Kölnben jártam

Ritkán kerül útleírás a Fűszeres Színek oldalaira, de engedjétek meg, hogy most egy ilyet mutassak, ugyanis megjelent egy városleírásom a Budapest Airport weboldalán.

Korábban már meséltem a Kölni Karneválról, most igyekeztem mást is megmutatni a városból, a városból áradó jókedvből. Ha tehetitek, és eljuttok egyszer Kölnbe, ne csak a kötelező látnivalókat nézzétek meg, töltsetek el több napot és üljetek be minél több, klasszikus sörházba, nyílt fesztiválra, ott esténként kinyílik az élet és megismeritek majd a vendégszeretetüket!

Bemásolom ide a reptéri blog oldalának linkjét, de ha hónapokkal később nézitek meg, már nem ez lesz látható, mert nem lehet egyes posztokra szűrni ott.

Ezért inkább ide másolom a teljes cikket, a reptér oldalán közölt - saját készítésű - fotókkal együtt.

"Köln nevezetességeinek, turistalátványosságainak megtekintésére elég néhány nap, de hogy érezzük a belőle áradó jókedvet, a városlakókból áradó kedvességet, ahhoz egy picivel több idő kell. Én másfél évet kaptam a sorstól, hogy megismerjem.

Ezalatt az idő alatt többször volt lehetőségem hazarepülni. Ilyenkor mindig a Germanwings légitársaságot választottuk, mert közvetlen járataival majdnem minden nap elérhetjük Budapestet. A kölni reptérről (aminek a szignálja viccesen a James Bond filmek híres bemutatkozását utánozza: „This is Bonn, Köln Bonn”) 20 perc alatt, egyetlen helyi vonaljeggyel érjük el a kölni Dómot a sűrűn érkező vonatokkal.

A helyiek a német nyelv „kölsch” nyelvjárását beszélik, ami – főleg írásban – inkább a holland nyelvre hasonlít. Nem csoda, hiszen a város mindössze 70 kilométerre van a belga és holland hármas határtól. Nagyon büszkék nyelvük sajátosságaira, erre számtalan könyvet és vicces szótárt találni az üzletekben. A helyi zenekarok előszeretettel fogalmazzák dalszövegeikbe, és elég egy aprócska fesztivál valamelyik utcasarkon, a városlakók máris összekapaszkodva, hullámozva éneklik azokat.

A kölnieknek tényleg nem sok kell ahhoz, hogy dalolva ünnepeljenek; bár egész évben, minden hónapban találnak okot az utcai mulatozásra, a legfontosabb ünnep és a helyiek hivatalos ötödik (a tavasz, nyár, ősz és tél után) évszaka a Karnevál. November 11-én kezdődik (nem tévedés!), hogy utána elcsendesüljön az advent időszakára, aztán újult erővel törjön elő januártól a farsangi szezon végéig, Hamvazó szerdáig.  Az ünneplést záró 5 nap hétköznapjai munkaszüneti napok, ilyenkor az itt lakó 1 millió városlakóhoz további 1 millió érkezik és töltik az utcán, jelmezben ezeket a napokat. Nem vicc, az utcán szinte mindenki jelmezben mászkál, olyan arccal, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Az életkor sem akadály, nyugdíjas korú nénikék piros-fehér csíkos térdzokniban, piros-fehér díszített kalapokban szállnak fel a metróra is, büszkén viselve a város színeit.

Ha nem vagyunk nagy múzeumjárók, kihagyhatjuk a város múzeumait és képtárait, de feltétlenül lessünk be a Római-Germán Múzeum üvegportálján, a kölni Dóm melletti térről. Egy hetven négyzetméteres római kori mozaikpadlót fogunk látni, ingyen, belépés nélkül is. Valamikor egy római kori villa étkezőjének padlóját fedte, központi alakja Dionüszosz. A második világháború idején légópincét szerettek volna ide építeni, annak kiásásakor bukkant fel a teljesen ép, több, mint egymillió darabos mozaik. Felmérve a lelet értékét, úgy döntöttek, hogy légvédelmi bázis helyett egy múzeumot építenek rá, egyúttal ide hordva a környék összes, római kori leletét. Egyetlen egyszer sérült meg, amikor 2007-ben egy óriási vihar akkora pusztítást végzett, hogy betört a múzeum üvegfala és a 15 méter mélyen lévő mozaikra zuhanó üvegcserepek sértették meg. Egy olasz restaurátor csapat hozta helyre és látható most is, bárki számára.

