2011. március 17., csütörtök

Dirndl


Egy álom volt ez a bolt. Alig akartam kijönni. A fotózáshoz engedélyt kértem, és az eladóhölgyek szívesen álltak modellt a kamerám előtt.
A helyszín Salzburg, napjainkban. Gyönyörű napsütés, tavaszias hőmérséklet és csodás környezet. Igazi békebeli méteráru- és rövidáru boltokat láttam a belvárosban, roskadásig töltve csipkeszalagokkal, hímzett pántlikákkal, tarka pamut és selyem textilekkel, színek szerint rendezve a polcokon. Volt készruha is, a dirndli öltözék minden részével, köténnyel, szoknyával, blúzzal, szoros derékkal de még horgolt csipkeharisnyával is.
És a minőségük, jaj, igazi szalonmunka! Paszpólos díszítés a fűzőrészen, gumicérnás ráncolás a szoknya derekán, aprólékos stircelt gomblyukak, minőségi gombok és gyönyörű színösszeállítások.
Láttam klasszikus rövid, tiroli bőrnadrágot, hímzett rátétekkel díszítve a férfiak számára, hozzá illő posztózakót bőr zsebszegéllyel. Posztóból készült, meleg pelerint a hölgyek számára és a szivárvány minden színében kapható „cicakendőt” a nyakunkba.

Kapható volt divatmagazin a dirndlikről, szabásmintával együtt – sajnos, egy vagyonért.

És, hogy igazoljam, hogy szomszédaink viselik is ezeket, csináltam egy gyors fotót egy biciklire pattanó családról. A fiún - meztelen lábszárral! - már ilyenkor ott a bőr rövidnadrág, de az édesanyja még felvette a meleg kabátot a hétköznapi dirndlje fölé.Szeretnétek felvenni egy ilyen ruhát? Varrnátok vagy készíttetnétek magatoknak egyet? Persze nem a mindennapokra, hanem egy családi esküvőre vagy más ünnepélyesebb alkalomra. Annak idején egy győri tervezőnőtől tanultam varrni, és gyakorlati feladatként rendszeresen készítettük számára az osztrák tradíciós viseleteket. És viselte őket rendszeresen! Ez után a kirándulás után, őszintén mondom, elgondolkodtam rajta, hogy varrok egyet magamnak.

Végezetül egy kis "hivatalos" infó a wikipédiáról azoknak, akik még nem ismerik a dirndlit:
A német Dirndl nevét a Dirne, lány szóból kapta. A 19. században terjedt el Bajorországban és Tirolban. Eredetileg népviselet volt, amely régiónként jellegzetes jegyeket mutatott. A dirndli eredetileg mély dekoltázzsal rendelkező, fűzőszerű felsőrészből, puffos ujjú fehér ingvállból, hosszú szoknyából és kötényből áll.
A ruhát ma is széles körben viselik, de népviselet jellegét elveszítette. Német és osztrák divatházak szezonról szezonra új kollekciókkal állnak elő. A ruhát ma is gyakran hordják falusi rendezvényeken, sörfesztiválokon, sőt az utóbbi időben ismét divatba jött a fiatalok körében.

16 megjegyzés:

Erika írta...

Gyönyörűek, csodálatosak az anyagok!! Így szeretem én is, mikor színek szerint vannak az anyagok. Nagyon szépe helyen voltál, irigykedem is egy kicsit. Nem csodálom, hogy alig akartál ki jönni egy ilyen csodás álomhelyről.

honfiviki írta...

Hihetetlen, ugye? Hogy ilyen még van manapság! Akár az udvarias kiszolgálásra, a kedves eladókra, vagy a minőségi anyagokra gondolok. Nagyon jó lehetett neked :)

Marcsi írta...

De jó, hogy megint itt vagy! Már nagyon hiányoltalak.
Csodálatos ez a környezet a bolt és a ruhák is. Nagyon szuper lehetett. Köszi,hogy megosztottad velünk!

Bea írta...

