Cukorka színek a strandra

Miért ne mehetnénk a vízpartra is stílusosan?

A Burda Magazin 2011. májusi számában látható leheletvékony strandruha adta az ötletet.

A legnagyobb gondnak azonban a megfelelő méteráru megtalálása tűnt, ezért nem is nagyon keresgéltem. Véletlenül alakult, hogy a közeli méteráru bolt kínálatát feltöltötték különböző színű és mintájú, pillekönnyű, chiffon muszlin (55% viszkóz) anyagokkal, és egyúttal akciós áron is kínálták. Akkora választék volt, hogy csak a megfelelő színkombinációt kellett megtalálni.

Nem szerettem volna annyira hosszú ruhát, mint a fotón, de a rövidre vágott verzió sem tetszett igazán. Először arra gondoltam, hogy a hosszú fazont készítem el a háromszögletű, alsó toldás nélkül, féloldalas ruha hosszal. Felvéve viszont ez a könnyű, ferde szálirányban szabott ruha nem engedte érvényesülni ezt, így született végül – az ujja szabásához hasonlóan – az alja háromszögletes fazonja.

Az alja és ujja alja szélét kézzel szegtem el.Igen, rajtam is ilyen mély a kivágása. Először arra gondoltam, hogy kisebbre vágom a hasítékot, de aztán mégsem. Egyrészt semmilyen más belebújást segítő cipzár, hasíték stb... nincs rajta, másrészt rájöttem, hogy álszent dolog lenne - akár nyakig – bezárni a kivágást, amikor az egész ruha átlátszik.

Decens farmer szoknya

A farmerszoknyát lehet szeretni, lehet kevésbé kedvelni, de kétségtelen, hogy időtálló darab, minden évben és évszakban megtalálhatjuk az üzletekben.

Ami engem illet, szeretem a szoknyákat, szívesen hordok farmernadrágot is, de azokat a farmer szoknyákat, amik szabásukban a nadrágot utánozzák - mintha egy nadrág lenne szoknyává alakítva - azokat nem kedvelem.

A ma elkészült szoknya inkább üzleties jelleget kölcsönöz viselőjének, nőies, illedelmes, visszafogott. Óvatosan bántam a dísztűzésekkel, rejtett cipzárt varrtam az oldalába és türkiz színű szövettel béleltem a derékpántot és a zsebeket.

Az eredeti Burda leírás (2006/10/119) tartalmazza a hozzá való öv elkészítését is, de nemrég rábukkantam erre a kék-zöld-türkiz virágmintás keskeny derékszíjra az egyik boltban, és rögtön tudtam, hogy ez a farmerszoknya kiegészítője lesz.Még egy óriási dilemmában vagyok. Azon morfondírozok, hogy tegyek-e hímzést a szoknyára. Az egyik oldalára el tudnék képzelni valami virágmintát. Színeiben az övet utánozhatná. Lehetne kissé néprajzi jellegű, de modernebb virágminta is.
Ellene szól, hogy ha kékes-türkizes hímző cérnákat választok, akkor más, pl. a matróz stílusú felsőkhöz nem illene. Inkább maradjon a hímzés a kék árnyalatai és natúr (mint a tűző cérna színe) színekben? Vagy hagyjam az egészet, mert így mindenhez fel lehet venni? Mit gondoltok? Örömmel venném, ha segítenétek eldönteni.

Denim short

Ritka kivételek egyike, amikor férfiruhát varrok. Adott volt egy – utólag kevésnek bizonyuló - farmer anyagom, egy jópofa szabásminta a Burda 2010/4. számában és egy pasi, aki szereti a laza viseleteket, farmer-póló összeállításokat. Neki szerettem volna változatosságot nyújtani ezzel a térd alá érő nadrággal. Nem hosszú, hogy megsüljön ebben a kánikulában, és nem rövid, hogy csak a strandra lehessen felvenni.

Ez a sok zseb azonban rengeteg anyagot emésztett volna fel, mindössze kettőre futotta. Az ülepe folt sem telt már ki az anyagomból.
Mivel még sosem varrtam ilyesmit, arra gondoltam, hogy próbadarabnak jó lesz, ha nem sikerül, akkor sincs semmi gond.
A varrógépemet időnként nagyon sajnáltam, a sokszoros anyagrétegen csak nagyon lassan mertem keresztülvarrni.
A bélést (derékpánt, cipzár alátét) egy régi kockás shortból szabtam és az azon lévő márkajelzést is ráöltögettem erre a nadrágra, hogy nagyobb kedvet csináljak hozzá. Természetesen kereskedelmi forgalomba nem kerül, így remélem komoly hamisítási botrányba nem keveredek.
Ráfér a nadrágra a viselés, a hordottság, a sok mosás, hogy elveszítse ezt a homogén színű, vasalt kinézetét.