Kölnben a kölsch-t nem csak beszélik, hanem isszák is. Ne lepődjünk meg, ha az egymást érő sörházak egyikébe lépve a pincér csak annyit kérdez, hogy „hány darab legyen?” Ekkor arra a világos sörre gondol, amit csak akkor hívhatnak hivatalosan kölschnek, ha a sörgyárból láthatóak a kölni dóm tornyai is. Közel 20 féléből kóstolhatunk, de szigorúan csak 2 decis, szűk pohárkákban (ez a Köbes). Jópofa, hogy az asztalra rakott alátétre jegyzik fel a pincérek, hanyadiknál tartunk, és csak akkor hagyják abba az üres poharak telire cserélését, ha a papír söralátétet rátesszük a pohár tetejére.

Minden sörházban megkóstolhatjuk a helyiek specialitását, a „Halve Hahn”-t, ami egy nemesen egyszerű sörkorcsolyát jelent: rozsos zsömle gouda sajttal és mustárral. Nagyon büszkék rá, pedig nagyjából akkorát durran ez a nevezetesség, mintha idehaza a „zsíros deszkát” marketingelnénk meg ennyire. Ha már a sörkorcsolyáknál tartunk, a másik kedvenc a „Kölsche Kaviar”, aminek semmi köze a halikrához. Ez bizony véreshurka, hagymával és egy kis cipóval, sör mellé tökéletes!

Nem szabad kihagyni a Rajna parti sétát, csodáljuk meg a régi halpiac (Fischmarkt) megmaradt aprócska házait, keveredjünk el a mögötte fekvő kacskaringós utcákon, és üljünk be egy kávéra az egymást érő teraszos kávézókban. Ha maradt még időnk egy sétára a természetben, érdemes megnézni a szintén ingyenesen látogatható Flora Botanikus kertet a Zoo brücke (Állatkerti híd) lábánál, az üvegházakban egész évben különleges növényeket látni. És ha gyerekekkel utazunk, ne hagyjuk ki a botanikuskert melletti kölni Állatkertet sem!"

Rajna-part

A helyi díszőrségek bemutatója a Karnevál szombatján.

Mindenki a város színeiben,  még a söröspohár tartó is a nyakban.

Az agyondíszített kalap megszokott látvány a karneváli napokban.

Friss virágok millióit osztják szét a karneváli menetet néző hölgyek között, egy-egy pusziért cserébe.

Karneváli felvonulás: egyetlen pontról nézve is 5 órán át tart.

Karneváli felvonulás: ezekről a kocsikról szórják az édességet a nézőknek.

Római-Germán múzeum a Dóm oldalában

A régi halpiac.

A kölni Dóm 157 méter magasságával a világ 3. legmagasabb temploma. 600 éven át épült.
Évente annyian látogatják, mint a párizsi Eiffel tornyot.

Rajna-part

nyári belváros

a 4711  Kölnivíz otthona

Versatile díj

Nagyon köszönöm Johannának és Tia Dia-nak, hogy rám is gondolt, amikor a kapott díj továbbajándékozására került sor.

Azonban két okból sincs könnyű dolgom:

A játék szabályai szerint fel kell sorolnom 7 ismérvet magamról; 

Már voltam olyan szerencsés és más kreatív vándordíjak kapcsán bemutatkoztam, elárultam magamról annyit, amennyit egy olvasónak elárulhatok. Ha ismerjük egymást személyesen is, úgyis sokkal több mindent tud rólam. Ha meg csak a Fűszeres Színeket ismeri, de azt rendszeresen olvassa, akkor is ismer, hiszen az egyes bejegyzésekben szinte mindig esik néhány szó magamról is. Aki meg egyik csoporthoz sem tartozik, azt valószínűleg nem is érdekli, hogy mi újság velem mostanában.

