Lovagló nadrág – avagy "A hét mesterlövész"

Ja nem, nem, eszem ágában sincs lovagolni (félek a lótól), de szerettem volna egy olyan nadrágot, ami félúton van a farmer és a szövetnadrág között. A szövetnadrágok inkább kosztümös jelleget adnak, egy farmer pedig túl – hogy is fogalmazzak – túl farmeros.
Szerintem ez egy olyan nadrág lett, amiről senkinek nem az irodai kosztüm jut eszébe, ugyanakkor méltó ellenfele lehet az örök jeansnek. Sportos, városi, „casual” viselet.
Anyaga nagy részben gyapjú, kis részben műszál és elasztán, és ezt is ajándékba kaptam. Felsorolt tulajdonságai arra tették alkalmassá, hogy valami újat kísérletezzek rajta. Aggódtam, hogy milyen lesz, hogy fog állni, kellenek-e ezek a nagy zsebek a csípőmre, de a végeredmény tetszik.
Készülök egy bejegyzést szánni a nadrág varrás alapjainak, de nem ezzel a nadrággal kezdeném. Nem nehéz, de hosszadalmas, átgondolt munkát igényelt. Még sosem volt ilyen sok részből szabott nadrágom.
Ez elsősorban a próbát nehezítette, hiszen én sem szívesen bontok vissza varrást, így viszont nyakig gombostűben próbáltam.
Mondok egy példát: hol kezdjem (milyen magasan), a szárán a cipzárat bevarrni? A cipzár alja ugyebár a nadrág aljánál legyen (sőt, a cipzár lehajló húzó kocsijának nyelve legyen a nadrág alja szélénél). De hogy hol a nadrág alja? Az akkor derül ki, ha a nadrágszár készen van és felvehetem. De ezt nem varrhatom készre, mert olyan szűk a szára, hogy utólag nehezen férnék be a cipzárvarráshoz, tehát a belső varrást nyitva hagyva cipzárazunk. Érthető nagyjából a probléma? Megoldottam, de még most is tiszta karmolás a lábam a sok gombostűtől.
Vagy: tetszik a két nagy zseb, de mi van, ha nem áll jól? A zsebeket az elején kell felvarrni, de hogy bontok ki minden varratot, dísztűzést, zsebfedőt a végén, ha mégis leszedném?
Felvéve nem a lovaglás jut róla eszembe, hanem a régi western filmek: kicsit rogyasztok térdben, csípőmet lassan előretolom… éééés…. már elő is kapom két kézzel a pisztolyokat a két oldalzsebből és piff-puff! :-)




Burda magazin 2008/08