Zsabó vagy ingfodor készítése

Legutóbbi blúzomat egy igazán nőies díszítéssel egészítettem ki. Ez a zsabó, más néven nyakfodor, esetleg ingfodor.
Persze az, hogy ettől lesz igazán nőies, megkérdőjelezhető, hiszen számos kornak volt divatos férfiviselete is a zsabós ing vagy fodros ing-nyak.
Ezt a bejegyzést azoknak szánom, akik kezdők a varrás területén, bátortalanok kipróbálni új szabásmintákat, nehezebbnek tűnő feladatokat.

Ez a fodor feldobhat bármilyen blúzt, inget, ruhát. Varrható nyakba, kivágásba, mandzsettára, vagy akár gomboláspántba, ahogy én is tettem. Óvatosan bánjanak a mell-fodrokkal azok, akik mellben erősebbek (pl. válasszanak keskenyebbet), de mindenképpen javasolt azoknak, akik szeretnék hangsúlyozni a dekoltázsukat.

Az első lépés, hogy rendelkezünk egy alap szabásmintával, mint például ez itt, már kiszabtuk, és hozzáláttunk a ruhadarab elkészítéséhez.
Ha egyenes szálirányban szabjuk ki a fodrosítandó szalagot (mint én), akkor hullámosabb, ráncosabb zsabót kapunk, ha ferde szálirányban vágjuk ki az anyaból, akkor kevésbé szükséges ráncolni, lágyabb hullámokat kapunk.
A kivágott szalag hossza nagyjából a kétszerese legyen a kívánt dekorációnak. Tehát pl. itt a gallértól a mellvonalig 30-35 cm fodrot szerettem volna, ezért kb 60 cm hosszú csíkot vágtam.
A szalag egyik szélét vasalóval óvatosan, lassan (ne égessük meg az ujjunkat) levasaljuk, majd a varrógéppel cikk-cakk öltéssel végigszegjük.Miután végigvarrtuk a levasalt szélét, egy kicsi ollóval, lassan, óvatosan (nehogy belevágjunk) levágjuk a cikk-cakk öltésen túlnyúló, felesleges anyagszélt. Így már nem fog kifoszlani a későbbiekben.A következő lépés a ráncolás: A varrógép öltéshosszát a legnagyobbra állítsuk (nálam ez 5 mm), és a leendő fodor másik, tisztázatlan szélén szaladjunk végig kétszer, egymás mellett. A fodrozás mindig kétszeres varrattal készüljön, így lehet egyenletesebben ráncolni és a végleges varrás később a két fodrozó varrás közé kerül.A varrat két végén hagyjuk meg a cérnákat hosszabban, elvarrás, megerősítés nélkül. Most beráncoljuk: fogjuk meg vagy a két alsó, vagy a két felső szálat (ez fontos, enélkül nem tudjuk beráncolni) és lassan húzzuk meg, közben a másik kezünkkel segítjük a ráncolódást, ujjainkkal - végül is - húzzuk le a cérnáról az anyagot, így gyűrődik, ráncolódik meg. Ha a szalag hosszú, mindkét végéről nekiláthatunk a ráncolásnak, de itt is figyelni kell, ha az egyik végén a két felső szálat húztuk, akkor a másik végén is a két felső szálat húzzuk meg.

Centiméter szalaggal ellenőrizzük időnként, mikor érjük el a kívánt hosszúságot. Ha ez megvan, gyorsan kössünk csomót a cérnavégekre, fixálva a hosszúságot, és csak ezután kezdjük el ujjainkkal türelmesen, egyenletesen elosztani a ráncokat a fodor végleges hosszán.

