Tanuljunk varrni!

Ha a cím alapján bárki arra következtetett volna, hogy itt és most egy online tanfolyammal fogok előrukkolni, az – tartok tőle – csalódni fog. Viszont megpróbálok minél több olvasót rábeszélni arra, hogy tanuljon meg varrni! Kezdettől fogva ez (is) volt a célja a Fűszeres Színek blog indulásának, hogy minél népesebb közösség kedvelje meg ezt az elfoglaltságot, akár mint hobbit, akár mint hasznos segítséget a mindennapokban.

Egészen biztos vagyok abban, hogy minden háztartásban, nap, mint nap felmerül a kérdés, hogy kivel vágassuk le a frissen megvásárolt - szuperül álló, de sajnos kicsit hosszú -, nadrág szárát, valóban a szemétbe dobjuk-e azt az egyébként imádott otthoni melegítőt, aminek a derekában kilazult a gumi.

Néha nekem is összegyűlik az asztalomon néhány javítani való. Ez egyébként egy „nemszeretem” feladat, hiszen alig néhány perces munkáért kell átfűzni a cérnát a varrógépben, de utólag majdnem nagyobb élvezetet ad, mint egy új cucc, mert egy egész biztosan kedvelt darab felújításáról, élettartamának meghosszabbításáról van szó, nem? Hiszen egy utálatos, kényelmetlen ruhadarabot inkább rakunk a kukába, ha kilukad, minthogy időt töltsünk a kijavítással, nem igaz? Visszatérve a cérnaátfűzésre,  őszintén szólva, mérte már le valaki, hogy hány (másod)percig tart a gép előkészítése? Általában egy bontóra és egy ollóra van még szükség, és a javítás mibenlététől függően, 10 és 30 perc közötti időintervallum alatt el is készülünk, és a szerencsés ruhadarab (vagy inkább mi vagyunk azok, hogy a miénk maradt?) visszakerülhet a szekrénybe.

A mai felújításaim: egy nyáron vásárolt, alig hordott, gyárilag koptatott rövidnadrág farzsebe és egy kedvelt piros póló alja vonala fehér lett a frissen mázolt ajtókerettől. Próbáltam én mindennel, sebbenzintől kezdve a körömlakklemosóig, semmivel nem jött ki.

Eszembe jutott, hogy van nekem varrógépem is! A nadrág derekába fűzött dekorációs (danubia) szalagból vágtam néhány centit és varrtam rá a függőleges, fehér festékcsíkra. A póló alját pedig nemes egyszerűséggel, 2 centivel megrövidítettem, azaz felhajtottam, amennyi szükséges volt.

Minden városban akadnak ilyen apróságok javítására szakosodott varróműhelyek, de - őszintén szólva  - többe került volna leszaladni, megvárni (és végül kifizetni) egy ilyen mértékű munkát, mint amennyi energiát végül én fektettem bele.

Fenti, viszonylag bő lére eresztett írásomnak apropóját az adta, hogy a nővérem a figyelmembe ajánlotta ezt a cikket (és ennek második részét). Írója befizetett egy néhány alkalmas varrótanfolyamra, hagyta, hogy kedvet csináljanak neki a folytatáshoz, és az már csak egyéni hozzáállás kérdése, hogy végül mire használja a frissen szerzett tapasztalatot. Nem szükséges belépni az egyedi ruhák tervezésének piacára, de az egész család hálás lesz, ha a nappali új függönyeinek megvarrásáért nem kell egy vagyont fizetni. Egy ilyen „röptanfolyam” elsődleges célja, és kétségtelen előnye, hogy felbátorít, merünk varrógépet választani, és elindítani azt, belevágni egy gyönyörű textilbe. 

Remélem, én is segítettem kedvelt csinálni.