Rövidnadrág az utolsó forró, nyári napokra

Még van egy-két meleg hetünk, használjuk ki, hordjuk a nyári ruhatárunkat, nézzünk körül a gardróbban, melyik kedves ruhadarabra nem került sor egész nyáron? Gyorsan bújjunk bele, viseljük büszkén, talán már a bőrünk is lebarnult végre, jól mutat bármilyen kivágott cucc. Élvezzük ki a papucsos, szandálos napokat mielőtt újra zokniba dugjuk a lábunkat!
Ez a nadrág a nyár utolsó pillanataira készült. Az utolsó bográcsozásra, az utolsó családi hétvégékre. Az utolsó nyári ruhadarab az idén. Egy-egy apró darab minden matrózos kedvencből.A családom szokott mosolyogni azon, hogy ha igazán kipihent és kisimult vagyok, akkor ültömben vagy strandon-fekvés közben elégedetten billegtetem a lábujjaimat. Még ha körömlakk is csillog rajta, akkor csak jó kedvem lehet. :-) Kívánok tehát mindenkinek lábujjbillegtetős, szép hétvégét!

Potyautas a tengeren

Tudjátok, ritkán varrok kiegészítőket (egészen pontosan, eddig mindössze egy saját készítésű táskám van), de most kivételt kellett tennem. Ez a fotó, a Burda valamelyik nem túl régi számában - egy matróz stílusú összeállításban -, elvarázsolt. Matróz, matróz, de lány matróz, nem? Olyan csajos potyautas ebben a kollekcióban.A hajóskapitányi kabát maradék anyagát kiegészítettem egy kevés csíkossal, néhány apró, piros gombbal és egy igazi hajózási kellékboltban (!) vásárolt hajókötéllel, és kész az új, nyári retikülöm.
Talán precízebb lenne, ha még cipzár is került volna a szájára, de mivel a meglévő táskáim sem voltak még bezárva sosem, úgy döntöttem, az egyszerűség kedvéért kihagyom ezt a részletet.

Utólag - a fotók segítségével - úgy látom, hogy a táska arányait nem sikerült leutánozni.Igazi családi csapatmunka volt, a kötelek melegítéses összeforrasztásáért a páromat illeti a dicsőség.

Hajóskapitány kabátja

Őszintén szólva, imádom. Úgy sikerült, ahogy elképzeltem. A szabásminta tetszett meg nagyon a Burda Magazin 05/2011 számában.

Aztán elgondolkodtam, hogy jó, de mégis, milyen színben készíteném el. Ha már ennyire hozza a hajóskapitányi stílust (vagy csak én látom bele?), akkor legyen színben harmonizáló a tengerész ruhatárammal. Sötétkék kabátnak megfelel a Féraud kabát, a fehér kabát ötletétől idegenkedem, végül jött az gondolat, hogy mi lenne, ha piros lenne? Elsőre kicsit riasztónak tűnt, még a magam számára is, de aztán mégis egyre jobban beleszerettem a z ötletbe. Amikor a nővéremnek először megmutattam a kiválasztott anyagot, komolyan mondom, elborzadt. :-) Próbált jobb belátásra bírni, kétszer is visszatettem a polcra, aztán mégsem hagytam magam. Ezt kerestem! Látom benne, amit Ő még nem.
A csodaszép, címeres gombokat (vajon stilizált vagy valós címer?) pedig előbb találtam meg, mint a méterárut. Tudtam, hogy ez lesz a hozzávaló, de mégsem mertem megvenni. Talán babonából, talán ésszerűségből, de kivártam előbb a piros anyagot. A végeredmény pedig, azt hiszem, a nővéremnek is tetszik.A magazin fotója alapján arra következtetek, hogy a varroda nem látta meg a lerajzolt modellben a tervezők fantáziáját. Egyetlen, rosszul látható, részletek nélküli fotócska, igazán szegényes, pedig a kabát rajza gazdag a kifinomult részletekben, a kissé nehezített varrásmegoldásokban és a lehetőségekben. Annyira tetszik, hogy őszre, télre is el tudom képzelni, téliesebb anyagból, lazább szövéssel, vagy akár kordbársonyból.

