Alkalmi kosztüm

Tegnap kihasználtam az enyhébb időt, és nem csak kifliket sütöttem, hanem varrtam is.
Befejeztem Anyukám - esküvői tanús - selyemkosztümjét, már csak a gombok nincsenek rajta, mert az nála maradt véletlenül.

A munka utolsó napjára leginkább kézimunka maradt: körben levarrtam a zakó alját, eleje széleit, ujja alját, aztán kibéleltem. A tubusruha alját felhajtottam, és levarrtam a cipzárnál a selyembélést.
A zakó bélését kézzel öltögettem bele. Az az igazság, hogy így tanultam, sosem csináltam másként, szerintem nem is tudnám, hogy fogjak neki.

Kis gépi munkával elkészült a selyembélésből sodort akasztó is a kabát nyakába, de az inkább csak dekoráció, mert zakót nem szeretek "szögre akasztani".

Miután ezzel elkészültem, a délutánra kialakuló meleg ellenére nagy kedvem volt még valamit csinálni. Mit is, mit is.. aztán eszembe jutott, hogy a napernyőnk gyári összekötő madzagja szétfoszlott, régóta ígérek neki új, tépőzáras pántot. Így kezdtem.. aztán a maradék csíkos vásznakból új huzatot kapott a vasalódeszka, az ujjafa, és az interlock is. :-)

Varrótanoncságom idején kellett varrni magunknak ujjapárnát, ami a kisebb formázó varrások levasalásában segít. Nem tudom, hova keveredett az a régi ujjapárnám, de sokszor hiányolom, ezért este még azt is varrtam gyorsan. Talán ennek örülök a legjobban! Az egyik oldalában gumiszalag van, az alá dugom a kezem, és a tenyeremben, a vastag párnán vasalom ki a kisebb formázókat, például a mellvarrás ívét, vagy a nyakkört a gallér kialakításánál.