Lovagló nadrág – avagy "A hét mesterlövész"

Ja nem, nem, eszem ágában sincs lovagolni (félek a lótól), de szerettem volna egy olyan nadrágot, ami félúton van a farmer és a szövetnadrág között. A szövetnadrágok inkább kosztümös jelleget adnak, egy farmer pedig túl – hogy is fogalmazzak – túl farmeros.
Szerintem ez egy olyan nadrág lett, amiről senkinek nem az irodai kosztüm jut eszébe, ugyanakkor méltó ellenfele lehet az örök jeansnek. Sportos, városi, „casual” viselet.
Anyaga nagy részben gyapjú, kis részben műszál és elasztán, és ezt is ajándékba kaptam. Felsorolt tulajdonságai arra tették alkalmassá, hogy valami újat kísérletezzek rajta. Aggódtam, hogy milyen lesz, hogy fog állni, kellenek-e ezek a nagy zsebek a csípőmre, de a végeredmény tetszik.
Készülök egy bejegyzést szánni a nadrág varrás alapjainak, de nem ezzel a nadrággal kezdeném. Nem nehéz, de hosszadalmas, átgondolt munkát igényelt. Még sosem volt ilyen sok részből szabott nadrágom.
Ez elsősorban a próbát nehezítette, hiszen én sem szívesen bontok vissza varrást, így viszont nyakig gombostűben próbáltam.
Mondok egy példát: hol kezdjem (milyen magasan), a szárán a cipzárat bevarrni? A cipzár alja ugyebár a nadrág aljánál legyen (sőt, a cipzár lehajló húzó kocsijának nyelve legyen a nadrág alja szélénél). De hogy hol a nadrág alja? Az akkor derül ki, ha a nadrágszár készen van és felvehetem. De ezt nem varrhatom készre, mert olyan szűk a szára, hogy utólag nehezen férnék be a cipzárvarráshoz, tehát a belső varrást nyitva hagyva cipzárazunk. Érthető nagyjából a probléma? Megoldottam, de még most is tiszta karmolás a lábam a sok gombostűtől.
Vagy: tetszik a két nagy zseb, de mi van, ha nem áll jól? A zsebeket az elején kell felvarrni, de hogy bontok ki minden varratot, dísztűzést, zsebfedőt a végén, ha mégis leszedném?
Felvéve nem a lovaglás jut róla eszembe, hanem a régi western filmek: kicsit rogyasztok térdben, csípőmet lassan előretolom… éééés…. már elő is kapom két kézzel a pisztolyokat a két oldalzsebből és piff-puff! :-)




Burda magazin 2008/08

Megasztár - Divatkreátor

Az idei szezonban követője lettem mindkét tévés tehetségkutató műsornak. A Megasztár legfrissebb sorozatában nem csak az énektudásukat mutatják meg a jelentkezők, hanem ifjú divattervezők versenye is zajlik.
Az első középdöntőn szerintem elég jól sikerültek a fellépő ruhák. Tolvai Renáta katonás, fekete, arany zsinóros ruhája tetszett. Lakatos Yvette „díva” ruhája is jó volt, bár láthatóan feszengett benne.
A második – október 9. - döntő viszont tragédia volt. Szíj Melinda a királykék ruhájában úgy mozgott, mintha egy zárt aljú hálózsákban lépdelne. A hangja észvesztő, a sminkes és a fodrász csodát művelt, de egy nagyon szerény, önbizalom hiányos hölgyről van szó, aki nem akart „villantani” a csipkés felsőben, sosem hordott magas sarkú cipőt. A tervező nem vette figyelembe modellje egyéniségét, ráerőltette a kitalált ruhát, hiszen ő maga is egy verseny részese. A csipke alatt testszínű anyaggal takarta el a szégyenlős nőt, a mellrész tagadhatatlanul rémesen állt a rossz tartású tehetségen, és muszáj volt gyorsan „megtanulni" magas sarkú cipőben járni. Ezen a fotón olyan a ruha, mintha Melinda sztaniolpapírba lenne csomagolva, derékban átkötve. Az az öv is olyan fura, nézzétek csak!