A blúzom gomboláspántja az eredeti szabásminta szerint befelé hajtott, tehát kétszer be kell hajtani, levasalni és kész. Az volt a szerencsém ennél a blúznál, hogy az anyag mindkét oldala egyforma, így a gomboláspántot kifelé, a színére hajthattam és vasalhattam le.
Gombostűkkel alátűztem az elkészült fodrokat. Figyelni kell, hogy a kilógó zsabó mindenhol egyforma széles legyen és hogy a blúz két oldalán egyforma hosszúra sikeredjen. Nekem itt a csíkosság segített, nem kellett méricskélnem. A fodor alját csak bekanyarítottam a gomboláspántba, felül pedig – később - a gallér alá fogtam be.
A merőlegesen beszúrt gombostűkön a varrógép szépen keresztül tud haladni, így nem sajnáltam, bőven tűzködtem belőlük. A gomboláspánt legszélén - a színéről - apró öltésekkel rögzítettem a fodrot a pánt alá és aztán természetesen végigvarrtam a pánt egész hosszát.

Játék Wondrlanding-nél

Megyek játszani!

Blúz vörös rózsával

Az új blúzom anyagát nemrég vettem; piros-fehér-sötétkék csíkjai miatt, elsősorban a tengerész ruhatáram kiegészítéseként.
Amit biztosan tudtam, mikor nekiláttam az elkészítésnek, hogy újra ezt a szabásmintát választom, már többször használtam és mindig bevált, ugyanakkor a férfias csíkos-ing stílust meg szerettem volna törni nőies fodrokkal. Zsabós fodorral egészítettem tehát ki az alap mintát.
Közben, a héten kaptam ezt a gyönyörű rózsát, ami munka közben nyílt ki és ontotta illatát mellettem. Addig nézegettem, szagolgattam, míg az eredetileg megvásárolt fehér, műanyag gombok helyett vörös selyemrózsa gombocskák kerültek a blúzra. Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy tartós megoldás, de annyira tetszik, hogy nem bánom, ha később le kell cserélnem őket.Mielőtt lerohantam a rövidáru boltba, „zsinórgombot" képzeltem el, fehéret vagy pirosat. Nem kaptam sehol, pedig a fejemben tisztán látom: tudjátok, ilyen paszomány-zsinórból készült, fonott, borsó nagyságú gombocska. Ha tudtok lelőhelyet, szívesen venném, ha segítenétek!

Matrózkék jeans

Az időjárás nyáriasra fordult, tehát indulhat a nyári ruhatár készítése! Igyekszem elkerülni az egyhangúságot, de azért el kell árulnom, hogy idén is beszereztem néhány tengerész stílusú anyagot, folytatva a tavalyi lendületet. Akik szeretik a virágok adta romantikát a ruháikon, azoknak is tartogatok ötleteket.

És most lássuk az első darabot:
Ismerős lehet ez a capri hosszúságú nadrág, korábban elkészítettem fehérben is. Kényelmes, könnyen és gyorsan megvarrható, jól leszűkítve igazi ceruzanadrág fazon. Már tavaly elhatároztam, hogy farmer anyagból is megvarrom.
Anyaga tehát laza szövésű farmervászon fehér csíkokkal. Ugyan felvéve nem látszik, mégis élvezet kiemelni a szekrényből, ahogy kivillan az apró virágos pamutbélés a derék és alja vonalán.
Először használtam „kalapáccsal beütős” gombokat, de amennyire féltem tőle, olyan gyorsan felkalapáltam őket.

KOOS Design

Nos, tisztában vagyok vele, hogy ez nem az a kabát, amire mindenki vágyik. Viszont kétségtelen, hogy felkapjuk rá a fejünket szokatlansága láttán. Mikor először találkoztam a szabásmintájával, én is meghökkentem. Aztán azon kaptam magam, hogy egyre csak a fejemben jár… hogyan tudnám leegyszerűsíteni, „hordhatóbbá” tenni, felhasználni hozzá a kedvenc télies anyagaimat, de idővel rájöttem, ha megváltoztatom, már elmúlik ez az érzés, hogy egyre jobban kedvelem.

