Marlen és Bea adta tovább a stafétát, kérdéssort arra vonatkozóan, hogy melyek voltak gyerekkorom kedvelt ízei.
A legtöbb étel - úgy tűnik - a nyaralásokhoz kötődik, mint például a
krumplis tészta,
és a rizskók, amelyekből sajnos bármennyit meg tudtam enni. A krumplis tésztát Keresztmamám mindig egy nagy piros, zománcos lábosban készítette, és én addig ettem - akár hidegen is - amíg volt.
Anyukám krumplis pogácsája, ami inkább a fánk és a krokett között van valahol, olajban sütötte. Ültem mellette a konyhában és ahogy készült, úgy ettem. Tiszta ciki.
Keresztmama készített nekünk gyakran
tejbegrízt kakaószórással,
vagy épp süti híján egy tojássárgáját cukorral kikeverve.
Jaj, el ne felejtsem a bablevest, most is nagy kedvencem, de gyerekkoromban is sokszor főzték nekem kedveskedve a rokonok. Enyhén paradicsomosan, sűrűn, tésztával… hmm… elkárhozok.
De a régimódi kiflik, frissen, csak vajjal megkenve, reggelire… hajj, azóta is keresem azt az ízt, és ha van időm, előszeretettel szaladok le a boltba reggel, hogy utána az ágyba visszabújva eszegessem meg.
Jókat szórakozom bloggertársaim listáin, hiszen a mai egészségtudatos őrületben, müzli, bio és vega menük között kínos ezekről az ételekről írni, dicsekedni, valószínűleg akkoriban alapoztam meg a hízásra való hajlamomat is.
Másrészt mindig azt a példát hozom fel, hogy a dédnagyapám, aki 96 éves korában egy szerencsétlen esés következtében halt meg, teljesen egészségesen, mindenféle szervi baj nélkül, egész életében csak a „cupákos” ételeket szerette, mint pl. a körömpörkölt. Csak fröccsöt ivott és 16 éves korától dohányzott. Mielőtt bárki fellélegezne és elrohanna nassolni a konyhába és egy doboz cigit venni, szólok, hogy ő egész életében, egész álló nap a kertben dolgozott, fizikai munkát végzett, és igazi friss levegőt szívott a földeken.
A legtöbb étel - úgy tűnik - a nyaralásokhoz kötődik, mint például a
krumplis tészta,
és a rizskók, amelyekből sajnos bármennyit meg tudtam enni. A krumplis tésztát Keresztmamám mindig egy nagy piros, zománcos lábosban készítette, és én addig ettem - akár hidegen is - amíg volt.
Anyukám krumplis pogácsája, ami inkább a fánk és a krokett között van valahol, olajban sütötte. Ültem mellette a konyhában és ahogy készült, úgy ettem. Tiszta ciki.
Keresztmama készített nekünk gyakran
tejbegrízt kakaószórással,
vagy épp süti híján egy tojássárgáját cukorral kikeverve.
Jaj, el ne felejtsem a bablevest, most is nagy kedvencem, de gyerekkoromban is sokszor főzték nekem kedveskedve a rokonok. Enyhén paradicsomosan, sűrűn, tésztával… hmm… elkárhozok.
De a régimódi kiflik, frissen, csak vajjal megkenve, reggelire… hajj, azóta is keresem azt az ízt, és ha van időm, előszeretettel szaladok le a boltba reggel, hogy utána az ágyba visszabújva eszegessem meg.
Jókat szórakozom bloggertársaim listáin, hiszen a mai egészségtudatos őrületben, müzli, bio és vega menük között kínos ezekről az ételekről írni, dicsekedni, valószínűleg akkoriban alapoztam meg a hízásra való hajlamomat is.
Másrészt mindig azt a példát hozom fel, hogy a dédnagyapám, aki 96 éves korában egy szerencsétlen esés következtében halt meg, teljesen egészségesen, mindenféle szervi baj nélkül, egész életében csak a „cupákos” ételeket szerette, mint pl. a körömpörkölt. Csak fröccsöt ivott és 16 éves korától dohányzott. Mielőtt bárki fellélegezne és elrohanna nassolni a konyhába és egy doboz cigit venni, szólok, hogy ő egész életében, egész álló nap a kertben dolgozott, fizikai munkát végzett, és igazi friss levegőt szívott a földeken.
A fenti fotón - ha már a gyerekkorom a téma - , egy régi-régi farsangi bálon szereplek, mint gonosz Mostoha a Hófehérkében. Épp a tükör állok. Annyira régi a fotó, hogy talán a többiek sem bántódnak meg, hogy nyilvánossá teszem. Ja, és a jelmezem minden darabját, a zöld ruhát és a fekete palástot is a Keresztmama varrta nekem.
3 megjegyzés:
Köszönöm szépen a stafétát,nagyon megtisztelő!A krumplis tészta nekem is nagy kedvenc volt.:)
Köszönöm szépen ezt a megtiszteltetést. Természetesen elfogadom!!!
A képen nagyon aranyos, bájos kis szöszike vagy. :)))És Keresztmamád gyönyörű ruhát varrt neked.
Nagyon szeretem ezeket régi fotókat nézegetni, hogy milyenek is voltunk a múlt században. :))
Örülök, hogy elfogadjátok! Kiváncsian várom, mely ételekre emlékeztek szívesen.
Megjegyzés küldése