Gyapjú kabát

Régen sok ruhát készítettem a nővéremnek, de aztán más munkaterületre tévedve már ritkán jutott rá időm. Pedig szerette ezeket a ruhákat és gyakran rá is kérdezett, hogy mikor varrok már neki?
Aztán egyszer megkérdeztem, hogy miért nem tanul meg ő is varrni? Először meglepődött, de minél többet gondolkodott rajta, annál jobb ötletnek tűnt. Fél év múlva egy két hétvégés (négy napos) tanfolyamon ült. Arra mindenképpen alkalmas volt, hogy megismerkedjen a varrógéppel. A tanfolyamot követően közösen is rászántunk néhány hétvégét a fejlődésére és hamarosan már önállóan varrt magának szoknyákat, blúzokat, nadrágokat. A télikabát és a zakó az, aminek még egyedül nem szívesen kezd neki, ezért a múlt hétvégét újra együtt töltöttük. Így lehet, hogy a lenti fotón két – teljesen egyforma – kabátot láthattok. Együtt szabtuk, varrtuk lépésről-lépésre. Ezek a hétvégék egyrészt nagyon fárasztóak, hiszen igyekszünk a ruhadarab végére érni, éjszakába nyúlóan öltögetünk, másrészt kikapcsol, kisimít a közös munka.


Ez tehát a legújabb kabátkám, kord térdnadrággal hétvégékre,
üzleti stílusban,
vagy alkalmakra ( a tarka szoknya is jön hamarosan).
Hogy valóban a tanulásé legyen a főszerep, valódi zsebeket készítettünk, zsebpánttal, zsebfedővel, stircelt (kétszegélyes) gomblyukakkal. A hátán és ujján valódi hasíték van, ezzel sem spóroltunk.