Persze én is látom benne a „Nyomorultak” szedett-vedett rongyait, az őslények taraját, de mégis nagyon egyedinek és különlegesnek tartom. Mikor nekiláttam, nem egy szükségszerű űrt akartam vele kitölteni, nem azért, mert sürgős szükségem volt egy átmeneti kabátra, hanem kíváncsiságból és élvezetből láttam neki.

Sajnos csak most készültem el vele, és ugyan most elég hideg van ahhoz, hogy fel is vegyem, tartok tőle, hogy legközelebb ősszel kerül elő a szekrényből.

A kabát legfontosabb értékei a részletek. Érdemes egy kicsit elidőzni a gomblyuk megoldáson. Hagyományos, kétszegélyes gomblyukként készül, de a színére hajtjuk ki az anyagot (aztán hajtogatjuk, tűzzük). Fő látványossága a szabásvonalakba állított hullámvonal. Ez különösen feltűnő az ujjakon, hiszen mozgás közben önálló játékba kezdenek a dinó tarajok.



A végeredmény tetszik. Remekül fog passzolni a gyapjú kabáthoz, a teknősnyakú pulcsihoz, a kagylógombos nadrágomhoz és még számtalan ruhadarabhoz a sokfélesége révén.

Napraforgó kenyér

Igen, végül én is kipróbáltam ezt a sajtos-sós kalácsot. Szemirámisz ajánlása alapján készítettem a húsvéti asztalra. Kritikus megfigyelők észrevehetik, hogy a kalács két szezámmagos szirma már hiányzik, nem sikerült elég gyorsan fotóznom.

Húsvéti ajánlat - játék

Szemirámisz hívott játékba. A feladat a következő: állítsunk össze egy húsvéti menüajánlatot a blogon korábban már szereplő ételeinkből.

Nehéz a dolgom több okból is;

egyrészt nem gasztroblogot vezetek, bár kétségtelen, hogy felbukkannak általam készített ételek is. Szeretek a konyhában lenni, de még jobban a varrógépem mellett. Ha időnként sütök-főzök valami olyasmit, ami jól sikerül, egyszerűen elkészíthető, vagy valamilyen hagyomány övezi, szívesen osztom meg a sikert másokkal is.

Másrészt pedig nálunk a családi húsvéti menü nem a klasszikus sorrendből áll, azaz leves, főétel és desszert. Nálunk az ünnep főétke a Nagyszombati sonkavacsora. Anyukám egy hatalmas tálra rendezi a felszeletelt, puhára főtt, füstölt csülköt és sonkát, a sonka főzőlevében keményre főtt tojásokat, tormát, sajtot és rengeteg friss, tavaszi zöldséget. Manapság persze egész évben vehetünk újhagymát, retket, paradicsomot, paprikát, de gyerekkoromban ezek a zöldségek hozták meg a tavaszt és a Húsvét hangulatát.

Fentiek miatt tehát nem hagyományos előételeket és húsételt kínálok, hanem a sonkás hidegtálhoz illő, frissítő fetasajtos szendvicskrémet, belefér az időbe még egy házi készítésű sajt is, és az ünnepi lakoma végére az áfonyás sajttortát.

A játék szabályai szerint további 10 bloggert kell játékba hívnom, de úgy látom, hogy az általam látogatott gasztro oldalak már mind felkínálták az ünnepi ötleteiket, ezért a láncot most megszakítom. Ha bárki szeretne csatlakozni, ne habozzon, meghívó nélkül is játsszon velünk!

Végezetül, mindenkinek nagyon szép Húsvétot kívánok!

Lasagne alla bolognese – medvehagymával

Az eredeti tervem az volt, hogy házi szélesmetéltet készítek a medvehagymával, hasonlóan - a már jól ismert - spenóttal zöldre festett változathoz. Végül a nagy részéből bolognai lasagne készült, de maradt annyi tészta, hogy metéltre is vághattam. Ez vasárnap óta zörgősre száradt, alig várom, hogy egy finom tejszínes öntettel tálalhassam.

