Blúz a joghurtos málnához

Azaz joghurt színű alapon málna és csokoládé színú csíkok. Olyan, mintha egy-egy kidomborodó „szalag” futna végig az anyagon. Ugye milyen szép?
Imádom az áthajtós blúzokat, mindig el is csábulok, bár elkészülte után mindig rájövök, hogy nem a legkényelmesebb viseletek közé tartozik. Hiába van rögzítve mindkét oldalon, a dekoltázs hajlamos szétnyílni, nem végezhető benne semmilyen tornamutatvány (pl. felveszek egy kabátot).
A nővérem mindig úgy próbálja a ruhákat, hogy „kapaszkodok a metrón”, „kapaszkodok a buszon”, talán még fekvőtámasz pózt is felvesz, na, ennél a ruhadarabnál ez nem működne.
Az eredeti Burda modell a nyakkivágás szélét eltisztázva behajtja, de az mozgás közben szétnyílik, látszik a tisztázás, ezért utólag úgy döntöttem, hogy ez így nem maradhat, szatén ferdepánttal takartam le a belső varrást. Ugye, hogy jobb így?
Az ujja nagyjából a térdemig érne, ezt kellene hanyagul felgyűrnöm, de ez sem tűnt hosszútávon kényelmes megoldásnak, ezért kihagytam. A derekamon végig kéne tekernem egy széles szalag megkötőt, ami nagyon csinos, de számomra előnytelen, tehát ez is elmaradt.

A lényeg, az „áthajtás”, az maradt, az oldalát sűrű gombsorral lezárva.
És végül egy friss fotó a mai naplementéről, az ablakunkból.