Viseltem már a sötétkék capri-nadrággal és a fehér tengerésztiszti nadrággal is.
Még egy pár sort írnék a részletekről:
A varrás-szélességeket mindenhol ferdepánttal szegtem el. Vannak belső- és külső varratok. Ez utóbbiak a szokatlanabbak. Pl. a mandzsetta felett és az ujjabevarrásnál: a varrásszélességeket kívül fogjuk össze és kívül szegjük el ferdepánttal. Érdekes, ugye?A belső varratokat, a múltkori vörös rózsás blúz maradékával fedtem be.A gallér, a kihajtó és az aljavonal is egy végtelenített pánttal van elszegve. Nem mondom, hogy nehéz volt megvarrni, vagy bonyolult a minta, de sokszor megböktem az ujjam, annyira vastagok voltak már a rétegek. A szegőpánt rétegei, a közéfogott, sokszor dupla vastag, közbéléssel megerősített részek. Használtam bőszen a 45 fokos lecsipkedést, amiről korábban már írtam, hogy könnyítsek a helyzeten. És persze, szükséges volt a sok vasalás, a varrások alapos „ledöngölése”.Jó munka volt, szerettem, megszállottként csináltam.

Blúz vörös rózsával

Az új blúzom anyagát nemrég vettem; piros-fehér-sötétkék csíkjai miatt, elsősorban a tengerész ruhatáram kiegészítéseként.
Amit biztosan tudtam, mikor nekiláttam az elkészítésnek, hogy újra ezt a szabásmintát választom, már többször használtam és mindig bevált, ugyanakkor a férfias csíkos-ing stílust meg szerettem volna törni nőies fodrokkal. Zsabós fodorral egészítettem tehát ki az alap mintát.
Közben, a héten kaptam ezt a gyönyörű rózsát, ami munka közben nyílt ki és ontotta illatát mellettem. Addig nézegettem, szagolgattam, míg az eredetileg megvásárolt fehér, műanyag gombok helyett vörös selyemrózsa gombocskák kerültek a blúzra. Sajnos nem vagyok benne biztos, hogy tartós megoldás, de annyira tetszik, hogy nem bánom, ha később le kell cserélnem őket.Mielőtt lerohantam a rövidáru boltba, „zsinórgombot" képzeltem el, fehéret vagy pirosat. Nem kaptam sehol, pedig a fejemben tisztán látom: tudjátok, ilyen paszomány-zsinórból készült, fonott, borsó nagyságú gombocska. Ha tudtok lelőhelyet, szívesen venném, ha segítenétek!

Matrózkék jeans

Az időjárás nyáriasra fordult, tehát indulhat a nyári ruhatár készítése! Igyekszem elkerülni az egyhangúságot, de azért el kell árulnom, hogy idén is beszereztem néhány tengerész stílusú anyagot, folytatva a tavalyi lendületet. Akik szeretik a virágok adta romantikát a ruháikon, azoknak is tartogatok ötleteket.

És most lássuk az első darabot:
Ismerős lehet ez a capri hosszúságú nadrág, korábban elkészítettem fehérben is. Kényelmes, könnyen és gyorsan megvarrható, jól leszűkítve igazi ceruzanadrág fazon. Már tavaly elhatároztam, hogy farmer anyagból is megvarrom.
Anyaga tehát laza szövésű farmervászon fehér csíkokkal. Ugyan felvéve nem látszik, mégis élvezet kiemelni a szekrényből, ahogy kivillan az apró virágos pamutbélés a derék és alja vonalán.
Először használtam „kalapáccsal beütős” gombokat, de amennyire féltem tőle, olyan gyorsan felkalapáltam őket.

á la Féraud

Az előző bejegyzésben, pár sorban bemutattam Jean-Pierre Marty-t, a Féraud ház művészeti vezetőjét. Egy néhány évvel ezelőtti Burda magazinban olvastam róla, és a cikk kísérője volt a tervező egyik modelljének fotója.

Nem tudom megmondani, hogy miért pont most került rá sor, miért most tetszett meg annyira, hogy nekilássak az elkészítésének. Talán a tavaly nyáron elindított matróz stílusú ruhatáram bővítése volt a cél? Korábban is tetszett ez a fotó, a hagyományostól eltérő farmerkabát fazon, az ívelt dísztűzések, de csak mostanában kaptam hozzá nagy kedvet.
Nagy előnye a felhalmozott Burda újságoknak az internetes szabásminta-gyűjteményekkel szemben, hogy ha bármit készítenék, újra és újra végiglapozom a korábbi számokat is. Akárhányszor átnézem, mindig más és más modell tetszik meg.

