Őszintén szólva, nem tartozik a kedvenceim közé az aszalt paradicsom, ugyanakkor nagyon szeretem, ha díszíti a kenyeret, vagy a feta sajtos szendvicskrémet.Tavaly már megpróbálkoztam a készítésével egy kölcsön aszalógéppel. A gép leírása szerint nagyjából 8-10 óra elegendő a paradicsom száradásához, de 10 órányi zúgás, berregés után sem történt semmi érdemleges változás, így feladtam.
Idén úgy döntöttem, újra próbálkozom. A múlt héten remek aszaló idő volt, tűzött a nap, fújt a szél, és egyik szomszédasszonyunk a bő paradicsomtermését kínálta.
Fogtam hát egy nagy vödröt és nekiindultam paradicsomot szedni. Csöndes, poros földúton sétáltam, a nagy melegben csak tücskök ciripeltek és napon sütkérező gyíkok riadtak fel. Úgy éreztem magam, mint egy nyári szünidős diákregény szereplője. Már csak egy régi hajóroncs hiányzott a közeli tóra, ahol kalózost játszhatnánk.
De ne kalandozzak el, leszedtem a forró, húsos paradicsomokat - cserébe egy pirított hagymás kenyeret ajándékoztam -, aztán visszasétáltam. Nagyságától függően háromba-négybe vágtam a paradicsomokat, kivágtam a magházát, és szorosan egymás mellé fektettem a fekete tepsikbe és meghintettem sóval. Kiraktam a napra, leterítettem egy organza függönnyel, és figyeltem, hogy jól átjárja a szél és a nap. Az átforrósodott tepsikben már egy nap alatt nagyon sokat zsugorodtak a gyümölcsök. Éjszakára behoztam, nehogy megnedvesítse a hajnali pára, és reggel, átforgatva őket, újra kiraktam. Második nap végére zörgősre száradtak.
A nagyjából 3 kilónyi paradicsomból egyetlen 7 dl-es üveg lett tele. Rétegesen pakoltam az üvegbe a paradicsomot, közben mindig meglocsoltam olíva olajjal, megszórtam szárított bazsalikommal, oreganóval és fokhagyma gerezdeket dugdostam közé.
2 megjegyzés:
Az enyémek is most lettek készen, ma berakom őket fűszeres olajba, én nagyon szeretem csak úgy magában nassolni is! :)
A paradicsomok mellé tettem néhány alma és körtekorongot is. Azokat szívesebben nassolom magában. :-)
Megjegyzés küldése