2011. december 14., szerda

A puha karácsonyi mézes titka


Hetek óta jelennek meg a különböző gasztroblogokon azok a „tutira bevált” mézes sütemény receptek, amelyek minden család sajátja. Ennél többször már csak azokkal a süteményreceptekkel találkozom, amikről azt írják, hogy ez az igazi, „azonnalpuha” mézes, nem kell várni heteket ahhoz, hogy megehessük. (Tényleg érdemes beírni a böngészőbe ezeket a vezényszavakat: puha mézeskalács, és lám, ezrével hozza a garantált csodarecepteket.)

Nekünk is van egy ilyen, jól bevált receptünk, amiről azt érdemes tudni, hogy a Nagymamám mindig ezt használja, hajszálvékonyra nyújtja és valóban olyan puha, hogy amikor kiemelem a tálból, a kezemben tartva nemes egyszerűséggel lekonyul. Na, AZ PUHA.

Hiába próbáltuk anyukámmal együtt is, külön-külön is elkészíteni az elmúlt években, a miénk bizony kopogós kemény. Ha december első napjaiban elkészítem, akkor nagyjából Vízkeresztre lesz ehető állagú. Magyaráztuk azzal, hogy a panellakások száraz, távfűtött levegője a lehető legrosszabb ehhez a sütihez, kipróbáltunk mindenféle agyafúrt trükköt, mint a fémdoboz, alma a dobozban, stb… de nem adta meg magát.

Összehasonlítottam a közreadott recepteket, de a hozzávalók szinte mindenhol ugyanazok, az arányok pedig alig-alig térnek el egymástól. Nem lehet ez az ok. A süti vastagsága segíthet, de mi a nagyon vékony sütit szeretjük.

Arra jutottam, miután az idén megpróbálkoztam egy új, „azonnalpuha” mézes recepttel és nekem azonnal kőkemény lett, hogy a „hiba az én készülékemben” van. Vettem hát ismét a szokásos, Nagyi féle receptet és a villanysütőt beállítottam 190 fokra. Légkeverni sosem szoktam, az nálam mindent kiszárít. Persze, elmondta a Nagymamám, hogy vigyázzunk, mert gyorsan kész, de egy gyakorlott (vagy épp gyakorlatlan) háziasszony első ránézésre megállapítja, hogy ez bizony még nyers. Most is megállapítottam, de azért 5 perc elteltével könyörtelenül kivettem a sütőből, a szódabikarbónától épphogy felpuffadt és a melegtől kivilágosodott kalácsokat. Amint kihűlt, óvatosan ki lehetett emelni a sütőlapról.

Jelentem, a rejtély megoldva! A süti puha és mégsem vastag.

Írókázni még mindig nem tudok, így csak pöttyözéssel dekoráltam őket. A korábbi, száraz kekszeket meg beraktam a virágok fóliasátrába, hátha ott a megszívja magát a párával.
(Pár nappal később: igen, a kemény mézesek, a fóliasátorban, a virágok adta párában két nap alatt gyönyörűen megpuhultak!)

1 megjegyzés:

Erika írta...

Nóra, kipróbáltam én is. Tényleg működik. :)) Nálam 5 -6 perc volt a sütés ideje, és jó puha a mézeskalácsom!!!
Köszönöm az ötletet!!!