2011. december 15., csütörtök

Karamellás csók és más édes ajándékok


Annak ellenére, hogy két nappal - és két sütivel - ezelőtt még az írtam, hogy vívódom a karácsonyi édességek miatt, elég jól belelendültem a sütésbe.
Ez azonban az utolsó, karácsonyra szánt édesség, melynek a receptjét már láthattátok korábban. Annyiban változtattam az arányokon, hogy a karamellpötty a tetején fele annyi vajkaramellából és kicsit több tejszínből áll. Így krémesen puha karamellt kaptam.

Folyamatosan készül mostanában a cukrozott narancshéj is, ahogy esszük a narancsot, már forralom is át a héját. A recept nem a sajátom, Stahl Judit javaslata szerint készítem évek óta, biztos sokan ismeritek. 3-5 narancs héját felcsíkozom, a bundás fehér részét kivágom (sokszor kézzel is le lehet húzni), és annyi vízben, amennyi ellepi, felforralom. A forró vizet leöntöm és még háromszor ugyanezt megcsinálom. Nem macerás, gyorsan megy, ennyi narancshéjnak elég egy kislábos, kevés vízzel gyorsan felforr. A negyedik forralás után a héjakat félreteszem és a kislábosban 0,5 kg cukrot 0,5 liter vízzel elegyítek. Amint elolvad benne a cukor, belerakom a narancshéjakat (ha nem lepné el teljesen, egy kis vizet utána öntök) és 45-55 percig főzöm, lassú lobogás mellett. Azokat a héjakat, amik rotyogás közben üvegessé válnak, kikanalazom és kristálycukorba hempergetem. Általában közben mással foglalkozom, pl. vacsorát készítek a konyhában, így folyamatosan mellette vagyok, néha ránézek, de nem igényel különösebb odafigyelést. Nagyjából egy-másfél napig száradnak rácsos tálcán, aztán mehet dobozba, vagy celofánban a hűtőbe. Ajándékkísérőnek is javaslom!

A másik hasonló ajándékötletem a birsalmasajt. Ősszel készítettük, dióval gazdagon.

De a karácsonyi mézes (ha keményre sikeredett, akkor is) is lehet ajándékkísérő, hogy egy teli doboz sütiről ne is beszéljünk.

Aki nem készít ilyesmit, nagyon örül az illatos, nyarat idéző, házi sárgabarack dzsemnek, vagy ha már összeragadt a szánk a sok édességtől, akár a nemrégiben töltött, jó füstös, házi kolbásznak is sikere lehet, zsírpapírba csomagolva, szalaggal átkötve.

5 megjegyzés:

Bea írta...

Nagyon gusztán néz ki ez a sütid is. A cukrozott narancshéjat már én is ki akartam próbálni, de a leírás alapján túl macerásnak tűnt...de ha Te azt mondod, hogy nem az, akkor lehet egyszer elkészítem.
Én idén a mamáknak fűszersót készítettem, amit aztán átlátszó borsőrlőbe töltve kapnak meg. Szintén Stahl Judit:)

Nóra írta...

Nem, nem macerás, és ha épp a konyhában vagy, kisebb munkában (mondjuk egy hidegvacsora készületei), közben simán elkészül.

Nagyon hangulatos ajándék lesz a fűszerőrlő is!
Ahogy szalad a technikai fejlődés, úgy nő a kézzel készült, házias ízek értéke is.

Erika írta...

Ezt a cukrozott narancshéjat én is kifogom próbálni. Habár ezt a fél kg cukrot egy kicsit sokkalom, de biztos ennyi kell bele.

És a süteményed is nagyon jól néz ki!!

Marcsi írta...

Ínycsiklandozó a látvány, a birsalamsajt nekem is nagy kedvencem.

Nóra írta...

Erika, próbáld ki! Akkor tűnik soknak a cukor, mikor belezuttyantod a fazékba. Ahogy feloldódik a vízben, már nem vészes, de hát igen, jó sok kell bele. :-(

Marcsi, köszi. Elárulom, hogy én se a birsalma sajtot, se a narancshéjat nem eszem meg. :-) De azt tudom, melyiket kinek a kedvéért csináltam.