Fenti címmel nem (elsősorban) a munkahelyünk tisztaságára gondolok, bár arról is érdemes egy-két szót ejteni, hanem a varrások eltisztázására.
Ha viszont már megemlítettem, akkor kezdem is ezzel: tisztaság a varrodában; úgymint nem eszünk, nem tartunk virágot (se cserepest, se sárga bibést) munka közben és nem dobjuk le a kulcs-csomót a szabász vagy varróasztalra. Nem nassolhatunk miközben dolgozunk, nem eszünk csokit, cseresznyét, kekszet. A legutóbbi, fehér lenvászon blézernél napi kétszer töröltem át a munkaterületet és a varrógépet, hogy a ruha ne szedje össze róluk a port és ne legyen szürke már az első felvétel előtt.
Ezek talán az egyértelműbb szabályok, a másik része pedig a varrások, tűzések tisztázása, „szőrtelenítése”. A foszlósabb anyagoknál van nehezebb dolgunk, mindenhol lóg a szála, egy idő után már csomókban akadályozza akár a tűzést is. Számomra rutin, hogy ahogy végigszaladok a varrógéppel egy vonalon, az első mozdulatom, miután elvágom a cérnát, hogy az induláskor otthagyott hosszú szálakat is azonnal lecsípem. Ha ezt nem tenném meg, nagyon összegyűlne, később már unalmas feladat leszedegetni ezeket. Még ha be is tűrjük-gyűrjük a ruha belsejébe, ki-ki lóg, vagy urambocsá’ egy bontáskor, javításkor akkora rendetlenség fogad, hogy ember a talpán, aki nekilát az egyébként sem kedvelt munkának.
Ha viszont már megemlítettem, akkor kezdem is ezzel: tisztaság a varrodában; úgymint nem eszünk, nem tartunk virágot (se cserepest, se sárga bibést) munka közben és nem dobjuk le a kulcs-csomót a szabász vagy varróasztalra. Nem nassolhatunk miközben dolgozunk, nem eszünk csokit, cseresznyét, kekszet. A legutóbbi, fehér lenvászon blézernél napi kétszer töröltem át a munkaterületet és a varrógépet, hogy a ruha ne szedje össze róluk a port és ne legyen szürke már az első felvétel előtt.
Ezek talán az egyértelműbb szabályok, a másik része pedig a varrások, tűzések tisztázása, „szőrtelenítése”. A foszlósabb anyagoknál van nehezebb dolgunk, mindenhol lóg a szála, egy idő után már csomókban akadályozza akár a tűzést is. Számomra rutin, hogy ahogy végigszaladok a varrógéppel egy vonalon, az első mozdulatom, miután elvágom a cérnát, hogy az induláskor otthagyott hosszú szálakat is azonnal lecsípem. Ha ezt nem tenném meg, nagyon összegyűlne, később már unalmas feladat leszedegetni ezeket. Még ha be is tűrjük-gyűrjük a ruha belsejébe, ki-ki lóg, vagy urambocsá’ egy bontáskor, javításkor akkora rendetlenség fogad, hogy ember a talpán, aki nekilát az egyébként sem kedvelt munkának.
Nemrégiben megkért egy ismerősöm egy szoknya szűkítésére. Mindössze a két oldalát kellett kibontani, leigazítani. Felnyitottam a derékpántot, a cipzár vonalát, és ami ott fogadott, az egy egész pulóverre elegendő mennyiségű cérnakupac volt. Rémes. Azzal kezdtem, hogy a pókhálóvá rasztásodott gombolyagokat levagdostam, hogy egyáltalán lássam, hol fut a varrásvonal.
Mindig arra gondolok, hogy ha egy általam készített ruhadarabot kell nekem vagy bárki másnak kibontani, találjunk ott tiszta, egyértelmű helyzetet. Varrásszélek levagdosva, cérnák lecsípve. Sőt, minden varrásnál 45 fokban levágom a varrásszélességet is, hogy ne legyen „bumszli” a kifordított, levasalt rész. Ez persze gyakorlottabbak, szakavatottak számára egyértelmű, de kezdőknek ezt nem írják le sehol.
13 megjegyzés:
ezt a 45 fokos dolgot milyen jó, hogy leírtad!
én azonnal levágom a szálakat, de hogy ne legyen mégse ilyen tiszta a kép, elmondom, hogy itt a poharam az asztalon, jaj
ej-ej :-)
Cleaning work is very important if we want a good piece, do not refer only to non-stain fabric, but also a perfect and perfectly finished seams, you are great teacher that ... I love the beautiful jacket previous post. You are my idol!
Rosy, you are so-so lovely. I love your style and your clothes, too.
Teljesen egyetértek a tanácsaiddal.
Nagyon sokszor javítok ruhákat és azokról a bizonyos cérnakupacokról litániákat tudnék mesélni!
Igen ezt réges-rég tanították nekünk, hogy hogy kell rendet teremteni magunk körül és a gépnél. Sokszor volt úgy, hogy előre bekészítettük a zsebünkben apró az süteményt, kekszet, amit egyszerre megtudtuk enni úgy hogy ne lássa senki. Néha csak annyit láttak, hogy a mozog szánk. :))
gondolom, az a típus vagyok, aki a saját kárából tanul... :o(
Gondolom Marcsi, gondolom, hogy van bőven rossz tapasztalatod Neked is.
Erika, azért én is szoktam enni, inni munka közben :-), de felállok az asztaltól.
Zazálea, tudnék mesélni én is, milyen károkat okoztam így. Egy érzékenyebb anyagon akár egy csepp víz is foltot hagyhat.
A legrosszabb emlékem pedig,amikor egy szinte teljesen készre varrt menyasszonyi ruha (több heti gyöngyözés után) megégett egy közelben tartott gázkonvektornál. Rémálom, pedig lassan 20 éve történt.
De jó, igazán hasznos ez a bejegyzés. Ezt a 45°-ban levágott varrásszélességet most hallottam először. Pedig így, hogy belegondolok egyértelműnek kellett volna lennie. :)
köszönöm a hasznos tanácsaidat! :)
Anita, Katha, örülök, hogy tudtam újat mondani ezzel a bejegyzéssel is. Köszönöm!
Hehe, sose felejtem el, amikor néztem a moziban a Coco Chanel filmet, és egy jelenetben úgy igazította a nagy Coco a készülő ruhát a modellre, hogy közben fityegett a szájából az égő cigaretta. Szinte láttam magam előtt, ahogy a hamu ráhullik a tiszta ruhára és apró fekete foltokat okoz rajta. :(
Igen, én is láttam, és én is szörnyülködtem ennek láttán. :-)
Megjegyzés küldése