Tiszta munka

Fenti címmel nem (elsősorban) a munkahelyünk tisztaságára gondolok, bár arról is érdemes egy-két szót ejteni, hanem a varrások eltisztázására.

Ha viszont már megemlítettem, akkor kezdem is ezzel: tisztaság a varrodában; úgymint nem eszünk, nem tartunk virágot (se cserepest, se sárga bibést) munka közben és nem dobjuk le a kulcs-csomót a szabász vagy varróasztalra. Nem nassolhatunk miközben dolgozunk, nem eszünk csokit, cseresznyét, kekszet. A legutóbbi, fehér lenvászon blézernél napi kétszer töröltem át a munkaterületet és a varrógépet, hogy a ruha ne szedje össze róluk a port és ne legyen szürke már az első felvétel előtt.

Ezek talán az egyértelműbb szabályok, a másik része pedig a varrások, tűzések tisztázása, „szőrtelenítése”. A foszlósabb anyagoknál van nehezebb dolgunk, mindenhol lóg a szála, egy idő után már csomókban akadályozza akár a tűzést is. Számomra rutin, hogy ahogy végigszaladok a varrógéppel egy vonalon, az első mozdulatom, miután elvágom a cérnát, hogy az induláskor otthagyott hosszú szálakat is azonnal lecsípem. Ha ezt nem tenném meg, nagyon összegyűlne, később már unalmas feladat leszedegetni ezeket. Még ha be is tűrjük-gyűrjük a ruha belsejébe, ki-ki lóg, vagy urambocsá’ egy bontáskor, javításkor akkora rendetlenség fogad, hogy ember a talpán, aki nekilát az egyébként sem kedvelt munkának.

Nemrégiben megkért egy ismerősöm egy szoknya szűkítésére. Mindössze a két oldalát kellett kibontani, leigazítani. Felnyitottam a derékpántot, a cipzár vonalát, és ami ott fogadott, az egy egész pulóverre elegendő mennyiségű cérnakupac volt. Rémes. Azzal kezdtem, hogy a pókhálóvá rasztásodott gombolyagokat levagdostam, hogy egyáltalán lássam, hol fut a varrásvonal.

Mindig arra gondolok, hogy ha egy általam készített ruhadarabot kell nekem vagy bárki másnak kibontani, találjunk ott tiszta, egyértelmű helyzetet. Varrásszélek levagdosva, cérnák lecsípve. Sőt, minden varrásnál 45 fokban levágom a varrásszélességet is, hogy ne legyen „bumszli” a kifordított, levasalt rész. Ez persze gyakorlottabbak, szakavatottak számára egyértelmű, de kezdőknek ezt nem írják le sehol.

Talán apróságnak tűnik ez a téma, de igaz, hogy ha belül rend van, kívül sem lehet nagy baj.

Blézer bazsarózsával

Barátnőm kérésére készült ez a kabátka a fehér hímzett lenvászon és a sötétkék-bazsarózsa színű kockás ferdepánt házasságából. Kiváló nyári kiegészítője lenvászon nadrágunknak és szoknyánknak vagy akár egy kék farmernek.

Azt olvastam egyszer, hogy gyűrödt ruhában megjelenni bizony kínos, de ha az a ruhadarab tiszta selyem, len vagy más természetes szálból készült, akkor nem csak nem kellemetlen, hanem egyenesen trendi, hiszen ezzel mutatjuk, hogy mi csakis a természetes alapanyagokat részesítjük előnyben a viseletünkben is.

A szabásmintát a Burda Magazin 2006/7. számából vettük. A letisztult modellt a szabásvonalra fektetett ferdepánt díszítés dobja fel.

Be kell valljam, hogy az elkészítésének legtöbb idejét a belső varratok ferdepánttal való eldolgozása jelentette. A len annyira szálasodik, "szőrösödik", hogy úgy gondoltam, ez a legtisztább megoldás, a könnyített bélés is csak épp a válltöméseket takarja.