Nagyon jó, hogy végre újra itt vagy, hiányoltalak!
A bolt meseszép és tágas, elhiszem, hogy tényleg nem akartál kijönni.
A ruhák is szépségesek. Mindig tetszett, hogy viselik is a népviseletüket és nem csak múzeumban mutatják meg.
Már többször megfordult a fejemben, hogy készítek magamnak is, de úgysem lenne hova felvenni....

Tündérlátta írta...

Az a csipkezokni mesés!!

Tilo írta...

Nálunk is lehetnének ilyen helyek. :)

Névtelen írta...

Szia, nekem nincs blogom, de rendszeres olvasód vagyok, szeretem az izlésedet, a munkáidat.
A drindl stílus szerintem nagyon hordható, sváb /magam is az volnék/ esküvőkön menyecseruhának láttam sokszor.
Az a helyzet, hogy a magyar népviseletből is lehetne átmenteni a mai kornak megfelelően elemeket.Van az olyan szép, mint a másoké.

Épp a napokban kerűlt a kezembe egy régi cikk Tüdős Kláráról, aki a negyvenes években szalont alapított az ötletre, falusi himzőasszonyokat alkalmazott.
Üdvözöllek
Etelka

Nóra írta...

Jól esnek az üdvözlő szavak, köszönöm szépen! Tényleg klassz helyen voltam, nekem a bolti kép most a képernyővédőm. :-)

Kedves Etelka, Neked is köszönöm, hogy írtál. Igazad van, szívesen hordanék hímzett ruhadarabokat is, és külföldön már egyre népszerűbbek ezek a trendek is. Már csak annyi a dolgunk - mint kézimunkát szerető csapatnak - hogy népszerűsítjük ezeket.

FriStiKati írta...

Szia!

Most találtam Rád! Nagyon szeretem a dirndlit!!!! Nekem az volt a menyecskeruhám :-) Piros-fehér kockás. Amúgy nagyon kényelmes hordani!

FriStiKati írta...

Szia!
Nekem van dirndlim! Nem is egy. Szerencsére van hova felvenni :-)
( jó nem hetente) A menyecskeruhám piros-fehér kockás dirndli volt. Amúgy nagyon kényelmes!

Nóra írta...

Szia FriStiKati! De jó lenne látni a ruháid!

FriStiKati írta...

:-D Küldök emilt!

Névtelen írta...

Häla Istennek a munkäm arra a helyre vezerelt,ami a Dirndl öshazäja:Altaussee,Ausztria.
Felszolgälokent az elsö dolgom az volt,hogy vettem ket Aussee-ben honos darabot!Hetvegen csak ebben dolgozom!Imädom!Itt a nök a kiskertet is ebben a ruhäban gondozzäk,napi viselet idöseknel-fiataloknäl egyaränt.Szivböl ajänlom mindenkinek,es örülök,hogy mäsnak is tetszik!

Nóra írta...

Kedves "Névtelen" felszolgáló,
örülök, hogy írtál! Nagyon irígykedem, hogy hordod a dirndlit, és imádnám látni, hogy a körülöttem élő városlakók még a kerti munkát is ebben végzik. :-)

Unknown írta...

Jó lenne egyszer éljünk egy ilyen boltba jó sok pénzzel. :) Én épp most fejezem be a 4. dirndl-t (magamnak), bálok alkalmával szoktam őket felvenni. Nem vagyok varrónő, de ügyes kezem van és kitartásom. Egyre jobban megy. Én is szívesen hordanám akármikor ezeket a ruhákat, csak félek, hogy nem lenne befogadó a környezet. Tényleg nagyon kényelmesek, még így is, hogy nem boltban vett vagy hozzáértéssel varrt ruhákról van szó.

Nóra írta...

Kedves Adrienn, de jó, hogy ezt megírtad! 4. dirndl?! Gratulálok!
Elgondolkodtam ezen, biztos, hogy mindig csak a megszokott bolti tömegárut lehet felvenni, mert örökké azon aggódunk, hogy mások megszólnak? Mi lenne, ha inkább büszkén, állunkat felvetve viselnénk ezeket a ruhadarabokat?
Mikor manapság tele van minden rosszindulatú megjegyzésekkel, hagyjuk nyerni őket, önként a középszerűség igájába hajtott fejjel, mikor többre vagyunk képesek? Nem jó ez így.