Már hagyomány, hogy amint lehetséges, ellátogatok – lehetőleg minél több – adventi, kirakodó vásárba. Tudom, hogy általában tömeg van, hogy telis-tele van bóvlival, és ha nagy nehezen találunk egy kézművest közöttük, vele általában minden hasonló megmozduláson lehet találkozni.
Ugyanakkor van egy olyan naiv elképzelésem, hogy a kilátogató tömeg – ahogy én is – ünneplőbe öltözteti a hangulatát, melegen bebugyolálja az idegeit, ezért gyakran és előzékenyebben hangzik el a bocsánatkérés, tülekedés közben. Vagy csak én képzelem bele?Félreértés ne essék, tőlem (szinte) akármit lehetne árulni, nem szándékozom vásárolni semmit. Nem itt intézem az ajándékvásárlásomat, nem jön rám csillapíthatatlan vásárlási roham, egyszerűen csak élvezem a forralt bor és a sült gesztenye illatát, nézem az embereket, miközben a hideg kicsípi az arcomat.
Tegnap elsétáltunk a helyi, ünnepi fények felkapcsolására. A mellettem álló anyuka nyakában ülő kislány tapsolt örömében és azt kiabálta, hogy „ugye milyen gyönyöjű kajácsonyfa?”
Ti körülnéztek ezeken a sátoros ünnepeken? Nektek milyenek a tapasztalataitok?
4 megjegyzés:
roppant kínos ez nekem, de csak megkérdezem,melyik város?
Az első fotó Bécs, a többi Székesfehérvár. :-) Miért lenne kínos?
hát hogy nem ismerem fel!
Ugyan már! :-)
Megjegyzés küldése