Fahéjas jegeskávé

Elkészültem a kosztümömmel.

Színeiben a fahéj, a kakaó, a gyömbér, a csokoládé és a búzavirág kékje egyaránt megtalálható. Az önállóan hordható kabát szigorúan követi a test vonalát, a táncra kész szoknyának viszont a három részből szabott eleje és háta ad rafinált lendületet.

Rákaptam a rejtett cipzár alkalmazására. Korábban a hagyományos cipzárbevarrás híve voltam, azonban az elmúlt pár hónapban rájöttem a rejtett cipzár ténylegesen elrejtett bevarrására.

Az oldalvarrásba állított, szétnyitott húzózárat - a még nem összevarrt - oldalába tűzöm be gombostűvel és szorosan be is fércelem. Tudom, hogy ez egy "nemszeretem" művelet, de itt nagyon lényeges, nem szabad elspórolni. A befércelt cipzárt szétnyitva, a meleg vasalóval alaposan megvasaljuk, bekunkorodó fogakat kisimítjuk. Ezután lehet a gép alá tenni és cipzárvarró talppal, minél közelebb a fogakhoz végigmenni, amilyen közel csak bírunk. A cipzárt nem teljes hosszán tudjuk bevarrni, hiszen ott lesz akadályként a lehúzott cipzárkocsi, de ez nem baj.

Miután mindkét hosszt végigvarrtuk géppel, az oldalvarrást összetűzzük (a cipzárt félbe hajtva benne) az előbb befejezett varrás végéig összegépeljük.

Minél közelebb tudunk varrni cipzárbevarró öltésekhez, annál biztosabb, hogy nem lesz - a boltokban is sokszor látható - lyuk a húzózár alatt.

A fent leírt kivasalás pedig biztosítja, hogy a kész cipzár tényleg rejtve lesz, és nem húzódik szét minden mozdulatunknál.

A kabát három gombbal záródik. A legalsó a szabásvonalba van állítva, azaz egyszerűen nincs összevarrva akkora szakaszon, mint amekkora a gomb. Emiatt készítettem a másik két gomblukat is saját anyagával stircelve, és nem a gyakori gépi gomblyukvarrással. Alkalmi viseleteknél szívesen használom ezt a gomblyuk megoldást, akár elütő színű anyaggal variálva.