Szilveszteri blézer

Szoktátok már jó előre tervezgetni, miben mentek szilveszterezni? Na jó, nem azokra gondolok, akik otthon, a tévékabaréval szeretik búcsúztatni az óévet, hivatkozva arra, hogy „miért kéne pont azon a napon bulizni, mikor az év bármely napján megtehetjük?” Hiszen ez is igaz, valamelyes erőltetett buli ez, de ugyanezt elmondhatjuk az év összes családi és nemzetközi ünnepéről is, mindegyik fix napon rendeztetik és nagyjából ugyanazon hagyományok szerint zajlik.

Bevallom, én szoktam előre gondolkodni, igen. Általában már ősszel kiderül, hol töltjük azt az estét (leggyakrabban baráti házibulikon), és az ünneplés jellege szerinti öltözékben gondolkodom.  Pár éve voltunk egy helyi étterem szilveszteri partiján, eszem-iszom, dínom-dánom, bevásároltunk szép ruhákból, stólából, fodrász alkotta a frizuránkat, aztán egész éjjel télikabátban vacogtunk, mert a nagy jövés-menésben (cigisek) elromlott az étterem ajtaja és nem lehetett rendesen becsukni. Különösen hideg év vége volt akkor. Nem is vágyom hosszú, báli ruhára azóta.

Az idei Szilveszterre sem akartam nagyon elegáns ruhát, inkább csak amolyan ünnepivé alakítható, de máskor is felvehető ruhadarabot. Míg végül, egy év közbeni tévé show házigazdáján megláttam a megoldást: egy fekete blézert! Egyszerű nadrággal, szorosra gombolva, felsőrész nélkül, csillogó ékszerekkel. Mikor az ihletemről beszámoltam, a párom rögtön azt kérdezte, hogy „hány zakód van, ne őrjíts meg?” De „fekete egy sincs!”  És ugye, hogy azt utána is bármikor bevethetem? Nem vagyok egy fekete-fan, de kétségtelen, hogy nem árt, ha van otthon egy ilyen. Eláll, talán már nem növöm ki, és ha elég klasszikus, a divatból is nehezen megy ki.

Fentieket alátámasztja, hogy az elmúlt évek friss újságjaiban nem találtam meg a legjobb fazont, de az is igaz, hogy a lapozgatás első percétől kedve láttam magam előtt azt a régi lapszámot, aminek címlap modellje iránt száz éve áhítozom.

Érdekes tanulmány volt összehasonlítani a régi, 1995-ös szabásmintát  a ma használatosakkal. A szabásminta papír sokkal átláthatóbb, anno két lapra szerkesztették ugyanazt a mennyiségű modellt, amit ma egy ívre tesznek rá. Ezen túllépve, a szabásmintán lényegesen kevesebb volt a jelölés. Még nem jöttem rá, hogy azért, mert annyira egyszerű fazon, vagy a mostani számok próbálják sokkal inkább segíteni a hobbistákat? A lényeg a régin is jelölve van, ennél több talán csak megijeszti az óvatos próbálkozót. A fő különbség azonban az ujja szerkesztés. Nemrég állapítottam meg, hogy az ujja beállítás régen annyira vacakul ment, mostanában meg teljesen egyszerű; nem tudtam, hogy én fejlődtem-e, az alkatom változott-e, de most már tudom: régen máshogy szerkesztette a Burda a vállakat, és egyértelműen az a hibás. A mostani váll és ujjakör sokkal profibb, alig (vagy egyáltalán nem) igényel igazítást.

Ja, és az óév búcsúztató remekül sikerült!