2011. december 4., vasárnap

Kicsit több lett, maradhat?

Mit gondoltok arról az elterjedő szokásról, hogy miután pontosan kiszámolom, mennyi anyagra van szükségem egy bizonyos ruhadarab megvarrásához, az üzletben kiderül, hogy a kért mennyiség helyett a szövet-tekercsen épp csak egy kicsivel több van, amit nem vág le, hiszen „mit kezdjen a maradék 20 centivel?”, hanem ráhagyja az általam kértre, és elkéri az árát.

Ha egy olcsóbb anyagról és kisebb mennyiségről van szó, lenyelem, de ha veszek 3 méter drága szövetet (tehát nem egy nyúlfarknyi mennyiséget), akkor miért kell kifizetnem azt a 20 centit is? Miután ezen dohogtam az üzletben, felkínáltak 5 (!) % kedvezményt a 20 centis darabra. Óriási üzlet, mi? Kinek?

Tudom, hogy mint mindenki, a méteráru boltok is nehéz helyzetben vannak, hallom a panaszt tőlük sokszor. Emiatt – ha nem muszáj – nem nyeli le a 20 centivel járó veszteségét. Eladni nem tudja, kidobni a kukába nem akarja. Viszont a nehéz helyzet és a vásárlók ritkulása miatt egyre kisebb mennyiségeket vásárolnak egyes szövetekből, ezért egyre gyakrabban futok bele ebbe az „ezt már sajnos nem vághatom le” szövegbe. Vannak helyek, ahol ezt ingyen, de legalábbis fél áron számolják fel, máshol meg szemrebbenés nélkül nyújtják be a számlát a vevőnek.

Tehát, miután kiszabtam, megvarrtam, örülök neki, laza mozdulattal kivághatom a szemetesbe a megvásárolt terméket, a 20 centis maradékot. Őrizgessem? Hátha egyszer szükségem lesz 20 centiméternyi vastag szövetre? Amikor a piacon kérünk 1 kiló almát és a 3 darab kevesebb, a 4. almával meg túllépjük a kért mennyiséget, akkor jogos a címben szereplő kérdés, eldönthetem, hogy 3 vagy 4 almát kérek. De ha veszek 4 almát, azt meg is eszem.

Az, hogy az én anyagi helyzetem is lehet nehéz, kit érdekel? Az, hogy egy ilyen tapasztalat csak még inkább elrettenti a vevőket és többet a színét se látják, úgy látszik, az sem érdekli őket. És máris körbeértünk, eljutottunk oda, hogy vajon miért is nehéz a méteráru boltok helyzete.

Az is érdekes volt, hogy mivel az eladó hölgy kismama, engem kért meg, hogy a létrán felmásszak és vegyem le magamnak a nehéz tekercset. Nem gond ez, szívesen segítek bárkinek az utcán is, de azért hazafelé bandukolva elméláztam, hogy egy méteráru boltban, ahol bizony nehéz, fizikai munka is akad, ott miért nem gondoskodnak arról, hogy ne a vevők szaladgáljanak le-fel a létrákon. A szemem láttára küldtek fel a létrára egy másik vevőt is, egy lényegesen kisebb anyagtekercsért. Mi történik, ha valakit baleset ér? Vagy ha a vásárló történetesen egy idős ember? Megkérnek egy másik vevőt? Persze, most mondhatjátok, hogy a kismama is ember, épp annyi joga van a munkájához, mint másnak - öregnek, fiatalnak -, igazatok is van, de azért mégis fura elképzelni ezt a boltot, nem? És akkor még azt a nagyvonalúságot sem vállalják be, hogy a maradék 20 centi ingyen van.

7 megjegyzés:

Tímel írta...

Meglehetősen érdekes eladási politika ez... én biztos nem szívesen mennék vissza...
Ritkán varrok,és akkor foltos dolgot. De ilyen még nem történt velem. Ha volt a tekercsen kis maradék, odaadták grátisz...
Egyszer futottam bele olyanba, hogy a vágás vonala olyan göröngyös volt,mint az országút. Mikor félbe lett hajtva, elég csúnya 25 cm eltérés volt az egyik végen. Csúnyán néztek,mikor azt találtam mondani, ezt nem viszem el.Megbeszéltük a panaszkönyv,fogysztóvédelem kérdéskört, és szitkozódva vágott nekem normálisan a muszlinból. Többet nem mentem be oda.

Erika írta...

