2009. szeptember 29., kedd

Vanílialeheletű fügelekvár narancságyon

Ez a lekvár a befőzések ünnepe.

Szívesen főzöm a baracklekvárt, mert az majd kell a süteményekbe, palacsintába, elteszem a szilvát, cseresznyét, mert sok termett, és sajnálnám ha megromlana.
De ezt azért készítem, mert önmagában nagyon finom. A párom nem a bolti mogyorókrémet kanalazza, ha édességre vágyik, hanem erre jár rá.
Az első évben, amikor a receptre bukkantam, még a város legfelkapottabb zöldségesénél rendeltem meg a hozzávaló fügét, csillagászati áron. Később hoztuk - a horvátországi nyaralás utolsó napján - a tengerparti piacról a mézédes, érett gyümölcsöket. Előfordult, hogy a mediterrán vidéken nyaraló ismerőseinket kértük meg, hogy hozzanak fügét, cserébe kaptak ajándékba a lekvárból.
Tavaly fedeztem fel a közeli élelmiszerbolt előtt árusító bácsikánál a háznál termett gyümölcsöt. Szinte fillérekért árulja, jó éretteket, édeseket. Az idén már augusztusban kérdezgettem, mikor jöhetek nagyobb "szállítmányért".
Most végre beérett egy nagyobb mennyiség egyszerre, meg is vettem tőle mindet.
A szemben lévő zöldségesnél gyorsan vettem hozzá narancsot, a boltban pedig vanília rudat.
A főzéskor terjengő illatot nehezen írom le, a rubinpiros füge, az illatos narancs és a még illatosabb vanília szinte elkábít minden évben. Szívből ajánlom mindenkinek!

1 kg csumájától megfosztott, darabokba vágott füge
1 db szép héjú narancs
25 dkg cukor
1 db vanília rúd
1 citrom kifacsart leve
1 késhegynyi szalicil vagy nabenzoát

A narancsot alaposan megmostam és a héját vékonyan levágtam, vigyázva, hogy a fehér része a gyümölcsön maradjon.
A meghámozott narancs levét a fazékba facsartam (figyelni kell, nehogy mag is belekerüljön). Rádobtam a vékony csíkokra vágott narancshéjat, a kockákra-, vagy félbe vágott fügéket, a kristálycukrot, és a tetejére egy vanílira rudat, amit előtte felvágtam, és belekapartam a magjait is.
Lassú tűzön főztem, időnként megkeverve, beszippantva az illatát. Ha már kellően szétesett a gyümölcs, hozzáöntök egy kevés citromlevet, azzal is rottyantok egyet rajta, és a végén beleteszem a tartósítószert is, ekkor rögtön le is zárom a gázt.
Tiszta üvegekbe töltöttem, és száraz dunsztban hagytam kihűlni.
A legfinomabb, hogy nagy darabokban van benne a vaníliás füge, és külön öröm, amikor a füge mézízű levében üvegesre főtt narancshéjakra bukkanunk.
Igyekszünk gondoskodni a jövőbeni fügelekvárokról, az elmúlt két évben 5 fügefát ültettünk a kertünbe. :-)

5 megjegyzés:

Bea írta...

Ez valami isteni lehet!:)))

szemirámisz írta...

Ez a fügelekvár mennyei lehet,el is mentem a receptet.Az idén mi is kaptunk 3 fügefa-csemetét, elültettuk, szépen hajtanak. Remélem pár év múlva már én is a saját fügénkből főzhetek ilyen finom lekvárt!

Dulmina írta...

Kiválóan eltalált kombináció, és az illata is valami mennyei! Köszönöm!

Azonnal mentettem a receptet, és úgy alakult, hogy ki is tudtam próbálni. Egyelőre még piaci fügéből, de nálam is szépen nőnek már a saját fügefák.

Nóra írta...

Bea, Szemiramisz tényleg nagyon finom ez a lekvár!

Dulmina, nagyon örülök, hogy elkészítetted, és hogy ízlik. Mondom, nálunk ez a befőzések ünnepe! :-)
Mesélte a fügeárus bácsi, hogy meghálálja a fügefa, ha ilyenkor ősszel kicsit megtrágyázzák.

katha írta...

csurog a nyálam a gondolattól is. ki kell próbálnom!!! :))