2011. június 7., kedd

Tiszta munka

Fenti címmel nem (elsősorban) a munkahelyünk tisztaságára gondolok, bár arról is érdemes egy-két szót ejteni, hanem a varrások eltisztázására.

Ha viszont már megemlítettem, akkor kezdem is ezzel: tisztaság a varrodában; úgymint nem eszünk, nem tartunk virágot (se cserepest, se sárga bibést) munka közben és nem dobjuk le a kulcs-csomót a szabász vagy varróasztalra. Nem nassolhatunk miközben dolgozunk, nem eszünk csokit, cseresznyét, kekszet. A legutóbbi, fehér lenvászon blézernél napi kétszer töröltem át a munkaterületet és a varrógépet, hogy a ruha ne szedje össze róluk a port és ne legyen szürke már az első felvétel előtt.

Ezek talán az egyértelműbb szabályok, a másik része pedig a varrások, tűzések tisztázása, „szőrtelenítése”. A foszlósabb anyagoknál van nehezebb dolgunk, mindenhol lóg a szála, egy idő után már csomókban akadályozza akár a tűzést is. Számomra rutin, hogy ahogy végigszaladok a varrógéppel egy vonalon, az első mozdulatom, miután elvágom a cérnát, hogy az induláskor otthagyott hosszú szálakat is azonnal lecsípem. Ha ezt nem tenném meg, nagyon összegyűlne, később már unalmas feladat leszedegetni ezeket. Még ha be is tűrjük-gyűrjük a ruha belsejébe, ki-ki lóg, vagy urambocsá’ egy bontáskor, javításkor akkora rendetlenség fogad, hogy ember a talpán, aki nekilát az egyébként sem kedvelt munkának.
Nemrégiben megkért egy ismerősöm egy szoknya szűkítésére. Mindössze a két oldalát kellett kibontani, leigazítani. Felnyitottam a derékpántot, a cipzár vonalát, és ami ott fogadott, az egy egész pulóverre elegendő mennyiségű cérnakupac volt. Rémes. Azzal kezdtem, hogy a pókhálóvá rasztásodott gombolyagokat levagdostam, hogy egyáltalán lássam, hol fut a varrásvonal.
Mindig arra gondolok, hogy ha egy általam készített ruhadarabot kell nekem vagy bárki másnak kibontani, találjunk ott tiszta, egyértelmű helyzetet. Varrásszélek levagdosva, cérnák lecsípve. Sőt, minden varrásnál 45 fokban levágom a varrásszélességet is, hogy ne legyen „bumszli” a kifordított, levasalt rész. Ez persze gyakorlottabbak, szakavatottak számára egyértelmű, de kezdőknek ezt nem írják le sehol.
Talán apróságnak tűnik ez a téma, de igaz, hogy ha belül rend van, kívül sem lehet nagy baj.

13 megjegyzés:

zazálea írta...

ezt a 45 fokos dolgot milyen jó, hogy leírtad!
én azonnal levágom a szálakat, de hogy ne legyen mégse ilyen tiszta a kép, elmondom, hogy itt a poharam az asztalon, jaj

Nóra írta...

ej-ej :-)

Sewingadicta írta...

Cleaning work is very important if we want a good piece, do not refer only to non-stain fabric, but also a perfect and perfectly finished seams, you are great teacher that ... I love the beautiful jacket previous post. You are my idol!

Nóra írta...

Rosy, you are so-so lovely. I love your style and your clothes, too.

Marcsi írta...

Teljesen egyetértek a tanácsaiddal.
Nagyon sokszor javítok ruhákat és azokról a bizonyos cérnakupacokról litániákat tudnék mesélni!

Erika írta...

Igen ezt réges-rég tanították nekünk, hogy hogy kell rendet teremteni magunk körül és a gépnél. Sokszor volt úgy, hogy előre bekészítettük a zsebünkben apró az süteményt, kekszet, amit egyszerre megtudtuk enni úgy hogy ne lássa senki. Néha csak annyit láttak, hogy a mozog szánk. :))

zazálea írta...

gondolom, az a típus vagyok, aki a saját kárából tanul... :o(

Nóra írta...

Gondolom Marcsi, gondolom, hogy van bőven rossz tapasztalatod Neked is.
Erika, azért én is szoktam enni, inni munka közben :-), de felállok az asztaltól.
Zazálea, tudnék mesélni én is, milyen károkat okoztam így. Egy érzékenyebb anyagon akár egy csepp víz is foltot hagyhat.
A legrosszabb emlékem pedig,amikor egy szinte teljesen készre varrt menyasszonyi ruha (több heti gyöngyözés után) megégett egy közelben tartott gázkonvektornál. Rémálom, pedig lassan 20 éve történt.

Anita írta...

De jó, igazán hasznos ez a bejegyzés. Ezt a 45°-ban levágott varrásszélességet most hallottam először. Pedig így, hogy belegondolok egyértelműnek kellett volna lennie. :)

katha írta...

köszönöm a hasznos tanácsaidat! :)

Nóra írta...

Anita, Katha, örülök, hogy tudtam újat mondani ezzel a bejegyzéssel is. Köszönöm!

Névtelen írta...

Hehe, sose felejtem el, amikor néztem a moziban a Coco Chanel filmet, és egy jelenetben úgy igazította a nagy Coco a készülő ruhát a modellre, hogy közben fityegett a szájából az égő cigaretta. Szinte láttam magam előtt, ahogy a hamu ráhullik a tiszta ruhára és apró fekete foltokat okoz rajta. :(

Nóra írta...

Igen, én is láttam, és én is szörnyülködtem ennek láttán. :-)