Klasszikus szövetnadrág üzletasszonyoknak – Csokoládé kollekció 3.

Férfias karakter, a szép szövetnek köszönhetően azonban nem veszíti el feminin jellegét. Élére vasalt szárak, kétszegélyes (dekor)zseb a hátulján. A zseb azért „vak”, mert... folytatás ITT.

Farsangi szalagos fánk

Kolbászt minden évben töltünk. Közösen a barátainkkal, nagy adagot, hozzáértő bácsinál füstöltetjük, évről-évre szaporodó tapasztalatokkal. Most ezen a januári, farsangi időszakra eső napon ismét összejöttünk. Tegnap este csak annyit kérdeztem telefonon a barátainktól, hogy „Szalagos vagy csörege?”, nem bonyolítva a beszélgetést feleslegesen tovább, bízva benne, hogy szükségtelen, fél szavakból is értjük már egymást. Értettük: rávágta, hogy „Szalagos”.

Kenyérsütőbe a hozzávalók bekészítve, gyúr és keleszt, nekem már csak annyi feladat jut, hogy kinyújtom, pihentetem, szaggatom és kisütöm.

Úgy gondolok rá, mint a Nagymamám receptje, de ő „Ági fánkjának” hívja, kapta a receptet egyszer valamikor, valakitől. Érdeklődésképpen, összehasonlítottam a neten mostanában tömegével felbukkanó szalagos fánk receptekkel és még a legnagyobb kelt tésztás bloggerguruknál is ez a recept látható, csak a mennyiségi arány változik.

A kézi technikával dolgozók tegyenek egy bögrébe 2 dl tejet, langyosítsák meg, 1 teáskanál cukor és 3 dkg morzsolt élesztő mehet bele. Negyed óra alatt felemelkedik az élesztő.

Addig is kimérünk 50 dkg lisztet: a fele rétesliszt, a másik fele a szokásos finomliszt. A közepébe mélyedést csinálunk, oda öntjük a felfuttatott élesztőt, 3 tojás sárgáját, 1 teáskanál cukrot egy fél citrom kifacsart levét, 1 evőkanál rumot, és összedolgozzuk. Ha túl száraz, még pár csepp, akár fél deci tej mehet bele. Ha már homogén a massza, csurgassunk bele 5 dkg olvasztott margarint. Úgy dolgozzuk el a tésztát, hogy a margarint teljesen beszívja végül. Csapkodjuk, gyúrjuk, ahogy egy kelt tésztát szokás. Végül langyos helyen (elég szobahőmérsékleten, csak ne nyissuk rá ki az ablakot), konyharuhával letakarva 1 órán át kelesztjük.

Kenyérsütő géppel dolgozók minden fenti hozzávalót előre bepakolhatnak, elindítják a másfél órás dagasztó-kelesztő programot és mehetnek is ki a konyhából.

A kelesztés ideje után lisztezett deszkán kinyújtjuk a rugalmas tésztát kb kisujj vastagságra, és (én 7 cm átmérőjű) pogácsaszaggatóval (esetleg bögrével) kivágtam a karikákat. Ebből a mennyiségből 20 db lett. Újra letakarom, és megint magára hagyom 20-30 percre. 

A várakozás vége felé meggyújtom az olaj alatt a lángot, forróra melegítem, és most is fontos infó jön: ahogy felemelem a korongokat a deszkáról, határozottan beledugom a hüvelykujjam a közepébe és ezt a lukas felét lefelé borítva teszem a serpenyőbe. Gyorsan berakom, amennyi belefér, majd lefedem a serpenyőt. A láng ne legyen annyira erős, hogy gyorsan megégjen, de gyenge lángon se áztassuk a tésztát. Pár perc múlva a fedő alá kukkanthatunk, ha már pirul az alja, lehet leszedni a fedőt és megfordítani a fánkokat. A másik (alsó) fele sütéséhez már nem kell a fedő. Még néhány perc és vehetjük ki papírtörlőre.  

 Sárgabarack lekvárral ne felejtsük el megpúpozni a tetejét!

Szilveszteri blézer

Szoktátok már jó előre tervezgetni, miben mentek szilveszterezni? Na jó, nem azokra gondolok, akik otthon, a tévékabaréval szeretik búcsúztatni az óévet, hivatkozva arra, hogy „miért kéne pont azon a napon bulizni, mikor az év bármely napján megtehetjük?” Hiszen ez is igaz, valamelyes erőltetett buli ez, de ugyanezt elmondhatjuk az év összes családi és nemzetközi ünnepéről is, mindegyik fix napon rendeztetik és nagyjából ugyanazon hagyományok szerint zajlik.

