Kvircedli

Évekkel ezelőtt láttam a tévében egy filmet a móri svábokról, a hagyományaikról, jellemző ételeikről. Ott láttam a kvircedlit is, ami emlékeztetett az én sváb dédnagymamám egyik süteményére. A műsorban használtak egy úgynevezett kvircedli nyomót is, ami valamiért azóta sem ment ki a fejemből.

A kvircedli egy babapiskótára emlékeztető sütemény, amit borleveshez, borozgatáshoz eszegetnek, mártogatnak. Száraz, ropogós, sokáig eláll.

Múlt hétvégén kilátogattunk a móri bornapokra, de azért nem írtam róla eddig, mert - a szekszárdival ellentétben - nem tetszett. Alig néhány igazi kézművessel találkoztam, viszont számtalan hamisítatlan bóvliárus volt. Én még ennyi, műszálas, rikító színű gyereksapkát nem láttam egy rakáson. A tömeg a tetőfokán, egy tűt sem lehetett volna leejteni. Alig néhány pad volt letéve, és ugyan telerakták az utcát konténerekkel, kedves turistatársaim a szemetes tetejét nem emelték fel, körülötte dőlt a szemét.

Séta közben bukkantam egy idős bácsira, aki egy apró asztalkán a fotón látható fakockát árulta, és azonnal eszembe jutott a régi tévéműsor. Nem alkudoztam, nem gondolkodtam, azonnal megvettem. Kvircedli nyomó!

Tegnap este láttam neki az elkészítésének a frissen kapott, igazi házi tojásokból:

1 egész tojás

5 tojás sárgája

25 dkg kristálycukor

38 dkg finomliszt

1 dkg szalalkáli

reszelt citromhéj

A kristálycukrot az egész tojással és a sárgájákkal egész fehérre, habosra kikevertem. Beleszórtam a szalalkálit (egy csomag 1,5 deka!), egy fél citrom reszelt héját, és kisebb adagokban a lisztet. Amikor már nagyon sűrű lett, kézzel dolgoztam össze. Nagyon fura állagú tészta, még sosem sütöttem ilyet.

Olyan, mint egy nyúlós habcsók, ragadt a kezemre, ezért nem is gyúrtam tovább, hanem óvatosan bő lisztbe forgattam. Kettéosztottam és keskeny - ujjnyi vastag - csíkokat nyújtottam belőle. A tésztacsík pont olyan széles, mint a forma.

Végiggörgettem rajta a fakockát, belenyomva a mintáját. A minták között felvágtam és lisztezett konyharuhára tettem pihenni egy éjszakára.

Reggel bekapcsoltam a sütőt, tepsibe tettem a megszáradt sütiket és gyenge lángon (kb 180 fokon) 20 percig sütöttem őket.

Sülés közben - hogy is mondjam - nincs kellemes illata. Szúrós szagú gáz keletkezik a szalalkálitól. A szalalkáli ammónium-hidrogén-karbonát, ami - igen!- a dauervíz alapanyaga is. Pont olyan szaga volt. :-)

A végeredményen nem érződik, nagyon finom, ropogós süti, és ha marad belőle, viszünk magunkkal a hétvégi szüretre is.