Decemberben vágtunk disznót, és mivel akkor eltelítődtünk az illatokkal, így csak most kerülnek elő a fagyasztóból az eredményei, mint most pl. a hája.Gyerekkoromban nem nagyon szerettem ezt a sütit, éreztem rajta a disznóháj szagát, amit nem tudtam összekötni a finom, édes lekvár ízével.
Nemrég az egyik barátunk édesanyja kínált meg az általa készített hájassal, és vonakodva bár, de megkóstoltam. Nagyon ízlett, semmi "buké", ropogós, pillekönnyű tészta, sok lekvárral. Tegnap elkértem a receptet, és ma már el is készítettem:
Még sosem lett ilyen szép leveles tésztám, mint most! Nem állítanám, hogy túlságosan reform konyha, amikor a hájat kenegetem a kinyújtott tésztára... háromszor is, de a végeredmény tényleg nagyon jó.
Íme a receptje (dupla adagnak):
50 dkg gondosan lekapargatott, ledarált háj (a fagyasztóból vettem ki és egy tál hideg vízben olvadt ki egy fél napon át)
20 dkg finomliszt
Ezeket összedolgozom, majd három különböző méretű gombócot formázok belőle és félrerakom pihenni (szobahőmérsékleten).
A kenyérsütőgép üstjébe teszem és dagasztóprogrammal összedolgoztatom a következőket:
25 dkg finomliszt
25 dkg rétesliszt
1 tojás
1 mokkáskanál só
2 dl kézmeleg fehérbor
1 dl kézmeleg víz
1 diónyi a fenti hájból
Ha már homogén a massza, a gépet ki is kapcsolom és lisztes deszkán formázom tovább. Azt a tanácsot kaptam, hogy addig gyúrjam, amíg nem ragad sehova a tészta. 20 perc pihenőt adok neki és ezután már több lisztet nem kaphat (csak a deszka!).
Jó nagyra kinyújtom (nagy méretű nyújtódeszkám van, az egészet beteríti), a legnagyobb gombóc hájat rácsipkedem és késsel elkenegetem rajta. Hajtogatom: fentről középre, alulról középre, aztán a két szélét középre és a végén félbe. Hagyom fél órán át pihenni, majd ezt megismétlem még a másik két hájgombóccal is. Utoljára a legkisebb gombóc marad, és minden hajtogatás után pihentetni kell fél órát. A hajtogatás után mindig le kell döngölni a nyújtófával, levegő benne nem maradhat.
Az utolsó pihenő után kettévágtam a tésztát, a felét betettem a fagyasztóba jövő hétre. A másik felét berakhatjuk a hűtőbe másnapra, de én azonnal megsütöttem.
Kinyújtottam a tésztát 3-4 mm vastagra, 6X6 centis négyzetekre vágtam és azokat kettéhajtva a szilikonlapos tepsibe fektettem. 180-200 fokra előmelegített sütőbe tettem. Sülés közben kinyílnak mint a rózsa és mikor már rózsaszín, kiveszem.
Még melegen, óvatosan kinyitom a 'zsebüket', belekanalazom a szilvalekvárt és meghempergetem porcukorban.
Meglepett, hogy utólag kell lekvározni, de jogos, hiszen így nem folyik ki a lekvár a tepsibe és csak annak égett szagát éreznénk. Kb 30-35 db lett, pontosan nem tudom, mert túl gyorsan fogyott. :-)
3 megjegyzés:
Hűűű ez tényleg finom lehet! Nagyon irigylem a türelmedet, hiszen az elkészítése igen időigényes.
A hájas-leveles süti valóban nagyon finom. Nekem csak annyi a bajom vele, hogy nem tudom a mértéket, ha enni kell, és beteg vagyok tőle. Nem egy könnyen emészthető számomra.
Tényleg ügyi vagy, hogy elkészítetted! :)
Marcsi, tény, hogy sokáig tart, amíg elkészül a tészta, de igazából két adag süti lesz belőle, szóval, ha felezem az időt, akkor már javult is a ráfordított idő aránya. :-)
És miközben pihenget fél órákat, bőven tudtam mással is foglalkozni.
Thrini, köszi, én még nem tudtam belőle annyit enni, hogy beteg legyek. :-)
Megjegyzés küldése