Mindenesetre - mivel a lap a szabásmintát nem tartalmazta – az Újév első csöndes vasárnapján nekiláttam megszerkeszteni. Másnap megvettem minden hozzávalót és két délután alatt el is készítettem.
A saját szerkesztésű ruhadarabok előnye, hogy kevesebb próbával is olyan eredményt érünk el, mintha „ránk öntötték volna”. Hátránya, hogy órákig tart a szabásminta elkészítése (gondolom a rutin és a gyakorlatlanság hiánya miatt).

A babára ugyan nagy egy picit a kabát, de szerintem hasonlít a fotóra. Bízom benne, hogy a sötétre festett, rugalmas farmeranyag néhány mosással veszít a színéből, ami határozottan jót tenne neki. Igyekszem mielőbb beszerezni piros-fehér csíkos pamutot is, a hozzá illő matrózpólóhoz.
A sarki bőrdíszműves most is tudott segíteni, a nagy méretű, fém ringliket ő adta és ütötte bele a zsebfedőkbe (a cipzáras angol zakó műbőr szalagjait is ő szabta nekem készre).

Ikrek

A blúzok csak alapanyagukban azonosak, azonban más-más, korábban már felhasznált szabásminta alapján készültek.
Az egyik az előző bejegyzésben már megismert western stílusú ing ismétlése. Meglepetésül készült a barátnőmnek, az alapján, amit korábban közösen választottunk ki és próbáltunk le.
A másik - saját részre - a korábban már piros kockásként megismert blúz párja.

Az anyagot azért vettem, mert a piros kockással nagyon elégedett vagyok. Jó minőségű viszkóz. Mosás után pillanatok alatt szárad meg, vasalni nem szükséges és olyan könnyű, hogy szinte nem is érzi az ember (ami az elmúlt időszak hőségében nélkülözhetetlen tulajdonság volt).

Nem utolsó sorban szinte kötelezően egészíti ki a fehér- és sötétkék tengerész nadrágjaimat, de a jól bevált kék farmerhez is viselhető.

Már csak a szalmakalap hiányzik, és már hajóra is szállhatunk!

Kockás, nyári blúz

A legújabb blúzom kánikulában is hűsítően vékony, gyűrt viszkózból készült. "Félraglán" puffos ujja pánttal szegett, eleje és háta két-két hajtással karcsúsít. A lezserebb hatást és a derékvonal követését segíti az oldalára varrt külső gumiház.

Szabásmintája a 2008/6 Burdában található.

A fehér, fémgombos tengerésztiszti nadrággal fogom viselni.

A tengerésztiszt nadrágja

Erős farmervászonból készült ez a háromnegyedes nadrág, több figyelemfelkeltő részletmegoldással.

Oldalába állított, rejtett cipzár segíti a felvételt, az eleje derékrészen csak dekoráció a különszabott pánt. Nagyon jó volt ezt varrni, érdekes újdonság volt ez.

Az aljára extra széles gomboláspánt került, valódi gombsorral. A hátulján 2-2 szűkítővarrás formálja az alakunkra.

Nagyon tetszik felvéve is, igazi szűk, feszes fazon és a fém gombokkal igazán katonás stílust kap.

Szabásmintáját a Burda 2006/6. számában találtam (de sajnos nincs fent a neten).

Hajósinas pólója

Egyszerű fazon a matróz stílus jegyében.

Fekete-fehér csíkos pamutdzsörzé, ezüstszínnel kombinálva.

Érdekessége, hogy nincs vállvarrása, az eleje és a háta egymásra fektetve alkotja a csónak kivágás két végét.

A szabásminta kivételével, szabással együtt sincs néhány óránál több az elkészítése, és garantált siker, ruhadarabok varrásában kezdőknek is.

A belső varrások cikk-cakk öltéssel készültek, a látható dísztűzések pedig ikertűvel, így biztosítva a rugalmas anyaghoz a rugalmas varrást is.

A kivágás vonalát, alját és ujja alját keskeny közbélés csíkkal rögzítettem, hogy az elkészült póló széle ne kunkorodjon be.