Velem még nem fordult elő ilyen!! Sőt legutóbb a lányom vett egy anyagot, 70 cm-re volt szüksége és de a tekercsen 90 cm volt. Odaadta neki 70 cm-es árban.
Az biztos, hogy nem kötelezhet az eladó arra, hogy kifizesd a többletet. Ezt egy eladótól hallottam, mikor egyszer előttem lévő vevőt szolgált ki, és a végen egy kicsit több anyag volt, mint amennyit szeretett volna vásárolni. Ha muszáj, akkor le kell neki vágni, és utána kilós árban eladja.
Én már flízt is vásároltam úgy, hogy az 90 cm-es anyagot hagytam ott az eladónál. Azt mondta, hogy ez pont elég egy babatakarónak.
A mai gazdasági helyzetben inkább fogni kellene a vásárlót, mint eltaszítani. Én inkább veszítenék 20 cm-t, csak hogy legközelebb is idejöjjön pár méter anyagért.
És az biztos, hogy nagy úr a panaszkönyv!

Borga írta...

Igen,ismerős történet,mifelénk is ez a szokás.A baj csak az,hogy ha nem veszem meg a maradékot,akkor egyszerűen nem vágják le a többit,kereshetek másik anyagot,vagy mehetek máshová,viszont túl nagy konkurencia méterárus boltokban nincs.Talán épp ezért engedhetik meg maguknak!
Jobb helyeken 50%-al olcsóbban adják az ilyen pluszt.
A másik helyzettel még nem találkoztam.Ahová járok,ott mindig kiszolgálnak rendesen.Igaz,hogy már ismernek is:)

Nóra írta...

Köszönöm nagyon, tanulságosak a hozzászólásaitok.
Általánosítani nem szabad, tudom, én is járok nem egy olyan üzletbe, ahol megismernek, kedvesek és sok kedvezmény is kapok.
Persze, lehetne dühöngeni, panaszkönyvet kérni, nem megvenni az anyagot, de végigjártam a környéket és ez volt az egyetlen, vásárlásra alkalmas textil. :-( Ráadásul nem is magamnak vettem, hanem megbízásból, így még magyarázkodhatok a tulajdonosnak is, hogy miért kellett többet fizetnem, mint az előre megbeszélt.

Hegemony77 írta...

Ha zöldséget, gyümölcsöt, vagy húst veszek, akkor én sem problémázok ha több lesz, mert az meg is esszük. De az is igaz, hogy 1 méter alatt nem köteles levágni, viszont az neki jó, ha féláron adja a többletet, mert visszatér a vevő. Velem is történt már ilyen, és akkor feláron kaptam a többletet. Ellenkező esetben meg sem vettem volna.
Az pedig, hogy te mászol fel a létrán, az nálam már sok volt. A helyedben nem tettem volna, mert ha bármi baleset történik, akkor azért te leszel a hibás!
És ha már te másztál fel a létrán az anyagért, akkor meg pláne, hogy adják ajándékba azt a 20 centit.

Névtelen írta...

Kedves Nóri, ami közepes nagyságú vidéki városunkban 1, azaz egy méteráru bolt van. Az is egyre kisebb üzlethelyiségbe költözik a magas bérleti díj miatt.
Legutóbbi vásárlásomkor jártam úgy, hogy a pult, ahol elvileg több méter anyagot kellene kiteríteni a méréshez, a vágás előtt, annyira tele volt pakolva végekkel, hogy azok tetején, szinte a levegőben mért a rőfösnő.
Mielőtt az ollót a kezébe vette, félénken megjegyeztem, hogy lehet így pontosan mérni-vágni? Erre adott 20 cm pluszt ingyen mind a két kordbársonyból.
Sajnos ő is a bezárást fontolgatja, azt mondja nem éri meg, nem varrnak a nők, sokáig fekszik a pénze a bevásárolt anyagokban.
Az üzletben eltöltött negyed óra alatt egymásnak adták a kilincset a vásárlók, amíg másodmagammal bent tartózkodtam, a többi az utcán várakozott, mert nem fértek be........
Ez a nő egy vérbeli kereskedő, évtizedek óta ismerem, de már nem fiatal, és mintha a szemléletmód is változott volna az évek alatt - egy kicsit negatív irányba. Meg van keseredve.

Nóra írta...

Köszönöm Hegemony Neked is... de mi az, hogy 1 méter alatt nem köteles levágni? Én 3 méter anyagot kértem, marad neki 20 centi... vegyek inkább 2,20at, hogy neki maradjon egy méter? Hol abban az üzlet?

Kedves "Névtelen" hozzászóló, köszönöm Neked is a történetet, jó volt olvasni, hogy akkora keletje van a városi üzletnek, hogy kint állnak a vevők sorban... és hogy még így sem tud megélni belőle, az nagyon elkeserítő.

Nincs más hátra, minthogy ebben a gazdasági helyzetben nekilássunk varrni, minél többen! Emiatt újra nyílnak majd méter- és rövidáru boltok, nagyobb lesz a választék az üzletekben és mindenki jól jár. Csak legalább anyagra jusson pénz mindenkinek a napi költségek mellett!