rendelkezésre állt. Olyannyira, hogy a joghurt igazából házi aludtej volt, a víz helyett pedig tejsavót használtam.
Ez a recept is bekerül a kedvencek közé, nagyon jó a tésztája; levegős, foszlós, és isteni illata van.
Erről az amariliszről pedig nem tudom levenni a szemem, olyan szép! Itt nyílik a konyhámban.

2009. október 8., csütörtök

Kvircedli

Évekkel ezelőtt láttam a tévében egy filmet a móri svábokról, a hagyományaikról, jellemző ételeikről. Ott láttam a kvircedlit is, ami emlékeztetett az én sváb dédnagymamám egyik süteményére. A műsorban használtak egy úgynevezett kvircedli nyomót is, ami valamiért azóta sem ment ki a fejemből.
A kvircedli egy babapiskótára emlékeztető sütemény, amit borleveshez, borozgatáshoz eszegetnek, mártogatnak. Száraz, ropogós, sokáig eláll.

Múlt hétvégén kilátogattunk a móri bornapokra, de azért nem írtam róla eddig, mert - a szekszárdival ellentétben - nem tetszett. Alig néhány igazi kézművessel találkoztam, viszont számtalan hamisítatlan bóvliárus volt. Én még ennyi, műszálas, rikító színű gyereksapkát nem láttam egy rakáson. A tömeg a tetőfokán, egy tűt sem lehetett volna leejteni. Alig néhány pad volt letéve, és ugyan telerakták az utcát konténerekkel, kedves turistatársaim a szemetes tetejét nem emelték fel, körülötte dőlt a szemét.
Séta közben bukkantam egy idős bácsira, aki egy apró asztalkán a fotón látható fakockát árulta, és azonnal eszembe jutott a régi tévéműsor. Nem alkudoztam, nem gondolkodtam, azonnal megvettem. Kvircedli nyomó!

Tegnap este láttam neki az elkészítésének a frissen kapott, igazi házi tojásokból:
1 egész tojás
5 tojás sárgája
25 dkg kristálycukor
38 dkg finomliszt
1 dkg szalalkáli
reszelt citromhéj

A kristálycukrot az egész tojással és a sárgájákkal egész fehérre, habosra kikevertem. Beleszórtam a szalalkálit (egy csomag 1,5 deka!), egy fél citrom reszelt héját, és kisebb adagokban a lisztet. Amikor már nagyon sűrű lett, kézzel dolgoztam össze. Nagyon fura állagú tészta, még sosem sütöttem ilyet.
Olyan, mint egy nyúlós habcsók, ragadt a kezemre, ezért nem is gyúrtam tovább, hanem óvatosan bő lisztbe forgattam. Kettéosztottam és keskeny - ujjnyi vastag - csíkokat nyújtottam belőle. A tésztacsík pont olyan széles, mint a forma.
Végiggörgettem rajta a fakockát, belenyomva a mintáját. A minták között felvágtam és lisztezett konyharuhára tettem pihenni egy éjszakára.
Reggel bekapcsoltam a sütőt, tepsibe tettem a megszáradt sütiket és gyenge lángon (kb 180 fokon) 20 percig sütöttem őket.
Sülés közben - hogy is mondjam - nincs kellemes illata. Szúrós szagú gáz keletkezik a szalalkálitól. A szalalkáli ammónium-hidrogén-karbonát, ami - igen!- a dauervíz alapanyaga is. Pont olyan szaga volt. :-)
A végeredményen nem érződik, nagyon finom, ropogós süti, és ha marad belőle, viszünk magunkkal a hétvégi szüretre is.

2009. október 6., kedd

Blúz a fekete szederhez

Ahogy kibuggyan az erdei gyümölcsök mindent megfestő leve, olyan színe van a most elkészült Burda blúznak, természetes szálból egy kevés elasztánnal.
Erősen karcsúsított a szezon új kedvence, a derekat hangsúlyozó seszlivel, és különleges hátmegoldással. Mindenképpen rugalmas kelméből javaslom az elkészítését.
Remekül illik a múlt héten készült "90% Cacao" nadrághoz és az átalakított derekú, kekiszínű nadrágkosztümhöz.

A csillogó, bronzos szálakkal díszített anyag megkövetelte a finom szalonmunkát, ezért nem használtam sehol dísztűzést, nem engedtem láttatni a varrásokat. Rejtett öltésekkel varrtam le az ujjahasíték pántját, a gallér- és a kézelő belső oldalát és rejtett öltéssel hajtottam fel a blúz alját is.
A legnagyobb munka viszont most következik: megfelelő színű, apró inggombot kell hozzá keresnem, félek, nem lesz egyszerű.


2009. október 5., hétfő

Fetasajtos szendvicskrém

Szeretem a szendvicskrémeket, mert változatosságot hoznak a reggelikbe. A "kenyér-vaj-felvágott-sajt" összeállítást hamar megunom, ilyenkor szoktam valamit kikeverni.