A másik fő szabály, hogy a díj vándordíj, tehát küldjem is tovább 15 másik, általam nagyra becsült blognak;

Már Johanna és Tia Dia sem tudott megnevezni 15 blogot, de nem azért, mert nincs ennyi „sokoldalú” blogger, hanem, mert már minden arra érdemes jelölt megkapta már ezen díjat.

Úgy oldom meg a dolgot, hogy ide, ide és ide linkelem a korábbi bemutatkozásaimat, és nekilátok felsorolni azokat a blogokat, akiknél a legtöbb időmet eltöltöm. Hogy ez kiteszi-e a 15-öt, vagy sem, nem tudom előre. Értesítem őket a jelölésről, de nem haragszom meg, ha nem viszik tovább a stafétát.

Utólag pedig még egyszer köszönöm!

Rosy 

Zazálea

Krisztina

Hegemony

Erika

Csokiparány Csenge

Marcsi

Szemi

Bea

Fűszerkert

Amikor elmúlnak az ünnepek, fokozott erővel bír, amikor becsönget a postás azzal, hogy meglepetéscsomagot hozott. A feladó nem ismerős (na jó, egy kicsit sejtem), nagy, de könnyű doboz, mi lehet benne? Kinyitottam, és olyan erővel csapott meg a fűszerek illata, hogy már kétség sem fért hozzá, megkaptam a decemberi „Kifőztük adventi játéksorozat” egyik nyereményét!

Nem tudtam mire számíthatok, így aztán minden várakozást felülmúlt a rengeteg ízléses tasak: kisebbek, nagyobbak, hagyományos fűszerek és kuriózumok, „görögös” és „olaszos” keverékek. És a tetején egy igazi szárított fűszercsokor, zsályával, rozmaringgal, kakukkfűvel (mi az a virágzó, oregano?). Már biztos, hogy erre a csokorra cserélem le az ebédlőasztal feletti - jelenleg karácsonyi hangulatú - dekorációt.

Nagyon köszönöm az ajándékot Katalin, nagyon örülök neki! Látom a prospektusban, hogy szívesen látnak bárkit a kóstolóval egybekötött bemutatókra is, bízom benne, hogy még találkozunk!

Szepykének is köszönöm a nyereményjáték szervezését és a kapcsolatfelvételben való segítségét!

(fülig ér a szám! J)

Goldenblog még a héten

Nem csak a Facebook-on keresztül, hanem a mobiltelefon internet böngészőjén keresztül is lehet szavazni ehét végéig, azaz augusztus 21-ig - az Életmód kategórián belül - a Fűszeres Színek blogra.

Érdemesnek tartasz rá?

Goldenblog 2011

Ha szívesen időzöl nálam, van Facebook elérhetőséged és úgy gondolod, hogy megérdemlek egy szavazatot, akkor kérlek kattints a jobb oldalon található kék mezőre!

Az "Életmód blogok" kategóriában találsz meg.

Gyermekkorom ízei

Marlen és Bea adta tovább a stafétát, kérdéssort arra vonatkozóan, hogy melyek voltak gyerekkorom kedvelt ízei.

A legtöbb étel - úgy tűnik - a nyaralásokhoz kötődik, mint például a
krumplis tészta,
és a rizskók, amelyekből sajnos bármennyit meg tudtam enni. A krumplis tésztát Keresztmamám mindig egy nagy piros, zománcos lábosban készítette, és én addig ettem - akár hidegen is - amíg volt.
Anyukám krumplis pogácsája, ami inkább a fánk és a krokett között van valahol, olajban sütötte. Ültem mellette a konyhában és ahogy készült, úgy ettem. Tiszta ciki.
Keresztmama készített nekünk gyakran
tejbegrízt kakaószórással,
vagy épp süti híján egy tojássárgáját cukorral kikeverve.
Jaj, el ne felejtsem a bablevest, most is nagy kedvencem, de gyerekkoromban is sokszor főzték nekem kedveskedve a rokonok. Enyhén paradicsomosan, sűrűn, tésztával… hmm… elkárhozok.
De a régimódi kiflik, frissen, csak vajjal megkenve, reggelire… hajj, azóta is keresem azt az ízt, és ha van időm, előszeretettel szaladok le a boltba reggel, hogy utána az ágyba visszabújva eszegessem meg.
Jókat szórakozom bloggertársaim listáin, hiszen a mai egészségtudatos őrületben, müzli, bio és vega menük között kínos ezekről az ételekről írni, dicsekedni, valószínűleg akkoriban alapoztam meg a hízásra való hajlamomat is.
Másrészt mindig azt a példát hozom fel, hogy a dédnagyapám, aki 96 éves korában egy szerencsétlen esés következtében halt meg, teljesen egészségesen, mindenféle szervi baj nélkül, egész életében csak a „cupákos” ételeket szerette, mint pl. a körömpörkölt. Csak fröccsöt ivott és 16 éves korától dohányzott. Mielőtt bárki fellélegezne és elrohanna nassolni a konyhába és egy doboz cigit venni, szólok, hogy ő egész életében, egész álló nap a kertben dolgozott, fizikai munkát végzett, és igazi friss levegőt szívott a földeken.

Kiváncsi vagyok mik a kedvenc ételei Monának és Erikának? Alkalomadtán megírjátok?

A fenti fotón - ha már a gyerekkorom a téma - , egy régi-régi farsangi bálon szereplek, mint gonosz Mostoha a Hófehérkében. Épp a tükör állok. Annyira régi a fotó, hogy talán a többiek sem bántódnak meg, hogy nyilvánossá teszem. Ja, és a jelmezem minden darabját, a zöld ruhát és a fekete palástot is a Keresztmama varrta nekem.

Játék Erikánál

Ezúttal Erika ünnepli blogjának 1 éves szülinapját. Nézzetek be hozzá!

Játék Wondrlanding-nél

Megyek játszani!

Húsvéti ajánlat - játék

Szemirámisz hívott játékba. A feladat a következő: állítsunk össze egy húsvéti menüajánlatot a blogon korábban már szereplő ételeinkből.

Nehéz a dolgom több okból is;

egyrészt nem gasztroblogot vezetek, bár kétségtelen, hogy felbukkannak általam készített ételek is. Szeretek a konyhában lenni, de még jobban a varrógépem mellett. Ha időnként sütök-főzök valami olyasmit, ami jól sikerül, egyszerűen elkészíthető, vagy valamilyen hagyomány övezi, szívesen osztom meg a sikert másokkal is.

Másrészt pedig nálunk a családi húsvéti menü nem a klasszikus sorrendből áll, azaz leves, főétel és desszert. Nálunk az ünnep főétke a Nagyszombati sonkavacsora. Anyukám egy hatalmas tálra rendezi a felszeletelt, puhára főtt, füstölt csülköt és sonkát, a sonka főzőlevében keményre főtt tojásokat, tormát, sajtot és rengeteg friss, tavaszi zöldséget. Manapság persze egész évben vehetünk újhagymát, retket, paradicsomot, paprikát, de gyerekkoromban ezek a zöldségek hozták meg a tavaszt és a Húsvét hangulatát.

Fentiek miatt tehát nem hagyományos előételeket és húsételt kínálok, hanem a sonkás hidegtálhoz illő, frissítő fetasajtos szendvicskrémet, belefér az időbe még egy házi készítésű sajt is, és az ünnepi lakoma végére az áfonyás sajttortát.

A játék szabályai szerint további 10 bloggert kell játékba hívnom, de úgy látom, hogy az általam látogatott gasztro oldalak már mind felkínálták az ünnepi ötleteiket, ezért a láncot most megszakítom. Ha bárki szeretne csatlakozni, ne habozzon, meghívó nélkül is játsszon velünk!

Végezetül, mindenkinek nagyon szép Húsvétot kívánok!

Baráti ölelés

Nagyon jól esett Erika és Bea virtuális ölelése, köszönöm Mindkettőtöknek!
Kedves támogatás, ráadásul épp "lógok" mostanában, de mentségemül szolgáljon, rengeteg a tanulnivalóm és az elmúlt hetet lázas betegen töltöttem. Remélem, senkit nem fertőztem meg az öleléssel. :-)

Lássuk azonban a figyelmesség hivatalos részét:

Linkelj be öt embert akiknek továbbadod a díjat és indokold meg pár szóban, hogy miért is gondolod úgy, hogy odaadod nekik ezt a nem is díjat, hanem inkább ölelést, vagyis talán a legjobb szó erre, hogy egy "igazi dicséret és egy virtuális ölelés" -t.

És akiket szívesen megölelnék:

Judit: amiért mindene a szakmája

Rita: bátorításként a közelgő nyelvvizsgájához

Mme Sisi Rénarde: mert lenyűgöz, amit csinál

Princi: hátha mutat még valamit a munkáiból

Monaline: a sok kedves hozzászólásért, amit kaptam.

Liebster blog

Nagyon szépen köszönöm Szemirámisznak, hogy gondolt rám.

Ez egy nagyon kedves gesztus, örömmel fogadom és szívesen írok róla. Én is sokszor nézelődök Szeminél és gyakran próbálom ki a receptjeit is.

A díj "megtartásának" van néhány, könnyen teljesíthető feltétele:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Szívesen adnám tovább a díjat - ha elfogadják - Hegemony77-nek, Martimeznek és Vikinek. Mindhármuknál állandó olvasó vagyok, szívesen olvasgatom a babák és Viki családi történeteit is.

Mire gondoltam?

Shannon MushyWear blogján olvastam egy bejegyzést arról, hogy rendelt egy anyagot, de miután megérkezett, már nem emlékezett, mihez is rendelhette? Mire gondolt, mikor kiválasztotta?
Most én is szeretnék mutatni két anyagot, ami ugyanígy fekszik a szekrény mélyén. Mire gondoltam, amikor megvásároltam?

Íme az első:


Nem tudom mire gondoltam, mit szerettem volna belőle készíteni? Vastagabb, elasztikus pamutvászon. Beavattam meleg vízzel, így mindössze egy 80 cm hosszú és csak 120 széles darab van belőle, tehát ez is korlátozza a felhasználhatóságát. Ideális méret egy rövidke, egyenes szoknyához, de azt nem szeretnék. Érdemes talán variálni más színnel, de kapok hozzá illő anyagot? Feketével lenne a legegyszerűbb társítani, de az anyag nyárias, nyáron pedig nem szeretek feketét hordani (télen is ritkán). Időnként előveszem, megnézegetem aztán újra elcsomagolom.

A másik anyagra emlékszem:


Ez is tiszta pamut, nem rugalmas, de nagyon könnyű, légies, ideális blúzanyag. 160 cm hosszú és 150 cm széles. A színeibe szerettem bele, bár már a boltban sem tudtam, mi lesz belőle. És ez évek óta így van. Nemrég mutattam, milyen jól illene egy klasszikus kosztümhöz, vagy talán egy világos nadrággal tengerparti sétához de a nagy méretű virágok (kb 15 cm) kicsit elijesztenek. Milyen szabásminta rejthetné el a nagy virágok alakot kövérítő hatását, ugyanakkor hangsúlyozhatná mégis a mediterrán stílust?

Ha van kedvetek, mutassátok meg Ti is, milyen „Mire gondoltam” anyag fekszik a szekrényetek mélyén? Tényleg kíváncsi lennék! Talán közösen több ötletünk lenne, vagy akár egy csere-bere is kialakulhat közöttünk. Ha valakinek nincs blogja, de szívesen társulna, küldje el e-mailben nekem és megmutatom itt.

Végezetül szeretném megköszönni Kathynek, hogy gondolt rám, és nekem (is) szánta a Kreatív blogger díjat. Nagyon örültem neki, jól esett, hogy érdemesnek tart rá. A díjjal együtt járó szabályokat a legtöbben már ismerjük, mutatkozzunk be, és továbbítsuk az általunk nagyra becsült bloggertársainknak. Remélem senki nem haragszik meg, ha megszakítom a láncot, hiszen már én is továbbítottam korábban és úgyis tudjátok, hogy kit látogatok szívesen, rendszeres hozzászólásaimmal.

Kreatív blogger díj

Nagyon szépen köszönöm Csipkeherceg figyelmességét, hogy fenti díjjal megajándékozott, nagyon kellemes meglepetés.

A díjjal jár, hogy egy kicsit be is kell magamat mutatni, 7 ismérvet felsorolni magamról. Korábban már írtam magamról néhány dolgot, azokat egészítheti ki ez a felsorolás is.

Lássuk csak:

1. aktuális téma, nehezen bírom a hőséget, nyűgös vagyok tőle

2. szívesen ábrándozom arról mostanában, hogy fent vagyok a hegytetőn, mindenhol hó, harapnivalóan tiszta a levegő és síelek

3. édességfüggő vagyok :-)

4. a legmegnyugtatóbb dolog, ha a kertemben nézelődöm

5. nézelődni szép anyagok, szalagok, cérnák között, számomra a netovább

6. lelkesen főzök lekvárt, befőttet minden nyáron

7. szeretem a csillogó bizsukat

És most továbbítanom kell a díjakat további hét, arra érdemes bloggernek:

1. Szemirámisz

2. Viki

3. Kathy

4. Évi

5. Anita

6. Kata

7. Marcsi

Játék Francescanál

Ritkán nevezek be ilyen játékokba, de ez a táska nagyon tetszik.

:-) Több infó itt.

Játék!

Egyik kedvenc blogtársam, Marcsi hirdetett játékot, érdemes benézni hozzá!

Kreatív blogger díj

Szemirámisz ajándékozott meg a díjjal, amit ezúton is nagyon köszönök neki, nagyon jól esik az elismerése. Én is szívesen nézelődök nála, nagyon otthonosan érzem ott magam.

A díjjal együtt jár, hogy írnom kell magamról 7 dolgot:

1. Gondolom, az sejthető, hogy szeretek varrni. Sajnos mostanában kevesebb időm jut rá, mint szeretném, de azért nem megyek el sosem a szabóbabám mellett, egy simogató pillantás nélkül.

2. Nagyon szeretek kertészkedni. Szeretem a dézsás balkonnövényeket, mediterrán virágzókat, citrusokat, hibiszkuszokat. Egyszer talán beiratkozom a kertészeti egyetemre is. :-)

3. Jelenleg a legtöbb időmet a nyelvtanulás köti le, angolul tanulok minden nap, nagy élvezettel.

4. Hajlamos vagyok elfeledkezni a rendszeres sportolásról, de szeretek spinningelni, nyáron bicajozni, telente síelni.

5. Imádom a kosztümös filmeket, mostanában a Tudorok c. sorozatot nézem, de az összes Jane Austen film is jöhet.

6. Ha már a filmeknél tartunk, nagy kedvencem Bridget Jones. Könyvben, filmen egyaránt. Mindig jól szórakozom rajta, szeretem a film zenéjét is és persze Mark Darcyt. :-)

7. Szeretem Olaszországot, meg úgy általában a mediterrán térséget. Tudom, ez mostanában snasszul hangzik, mindenki "olaszul" főz, mindenki mediterrán házra és kertre vágyik, de ez van, én sem tudok lemondani róla. Remélem egyszer nekem is lesz egy "toszkán" házam és kertem.

Ha "végzek" az angollal, olaszul tanulnék.

Szívesen ismerném meg Beát és Princit picit jobban, ezért nekik továbbítom a díjat.