Grahamlisztes, sajtos kiflik

Mint szinte minden pékárunál, amit készítek, most is Limara volt az ötletadó. Elképesztő választékban kínál kenyér- és péksüti recepteket és a jó eredmény mindig garantált.
Először az eredetit készítettem el, könnyű, kalácsos puhaságú és nagyon sajtos lett.
Másodjára igyekeztem egészségesebben elkészíteni, és mondhatom, nagyon jól sikerült (címfotó). Ennek a receptjét szeretném most ajánlani:

20 dkg grahamliszt
30 dkg finomliszt
1 evőkanál sikér
1,5 tk só
0,5 dl olaj
1,5 dl tej
1,5 dl víz
1 tk cukor
2 dkg friss élesztő

Minden felsorolt hozzávaló mehet egyenesen a kenyérsütő gépbe, a másfél órás dagasztó program végén 10 darabba vágtam a tésztát. A tésztagombócokat lemértem, mert aki diétázik tudja, hogy fontosak a pontos szénhidrát mennyiségek. 6 és 8 dekás kifiliket szerettem volna készíteni, igyekeztem tehát ilyen, illetve ezeknél picit súlyosabb gombócokat gyártani (kb 50-100 g súlyvesztéssel jár a sütés).
A gombócokat 20 perc pihenő után hosszúkásra nyújtottam, hosszában félbehajtottam, és feltekertem. Rögtön a tepsibe ültettem őket, majd 45 percnyi kelesztés után – reszelt sajttal vastagon megszórva - gőzös (egy kis tepsi víz a sütő aljában), 200 fokos sütőbe tettem. Pirulásig, illatozásig sütöttem.

Kemence

Blogom indulásakor írtam, hogy biztosan nem fogom kibírni, hogy ne ejtsek szót a kertünkről, virágokról és főzésről is, annak ellenére, hogy az elsődleges célom a varrás népszerűsítése.

Van egy - a lakhelyünkhöz közeli - hétvégi házunk, ahol tavasztól-őszig nagyon sok időt töltünk.

Baráti apuka segítségével épült fel a saját kerti főzőegységünk, a kemence grillezővel, tűzrakóval. Az idei szezonja úgy indult, hogy az egyik tavaszi délután, munka után kirohantunk füvet nyírni, a levágott gallyakat eltüzelni. Munka közben megéheztünk, volt egy kis szalonna a hűtőben, nyársra húztuk, a tűz fölé tartottuk és már csorgattuk is a zsírját a kenyerünkre. A hétköznap ellenére annyira pihentető, "nyári szünet" érzés volt, hogy azóta szinte abba sem hagyjuk a főzőcskét.

Még tavaly nyáron készült cserépedényben a töltött káposzta.

Pizza

Rácponty

Csirke

Kenyér

Kürtős kalács

Kapros-túrós pite

Tóga

Miért pont tóga? Jó kérdés. A tóga ugyebár egy ókori római viselet, a sütemény formája viszont inkább a görög ión oszlopokra emlékeztet.
Az egyetlen közös pont bennük, hogy mindegyik ókori. Kivéve a sütit, mert azt mostanában sütöttem.
Barátaink kapnak rendszeresen nagynénikéjüktől több rúdnyi tógát és hozzák magukkal minden közös kirándulásunkra. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a dió lekvárral mindig telitalálat. Talán ezért is nagy kedvenc a csapatban. Mindig precízen elosztjuk, adagoljuk napról-napra. Ja igen, ez is nagy előnye, sokáig eláll (ha eldugjuk).

Elkértem a receptet, egyrészt, hogy elkészíthessem az én családomnak is, másrészt híve vagyok a régi családi receptek hagyományőrzésének.Tészta:

45 dkg liszt
18 dkg margarin
3 tojás sárgája
1,5 dl langyos tej
2 dkg friss élesztő
3 evőkanál kristálycukor

Töltelék:

sárgabarack lekvár

20 dkg darált dió
15 dkg kristálycukor
3 tojásfehérje

A tejben elkeverek 1 evőkanál cukrot (a fent felsorolt 3 kanálból elvéve) és beleteszem az élesztőt. Langyos helyen hagyom felfutni. Eközben a lisztet elmorzsolom a margarinnal, majd beleteszem a maradék 2 evőkanálnyi cukrot, 3 tojás sárgáját, végül az élesztős keveréket. Összegyúrom és 3 egyenlő részre osztom.
A darált diót összekeverem a 15 dkg cukorral. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a diós keveréket.
Mindhárom tésztagombócot téglalap alakúra nyújtom - „késhát” vastagságúra - és megkenem baracklekvárral. Közepére (hosszanti irányban) púpozom a diótölteléket és a tészta mindkét oldalát - a töltelékig - feltekerem.
A három rúd tógát előmelegített, kb 200 fokos sütőben sütöm pirulásig.

Egy dolgot nem kérdeztem meg, hogy hogyan csinálja a Nagynéni a betekert sütirúd ráemelését a sütőlemezre? Mi ketten, négy kézzel, lapátokkal nyúltunk alá, nehogy szétcsússzon az építészeti remekmű. Az első bénázós rúd után már azon a sütőpapíron csavartam fel a sütit, amelyiken a tepsibe tettem, de kíváncsi lennék, mi az eredeti módszer.

Játék Erikánál

Ezúttal Erika ünnepli blogjának 1 éves szülinapját. Nézzetek be hozzá!