De most lássuk az én bolognai lasagne receptemet:

Tészta: 3 tojás, 30 dkg liszt, kisebb csokor apróra vágott medvehagyma (vagy parajpüré). Ezekből összegyúrom a tésztát. Ne ijedjünk meg, inkább száraz legyen, mint könnyen gyúrható! Így könnyebb lesz nyújtani, vágni. A tészta állaga nagymértékben függ a tojás méretétől (nekem most itthon S méretű volt) illetve a hozzáadott zöldségféle mennyiségétől, ezért azt tanácsolom, hogy először két tojással (és a zöldséggel) próbáljuk meg összegyúrni, és csak ha tényleg képtelenség összedolgozni, akkor adjuk hozzá a harmadik tojást. A gombóccá gyúrt tésztát becsomagolva félreteszem pihenni egy órácskára.

Közben nekilátok a ragunak: 1 fej vöröshagyma, 1 kis sárgarépa, 1 kis darab zeller, 5-10 dkg húsos szalonna, 30 dkg darált hús (nekem marha- és sertéshús volt vegyesen), 3 evőkanál olívaolaj, 1 kis pohár fehérbor, paradicsompüré/konzerv egész paradicsom/vagy házi paradicsomlé, oregáno, só, őrölt bors, 1 csésze húsleves. A hagymát, a sárgarépát és zellert megtiszítjuk, felaprítjuk, a szalonnát felkockázzuk. Az olajat mélyebb serpenyőben felforrósítjuk, a zöldségeket, a szalonnát és a darált húst lassan megpirítjuk benne. Beleöntjük a fehérbort, a paradicsomot és oregánóval, sóval, borssal fűszerezzük. Felöntjük a húslevessel, és egészen kis lángon, legalább egy órán át nagyon lassan főzzük. Ez adja meg a mártás intenzív aromáját. (Ebből a klasszikus mártásból Bolognában legalább annyiféle változat ismert, ahány háztartás van. Szívesen fogyasztják például vagdalt csirkemájjal is.)

Besamel: 3 evőkanál vaj, 3 evőkanál búzaliszt, só, bors, szerecsendió, 5 dl tej, frissen reszelt parmezánsajt. Annak, aki először készít besamelt, leírom, hogyan csinálja: A vajat megolvasztjuk egy kislábosban kis lángon, beleszórjuk a lisztet, elkeverjük, fűszerezzük. Fokozatosan hozzáadjuk a tejet, és állandóan kevergetve sűrűre főzzük. Lehúzzuk a tűzről és beletesszük a reszelt parmezánsajtot (elhagyható).

Amíg a ragu rotyog, addig besamel elkészül és letelik a tészta pihenője is, elővesszük és ki-ki ereje és felszerelései szerint vékonyra nyújtja a tésztát.

Méretes kockákra vágjuk (hogy akár egyben beterítse a kiszemelt sütőtálat) és kettesével, hármasával a lobogó vízbe dobjuk. A fazék mellé készítünk egy hideg vizes tálat, abba szedjük ki a félkészre főtt tésztalapokat. A konyhaasztalra tiszta abroszt vagy konyharuhákat terítünk, és óvatosan ide teregetjük ki a tésztalapokat a hideg fürdő után.

Ha minden tésztalap az asztalon fekszik, következhet az összeállítás:

Kivajazzuk az edényt, és aljára kanalazunk egy vékony réteg paradicsomos ragut. Rá egy réteg tészta kerül, majd erre egy réteg besamel. Újra tészta, újra ragu, újra tészta, újra besamel. Tehát a tésztalapok között váltogatom a tölteléket. A paradicsomos rétegre mindig reszeljünk friss parmezánsajtot! Él a városunkban egy olasz háziasszony, aki szívesen tart főzőtanfolyamokat. Ez egy-egy délutánt jelent havi rendszerességgel. Ilyenkor végigfőzzük a délutánt, aztán mindent megeszünk. Vacsora közben a hazája és családja szokásairól, étkezési hagyományairól mesél. Nos, tőle tanultam, hogy a legfelső tészta tetejére már ne rakjunk a raguból, hanem csak néhány kocka vajat és egy kis reszelt parmezánt tegyünk. Az előmelegített sütőben az olvadó vajtól pirosra és hólyagos-ropogósra sül a teteje. Ez benne talán a legfinomabb!

