2009. szeptember 21., hétfő

Szekszárdi szüreti napok

Péntek délután érkeztünk a városba, ahol először is (egy jó fagyizás után) végignéztük a kézműves kirakodók kínálatát, vásároltunk is ezt-azt. Nem voltak műanyag játékok, nem találtunk rikító színű lufikat, kizárólag olyan művészeket, akik saját kezűleg készítik el - klasszikus értékek mentén - a portékáikat. Bemutatta munkáját a hordókészítő kádár, a szövőnő régi rokkájával, és persze rengeteg fafaragó és agyagozó.
Külön helyet biztosított a város néhány nívós étteremnek, egyforma és igényes díszletet adva hozzá. A borászok a "borudvarban" foglaltak helyet, nem a szokásos fabódés dizájnnal, hanem sátortető alatt, egybefüggő fapultok mögött. Rengeteg asztallal, paddal kínálva a vendégeket, akik gyűltek is szép számmal.
Este 10 órára tetőfokára hágott a hangulat, folyt a bor, pirultak a húsok az éttermekben, a színpadon éjszakába nyúlóan tartott a műsor.
Péntek délután utaztunk Szekszárdra, és szombat délután már indultunk is haza. Azt hittük, hogy egy éjszaka elég lesz egy borkóstolóra, és egy délelőtt, hogy megismerjük a várost.
Sajnos nem, szomorúan ültünk hazafelé az autóban, és megfogadtuk, hogy jövőre több időt töltünk itt.

3 megjegyzés:

Ducika Ducila írta...

Szia! Olyan jó ilyneket olvasni más tollából a szülővárosomról. Volt idő, amikor aktív táncosként én is felvonultam. 11-szer fordult ez elő:-)

Nóra írta...

11szer? Ajha. Ezigen.
Nagyon szép város, és tényleg nagyon igényes program volt, jövőre biztos több időre megyünk!

Ducika Ducila írta...

Érdemes csütörtöktől vasárnap éjszakáig menni. A tüzijáték is igen nagyszabású, kb félórás és gyönyörű. Igen, Bartinás, néptáncos voltam 3éves koromtól.