"Színe mint a bikavér"

Megígértem, hogy megmutatom az előző bejegyzésben látható kordzakót.

Ugye nem árulok el titkot azzal, hogy a kordbársony mindig elcsábít, bőven találhatunk rá példát csak ez alatt a röpke év alatt is, amióta itt megmutatom, miket varrok. Még ha a fotón nem is látszik jól, ennek az anyagnak olyan a színe, mint az érett, testes vörösboré. Nagyon jól illett hozzá a boltban egy blúznak való, kockás, elasztikus puplin, rögtön vettem abból is. Remek volt így együtt, olyannyira, hogy még az üzletben eldöntöttem, a kabátot a blúzanyag maradékával bélelem ki. Hiába a nővérem intelme arról, hogy sose vegyél semmit, ami legalább két másik ruhadarabhoz nem illik a szekrényedben, hazahoztam őket. Nem is nagyon hordtam, a zakót egyszer-egyszer vettem fel. Örülök, hogy az új szoknya most friss lendületet ad ennek a régi-új kabátnak.

Burda fazon ez is, 2007. októberi szám. Most is nagyon tetszik a szabása, rövid állású, erősen karcsúsított, és merész újítás a szűkítők kiváltása a belevarrt „karikával”. Megvarrni nem volt könnyű ezt a részt; nagyon kicsi ívben kellett kanyarítani a kerek „szűkítőket” és a kordbársony nem egy könnyen formálható anyag. Azért előfordulhat, hogy lesz még folytatás ezzel a szabásmintával.

"Színe mint a bikavér"

Ja, ezt a levendulát tegnap szedtem ... én nem is értem, mi történt az időjárással.