Nem értem, miért nem tudom beállítani a bekezdéseket. Hiába szerkesztem HTML formátumban, akkor is azt csinálja, amit akar. Mi történt a blogspottal?

Medvehagymás pogácsa

Vigyázz, még forró! :-)

A receptet Limaránál találtam. Kár, hogy az illata nem érződik az interneten keresztül, pedig micsoda illata van...

Dirndl

Egy álom volt ez a bolt. Alig akartam kijönni. A fotózáshoz engedélyt kértem, és az eladóhölgyek szívesen álltak modellt a kamerám előtt.
A helyszín Salzburg, napjainkban. Gyönyörű napsütés, tavaszias hőmérséklet és csodás környezet. Igazi békebeli méteráru- és rövidáru boltokat láttam a belvárosban, roskadásig töltve csipkeszalagokkal, hímzett pántlikákkal, tarka pamut és selyem textilekkel, színek szerint rendezve a polcokon. Volt készruha is, a dirndli öltözék minden részével, köténnyel, szoknyával, blúzzal, szoros derékkal de még horgolt csipkeharisnyával is.
És a minőségük, jaj, igazi szalonmunka! Paszpólos díszítés a fűzőrészen, gumicérnás ráncolás a szoknya derekán, aprólékos stircelt gomblyukak, minőségi gombok és gyönyörű színösszeállítások.
Láttam klasszikus rövid, tiroli bőrnadrágot, hímzett rátétekkel díszítve a férfiak számára, hozzá illő posztózakót bőr zsebszegéllyel. Posztóból készült, meleg pelerint a hölgyek számára és a szivárvány minden színében kapható „cicakendőt” a nyakunkba.

Kapható volt divatmagazin a dirndlikről, szabásmintával együtt – sajnos, egy vagyonért.

És, hogy igazoljam, hogy szomszédaink viselik is ezeket, csináltam egy gyors fotót egy biciklire pattanó családról. A fiún - meztelen lábszárral! - már ilyenkor ott a bőr rövidnadrág, de az édesanyja még felvette a meleg kabátot a hétköznapi dirndlje fölé.Szeretnétek felvenni egy ilyen ruhát? Varrnátok vagy készíttetnétek magatoknak egyet? Persze nem a mindennapokra, hanem egy családi esküvőre vagy más ünnepélyesebb alkalomra. Annak idején egy győri tervezőnőtől tanultam varrni, és gyakorlati feladatként rendszeresen készítettük számára az osztrák tradíciós viseleteket. És viselte őket rendszeresen! Ez után a kirándulás után, őszintén mondom, elgondolkodtam rajta, hogy varrok egyet magamnak.

Végezetül egy kis "hivatalos" infó a wikipédiáról azoknak, akik még nem ismerik a dirndlit:
A német Dirndl nevét a Dirne, lány szóból kapta. A 19. században terjedt el Bajorországban és Tirolban. Eredetileg népviselet volt, amely régiónként jellegzetes jegyeket mutatott. A dirndli eredetileg mély dekoltázzsal rendelkező, fűzőszerű felsőrészből, puffos ujjú fehér ingvállból, hosszú szoknyából és kötényből áll.
A ruhát ma is széles körben viselik, de népviselet jellegét elveszítette. Német és osztrák divatházak szezonról szezonra új kollekciókkal állnak elő. A ruhát ma is gyakran hordják falusi rendezvényeken, sörfesztiválokon, sőt az utóbbi időben ismét divatba jött a fiatalok körében.