Blogom indulásakor írtam, hogy biztosan nem fogom kibírni, hogy ne ejtsek szót a kertünkről, virágokról és főzésről is, annak ellenére, hogy az elsődleges célom a varrás népszerűsítése.
Van egy - a lakhelyünkhöz közeli - hétvégi házunk, ahol tavasztól-őszig nagyon sok időt töltünk.
Baráti apuka segítségével épült fel a saját kerti főzőegységünk, a kemence grillezővel, tűzrakóval. Az idei szezonja úgy indult, hogy az egyik tavaszi délután, munka után kirohantunk füvet nyírni, a levágott gallyakat eltüzelni. Munka közben megéheztünk, volt egy kis szalonna a hűtőben, nyársra húztuk, a tűz fölé tartottuk és már csorgattuk is a zsírját a kenyerünkre. A hétköznap ellenére annyira pihentető, "nyári szünet" érzés volt, hogy azóta szinte abba sem hagyjuk a főzőcskét.
3 megjegyzés:
Na jó..irigy vagyok..nem kicsit...:))
Igen, én is kicsit (vagy nagyon?:))))
Igazán jó lehet...
Terülj-terülj asztalkám! Ennyi finomság!
Megjegyzés küldése