2013. június 18., kedd

Szoknya alja felhajtás - Na, ne már!

Igyekszem kerülni, hogy kritikával illessek más ruhakészítőket, hiszen ízlések és pofonok különbözőek, egyikünknek ez tetszik, másnak az az esete. 
Most sem szeretnék senkit megbántani, lehúzni, de tegnap láttam a tévében egy magyar tervezőt, akinek a ruhái most Amerikába is eljuthatnak, méltóképpen prezentálva országunkat és annak tehetségeit. A ruhák szépek, ízlésesek, és a most óriási divatnak örvendő (talán túlságosan is) magyar népművészeti motívumokkal dekoráltak.  A riport közben két modell sétált fel és alá, sőt a szimpatikus tervezőnő is saját modelljében jelent meg.

Egyetlen hibán akadt meg a szemem; az alja felhajtásokon. És ez már nem ízlés kérdése. Bárki, aki valaha tanult varrni vagy tervezni, és a ruhái a tévében, ne adj isten’ egy távoli országban kerülnek bemutatásra, annak nem lehet varrógéppel hurkásra, ráncosra felvarrt szoknya alja! Ne már! Ez szerintem a "gagyi-butik" kategória. (és nem én vágtam ki piszkálódó szemmel a fenti fotót, hanem a kamera közelített ennyire rá)

Ja, és közben azt hallhattuk, hogy az amerikai pályázatnak nagyon szigorú szakmai- és minőségi követelményei voltak. Hát, ha így átment… nem tudom. Mondhatnánk, hogy Amerika messze van, biztos nem értenek hozzá, de ismerek amatőr varrós bloggereket az amerikai kontinensről, és olyan aprólékos munkával varrnak maguknak ruhákat, hogy csak tanulhatunk tőlük. 

Akadnak kivételek, pl. a konfekciógyártás, a lenge, bő szoknyák, stb… de a tervezői bemutató darabo(ka)t kézzel kell felöltögetni, és ebben szerintem nincs pardon.  Segítségül hívhatunk olyan varrógépeket, amelyek képesek a kézi rejtett öltést imitálni és azt felgyorsítani (és ez nem extra követelmény manapság a varrógép piacon), ha nincs kedvünk kézzel öltögetni.

 Ma épp egy új ruhám alját varrtam fel kézzel és néztem az órámat közben: a bejelölés, feltűzés, fércelés és végigöltögetés kb 20-30 percet vett igénybe.

Fogjunk össze, kedves bloggertársak és kollégák! Ne hagyjuk, hogy ennyire felhíguljon a szakma!

7 megjegyzés:

Hegemony77 írta...

Nekem sem tetszik a géppel felvarrt változat. Igenis van amikor venni kell a fáradtságot, és szépen rejtett öltéssel kell felvarrni a szoknya (vagy nadrág) alját!

Bejus70 írta...

Jogos! Sosem tanultam a varrást, de azt valahogy természetesnek vettem, hogy a szoknya alját kézzel varrjam fel! És igen... a szövetnadrág alja is így szép.

Bejus70 írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Nóra írta...

Ja, a nadrágét is, igen, sőt, vannak bizonyos blúzok, aminek szintén az alját, ujja alját... de azt már nem is merném ennyire elvárni.

Eri ka írta...

Hogy ez nekem is mennyire böki a csőrömet. Az a baj nálam is, hogy elsőként ezt látom meg, hogy hogyan van felhajtva a nadrág vagy a szoknya alja...
Szerintem meg ez lett a trendi. :((((
Mert nem azt nézik, hogy mit vesznek meg, hanem azt, hogy kinek a Neve van ez mögött. És a ha úgy adódik, akkor a negatív reklám a legnagyobb reklám.

Nóra írta...

Erika, ennek a nőnek még nincs akkora neve, hogy az elég legyen. Sztem vacak a varrós csapata, csak neki észre kéne vennie.

Eri ka írta...

Lehet, hogy nincs, de a legtöbb esetben így működik, sajnos. :(

Szerintem is neki kellene ezt meglátni, hogy hogyan néz egy ruha alja... Viszont a varrós csapat úgy dogozik, ahogy azt előírják nekik. És nem számít, hogy előtte a géppel egy vastagabb anyagot varrtak, melyhez még tűt is kellene cserélni. És nem beszélve arról. hogy a talpnyomáson is igazítani kellene. Sok mindent figyelembe kellene venni.
De ebben a felgyorsult, gépesített világban már nem ez számít. Legalábbis én így látom. :(