10-15 dkg fetasajt
20 dkg tejföl
néhány szem aszalt paradicsom
fél marék magozott, fekete olíva
2-3 levél friss bazsalikom
1 gerezd fokhagyma
bors
pár csepp olívaolaj
Vágjuk a sajtot darabokra, és keverjük össze a tejföllel.
Zúzzuk össze a fokhagymát és tegyük a krémre.
Aprítsuk fel az aszalt paradicsomot, olívát és bazsalikomleveleket. Adjuk a sajthoz az olajjal és a borssal együtt. Óvatosan keverjük össze a masszát.

Tálalás előtt - ha van rá idő - hagyjuk hűtőszekrényben pihenni, hogy az ízek összeérhessenek.

2009. október 2., péntek

Tarhonyás hús


Tegnap átnéztem a kamraszekrényt, és találtam egy zacskó tarhonyát. Mivel a szavatossági idő hamarosan lejár, úgy döntöttem, hogy ebből most tarhonyás húst fogok főzni, bár elárulom, hogy még sosem csináltam.

Reggel ideültem a számítógép elé, hogy keressek egy jó receptet, és rögtön kedvenc blogtársam, Limara friss bejegyzését láttam a Szegedi tarhonyás húsról. Tovább nem is keresgéltem, hiszen még sosem csalódtam a leírt receptjeiben.
Fél kiló sertéslapockából és egy kevés házi kolbászból készítettem a pörkölt alapot, paradicsommal és piros húsú paprikával. A 20 dkg megpirított tarhonyát - ahogy Limara ajánlotta - a majdnem puha hússal összekeverve, a sütőben főztem készre.
Nagyon finom lett, köszönöm a segítséget!

2009. október 1., csütörtök

Nadrág átalakítás

Ezt a nadrágot (nadrágkosztümöt) két éve varrtam, Burda szabásminta alapján.


Nagyon csinos, élére vasalt, az alján hajtókával. Szeretem a férfias nadrágkosztümöket, irodába a legkényelmesebb, mégis üzleties megjelenést biztosít.
Jó minőségű szövetet sikerült vennem hozzá, nagyrészt gyapjú, kisebb részben pedig elasztán van benne. Igaz, hogy nem sokat hordtam, de semmilyen kopás, bolyholódás nem tapasztalható rajta, de a nadrágot mégsem szeretem.
A magasított derékrész egyszerű kivitelezhetősége miatt választottuk a fazont, ugyanis a testvéremmel - az első varrásoktatások egyikén - ugyanazt a fazont készítettük párhuzamosan.
A probléma mindkettőnknél fennáll. Talán nem elég gömbölyű a csípőnk ehhez a fazonhoz, az is lehet, hogy ez általános probléma másnál is, de mászik le a derekunkról. Egész nap rángatom fel, kimondottan bosszantó, és így már nem is túl "üzleties" :-) . Most így utólag nézegetve az újságban a fotókat, a modelleken is lóg.

Mivel remekül illene a színe az egyik blúzanyagomhoz, érdemesnek találtam az átalakítását. Le kell vágni a róla "magasítást" és rátenni egy klasszikus övpántot, ami a derékon tartja a ruhadarabot.
Említettem - a közben már nagyon ügyesen varrogató - nővéremnek, és az ő kedvéért teszem fel a blogra a tegnap esti munka leírását.
Nagyjából egy óra alatt elvégezhető a feladat:

Először felpróbálom a nadrágot, és magamon egy kréta segítségével bejelölöm a derekam helyét. Aztán - a tévéfotelbe huppanva egy bontóval és egy kisollóval - lefejtem a francia kapcsot,


felbontom a stircelőpánt kézi rögzítését, és kifejtem az oldalába varrt cipzárt.

Bátran levágom a derekát, rajta hagyva a varrásszélességet, tehát a jelöléstől kb 1 centivel feljebb.

A cipzárhasítékot lejjebb bontom (annyival, amennyit levágtam felül), géppel megerősítem az oldalvarrást az új cipzárvégződésnél, és a cipzárt újra bevarrom a szokásos módon. Én itt sem spórolok az előre beférceléssel.
Sajnos én már nem találtam meg a nadrág maradék anyagát, ezért egy kis maradék bélésselyemből és egy szaténszalagból készítem az övpántot. Mivel én semmit nem hordok betűrve, úgysem fog látszani.
A szaténszalagot a derekam köré kanyarítottam, összetűztem gombostűvel, aztán úgy vettem le, hogy mindkét oldalába tűztem tűt, hogy lássam mekkora hossz kell. Ráhagytam mindkét végén 5-5 centit.
A két gombostű közötti selyemszalagot felvarrtam - cipzártól cipzárig - a nadrág derekára, a két 5 centis ráhagyás a cipzárnál lóg túl. A varrást levasaltam. A selyembélésből ugyanakkora szalagot szabtam, mint a szatén, és beragasztottam közbéléssel. Ezt rávarrtam a szaténszalag tetejére, és ezt a varrást is levasaltam. A két végén kialakítottam a gombolásrészt, az elülső részére a gomblyukrészt, a hátulsó részére az alámenetet. A selyembélést belülre vasaltam, letűzködtem és a színe felől (a szaténszalag szélén) végig varrtam, lefogva a bélést.


Felvéve sokkal jobb érzés, fogja a derekam, nem mászik le a nadrág.