2011. szeptember 9., péntek

Megunt cuccok

Vannak kedvencek, amiket addig viselünk, amíg le nem szakadnak rólunk.
Vannak azonban más, karakteresebb darabok, amik viszont néhány felvétel után (urambocsá’ hordatlanul) a szekrény mélyére esnek és az hagyján, de még csak nem is keressük őket. Nem véletlenül. Rájövünk, hogy mégsem a mi stílusunk, semmihez nem tudjuk felvenni, nem áll jól vagy épp kényelmetlen egy kicsit.
Lehet, hogy drágán vettük, vagy sok munkánk van benne. Igazából tetszik is, mégsem szeretjük. Kidobni azért túlzás lenne, pláne a bevásárló központ parkolójában lévő ruhás konténerbe, de egyelőre csak a helyet foglalja az amúgy is tömött szekrényben. Elvihetném a helyi karitász üzletbe, de most őszintén, aki igazán rászorul, az az én flancos szoknyámra pályázik? Nem inkább egy meleg pulóverre vagy egy alap kosztümre, öltönyre, amiben munkát vállalhat?
Szívesen odaadnám akár egy ismerősnek is, de hogy ajánljam fel, hogy meg ne sértsem? Arról nem is beszélve, hogy nem mindenki szereti a másodkézből származó dolgokat.

Vannak ilyen ruhadarabok a szekrényetekben? Mit csináltok velük? Milyen gyakran fésülitek át a gardrób tartalmát? Most hogy közeleg az új őszi-téli szezon, talán Nálatok is aktuálissá válik a szekrények átrendezése. A könyörtelen típusba tartozom, már ami a szelektálást illeti. Amit nem hordunk (szakemberek szerint, amit az elmúlt egy évben nem vettél fel, már nem fogod sosem) zsákba gyűjtjük… és azután?

Jó lenne minél több ötletet, véleményt meghallgatni. Ha van kedvetek, Ti is indíthattok egy ilyen postot (ha van blogotok), hátha Ti több jó tanácsot kaptok.

7 megjegyzés:

marlen írta...

http://www.facebook.com/groups/113915678709572/
ezért hoztuk létre.

Névtelen írta...

És aki nem akar a facebookra felregisztrálni? :P
Én bevallom, a boltban vett ilyen cuccokat bűntudat nélkül szemétbe dobom, de a varrott, vagy varratott dolgokat nem bírom. Annyira érzem azt az értéket, hogy valaki a kezével varrva kézimunka értéket tett bele, a stircelt gomblyukakkal, a kézzel sodrott akasztózsinórral, a kézzel felhajtott szoknya-aljjal, hogy szépen összehajtva őrizgetem... és fogalmam sincs, mi lesz vele. Még ha egyszer majd divatba jön a szabása... de addig elvásik a szövet.

Dulmina írta...

Ami még címkés, használatlan, vagy konkrétan emlékszem, hogy egy-két alkalomnál többet nem volt használva (tehát bőven újszerű), azt megpróbálom eladni netes aukciós oldalon (Zsibvásár). Nem mondom, hogy kapkodnak érte, de néha elmegy egy-egy darab, és az is több a semminél.

A használt, de még nyugodtan hordható, hétköznapi darabok most bezsákolva várják, hogy odaadjam a Máltai Szeretetszolgálatnak vagy hasonló jótékonysági szervezetnek. Jó sok ilyen ruhát örököltem, de egyszerűen méretileg nem jók rám, kidobni viszont sajnálnám.

Az is eszembe jutott, hogy karácsony előtt a Cipősdoboz akcióban kamaszlányok csomagjába elmehet majd egy-egy csajos felső, amit én is kaptam, de stílusban nem jön be.

Anyukám régebben szívesen adott használaton kívüli ruhákat olyan ismerősnek, aki örömmel elfogadta, és bizony még sokáig hordta is. Ez mondjuk annyiból közelebb áll hozzám, hogy biztosan tudom, hogy rászorulónak jutott.

Kíváncsian várom a további ötleteket!

Nóra írta...

Köszi Marlen, már csatlakoztam is a csoporthoz! Egyelőre inkább csak megfigyelő vagyok, de meglátjuk.:-)

Hát igen, kedves Névtelen hozzászóló, a kézimunka nekem is szívügyem. De ahogy látjátok, elég sok új ruhát varrok, sok kézimunkával, képtelenség mindnek helyet találni itthon. És hiába a szép munka, úgyis tudjuk, hogy nem vesszük fel soha többet.

Rég írtál már nekem Dulmina, örülök, hogy ennyi ötletet adtál. Az aukciós oldalakon is gondolkodtam, de féltem, hogy nem lenne keletje. Jó ötlet a Cipősdoboz akció is, igen!

Köszönettel várom a további ötleteiteket!

BCili írta...

Szia Nóra!
Kevés helyünk miatt félévente rostáltam a ruhákat, mert azért mindig maradt néhány aminek adtam még egy-két esélyt a következő időszakra. Aztán most több a helyem, de tartom ezt a rostálást.

Ami kikerül a szekrényből először a családba megy, van egy hugom akivel csereberéljük egymás megúnt ruháit. Ha ott se talál gazdára, anyukám még körbenéz merre lehetne eltenni, a vége pedig a konténer. Szerencsére ilyen ritkán volt.

Néhány ruhát, polót, pulóvert pedig újra hasznosítottam gyereknadrág formájában mert egy felnött M-es karcsú polóból is simán kijön egy legging egy 1,5-2-3 éves gyereknek.

A saját magam általkészített még sem az igazi darabok viszont nehéz téma. Sokáig rakosgatom, hogy átalakítom hogy jobb legyen, de aztán csak rakosgatom és rakosgatom .

Mme Sisi Rénarde írta...

Én csinálok egy kis háziturit:) Megkérdezem a barátnőimet érdeklik-e őket, ha tetszik vigyék, a jobbakat megpróbálom vaterán eladni ha nem sikerül akkor a konténerbe megy, hadd örüljenek a rászorulók, hogy nem csak 100 éves nagyipulcsit kapnak:))

Marcsi írta...

Én is elosztogatom a nem használt ruhák egy részét. Van amit a foltvarrásban újrahasznosítok.
A szemétbe nem tudnám kidobni, még a nagyon rongyos elhasználódott cuccokat is takarításkor felhasználom.