Zsabó vagy ingfodor készítése

Legutóbbi blúzomat egy igazán nőies díszítéssel egészítettem ki. Ez a zsabó, más néven nyakfodor, esetleg ingfodor.
Persze az, hogy ettől lesz igazán nőies, megkérdőjelezhető, hiszen számos kornak volt divatos férfiviselete is a zsabós ing vagy fodros ing-nyak.
Ezt a bejegyzést azoknak szánom, akik kezdők a varrás területén, bátortalanok kipróbálni új szabásmintákat, nehezebbnek tűnő feladatokat.

Ez a fodor feldobhat bármilyen blúzt, inget, ruhát. Varrható nyakba, kivágásba, mandzsettára, vagy akár gomboláspántba, ahogy én is tettem. Óvatosan bánjanak a mell-fodrokkal azok, akik mellben erősebbek (pl. válasszanak keskenyebbet), de mindenképpen javasolt azoknak, akik szeretnék hangsúlyozni a dekoltázsukat.

Az első lépés, hogy rendelkezünk egy alap szabásmintával, mint például ez itt, már kiszabtuk, és hozzáláttunk a ruhadarab elkészítéséhez.
Ha egyenes szálirányban szabjuk ki a fodrosítandó szalagot (mint én), akkor hullámosabb, ráncosabb zsabót kapunk, ha ferde szálirányban vágjuk ki az anyaból, akkor kevésbé szükséges ráncolni, lágyabb hullámokat kapunk.
A kivágott szalag hossza nagyjából a kétszerese legyen a kívánt dekorációnak. Tehát pl. itt a gallértól a mellvonalig 30-35 cm fodrot szerettem volna, ezért kb 60 cm hosszú csíkot vágtam.
A szalag egyik szélét vasalóval óvatosan, lassan (ne égessük meg az ujjunkat) levasaljuk, majd a varrógéppel cikk-cakk öltéssel végigszegjük.Miután végigvarrtuk a levasalt szélét, egy kicsi ollóval, lassan, óvatosan (nehogy belevágjunk) levágjuk a cikk-cakk öltésen túlnyúló, felesleges anyagszélt. Így már nem fog kifoszlani a későbbiekben.A következő lépés a ráncolás: A varrógép öltéshosszát a legnagyobbra állítsuk (nálam ez 5 mm), és a leendő fodor másik, tisztázatlan szélén szaladjunk végig kétszer, egymás mellett. A fodrozás mindig kétszeres varrattal készüljön, így lehet egyenletesebben ráncolni és a végleges varrás később a két fodrozó varrás közé kerül.A varrat két végén hagyjuk meg a cérnákat hosszabban, elvarrás, megerősítés nélkül. Most beráncoljuk: fogjuk meg vagy a két alsó, vagy a két felső szálat (ez fontos, enélkül nem tudjuk beráncolni) és lassan húzzuk meg, közben a másik kezünkkel segítjük a ráncolódást, ujjainkkal - végül is - húzzuk le a cérnáról az anyagot, így gyűrődik, ráncolódik meg. Ha a szalag hosszú, mindkét végéről nekiláthatunk a ráncolásnak, de itt is figyelni kell, ha az egyik végén a két felső szálat húztuk, akkor a másik végén is a két felső szálat húzzuk meg.

Centiméter szalaggal ellenőrizzük időnként, mikor érjük el a kívánt hosszúságot. Ha ez megvan, gyorsan kössünk csomót a cérnavégekre, fixálva a hosszúságot, és csak ezután kezdjük el ujjainkkal türelmesen, egyenletesen elosztani a ráncokat a fodor végleges hosszán.

A blúzom gomboláspántja az eredeti szabásminta szerint befelé hajtott, tehát kétszer be kell hajtani, levasalni és kész. Az volt a szerencsém ennél a blúznál, hogy az anyag mindkét oldala egyforma, így a gomboláspántot kifelé, a színére hajthattam és vasalhattam le.
Gombostűkkel alátűztem az elkészült fodrokat. Figyelni kell, hogy a kilógó zsabó mindenhol egyforma széles legyen és hogy a blúz két oldalán egyforma hosszúra sikeredjen. Nekem itt a csíkosság segített, nem kellett méricskélnem. A fodor alját csak bekanyarítottam a gomboláspántba, felül pedig – később - a gallér alá fogtam be.
A merőlegesen beszúrt gombostűkön a varrógép szépen keresztül tud haladni, így nem sajnáltam, bőven tűzködtem belőlük. A gomboláspánt legszélén - a színéről - apró öltésekkel rögzítettem a fodrot a pánt alá és aztán természetesen végigvarrtam a pánt egész hosszát.