Downton Abbey

Egy újabb filmismertetővel jöttem, mert nehezen állom meg, hogy ne hívjam fel a figyelmet egy-egy új jelmezcsemegéző lehetőségre.

Állítólag az elmúlt húsz év legsikeresebb angol kosztümös filmje. Akkora nézettségi adatokkal, hogy az eredetileg 3 évadra tervezett szériát meghosszabbítják, jelenleg is zajlik a 4. évad forgatása.

Az első epizódokban megismerjük egy angol kisvárosi kastély főúri családját és sokfős személyzetének mindennapjait, 1912-től. A film aktuálpolitikai hírekkel kíséri a cselekményt, annak családra gyakorolt hatását mutatja be (pl. a Titanic elsüllyedése az örökösödésre).  A második évtől az I. világháború kirobbanása, a család a harcokban való szerepvállalása, a sebesült katonák ápolása, a fogyó élelmiszer készletek miatti nehézségek a téma.

Viszont, mivel jómódban élnek a főszereplők, gyönyörű ruháik vannak! Nem egyszer lehetünk tanúi a főszereplő lánytestvérek öltöztetésének; illetve a közben zajló fontos beszélgetéseknek, de többször észrevettem, hogy lemaradok a „sztoriról”, mert annyira lekötött, hogy hogyan kötik meg a fűzőt (mely ezekben az években rúgta az utolsókat), és finoman eligazítják rajta a kivágott ruha redőit, hogy az ne villanhasson ki.

Ebben a divatkorszakban a szoknyák egyre szűkebbek és rövidebbek, már kivillanhat a boka, már csak az idős hölgyek ragaszkodnak a abroncsos szoknyákhoz. Érvényesül a keleties hatás, az áttetsző kelmék, élénk színek, díszítésként csillogó gyöngyök. Urambocsá’, az újonnan varratott ruha még nadrágos is lehet!  A nők autót vezethetnek, kerékpározhatnak, vízhullámosra vágatják a hajukat.

Kedvelt szórakozásom a film nézése közben, hogy próbálom kiismerni a személyzeti ranglétra egyes állomásait, annak feladatkörét. Mi a különbség a lakáj és a komorna között, és melyik a feljebbvaló?

A sofőr teljesen kilóg a sorból, a kertészt pedig még csak nem is látjuk, pedig az első évadban részesei lehetünk a „legszebb rózsa” elnevezésű versenynek.  Az is érdekelne, hogy ki nyírja a több hektárnyi zöld rétet a kastély körül, mert sem kaszálókat, sem birkákat nem lehet látni. Hogy a szobalány, a szakácsnő és a konyhalány a hierarchia alsóbb lépcsőin ülnek, az tisztán látszik. Ahogy látom, minden valamire való házba kell egy megtűrt, enyhén dilis nő, akit ugráltathat, ugyanakkor semmibe vehet a személyzet többi tagja. Downton Abbey Daisy-je ugyanazt a szerepkört kapta, mint a Csengetett, Mylord? Mabel nevű konyhalánya.

Apropó, ha szereted a Csengetett, Mylord? angol sorozat stílusát, akkor ezt is fogod, bár ez nem vígjáték.  Nevetni, az elején vérmesnek és szigorú angol úri hölgynek bemutatott „Nagyi”, vagy másik filmes nevén Violet, esetleg özvegy Lady Grantham beszólásain lehet, akit a Harry Potter sorozatból is ismert Maggie Smith játszik. Briliáns mimikával mutatja be, hogy „irányítja a nyak a fejet”, hogy éri el egy nő az akaratát és fejezi ki szavak nélkül is a véleményét. Hogy idézzek is a sorozatbeli szerepétől, miközben az egyik epizódban szeszélyességgel vádolják: „Nő vagyok Mary, akkor vagyok szeszélyes, amikor akarok!”