2016. január 25., hétfő

Kölnben jártam


Ritkán kerül útleírás a Fűszeres Színek oldalaira, de engedjétek meg, hogy most egy ilyet mutassak, ugyanis megjelent egy városleírásom a Budapest Airport weboldalán.

Korábban már meséltem a Kölni Karneválról, most igyekeztem mást is megmutatni a városból, a városból áradó jókedvből. Ha tehetitek, és eljuttok egyszer Kölnbe, ne csak a kötelező látnivalókat nézzétek meg, töltsetek el több napot és üljetek be minél több, klasszikus sörházba, nyílt fesztiválra, ott esténként kinyílik az élet és megismeritek majd a vendégszeretetüket!

Bemásolom ide a reptéri blog oldalának linkjét, de ha hónapokkal később nézitek meg, már nem ez lesz látható, mert nem lehet egyes posztokra szűrni ott.


Ezért inkább ide másolom a teljes cikket, a reptér oldalán közölt - saját készítésű - fotókkal együtt.

"Köln nevezetességeinek, turistalátványosságainak megtekintésére elég néhány nap, de hogy érezzük a belőle áradó jókedvet, a városlakókból áradó kedvességet, ahhoz egy picivel több idő kell. Én másfél évet kaptam a sorstól, hogy megismerjem.
Ezalatt az idő alatt többször volt lehetőségem hazarepülni. Ilyenkor mindig a Germanwings légitársaságot választottuk, mert közvetlen járataival majdnem minden nap elérhetjük Budapestet. A kölni reptérről (aminek a szignálja viccesen a James Bond filmek híres bemutatkozását utánozza: „This is Bonn, Köln Bonn”) 20 perc alatt, egyetlen helyi vonaljeggyel érjük el a kölni Dómot a sűrűn érkező vonatokkal.

A helyiek a német nyelv „kölsch” nyelvjárását beszélik, ami – főleg írásban – inkább a holland nyelvre hasonlít. Nem csoda, hiszen a város mindössze 70 kilométerre van a belga és holland hármas határtól. Nagyon büszkék nyelvük sajátosságaira, erre számtalan könyvet és vicces szótárt találni az üzletekben. A helyi zenekarok előszeretettel fogalmazzák dalszövegeikbe, és elég egy aprócska fesztivál valamelyik utcasarkon, a városlakók máris összekapaszkodva, hullámozva éneklik azokat.

A kölnieknek tényleg nem sok kell ahhoz, hogy dalolva ünnepeljenek; bár egész évben, minden hónapban találnak okot az utcai mulatozásra, a legfontosabb ünnep és a helyiek hivatalos ötödik (a tavasz, nyár, ősz és tél után) évszaka a Karnevál. November 11-én kezdődik (nem tévedés!), hogy utána elcsendesüljön az advent időszakára, aztán újult erővel törjön elő januártól a farsangi szezon végéig, Hamvazó szerdáig.  Az ünneplést záró 5 nap hétköznapjai munkaszüneti napok, ilyenkor az itt lakó 1 millió városlakóhoz további 1 millió érkezik és töltik az utcán, jelmezben ezeket a napokat. Nem vicc, az utcán szinte mindenki jelmezben mászkál, olyan arccal, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Az életkor sem akadály, nyugdíjas korú nénikék piros-fehér csíkos térdzokniban, piros-fehér díszített kalapokban szállnak fel a metróra is, büszkén viselve a város színeit.


Ha nem vagyunk nagy múzeumjárók, kihagyhatjuk a város múzeumait és képtárait, de feltétlenül lessünk be a Római-Germán Múzeum üvegportálján, a kölni Dóm melletti térről. Egy hetven négyzetméteres római kori mozaikpadlót fogunk látni, ingyen, belépés nélkül is. Valamikor egy római kori villa étkezőjének padlóját fedte, központi alakja Dionüszosz. A második világháború idején légópincét szerettek volna ide építeni, annak kiásásakor bukkant fel a teljesen ép, több, mint egymillió darabos mozaik. Felmérve a lelet értékét, úgy döntöttek, hogy légvédelmi bázis helyett egy múzeumot építenek rá, egyúttal ide hordva a környék összes, római kori leletét. Egyetlen egyszer sérült meg, amikor 2007-ben egy óriási vihar akkora pusztítást végzett, hogy betört a múzeum üvegfala és a 15 méter mélyen lévő mozaikra zuhanó üvegcserepek sértették meg. Egy olasz restaurátor csapat hozta helyre és látható most is, bárki számára.


Kölnben a kölsch-t nem csak beszélik, hanem isszák is. Ne lepődjünk meg, ha az egymást érő sörházak egyikébe lépve a pincér csak annyit kérdez, hogy „hány darab legyen?” Ekkor arra a világos sörre gondol, amit csak akkor hívhatnak hivatalosan kölschnek, ha a sörgyárból láthatóak a kölni dóm tornyai is. Közel 20 féléből kóstolhatunk, de szigorúan csak 2 decis, szűk pohárkákban (ez a Köbes). Jópofa, hogy az asztalra rakott alátétre jegyzik fel a pincérek, hanyadiknál tartunk, és csak akkor hagyják abba az üres poharak telire cserélését, ha a papír söralátétet rátesszük a pohár tetejére.


Minden sörházban megkóstolhatjuk a helyiek specialitását, a „Halve Hahn”-t, ami egy nemesen egyszerű sörkorcsolyát jelent: rozsos zsömle gouda sajttal és mustárral. Nagyon büszkék rá, pedig nagyjából akkorát durran ez a nevezetesség, mintha idehaza a „zsíros deszkát” marketingelnénk meg ennyire. Ha már a sörkorcsolyáknál tartunk, a másik kedvenc a „Kölsche Kaviar”, aminek semmi köze a halikrához. Ez bizony véreshurka, hagymával és egy kis cipóval, sör mellé tökéletes!


Nem szabad kihagyni a Rajna parti sétát, csodáljuk meg a régi halpiac (Fischmarkt) megmaradt aprócska házait, keveredjünk el a mögötte fekvő kacskaringós utcákon, és üljünk be egy kávéra az egymást érő teraszos kávézókban. Ha maradt még időnk egy sétára a természetben, érdemes megnézni a szintén ingyenesen látogatható Flora Botanikus kertet a Zoo brücke (Állatkerti híd) lábánál, az üvegházakban egész évben különleges növényeket látni. És ha gyerekekkel utazunk, ne hagyjuk ki a botanikuskert melletti kölni Állatkertet sem!"


Rajna-part
A helyi díszőrségek bemutatója a Karnevál szombatján.
Mindenki a város színeiben,  még a söröspohár tartó is a nyakban.
Az agyondíszített kalap megszokott látvány a karneváli napokban.
Friss virágok millióit osztják szét a karneváli menetet néző hölgyek között, egy-egy pusziért cserébe.
Karneváli felvonulás: egyetlen pontról nézve is 5 órán át tart.
Karneváli felvonulás: ezekről a kocsikról szórják az édességet a nézőknek.
Római-Germán múzeum a Dóm oldalában
A régi halpiac.
A kölni Dóm 157 méter magasságával a világ 3. legmagasabb temploma. 600 éven át épült.
Évente annyian látogatják, mint a párizsi Eiffel tornyot.
Rajna-part
nyári belváros
a 4711  Kölnivíz otthona

Nincsenek megjegyzések: