Mutzenmandeln - Mandulacseppek vagy mandula egérkék

Ritkán osztok meg mostanában recepteket, ha igen, akkor azt csakis az újszerűsége, klasszikussága, eredetisége miatt.
Ez a süti is érdemes a fentiekre, mert feldobja a farsangi fánkszezont egy új ízzel, egy újfajta fánkkal. Gyűjtőknek kifejezetten ajánlom! Eredeti német, sőt egyértelműen kölni édesség.

Köln - ahogy egész Németország - híres a sörkészítésről, és ha még nem hallottátok volna, a kölni sörfőzdék nem sört kínálnak, hanem kölscht. Ez egy olyan világos sör, amit 2 decis pohárkákban mérnek (ez a köbes), hogy mindig friss legyen a habja, és ha nem teszed a kiürült pohár tetejére elég gyorsan a söralátétet, akkor már cseréli is a pincér egy újabb teli pohárra. Kölschnek csak akkor hívhatják a habos frissítőt, ha a sörfőzde ablakából látszik a kölni Dóm.

Az egyik ilyen híres, belvárosi sörház - a Kölsche Boor -  a karneváli időszakban (ami Kölnben valóban hetekig tartó ünneplést jelent) kínálta a vendégeinek ezt az olajban sült süteményt a sör mellé és híresült el annyira, hogy már otthon is sütik a helyi háziasszonyok. Pont úgy, ahogy mi a szalagos vagy csörege fánkot.
A kölsch a helyi nyelvjárást is jelenti (nem csak a sört), és ezen a nyelven Muuzemändelcher a német Mutzenmandeln.

4 személy jóllakására:

60 g vaj vagy margarin
100 g cukor
4 tojás
2 evőkanál rum
500 g finomliszt
125 g darált mandula
fél csomag sütőpor

olaj a sütéshez
porcukor és vaníliás cukor a hempergetéshez

A hozzávalókat a leírt sorrendben összekeverjük. A vajat a cukorral, tojással igyekezzünk habosra mixelni, majd óvatosabban belekeverni a rumot és a száraz hozzávalókat. Sűrű tésztát kapunk, amit fél órára félreteszünk pihenni.
A pihenő után ujjnyi vastagra nyújtjuk (egy kevés liszttel segítve a munkát) és apró háromszögeket (könnycsepp vagy mandula formákat) vágunk. Kapható speciális kiszúró forma is, de ennek híján kb 4-5 centis tésztacsíkot szabtam, abból vágtam ki a háromszögeket, viszonylag pillanatok alatt. A közben már felhevített olajba dobáljuk, részletekben, hogy legyen helye átpirulni, megfordulni, átsülni. Épp ezért nem is kell nagyon-nagyon forró olaj, csak amolyan fánksütős hőmérsékletű. Papírtörlőre szedjük és pár pillanat múlva már forgathatjuk is az egérkéket egy előre odakészített, vaníliás cukorral elkevert porcukros tányérba.

Egy finom sört és jó mulatást mellé!

Farsangi szalagos fánk

Kolbászt minden évben töltünk. Közösen a barátainkkal, nagy adagot, hozzáértő bácsinál füstöltetjük, évről-évre szaporodó tapasztalatokkal. Most ezen a januári, farsangi időszakra eső napon ismét összejöttünk. Tegnap este csak annyit kérdeztem telefonon a barátainktól, hogy „Szalagos vagy csörege?”, nem bonyolítva a beszélgetést feleslegesen tovább, bízva benne, hogy szükségtelen, fél szavakból is értjük már egymást. Értettük: rávágta, hogy „Szalagos”.

Kenyérsütőbe a hozzávalók bekészítve, gyúr és keleszt, nekem már csak annyi feladat jut, hogy kinyújtom, pihentetem, szaggatom és kisütöm.

Úgy gondolok rá, mint a Nagymamám receptje, de ő „Ági fánkjának” hívja, kapta a receptet egyszer valamikor, valakitől. Érdeklődésképpen, összehasonlítottam a neten mostanában tömegével felbukkanó szalagos fánk receptekkel és még a legnagyobb kelt tésztás bloggerguruknál is ez a recept látható, csak a mennyiségi arány változik.

A kézi technikával dolgozók tegyenek egy bögrébe 2 dl tejet, langyosítsák meg, 1 teáskanál cukor és 3 dkg morzsolt élesztő mehet bele. Negyed óra alatt felemelkedik az élesztő.

Addig is kimérünk 50 dkg lisztet: a fele rétesliszt, a másik fele a szokásos finomliszt. A közepébe mélyedést csinálunk, oda öntjük a felfuttatott élesztőt, 3 tojás sárgáját, 1 teáskanál cukrot egy fél citrom kifacsart levét, 1 evőkanál rumot, és összedolgozzuk. Ha túl száraz, még pár csepp, akár fél deci tej mehet bele. Ha már homogén a massza, csurgassunk bele 5 dkg olvasztott margarint. Úgy dolgozzuk el a tésztát, hogy a margarint teljesen beszívja végül. Csapkodjuk, gyúrjuk, ahogy egy kelt tésztát szokás. Végül langyos helyen (elég szobahőmérsékleten, csak ne nyissuk rá ki az ablakot), konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztjük.

Kenyérsütő géppel dolgozók minden fenti hozzávalót előre bepakolhatnak, elindítják a másfél órás dagasztó-kelesztő programot és mehetnek is ki a konyhából.

A kelesztés ideje után lisztezett deszkán kinyújtjuk a rugalmas tésztát kb kisujj vastagságra, és (én 7 cm átmérőjű) pogácsaszaggatóval (esetleg bögrével) kivágtam a karikákat. Ebből a mennyiségből 20 db lett. Újra letakarom, és megint magára hagyom 20-30 percre. 

A várakozás vége felé meggyújtom az olaj alatt a lángot, forróra melegítem, és most is fontos infó jön: ahogy felemelem a korongokat a deszkáról, határozottan beledugom a hüvelykujjam a közepébe és ezt a lukas felét lefelé borítva teszem a serpenyőbe. Gyorsan berakom, amennyi belefér, majd lefedem a serpenyőt. A láng ne legyen annyira erős, hogy gyorsan megégjen, de gyenge lángon se áztassuk a tésztát. Pár perc múlva a fedő alá kukkanthatunk, ha már pirul az alja, lehet leszedni a fedőt és megfordítani a fánkokat. A másik (alsó) fele sütéséhez már nem kell a fedő. Még néhány perc és vehetjük ki papírtörlőre.  

 Sárgabarack lekvárral ne felejtsük el megpúpozni a tetejét!

Rákóczi túrós

Írhatnék arról, hogy miért pont így hívják, meg arról is, hogy milyen az eredeti recept, stb… de én inkább arról írnék (előzőeket meghagyva a gasztrobloggereknek) , hogy miért jó ezt a sütit sütni. Tényleg jó! Szeretem, ha egy süti úgy készül el, hogy csinálom, csinálom és különösebb időveszteség, pihentetés, stb után kiveszem a sütőből és készen van.  Persze, annak is van előnye, ha előző nap készül el a tészta, krém, hogy a kitűzött napon már csak összeállítani kelljen, de ez a süti annak ellenére gyors süti, hogy több rétegből áll és nagyon finom.

Azzal kezdjük, hogy gyúrunk egy omlós tésztát: 35 dkg lisztben elmorzsolunk 12 dkg margarint, hozzáadunk 12 dkg kristálycukrot, késhegynyi szódabikarbónát, 1 egész tojást, szükség esetén 1-2 kanál tejfölt, hogy könnyen összegyúrható tésztánk legyen. Kinyújtjuk egy normál méretű, magas falú tepsi számára és 180-200 fokra előmelegített sütőben 12 percig elősütjük.

Ebben az első 12 perces sütési „szünetben” elkészítjük a túrókrémet: 2 tojás fehérjét keményre verünk és félretesszük. Ugyanezen 2 tojásnak a sárgáját 20 dkg kristálycukorral fehéredésig keverjük (én géppel csinálom). A kikevert tojássárgákat (még mindig géppel) összekeverem 50 dkg túróval, 1 csomag vaníliás cukorral, 1 evőkanál grízzel és egy citrom reszelt héjával. Itt kapcsolom ki a gépet és fakanállal beleforgatom a félretett tojásfehérje habot.

Még annyi időnk van, hogy kikészítjük a sárgabarack lekvárt és le is telt a 12 perc sütési idő (a sütőt nehogy kikapcsoljuk!). Kiveszem a tésztát és megkenem a lekvárral (nem sajnálva). Rákenem az összes túrókrémet, egy lapát segítségével elegyengetve. Visszateszem az egészet a sütőbe újabb 12 percre.

Ezalatt a 12 perc alatt, 4 tojás fehérjéből kemény habot verek. Mikor már majdnem kész, akkor adagolok hozzá kanalanként 10 dkg porcukrot. Ha letelt a túrós sütés 12 perce, kiveszem a sütit, rákenem-kupacolom a habot és újabb 12 perc alatt aranybarnára pirítom a sütőben. Ezalatt az utolsó sütési fázis alatt, rendet tudok tenni a konyhában, elmosogatom a tálakat.

A fotók régebbiek: a felkockázott verzió korábban készült, 1-2 hónapja készítettem, akkor a hab tetejét csak villával rajzoltam tele. Az omlós tészta feléből készítettem akkor, és a maradék tésztát a fagyasztóba tettem. Természetesen a túró és tojáshab részt is feleztem. A másik fele omlós tésztát tegnap sütöttem meg, ezúttal „habsipkákat” formáztam a tetejére.A fél adagnál egy kicsit csökkenteni kell a sütési időn is, a 12 perc helyett max 10 percig kell sütni az egyes rétegeket.
A képeken látszik, hogy a fél-fél adag sütiből mennyi lesz. Kisebb vendégségnek bőven elég.

Burda bonbon, avagy boldog Karácsonyt!

Láttátok az októberi Burdában azokat a guszta, szülinapi (25 éves a hazai Burda) bonbon golyókat?

Remek ajándék lehet belőle, és még el is készül Karácsonyig!

Azt hittem, hogy a most oly divatos temperált csoki bonbon gyártáshoz csinál kedvet a cikk, de beleolvasva rájöttem, hogy nem, ez bizony sütnivaló lesz. 

Egy szomorkásan sötét, esős, decemberi napon láttam neki a sütik elkészítésének, lélekben rászánva az egész napot, mert a leírás szerint pepecselésre kell számítani.

Két fajta sütiről van szó, az egyik csokis-mentás, csokimázzal, a másik répatortás-karácsonyi fűszeres, fehércsoki bevonattal. Hm, jól hangzik, ugye?

Mivel én mindkettőt el szerettem volna készíteni, és felkészültem a macerára, így azzal kezdtem, hogy minden hozzávalót a konyhapultra készítettem és középre kiraktam a tálas mixeremet, hogy minél inkább szabaddá tegyem a kezem, tésztakeverés közben.

Az első süti tésztáját beraktam a sütőbe, és amíg elkészült, volt időm elmosni a keverőtálakat, kanalakat, lapátokat és összekevertem a második süti tésztáját és az elsővel melegváltásban tehettem is be a sütőbe.

Ahogy a jó meleg lakásban terjengett a kakaós, mentolos és karácsonyi fűszeres illat, már nem is volt zavaró, hogy milyen pocsék idő van odakint.

Amíg a második süti tésztája a sütőben sült, azalatt bőven rendet lehet tenni egy kicsit a konyhapulton, bekeverni az első bonbon összeragasztó töltelékét, és mivel a hideg erkélyen pillanatok alatt kihűlt a tészta, még a krém összekeverése, vizes tenyeres-golyóbisozása is belefér, higgyétek el!

Mialatt a második tészta kihűl, addig bekeverem annak a krémes masszáját és kitakarítottam a konyhát.  Az összetépkedett tésztát összegyúrtam a krémmel és mentek a hűvösre, hogy a benne lévő margarin újra megdermedjen, nehogy lágyan beleforduljon a csokibevonatba mártogatáskor (na, ezt én még gyakorolhatom).

Utólagos véleményem az, hogy - főleg a répatortás golyó - nagyon édes, kevesebb cukor is elegendő lenne, bár ízlések és pofonok különbözőek.

És, ha valaki még nem vette volna meg a lapot, akkor íme, a pontos receptek:

Mentás csokigolyók

(Kb 45 db)

Hozzávalók:

tészta:

 45 g kakaópor

110 g liszt

1 teáskanál sütőpor

csipet só

0,5 teáskanál szódabikarbóna

75 g puha margarin

150 g kristálycukor

1 tojás

1 teáskanál borsmenta aroma

160 ml tej

krém:

6 evőkanál margarin

340 g porcukor

5 evőkanál tej

1 teáskanál vanília aroma

6 evőkanál kakaópor

étcsokis bevonó máz

A sütő bekapcsolásával kezdjük, állítsuk 180 fokra és kenjünk ki zsiradékkal, szórjunk meg liszttel egy közepes méretű tepsit.

A tészta hozzávalóinál, az első kupacban felsorolt száraz hozzávalókat szitáljuk egy tálba. Egy másik tálban a margarint keverjük ki a cukorral (második fejezet a tészta hozzávalóiból), üssük bele a tojást, az aromát és tejet. Ehhez keverjük hozzá a száraz hozzávalókat a másik tálból. A sűrű masszát öntsük a kivajazott tepsibe és tehetjük a sütőbe kb. 20-30 percre. Attól függően, milyen vastag a tészta a tepsiben. Az én tepsim kb. 25X35 centis volt, abban kb. 1 cm vastagon terült szét, annak elég volt 20 perc is. Ahogy elkészül, mehet a hűvösre!

A krém hozzávalóit a fent felsorolt sorrendben keverjük össze habverővel. 

A kihűlt tésztát összetépkedjük, egy szilikonlapát (fakanál) segítségével összedolgozzuk és vizes kézzel golyóbisokat formálunk egy tálcára. Nagyon lágy a puha margarin miatt, ezért érdemes utána hűteni, hogy megszilárduljon újra. Felolvasztott bevonómasszába mártogatjuk (én egy hústűre szúrtam fel őket, azzal könnyebb) és hagyjuk megdermedni.

Fűszeres-krémes répatorta bonbon

(kb 45 db)

Hozzávalók:

tészta:

200 g barnacukor

240 ml étolaj

3 tojás

3 szál közepes répa, apró lyukú reszelőn lereszelve

200 g mazsola

1 narancs reszelt héja

110 g liszt

0,5 csomag sütőpor

csipet só

1 teáskanál szódabikarbóna

1 teáskanál őrölt fahéj

0,5 teáskanál őrölt szerecsendió

0,5 teáskanál őrölt kardamom

krém:

225 g margarin

190 g porcukor

a lereszelt héjú narancs felének kifacsart leve

olvasztott fehér csoki a bevonathoz

Itt is a sütő melegítésével kezdjük, 180 fokra állítjuk és kivajazunk, lisztezünk a tésztához egy közepes tepsit.

A mixer táljába tesszük a tészta hozzávalóinak első részét, a felsorolt sorrendben, minden újabb tétel között alaposan átkeverve azokat.

A tészta hozzávalóinak második részében a száraz hozzávalók vannak, azokat (amíg a tálas mixer dolgozik az olajos keverékkel) össze is tudjuk keverni egy másik edényben, és ha a másik tálban már minden összetevő alaposan elkeveredett, hozzáadagolhatjuk a száraz, fűszeres keveréket.

A masszát öntsük az előkészített tepsibe és süssük 40-45 percig, amíg a tésztába szúrt tűn nem marad ragacsos nyom. Ezt a tésztát is kihűtjük. Gyorsabb, ha egy rácsra kifordítjuk a tepsiből.

Közben bekeverjük a krémet: mixerrel, a felsorolt összetevőket, abban a sorrendben, ahogy leírtam, alaposan elkeverjük.

Ha a tészta kihűlt, a krémmel összedolgozzuk, amíg egyneművé válik. Vizes tenyérrel golyókat formálunk belőle és egy tálcára sorakoztatva lehűtjük.

Felolvasztjuk a bevonómasszát és abban a golyókat megforgatva (és ötletszerűen díszítve) el is készülünk.

 Aki idáig eljutott, volt türelme végigolvasni a leírást, annak ezúton kívánok békés, szeretettel teli Ünnepet! 

Pavlova torta, szederrel

Kóstoltátok már?

Nagyon trendi és újszerű, mind a külcsín, mind a belbecs szempontjából. Azért nem egy újkeletű hóbortra kell gondolni, évek óta kering a világhálón, és nem nagyon találni olyan gasztrobloggert, aki ne próbálta volna még ki és osztotta volna meg a tapasztalatait a nagyközönséggel.

Ugyebár engem a legkevésbé sem lehet gasztrobloggernek hívni, de azért észre kell venni, hogy itt oldalt, a tartalomjegyzékes listában a „sütemény” kiemelt szerepet kap, mivelhogy édesszájú vagyok, és ezt a tulajdonságomat kénytelen a családi- és baráti kör is osztani velem. Elsősorban a sütik elkészítését imádom, a lakást betöltő illatáért és az első falatokért, de utána örömmel látom, ha más is osztozik velem az örömömben, ne csak az én súlyomat gyarapítsa az eredmény.

Na, ha eddig nem tűnt volna fel, hogy szeretem az édességet, akkor ezt most kitárgyaltuk, és léphetünk is tovább:

Szóval sokszor olvastam már erről a tortáról, de azon kívül, hogy a fotókon látok egy jó nagy kupac … gyümölcsöt, és a receptből gyanítom, hogy egy óriási, repedezett habcsók az alapja, olyan nagyon nem is érdekelt. Aztán nemrégiben (jó, talán hónapokkal ezelőtt) olvastam Szemirámisz oldalán a pavlováról és nála sem elsősorban a recept, hanem a hozzá írt bejegyzés vonta magára a figyelmem, hiszen pont azokról a visszatartó okokról ír, amikre én is gondoltam korábban. Ugye, hogy így olvasva már egész más a helyzet és máris van kedvünk kipróbálni?

Szemi receptjén semmit nem változtattam, így nem is készülök azt újra begépelni (annál jobban érdekel most az Olimpia), de egy újabb kattintást a honlapjára - remélem - mindenkinek megér a recept elsajátítása. A megadott mennyiséget (a leírás szerint is csak egy kóstolós zóna adag volt) rögtön dupláztam, és bár így is csak 4 tojás fehérjére volt szükség, sülés közben a nagy sütőlemez teljes szélességében kiterült a habcsókom. A tetejére felvert tejszínhab és egy nagy adag frissen szedett szeder került.

Vendégségbe vittük, és a torta méretéhez képest nagyon sok érdeklődő jutott rá, így végül nekem egy falat sem jutott. Állítólag nagyon finom volt és többen kérték a receptet is. Hát tessék!

Csoki Royal

Kizárólag csoki rajongóknak ajánlom a legújabb kedvencünket, a Csoki Royalt.

Az ünnepek előtt, egy pizsamásan kényelmes vasárnap délelőtt, teásbögrét ölelgetve, véletlenül csöppentem bele az egyik tévécsatorna receptműsorába, ahol a soproni „csokigyár” háziasszonya mutatta be néhány titkos receptjüket. Régóta vágyok hozzájuk látogatóba, de így legalább alkalmam nyílik őket elhozni az én otthonomba (a hegy és Mohamed esete) és máris van némi elképzelésem arról, hogy mit kaphatnék, ha végigkóstolnám a kínálatukat.

Nem írom le a teljes receptet, hiszen azon mindössze a dekorálásnál változtattam és egyébként is érdemes megnézni a weboldalukat.

Azért mégis essen néhány szó a tortáról is: kakaós, omlós tészta alapra öntünk több, mint egy tábla étcsokit befogadó, sűrű de puha krémet és a tetejét tejszínnel lazított tejcsoki vonja be.
Számomra, a dekorációhoz javasolt fehércsoki csillagok gyártása helyett, egyszerűbbnek tűnt a marcipán vékonyra nyújtása és kiszúrása.
Tökéletes választás abból a szempontból is, hogy jó előre megsüthető. Én 2 nappal a vendégség előtt készítettem el, de ez semmit nem rontott a minőségén... sőt.

Azoknak, akiknek már a fotók láttán is felment a vércukor szintje, elárulom, hogy minimális cukor van a sütiben (talán el is hagyható), csak a csokiban lévő cukor édesíti meg. Nagyon tömény, nagyon csokis, de egy kicsit sem émelyítő! Ünnepi lakomák kiváló befejezése lehet egy pohárka testes vörösborral.

Nézzetek körül Harrer asszony konyhájában, biztos találtok valami izgalmasat (munkahelyi netezők vigyázat, rögtön elindul a videó és hang)!

Karamellás csók és más édes ajándékok

Annak ellenére, hogy két nappal - és két sütivel - ezelőtt még az írtam, hogy vívódom a karácsonyi édességek miatt, elég jól belelendültem a sütésbe.
Ez azonban az utolsó, karácsonyra szánt édesség, melynek a receptjét már láthattátok korábban. Annyiban változtattam az arányokon, hogy a karamellpötty a tetején fele annyi vajkaramellából és kicsit több tejszínből áll. Így krémesen puha karamellt kaptam.

Folyamatosan készül mostanában a cukrozott narancshéj is, ahogy esszük a narancsot, már forralom is át a héját. A recept nem a sajátom, Stahl Judit javaslata szerint készítem évek óta, biztos sokan ismeritek. 3-5 narancs héját felcsíkozom, a bundás fehér részét kivágom (sokszor kézzel is le lehet húzni), és annyi vízben, amennyi ellepi, felforralom. A forró vizet leöntöm és még háromszor ugyanezt megcsinálom. Nem macerás, gyorsan megy, ennyi narancshéjnak elég egy kislábos, kevés vízzel gyorsan felforr. A negyedik forralás után a héjakat félreteszem és a kislábosban 0,5 kg cukrot 0,5 liter vízzel elegyítek. Amint elolvad benne a cukor, belerakom a narancshéjakat (ha nem lepné el teljesen, egy kis vizet utána öntök) és 45-55 percig főzöm, lassú lobogás mellett. Azokat a héjakat, amik rotyogás közben üvegessé válnak, kikanalazom és kristálycukorba hempergetem. Általában közben mással foglalkozom, pl. vacsorát készítek a konyhában, így folyamatosan mellette vagyok, néha ránézek, de nem igényel különösebb odafigyelést. Nagyjából egy-másfél napig száradnak rácsos tálcán, aztán mehet dobozba, vagy celofánban a hűtőbe. Ajándékkísérőnek is javaslom!

A másik hasonló ajándékötletem a birsalmasajt. Ősszel készítettük, dióval gazdagon.

De a karácsonyi mézes (ha keményre sikeredett, akkor is) is lehet ajándékkísérő, hogy egy teli doboz sütiről ne is beszéljünk.

Aki nem készít ilyesmit, nagyon örül az illatos, nyarat idéző, házi sárgabarack dzsemnek, vagy ha már összeragadt a szánk a sok édességtől, akár a nemrégiben töltött, jó füstös, házi kolbásznak is sikere lehet, zsírpapírba csomagolva, szalaggal átkötve.

A puha karácsonyi mézes titka

Hetek óta jelennek meg a különböző gasztroblogokon azok a „tutira bevált” mézes sütemény receptek, amelyek minden család sajátja. Ennél többször már csak azokkal a süteményreceptekkel találkozom, amikről azt írják, hogy ez az igazi, „azonnalpuha” mézes, nem kell várni heteket ahhoz, hogy megehessük. (Tényleg érdemes beírni a böngészőbe ezeket a vezényszavakat: puha mézeskalács, és lám, ezrével hozza a garantált csodarecepteket.)

Nekünk is van egy ilyen, jól bevált receptünk, amiről azt érdemes tudni, hogy a Nagymamám mindig ezt használja, hajszálvékonyra nyújtja és valóban olyan puha, hogy amikor kiemelem a tálból, a kezemben tartva nemes egyszerűséggel lekonyul. Na, AZ PUHA.

Hiába próbáltuk anyukámmal együtt is, külön-külön is elkészíteni az elmúlt években, a miénk bizony kopogós kemény. Ha december első napjaiban elkészítem, akkor nagyjából Vízkeresztre lesz ehető állagú. Magyaráztuk azzal, hogy a panellakások száraz, távfűtött levegője a lehető legrosszabb ehhez a sütihez, kipróbáltunk mindenféle agyafúrt trükköt, mint a fémdoboz, alma a dobozban, stb… de nem adta meg magát.

Összehasonlítottam a közreadott recepteket, de a hozzávalók szinte mindenhol ugyanazok, az arányok pedig alig-alig térnek el egymástól. Nem lehet ez az ok. A süti vastagsága segíthet, de mi a nagyon vékony sütit szeretjük.

Arra jutottam, miután az idén megpróbálkoztam egy új, „azonnalpuha” mézes recepttel és nekem azonnal kőkemény lett, hogy a „hiba az én készülékemben” van. Vettem hát ismét a szokásos, Nagyi féle receptet és a villanysütőt beállítottam 190 fokra. Légkeverni sosem szoktam, az nálam mindent kiszárít. Persze, elmondta a Nagymamám, hogy vigyázzunk, mert gyorsan kész, de egy gyakorlott (vagy épp gyakorlatlan) háziasszony első ránézésre megállapítja, hogy ez bizony még nyers. Most is megállapítottam, de azért 5 perc elteltével könyörtelenül kivettem a sütőből, a szódabikarbónától épphogy felpuffadt és a melegtől kivilágosodott kalácsokat. Amint kihűlt, óvatosan ki lehetett emelni a sütőlapról.

Jelentem, a rejtély megoldva! A süti puha és mégsem vastag.

Írókázni még mindig nem tudok, így csak pöttyözéssel dekoráltam őket. A korábbi, száraz kekszeket meg beraktam a virágok fóliasátrába, hátha ott a megszívja magát a párával.
(Pár nappal később: igen, a kemény mézesek, a fóliasátorban, a virágok adta párában két nap alatt gyönyörűen megpuhultak!)

Narancsos mézes puszedli

Az idén vívódom a karácsonyi süteményeket illetően, hódoljak be a hagyományoknak, halmozzak fel töméntelen mennyiségű édességet, vagy tartsak ki a diéta mellett, és ha sütök is, süssek egészségesebb süteményeket? Az internetes portálok, házias gasztroblogok és a családi hagyományok egyaránt az előbbit éltetik, viszont én inkább az utóbbi felé húznék.

Az első verzió mellett szól, hogy ha vendégek jönnek hozzánk, nem szeretném rájuk erőltetni az „újkeletű” ízeket, mert valljuk be, a nem finomlisztből készült és répacukrot mellőző sütemények még újdonságnak számítanak a hazai karácsonyi ízvilág palettáján.

A hetek óta tartó vacillálás után, vasárnap végül nekiláttam a fotón is látható, narancsos-mandulás-vodkás töltelékes, kakaós-mézes puszedliknek. Igaz, ami igaz, döbbenetesen finom. Ma reggel gyorsan bedobozoltam és elrejtettem, mert fogy (a kisütött kb 60 szem sütiből a díszítésig nagyjából 50 darab jutott el).

Ha édes nyalánkságok, akkor szívesen nézelődöm Csokipari sütidobozában, a recept ezúttal tőle van.

Csokiparány Csenge a cukrászat felé vette élete rúdját, nem is tudok versenyezni vele a kivitelezést illetően. Míg az Övé valódi kézműves remek lett (a fotókról nem is beszélve), addig én a gombócok „göngörgetése” közben azon morfondíroztam, hogy vajon ezt Ő, hogy csinálja?

A receptet igyekeztem egy az egyben átvenni, bár az utólagos tapasztalatom az, hogy az általa megadott puszedlitésztához a fele mennyiségű narancsos töltelék is bőven elegendő volt és a zserbó ízűnek neki sem láttam. A kész sütik bevonásához pedig 2 dl tejszínben feloldott 10 dkg étcsokit használtam és az is bőségesen elég lett. A dekoráció nálam a porcukros, tojásfehérjés írókázás, de van még mit gyakorolni.

Almás muffin, fogyókúrázók előnyben

Számomra az almás-fahéjas sütemények igazi szezonja az ősz, mikor nyirkos időben jól esik a meleg lakásban összedobni egy illatos sütit és egy forró tea kíséretében odakuporodni a kanapéra.
Ma megérkezett a csípős ősz, fekete felhőkkel, hideg széllel és egész nap szüntelen szakadó, szomorú esővel. Tegnap 28 fok volt, ma már csak 8.

Tehát a ronda időjárás kedvet csinált a sütéshez, gyorsan körülnéztem a konyhában. Sajnos Stahl Judit egyszerű almás-fahéjas muffin receptjéhez sem találtam meg minden hozzávalót, de kis módosításokkal nekiláttam a keverésnek.

10 dkg finomlisztet, 12 dkg teljes kiőrlésű rozslisztet, 1,5 teáskanál sütőporral, 1 kávéskanál szódabikarbónával és 1 kávéskanál őrölt fahéjjal egy tálba szórtam.
Egy másik edénybe kimértem 10 dkg xilitet/xukrot/nyírfacukrot (ki, hogy ismeri), 1 tojást, 15 dkg cukormentes, magvakkal dúsított gyümölcsjoghurtot és 0,5 dl olajat. Kicsit összekevertem, majd hozzáreszeltem 15 dkg almát (ez egy darab, közepes méretű alma héjával együtt reszelve, csutkája nélkül). Miután az almát is beleforgattam, hozzákevertem a lisztes keverékhez. 12 kövér muffinformába adagoltam és a 200 fokra előmelegített sütőben 22 percig sütöttem.

Mialatt sültek, főztem egy finom teát (gyümölcstea+borsmenta) és kiszámoltam gyorsan a süti energiatartalmát. Egy muffinban 180 kcal és 20 g ch van.

Svéd sütemény - Berci keresztelőjére

Ez a recept két okból is fel kell, hogy kerüljön ide. Egyrészt – mint sokan már tudjátok -, a tradicionális, családi recepteket szeretem megőrizni, népszerűsíteni ezen a módon. Másrészt, nemrégiben megsütöttem egy családi összejövetel alkalmával és Keresztapámnak annyira ízlett, hogy elkérték a receptet.
Van a baráti körünkben egy házaspár, akik korábbi, több évtizedes svédországi életükből hozták ezt a receptet és készítik el nekünk minden eperszezonban. Már az első kóstolás után elkértem én is a leírást, de valamiért csak a harmadik próbálkozásra sikerült. Nem adtam fel, sikerülnie kellett, hiszen annyira új volt ez a könnyű, nyári süti, ropogósra sült habbal és mogyoró darabokkal a tetején, belsejében pedig légies vaníliakrémmel, illatos eperdarabokkal.

A teljes bevásárlólista:
25 dkg margarin
5 dl kristálycukor (kb 40 dkg)
6 tojás (szétválasztva)
4 dl finomliszt (kb 25-28 dkg)
2 tasak sütőpor
5-10 dkg törökmogyoró (vagy mandula)
pár csepp olaj a sütőpapír bekenéséhez
2 tasak Aranka vaníliás krémpuding (főzés nélkül készíthető)
8 dl tej
egy tálka eper, sárgabarack, vagy bármilyen, nem túl bő levű gyümölcs (kb 25 dkg)

És most lássuk részleteiben:
125 g margarin
1 dl kristálycukor
3 tojás sárgája
2 dl finomliszt
1 tasak sütőpor

1 dl tej

Fenti sorrendben adagolva a hozzávalókat, géppel kikeverem a tésztát. Nem szükséges a margarint a cukorral sokáig, habosra keverni, inkább csak elegyíteni szükséges.

Egy sütőpapírral kibélelek egy kb. 30X40 cm-es tepsit, pár csepp olajat egy ecsettel szétmaszatolok rajta és rákenem a sűrű tésztát. Ne ijedjünk meg, a tészta talán kevésnek tűnik a tepsi méretéhez képest, de csak nyugodtan, türelmesen kezdjük el egy lapát segítségével egyenletes, vékony rétegben szétoszlatni rajta.
Ha ez kész, 3 tojás fehérjét verjük fel, és mikor már majdnem teljesen kemény, óvatosan adagoljunk hozzá 1,5 dl mennyiségű kristálycukrot. A fényes, kemény habot osszuk el a nyers tészta tetején és próbáljuk meg úgy elkenni rajta, hogy az alatta lévő tésztával ne keverjük össze.
3-5 dkg durvára tört törökmogyoróval (esetleg mandulával) meghintjük és 180 fokra előmelegített sütőbe (légkeverés nélkül!) tesszük, 25 percre.
Miközben sül a süti, elmosogatom a legfontosabb edényeket, kikészítem újra a fenti hozzávalókat, mert még egy ugyanilyen habos tésztalapra lesz szükségünk, aminek nekiláthatunk, amint kivettük a tepsit a sütőből. A kész süti tehát két egyforma, mogyorós-habos tésztalapból áll. Az eredeti recept szerint ezt az egyetlen lapot kell kettévágni, és egymás fölé tenni, de ezt egy vendégségsereg számára kevésnek találtam. Aki csak a szűk családi ebéd végére szeretné elkészíteni, valószínűleg elegendő lesz a szimpla mennyiség is, egyetlen lappal.
Nos, miután a fent leírt módon újra elkészül a második lap is (közben az előzőt a sütőpapír segítségével kiemeltem a tepsiből és félretettem), dolgunk végeztével pihenni térhetünk.

Jó néhány óra, de inkább egy éjszaka szükséges ahhoz, hogy a sütőpapírt könnyedén le tudjuk választani a tésztáról. Én ezt úgy csinálom, hogy a kezemmel, ujjaimmal lassan fejtem le a tészta aljáról a papírt, óvatosan emelve közben a másik kezemmel a tésztát, hogy a ropogós habfelhők ne töredezzenek szét.Általában előző este készítem el a tésztát, hogy másnap a vendégség érkezése előtt mindössze annyi legyen a dolgom, hogy (a dupla adaghoz) két zacskó Aranka főzés nélkül készíthető, vaníliás pudingot (állítólag ez hasonlít legjobban egy Svédországban kapható termékre) a tasakon leírt módon elkészítek (3 dl tej egy tasakhoz). Ez nagyon gyorsan megvan, csak addig kell verni géppel a tejjel elkevert pudingport, amíg egy könnyű, de kemény habkrémet kapunk. Ezzel megkenem az egyik habsipkás lapot (miután lefejtettem a papírt az aljáról), megszórom kockákra vágott eperrel, és ráteszem a másik tésztát.

Ezzel el is készültünk, szeletelhetjük, tálalhatjuk!

A süti „gazdája” szerint eperrel és naranccsal gazdagítva a legfinomabb, de én már sikerrel jártam málnával, szederrel és sárgabarackkal is.
Ne riasszon el senkit, hogy bolti, hidegen keverhető krémmel készül, gondoljatok a drága időnkre és a kánikulai főzés megkerülésére. Kiváló lehetőség a maradék gyümölcsök feldolgozására is.

A mai családi összejövetel szerint ez az eddig "névtelen" süti őket a "hullámzó, de befagyott Balaton"ra emlékeztette. :-)

2011.09.05 frissítés: Azóta megtudtam, hogy a süti svéd neve: Verdens Beste.

Tóga

Miért pont tóga? Jó kérdés. A tóga ugyebár egy ókori római viselet, a sütemény formája viszont inkább a görög ión oszlopokra emlékeztet.
Az egyetlen közös pont bennük, hogy mindegyik ókori. Kivéve a sütit, mert azt mostanában sütöttem.
Barátaink kapnak rendszeresen nagynénikéjüktől több rúdnyi tógát és hozzák magukkal minden közös kirándulásunkra. Nem tudom, más hogy van vele, de nekem a dió lekvárral mindig telitalálat. Talán ezért is nagy kedvenc a csapatban. Mindig precízen elosztjuk, adagoljuk napról-napra. Ja igen, ez is nagy előnye, sokáig eláll (ha eldugjuk).

Elkértem a receptet, egyrészt, hogy elkészíthessem az én családomnak is, másrészt híve vagyok a régi családi receptek hagyományőrzésének.Tészta:

45 dkg liszt
18 dkg margarin
3 tojás sárgája
1,5 dl langyos tej
2 dkg friss élesztő
3 evőkanál kristálycukor

Töltelék:

sárgabarack lekvár

20 dkg darált dió
15 dkg kristálycukor
3 tojásfehérje

A tejben elkeverek 1 evőkanál cukrot (a fent felsorolt 3 kanálból elvéve) és beleteszem az élesztőt. Langyos helyen hagyom felfutni. Eközben a lisztet elmorzsolom a margarinnal, majd beleteszem a maradék 2 evőkanálnyi cukrot, 3 tojás sárgáját, végül az élesztős keveréket. Összegyúrom és 3 egyenlő részre osztom.
A darált diót összekeverem a 15 dkg cukorral. A tojásfehérjéket kemény habbá verem, és óvatosan beleforgatom a diós keveréket.
Mindhárom tésztagombócot téglalap alakúra nyújtom - „késhát” vastagságúra - és megkenem baracklekvárral. Közepére (hosszanti irányban) púpozom a diótölteléket és a tészta mindkét oldalát - a töltelékig - feltekerem.
A három rúd tógát előmelegített, kb 200 fokos sütőben sütöm pirulásig.

Egy dolgot nem kérdeztem meg, hogy hogyan csinálja a Nagynéni a betekert sütirúd ráemelését a sütőlemezre? Mi ketten, négy kézzel, lapátokkal nyúltunk alá, nehogy szétcsússzon az építészeti remekmű. Az első bénázós rúd után már azon a sütőpapíron csavartam fel a sütit, amelyiken a tepsibe tettem, de kíváncsi lennék, mi az eredeti módszer.

Húsvéti ajánlat - játék

Szemirámisz hívott játékba. A feladat a következő: állítsunk össze egy húsvéti menüajánlatot a blogon korábban már szereplő ételeinkből.

Nehéz a dolgom több okból is;

egyrészt nem gasztroblogot vezetek, bár kétségtelen, hogy felbukkannak általam készített ételek is. Szeretek a konyhában lenni, de még jobban a varrógépem mellett. Ha időnként sütök-főzök valami olyasmit, ami jól sikerül, egyszerűen elkészíthető, vagy valamilyen hagyomány övezi, szívesen osztom meg a sikert másokkal is.

Másrészt pedig nálunk a családi húsvéti menü nem a klasszikus sorrendből áll, azaz leves, főétel és desszert. Nálunk az ünnep főétke a Nagyszombati sonkavacsora. Anyukám egy hatalmas tálra rendezi a felszeletelt, puhára főtt, füstölt csülköt és sonkát, a sonka főzőlevében keményre főtt tojásokat, tormát, sajtot és rengeteg friss, tavaszi zöldséget. Manapság persze egész évben vehetünk újhagymát, retket, paradicsomot, paprikát, de gyerekkoromban ezek a zöldségek hozták meg a tavaszt és a Húsvét hangulatát.

Fentiek miatt tehát nem hagyományos előételeket és húsételt kínálok, hanem a sonkás hidegtálhoz illő, frissítő fetasajtos szendvicskrémet, belefér az időbe még egy házi készítésű sajt is, és az ünnepi lakoma végére az áfonyás sajttortát.

A játék szabályai szerint további 10 bloggert kell játékba hívnom, de úgy látom, hogy az általam látogatott gasztro oldalak már mind felkínálták az ünnepi ötleteiket, ezért a láncot most megszakítom. Ha bárki szeretne csatlakozni, ne habozzon, meghívó nélkül is játsszon velünk!

Végezetül, mindenkinek nagyon szép Húsvétot kívánok!

VKF Csörege fánk - Nagymama receptje

Sosem jelentkeztem még "Vigyázz Kész Főzz!" játékra, hiszen nem vagyok gasztroblogger. Most kivételesen azért, mert tegnap este épp megbeszéltem a Nagymamámmal, hogyan készíti a forgács, csöröge vagy nálunk csörege névre hallgató farsangi fánkot (ezt szeretnék vinni ajándékba a mai – disznótoros – ebéd meghívásra).
Szóval ott tartottam, hogy miután megbeszéltük mit-hogyan, rábukkantam az új VKF akcióra TücsökBogárnál. Nahát,hogy pont a farsangi sütemény a téma?! Nálunk ugyan nem készül öntet a ropogós csörege mellé, a játék kedvéért készítettem egy vaníliás-fahéjas mártogatót, hiszen ez hasonlít leginkább a süteményt beborító „porhóra”.

Lássuk a receptet:
6 tojás sárgája
2 evőkanál porcukor
2 evőkanál rum
pici só
1 dl víz
30 dkg liszt, finom és rétesliszt vegyesen

A liszt kivételével mindent összekeverek , majd kézzel lassan hozzáadagolom a lisztkeveréket. Addig dolgozom, amíg egy jól gyúrható, nyújtható tésztát kapok. Ha szükséges, további víz vagy liszt hozzáadható.
A tésztát késfok vékonyságúra nyújtom és derelyevágóval 15-20 cm hosszú, ujjnyi széles szalagokat vágok. Serpenyőben bő olajat melegítek. Ne legyen túl forró, de ne is ázzon benne a tészta.
Az ujjaimra tekergetem a szalagokat, tekerés közben meg-megcsavarva azokat. Ne legyen túl szoros a tekerés, hadd nyíljon ki egy kicsit, érje az olaj mindenhol. A szalagok végét tojásfehérjével ragasztom össze, de óvatosan az olajba helyezve nem nyílik szét sütés közben. Vigyázni kell, nagyon gyorsan megsül!
Amint elkészült a teljes mennyiség (ez a tál púpozva volt, de nem sikerült elég gyorsan fotóznom), vaníliás cukorral elkevert porcukorba hempergettem a tekercseket.

Nagyi szerint előző nap is elkészíthető, napokig ilyen ropogós marad, bár még sosem tudtuk kitapasztalni meddig áll el.

Mártogató:
2 dl tej
1 rúd vanília
1 mokkáskanál őrölt fahéj
2 evőkanál cukor
2 evőkanál keményítő
1 dl víz

Felforraltam a tejet, belefőzve a kikapargatott vaníliát és fahéjat. Forrás után tettem bele a cukrot és végül a vízben feloldott keményítőt. Pillanatok alatt besűrösödik.

Itt felejtette a Mikulás a sapkáját!!

Remélem nem fázik meg a feje, hosszú út van még előtte, mire mindenkihez odaér.

A marcipánból formázott sapkák alatt Stahl Judit féle étcsokis, narancs-dzsemes muffinok csücsülnek.

10 dkg étcsoki

10 dkg vaj vagy margarin

2 tojás

15 dkg kristálycukor

3 evőkanál narancslé

10 dkg narancs lekvár

15 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

A sütőt előmelegítettem 175 fokra, és a mikróban összeolvasztottam a darabokra tört csokit és a vajat.

Közben felvertem a tojásokat a cukorral, és innentől már fakanállal dolgozva, belekevertem a narancslevet, a dzsemet, az olvasztott (már nem meleg) csokis keveréket és végül beleszitáltam a sütőporral elkevert lisztet.

Papírcsészékkel bélelt formába töltöttem és 25 perc alatt készre sütöttem. Amint kihűlt, díszíthettem.

Nálatok járt már (a tudjátok ki)? Tegyetek ki neki egy kis forró tejet, nehogy megfázzon sapka nélkül!

Fatörzs torta

Az előző bejegyzésben a diétázó és egészséges életmódot folytató vendégeinknek kedveskedtem desszerttel, most azonban hagyományos receptet ajánlok azoknak, akiknek nem szükséges cukormentesen étkezni.

7 tojásból sütöttem piskótát. Azok kedvéért, akik a piskótakészítésben kevésbé járatosak, röviden leírom: Különválasztjuk a tojások fehérjét, sárgáját. A fehérjét habbá verjük és mikor már majdnem teljesen kemény, lassan hozzáadagolunk 7 csapott evőkanál kristálycukrot és ezzel szép fényesre, keményre keverjük, végül hozzáadjuk egyenként a tojások sárgáját. 1 mokkáskanál szódabikarbónával elkevert 7 púpozott evőkanálnyi réteslisztet adagolunk a tojáshabhoz, kézzel óvatosan beleforgatva. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk a tésztát és 180 fokos sütőben kb 20 percig sütjük (a sütési idő a tészta vastagságától függ). Ebből a mennyiségből a sütőhöz kapott nagy sütőtepsit tudtam megtölteni.

Régi szabály, hogy ha piskótát sütünk, az első 10 percben nem szabad kinyitni a sütőajtót. Amikor kész (ezt tűpróbával ellenőriztük), kivesszük, pár perc pihenő után lehúzzuk az aljáról a sütőpapírt és konyharuha segítségével feltekerjük. Így hagyjuk kihűlni.

A krém hozzávalói:
20 dkg porcukor
25 dkg margarin
2 evőkanál kakaó
1 púpozott evőkanál finomliszt
2 tojás
3 dl tej
5 dkg étcsokoládé
egy narancs héja reszelve (ez elhagyható)

2 dl tejet felmelegítek egy lábosban, eközben a porcukor felét (10 dkg) a 2 tojással kikeverem. Mikor már fehéredik, belekeverem a kakaót, a lisztet és 1 dl hideg tejet. A közben felmelegített tejbe adagolom a tojásos masszát és folyamatosan kevergetve, sűrűre főzöm (talán 10 perc). A végén a kockákra tördelt csokit is belekeverem, felolvasztom. (Ezen a ponton reszeltem bele egy narancs héját, amitől isteni, ünnepi illata lett.) Félreteszem, hogy kihűljön.
A porcukor másik felét a puha margarinnal habosra keverem és a már kihűlt csokikrémmel összedolgozom.
A krémmel megkenem az óvatosan kitekert piskótatekercset, majd kívül is egyenletesen bekenem vele.

Hűvös helyen várta a vendégeket.

Almás rétes - diétázóknak

Remek dolog, hogy a készen kapható rétestészta létezik teljes kiőrlésű lisztből is, így diétázó vendégeinknek sem kell kihagyni a desszertet.

A csomag 3szor 2 lapot tartalmaz. Egy tekercshez elegendő 2 lap, amit konyharuhára terítve, a két lap között olvasztott margarinnal kenegetve használunk.

A tölteléket a tészta egyik szélébe, egyetlen csíkban kell felpúpozni: először egy sor darált dióval hintettem meg (hogy felszívja az alma levét), frissen ráreszeltem a hámozott almát, megszórtam xilit édesítőszerrel, kevés fahéjjal és feltekertem.

A rétestekercseket - sütőpapírral bélelt - tepsibe téve megkenegettem még egy kevés olvasztott margarinnal és 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 perc alatt piros-ropogósra sütöttem.