Zsabó vagy ingfodor készítése

Legutóbbi blúzomat egy igazán nőies díszítéssel egészítettem ki. Ez a zsabó, más néven nyakfodor, esetleg ingfodor.
Persze az, hogy ettől lesz igazán nőies, megkérdőjelezhető, hiszen számos kornak volt divatos férfiviselete is a zsabós ing vagy fodros ing-nyak.
Ezt a bejegyzést azoknak szánom, akik kezdők a varrás területén, bátortalanok kipróbálni új szabásmintákat, nehezebbnek tűnő feladatokat.

Ez a fodor feldobhat bármilyen blúzt, inget, ruhát. Varrható nyakba, kivágásba, mandzsettára, vagy akár gomboláspántba, ahogy én is tettem. Óvatosan bánjanak a mell-fodrokkal azok, akik mellben erősebbek (pl. válasszanak keskenyebbet), de mindenképpen javasolt azoknak, akik szeretnék hangsúlyozni a dekoltázsukat.

Az első lépés, hogy rendelkezünk egy alap szabásmintával, mint például ez itt, már kiszabtuk, és hozzáláttunk a ruhadarab elkészítéséhez.
Ha egyenes szálirányban szabjuk ki a fodrosítandó szalagot (mint én), akkor hullámosabb, ráncosabb zsabót kapunk, ha ferde szálirányban vágjuk ki az anyaból, akkor kevésbé szükséges ráncolni, lágyabb hullámokat kapunk.
A kivágott szalag hossza nagyjából a kétszerese legyen a kívánt dekorációnak. Tehát pl. itt a gallértól a mellvonalig 30-35 cm fodrot szerettem volna, ezért kb 60 cm hosszú csíkot vágtam.
A szalag egyik szélét vasalóval óvatosan, lassan (ne égessük meg az ujjunkat) levasaljuk, majd a varrógéppel cikk-cakk öltéssel végigszegjük.Miután végigvarrtuk a levasalt szélét, egy kicsi ollóval, lassan, óvatosan (nehogy belevágjunk) levágjuk a cikk-cakk öltésen túlnyúló, felesleges anyagszélt. Így már nem fog kifoszlani a későbbiekben.A következő lépés a ráncolás: A varrógép öltéshosszát a legnagyobbra állítsuk (nálam ez 5 mm), és a leendő fodor másik, tisztázatlan szélén szaladjunk végig kétszer, egymás mellett. A fodrozás mindig kétszeres varrattal készüljön, így lehet egyenletesebben ráncolni és a végleges varrás később a két fodrozó varrás közé kerül.A varrat két végén hagyjuk meg a cérnákat hosszabban, elvarrás, megerősítés nélkül. Most beráncoljuk: fogjuk meg vagy a két alsó, vagy a két felső szálat (ez fontos, enélkül nem tudjuk beráncolni) és lassan húzzuk meg, közben a másik kezünkkel segítjük a ráncolódást, ujjainkkal - végül is - húzzuk le a cérnáról az anyagot, így gyűrődik, ráncolódik meg. Ha a szalag hosszú, mindkét végéről nekiláthatunk a ráncolásnak, de itt is figyelni kell, ha az egyik végén a két felső szálat húztuk, akkor a másik végén is a két felső szálat húzzuk meg.

Centiméter szalaggal ellenőrizzük időnként, mikor érjük el a kívánt hosszúságot. Ha ez megvan, gyorsan kössünk csomót a cérnavégekre, fixálva a hosszúságot, és csak ezután kezdjük el ujjainkkal türelmesen, egyenletesen elosztani a ráncokat a fodor végleges hosszán.

A blúzom gomboláspántja az eredeti szabásminta szerint befelé hajtott, tehát kétszer be kell hajtani, levasalni és kész. Az volt a szerencsém ennél a blúznál, hogy az anyag mindkét oldala egyforma, így a gomboláspántot kifelé, a színére hajthattam és vasalhattam le.
Gombostűkkel alátűztem az elkészült fodrokat. Figyelni kell, hogy a kilógó zsabó mindenhol egyforma széles legyen és hogy a blúz két oldalán egyforma hosszúra sikeredjen. Nekem itt a csíkosság segített, nem kellett méricskélnem. A fodor alját csak bekanyarítottam a gomboláspántba, felül pedig – később - a gallér alá fogtam be.
A merőlegesen beszúrt gombostűkön a varrógép szépen keresztül tud haladni, így nem sajnáltam, bőven tűzködtem belőlük. A gomboláspánt legszélén - a színéről - apró öltésekkel rögzítettem a fodrot a pánt alá és aztán természetesen végigvarrtam a pánt egész hosszát.