Bevallom, én szoktam előre gondolkodni, igen. Általában már ősszel kiderül, hol töltjük azt az estét (leggyakrabban baráti házibulikon), és az ünneplés jellege szerinti öltözékben gondolkodom.  Pár éve voltunk egy helyi étterem szilveszteri partiján, eszem-iszom, dínom-dánom, bevásároltunk szép ruhákból, stólából, fodrász alkotta a frizuránkat, aztán egész éjjel télikabátban vacogtunk, mert a nagy jövés-menésben (cigisek) elromlott az étterem ajtaja és nem lehetett rendesen becsukni. Különösen hideg év vége volt akkor. Nem is vágyom hosszú, báli ruhára azóta.

Az idei Szilveszterre sem akartam nagyon elegáns ruhát, inkább csak amolyan ünnepivé alakítható, de máskor is felvehető ruhadarabot. Míg végül, egy év közbeni tévé show házigazdáján megláttam a megoldást: egy fekete blézert! Egyszerű nadrággal, szorosra gombolva, felsőrész nélkül, csillogó ékszerekkel. Mikor az ihletemről beszámoltam, a párom rögtön azt kérdezte, hogy „hány zakód van, ne őrjíts meg?” De „fekete egy sincs!”  És ugye, hogy azt utána is bármikor bevethetem? Nem vagyok egy fekete-fan, de kétségtelen, hogy nem árt, ha van otthon egy ilyen. Eláll, talán már nem növöm ki, és ha elég klasszikus, a divatból is nehezen megy ki.

Fentieket alátámasztja, hogy az elmúlt évek friss újságjaiban nem találtam meg a legjobb fazont, de az is igaz, hogy a lapozgatás első percétől kedve láttam magam előtt azt a régi lapszámot, aminek címlap modellje iránt száz éve áhítozom.

Érdekes tanulmány volt összehasonlítani a régi, 1995-ös szabásmintát  a ma használatosakkal. A szabásminta papír sokkal átláthatóbb, anno két lapra szerkesztették ugyanazt a mennyiségű modellt, amit ma egy ívre tesznek rá. Ezen túllépve, a szabásmintán lényegesen kevesebb volt a jelölés. Még nem jöttem rá, hogy azért, mert annyira egyszerű fazon, vagy a mostani számok próbálják sokkal inkább segíteni a hobbistákat? A lényeg a régin is jelölve van, ennél több talán csak megijeszti az óvatos próbálkozót. A fő különbség azonban az ujja szerkesztés. Nemrég állapítottam meg, hogy az ujja beállítás régen annyira vacakul ment, mostanában meg teljesen egyszerű; nem tudtam, hogy én fejlődtem-e, az alkatom változott-e, de most már tudom: régen máshogy szerkesztette a Burda a vállakat, és egyértelműen az a hibás. A mostani váll és ujjakör sokkal profibb, alig (vagy egyáltalán nem) igényel igazítást.

Ja, és az óév búcsúztató remekül sikerült!

Pink orchidea

Izgatottan, suttogva pletykálkodva kürtölöm a kérdést, hallottátok, hogy 2014. év trendszíne a „pink orchidea”? Azaz a fukszia-lila-kiabáló rózsaszín színskálán mozogva lehetünk nyerők, nemcsak otthonunk dekorálásában, de az öltözködésünkben is.

Nem azt mondom, hogy most aztán uzsgyi, irány a legközelebbi pláza és cseréljük le ruhatárunkat, inkább csak azt, hogy ha jártunkban-keltünkben látjuk ezt a rikító színt, ne borzadjunk el, hanem megértéssel kezeljük.

Elborzadni - különben is, - csak azok fognak, akik már vannak annyi idősek (mint pl. én is), hogy már átéltek egy nagyobb lilakorszakot az 1980-as években, amikor gyakorlatilag nem volt olyan nő, akinek minimum egy, de inkább kettő nagyonlila cucca ne lett volna a gardróbban.  

Olyan emlékeim vannak a korszakról, mint például, amikor egy (vagy inkább a legtöbb) klasszikus külsejű, dauerolt csavarócsigákba rendezett frizurás, idősebb hölgy felvett egy sötétlila horgolt kalapot (!), vagy egy ugyanilyen színű szövetkabátot. Ráadásként, fukszia színű rúzst választott hozzá (és nem vette észre, hogy a fogát is megfogta). 

Nekem, mint tini lánynak volt akkora mázlim, hogy anyukám Bécsből tudott hozni egy (most már tudom a jó színjelzőt) orchidea pink, rövid szárú, feketével rajzolt törökmintás, pihe-puha velúrbőr csizmát! Állati büszke voltam rá (még ma is).

Szóval, nekem ilyen képek ugranak be a lila ruhadarabokról, de ígérem, hogy nyitott leszek az új trendre és talán veszek/varrok legalább egy-két apró kiegészítőt, ami feldobhatja a még mindig trendinek számító szürke ruhatáramat. Mert ahhoz illene…hm, jobban belegondolva, nem is rossz ötlet.

