Az előző bejegyzésben, pár sorban bemutattam Jean-Pierre Marty-t, a Féraud ház művészeti vezetőjét. Egy néhány évvel ezelőtti Burda magazinban olvastam róla, és a cikk kísérője volt a tervező egyik modelljének fotója.
Nem tudom megmondani, hogy miért pont most került rá sor, miért most tetszett meg annyira, hogy nekilássak az elkészítésének. Talán a tavaly nyáron elindított matróz stílusú ruhatáram bővítése volt a cél? Korábban is tetszett ez a fotó, a hagyományostól eltérő farmerkabát fazon, az ívelt dísztűzések, de csak mostanában kaptam hozzá nagy kedvet.
Nagy előnye a felhalmozott Burda újságoknak az internetes szabásminta-gyűjteményekkel szemben, hogy ha bármit készítenék, újra és újra végiglapozom a korábbi számokat is. Akárhányszor átnézem, mindig más és más modell tetszik meg.
Nem tudom megmondani, hogy miért pont most került rá sor, miért most tetszett meg annyira, hogy nekilássak az elkészítésének. Talán a tavaly nyáron elindított matróz stílusú ruhatáram bővítése volt a cél? Korábban is tetszett ez a fotó, a hagyományostól eltérő farmerkabát fazon, az ívelt dísztűzések, de csak mostanában kaptam hozzá nagy kedvet.
Nagy előnye a felhalmozott Burda újságoknak az internetes szabásminta-gyűjteményekkel szemben, hogy ha bármit készítenék, újra és újra végiglapozom a korábbi számokat is. Akárhányszor átnézem, mindig más és más modell tetszik meg.
Mindenesetre - mivel a lap a szabásmintát nem tartalmazta – az Újév első csöndes vasárnapján nekiláttam megszerkeszteni. Másnap megvettem minden hozzávalót és két délután alatt el is készítettem.
A saját szerkesztésű ruhadarabok előnye, hogy kevesebb próbával is olyan eredményt érünk el, mintha „ránk öntötték volna”. Hátránya, hogy órákig tart a szabásminta elkészítése (gondolom a rutin és a gyakorlatlanság hiánya miatt).
A babára ugyan nagy egy picit a kabát, de szerintem hasonlít a fotóra. Bízom benne, hogy a sötétre festett, rugalmas farmeranyag néhány mosással veszít a színéből, ami határozottan jót tenne neki. Igyekszem mielőbb beszerezni piros-fehér csíkos pamutot is, a hozzá illő matrózpólóhoz.
A sarki bőrdíszműves most is tudott segíteni, a nagy méretű, fém ringliket ő adta és ütötte bele a zsebfedőkbe (a cipzáras angol zakó műbőr szalagjait is ő szabta nekem készre).
7 megjegyzés:
ó, nem is értettem minek mutogatod ennyit, aztán láttam (olvastam), hogy a babán lévő már a saját elkészült darab...fantasztikusan ügyes vagy, gratulálok a szerkesztéshez és a varráshoz is!
Nora, ez fantasztikusan jol nez ki! Mindig csodalattal nezem a munkadat, de ezek a gyonyoruen egyenes tuzesek mindent felulmullnak! Gratulalok!!! :))
Minden elismerésem. Gyönyörűen megtervezted és elkészítetted!! Ezért szeretem a farmert, mert sokoldalúan kihasználható.:) Ha van valami amit nem szeretek, az a szabásminta szerkesztése. :(
Dióhéj, Kathy, köszönöm szépen! :-)
Erika, köszi Neked is. Én ritkán dolgozom farmerrel, de nem volt rossz. Neked is mindig tiszta kék az ujjad, körmöd tőle?
Én szeretek szerkeszteni, de ha van, inkább a kényelmesebb utat, a kész szabásmintát választom.
De hát a táskáidhoz is kell szerkesztés, az sem kisebb munka!
Gratulálok!
Tökéletesen úgy néz ki mint az eredeti, nagyon ügyes vagy.
Sajnos tapasztaltam én is a farmer hátrányait. A fehér táskámat végleg elintézte egy farmer kabát.
Nagyon csinos lett a kabátkád! Igazán profi munka, le a kalappal!:)
A színéből biztosan fog engedni kicsit, ha már varrás közben is megfogta a kezedet:)
Köszi Marcsi! Jó, hogy figyelmeztetsz, hogy viselés közben is engedheti a színét, fel sem veszem majd a fehér tengerésznacimmal.
Bea, képzeld, pedig már be is avattam varrás előtt az anyagot.
Megjegyzés küldése