Hölgyek öröme

Újévi ígéretemet betartva, épp el szerettem volna mesélni, miről is szól az egyik kedvenc könyvem (és ehhez újraolvastam esténként, az éjjeli lámpám barátságos fényénél), mikor pár hete észrevettem a hasonló címmel indult tv sorozat reklámját a tévében. Az eddig leadott részeket természetesen nem hagyhattam ki.

A könyveket inkább olvasni szeretőkben kialakul egy általános vélemény, miszerint a film feldolgozások mindig sokkal gyengébbek a könyvnél, és a véleménye biztos itt is ez lesz, ha azt várja el, hogy a sorozat szigorúan ragaszkodjon a könyv részleteihez, minden apró cselekmény megfilmesítéséhez.

Ami miatt én feltétlenül szerettem volna látni - legalább az első részt -, az az, hogy a BBC sorozatok színvonala kétségtelenül magas, mindegyiken látszik, hogy volt rászánható pénz, a látvány, a díszletek, a jelmezek, mind-mind finom csemege a korhű kosztümökért rajongók számára.

Ha valaki „csak” egy szépirodalmi remeket vár el, szerelmi izgalmakkal és fondorlatokkal, annak inkább a könyves verziót ajánlom, a film ennél picit vontatottabban halad. Nyújtják az eseményeket, mint a rétestésztát, epizódról epizódra, ahogy az üzleti élet diktálja, de legalább a magyar csatornán nincsenek 10 percenként reklámok. A könyvet addig fogjuk, amíg akarjuk, ha épp egy szívdobogtató jelenet zajlik: pl. a szerelmes nő ruhája kivágása szélére varrt csipkeszegély ütemes emelkedéséből sejtjük annak zaklatott állapotát, miközben kesztyűbe bújtatott ujjait a hőn szeretett úr érinti meg… a filmes részeknek természetesen épp itt van vége és várhatunk egy hetet a folytatásra.

Szóval, visszatérve az egyik kedvenc könyvemre, illene bemutatnom, miről szól az, de közben véletlenül belecsaptam a film és könyv különbségeinek részletezésébe. Igen, elsősorban nőknek ajánlom, akik szeretik az ármányokkal teli szerelmes történeteket, de számomra ez a szál másodlagos, vagy még kevésbé fontos. Ami fontosabb, az a körülmények leírása: Párizs, 1800as évek, apró borbély-, szabó- és kalapos műhelyek közé ékelődő és egyre terjeszkedő nagyáruház (Hölgyek öröme, a filmben Paradise) mindennapjai. Látjuk, miként veszi át a hatalmat az újfajta kereskedelmi stílus a régi, megszokott formától.  Ahogy tapasztaljuk mostanság is, a kedvelt sétáló utcákban konganak az ürességtől a régi, elegáns, ám most már fájdalmasan pusztulásnak indult üzletek, és helyette mindannyian kisváros méretű plázákban szerezzük be a szükséges holmikat. A könyv is erről szól.

De azok, akik szeretik a ruhadarabok aprólékos kidolgozását, az erről szóló leírásokat, a csipkék anyagának és mintájának részletezését, a tollak és selyemszalagok válogatását, a kosztümhöz illő ernyő színét, vagy az „új” párizsi fehérneműdivat bemutatását, az akármeddig tudja forgatni a könyvet, és bármeddig elhúzhatják a sorozatot, élvezni fogja!

„Hanem Denise elmerülten állt a főbejárat kirakata előtt. Itt, az utca kellős közepén tornyosultak az olcsóbbnál olcsóbb áruk, szinte elöntötték a járdát, a kapuban kísértő alkalmi vételek megállították az arra járó női vevőket. Már odafönn elkezdődött: gyapjúszövetek, posztók, merinó, seviot, flanell hullott alá a félemeletről, zászlóként lobogva; közömbös színeiket, a palaszürkét, tengerkéket, olajzöldet élesen szakították meg a fehér árcédulák. Oldalt, a küszöböt körülvéve, hosszú prémek függöttek, ruhaszegélynek való keskeny szalagok, a szürke mókusbundák finom hamuszíne, a hattyúprémek tiszta hava, a hamis hermelin és a hamis nyusztprém nyúlszőrei. Lent meg, a polcos szekrényekben, az asztalokon, a szövetmaradékok halmai között hallatlan bőségben hevertek a jóformán ingyen adott kötöttáruk, a kötött gyapjúkesztyűk és kendők, főkötők, mellények; egész téli kirakat, tarka mintás, csíkos, vérző vörös foltos szövetekből. Denise látott egy negyvenöt centime-os skótkockás kendőt, egyfrankos amerikai nerc-szalagokat és öt sou-s ujjatlan kesztyűket. Óriási vásári kirakodás volt ez; a dugig tömött üzlet valósággal ontotta fölöslegét az utcára.”