(fotók: google)

Buklé nadrág; a Csoki kollekció 2. darabja

 A kétoldali svédzsebek lehetővé teszik a régi fotókról ismert hanyag testtartást, a zsebre dugott kezeket, a lefelé bővülő nadrágszár sportos kényelmet biztosít, az alja hajtóka pedig eszünkbe juttatja, hogy a nadrágkosztümöt eredetileg a férfiak ruhatárából csentük el.
Teljes leírás ITT.

Bálváró

Hadd ajánljak figyelmetekbe két szép programlehetőséget, már a 2014-es esztendőre:

Mindkettő a mesés Prónay kastélyban kerül megrendezésre.

Az első februárban, egy múltidéző bál, a báli szezon kellős közepén, tánctanítással egybekötve,

a másik egy kicsit távolabbi időpontban, októberben lesz, a már másodszorra megrendezésre kerülő Jane Austen bál. A készülődést, a korhű ruhák elkészítését viszont már most érdemes elkezdeni, megtervezni, beszerezni, elkészíteni. (Az első bálról készült videót itt lehet megnézni.)

Csoki kollekció 1. rész: Szoknya

Bár most így Advent kellős közepén járva, minden konyhából fűszeres alma, csokoládé és narancshéj illata tódul (de minimum a tévékből és internetes receptekből), méltán hihetnénk, hogy fenti cím nálam is egy bonbon készletet takar, és akik azért jöttek, hogy beizzítsák ízlelőbimbóikat, csalódni fognak. Pedig van itt minden, mint egy rendes csokizóban: trüffelkrém, karamella, mogyoró, csak épp színekben.

A többi fotó és a szoknya részletesebb leírása ITT látható.

Dekupált tálca, Sans Souci

Ilyen sem volt még, szalvétatechnikázott tárgy a blogomon. 

Pedig pár évvel ezelőtt, a barátnőmmel, sokat játszottunk ezzel a technikával. Férjeink kivették a részüket a mókából, segítettek a gipsz öntésekor, képeket, fali konzolt, könyvtámaszt gyártottunk közös erővel. Régi lavórban lötyögtettük megfelelő sűrűségűre a gipszet, majd vártuk órákig a teljes száradást, hogy mi, lányok, nekiláthassunk a szalvétázásának és festésének. A fiúk álmosan leragadó szemekkel, de óriási türelemmel vártak ránk, mert sokszor bizony éjjel 2-kor hagytuk abba, annyira elfogott a hév.

Aztán valahogy ráuntunk, de azóta is, ha szükségem van egy-egy használati tárgyra, pl. egy új fényképtartó vagy most épp egy pici tálca, körülnézek a boltokban és rájövök, hogy az igazit magamnak készíthetem el.

Egy olyan tálcát szerettem volna, ami annyira pici, hogy épp csak két kávés pohár férjen rá a csészealátétekkel. Ami már tetszett, azt 6000 Ft körül láttam (két kávéscsésze számára???), a gyakoribb melanin tálca is 3-4ezer Ft között van.  Ezt a fa tálcát a kreatív boltban 899 Ft-ért vettem és mivel minden régi festékem (sőt, szalvétám) is megvan még, ennyiben meg is álltam, a ráfordított 1-2 munkaórán kívül.

És most a szalvétázott képről: A Sans Souci (ejtsd: szanszuszi) kastély Potsdamban, Berlintől 40 km-re fekszik, Nagy Frigyes építtette 1744-től. Éés, ami a legszebb, hogy a kastély neve „Gondtalanul”-t jelent, mert a király vidéki pihenőként, nyári rezidenciaként használta, visszavonulva a gondoktól és napi politikától. Ugye, hogy milyen jó párhuzam a Gondtalanul nevű épület képét egy olyan tálcára tenni, amelyre a délutáni uzsonna, egy pár perces pihenő gőzölgő italát fogom tenni? 

Szürke, szürke... szűk szárú nadrág

Az októberi szám 127-es, szűk szárú nadrágját választottam ki az enyhén elasztikus szövet megvarrásához. Egyetlen, apró „bonyodalom” tarkítja, a két svédzseb az oldalában. 
A folytatás itt olvasható.
  

Pillangós kockás Lynette ing

 Annak ellenére, hogy haragszom Lynette Scavo-ra (Született feleségek egyik címszerepe), hogy mindig „kockás inges anyuka”, otthon, az utcán, sokszor még az ágyból is kockás inges pizsamában mászik elő, le kell szögezni, hogy maszkulin ingei egytől egyig pihe-puha, jó minőségűek, gyönyörű színesek és általában élénk színű dekorszalagokkal díszítettek. A sorozat végénél tartok, elmondhatom, hogy már ismerem a ruhatára főbb darabjait, vannak kedvenceim is.

A teljes leírás ITT olvasható.