Az október 15-i, első pénteki adásban viszont nem csak Melinda hangjától voltam elragadtatva, hanem a ruhájától is. Úgy tudom, hogy sorsolással dől el, melyik tervező, melyik fellépőnek készíti el adott héten a ruháját. Melinda és a kreátor végre egymásra talált. Lehet, hogy egy szimpla nadrág és pulóver, amit láttunk, anyagában azonban mindenképpen alkalmi, és össze sem lehet hasonlítani az előző adásban látott bevonulásával.
Lakatos Yvette azért szimpatikus, mert jó látni, hogy milyen szép és csinos valaki akkor is, ha nem manöken alkat. A múlt szombati ruha kreátora nála sem vette figyelembe ügyfele adottságait, és sikerült hangsúlyozni testalkata hiányosságait. Felkarja vastagságát még jobban kiemelte a mell fellett egyenesen elvágott, a teljes felsőrészt szabadon hagyó ruha. A derekát ugyan kiemelte egy széles övvel, de felette, alatta egy nagy puff van. És a lábán vajon mi van? Lila sízokni?
Most néztem meg a csütörtöki Divatkreátor műsort, ahol a tervezők szinte sértetten nyilatkozzák, hogy Yvettnek semmi nem tetszik. Pedig ha még megnézzük a pénteki műsort is, ahol Yvette úgy nézett ki a szőrös ruhaujjakban, mint Deák Bill Gyula az István a királyban… szegény, lehet, hogy én is nehezen türtőztetném magamat és nem tudnék őszintén mosolyogni a tervezőre. Értem a szándékot, hogy egyszerre keresünk mindenféle tehetséget, így nem kell annyi pénzt fizetni a ruhákért, viszont felkaroljuk a tehetségeket. Kár, hogy közben bohócot csinálunk az énekesekből, akik szemlátomást kényelmetlenül énekelnek, nem tudják a maximumot nyújtani.
Érdekelne a véleményetek, csak nekem van ilyen rossz véleményem?
Fotók innen.

Kókuszos-kakaós reform muffin

Nagyon finom lett, és tündériek ezek a mini kuglóf formák.

A reform sütemény receptjét Szemirámisznál találjátok.

Mire gondoltam?

Shannon MushyWear blogján olvastam egy bejegyzést arról, hogy rendelt egy anyagot, de miután megérkezett, már nem emlékezett, mihez is rendelhette? Mire gondolt, mikor kiválasztotta?
Most én is szeretnék mutatni két anyagot, ami ugyanígy fekszik a szekrény mélyén. Mire gondoltam, amikor megvásároltam?

Íme az első:


Nem tudom mire gondoltam, mit szerettem volna belőle készíteni? Vastagabb, elasztikus pamutvászon. Beavattam meleg vízzel, így mindössze egy 80 cm hosszú és csak 120 széles darab van belőle, tehát ez is korlátozza a felhasználhatóságát. Ideális méret egy rövidke, egyenes szoknyához, de azt nem szeretnék. Érdemes talán variálni más színnel, de kapok hozzá illő anyagot? Feketével lenne a legegyszerűbb társítani, de az anyag nyárias, nyáron pedig nem szeretek feketét hordani (télen is ritkán). Időnként előveszem, megnézegetem aztán újra elcsomagolom.

A másik anyagra emlékszem:


Ez is tiszta pamut, nem rugalmas, de nagyon könnyű, légies, ideális blúzanyag. 160 cm hosszú és 150 cm széles. A színeibe szerettem bele, bár már a boltban sem tudtam, mi lesz belőle. És ez évek óta így van. Nemrég mutattam, milyen jól illene egy klasszikus kosztümhöz, vagy talán egy világos nadrággal tengerparti sétához de a nagy méretű virágok (kb 15 cm) kicsit elijesztenek. Milyen szabásminta rejthetné el a nagy virágok alakot kövérítő hatását, ugyanakkor hangsúlyozhatná mégis a mediterrán stílust?

Ha van kedvetek, mutassátok meg Ti is, milyen „Mire gondoltam” anyag fekszik a szekrényetek mélyén? Tényleg kíváncsi lennék! Talán közösen több ötletünk lenne, vagy akár egy csere-bere is kialakulhat közöttünk. Ha valakinek nincs blogja, de szívesen társulna, küldje el e-mailben nekem és megmutatom itt.

Végezetül szeretném megköszönni Kathynek, hogy gondolt rám, és nekem (is) szánta a Kreatív blogger díjat. Nagyon örültem neki, jól esett, hogy érdemesnek tart rá. A díjjal együtt járó szabályokat a legtöbben már ismerjük, mutatkozzunk be, és továbbítsuk az általunk nagyra becsült bloggertársainknak. Remélem senki nem haragszik meg, ha megszakítom a láncot, hiszen már én is továbbítottam korábban és úgyis tudjátok, hogy kit látogatok szívesen, rendszeres hozzászólásaimmal.

"Színe mint a bikavér"

Megígértem, hogy megmutatom az előző bejegyzésben látható kordzakót.

Ugye nem árulok el titkot azzal, hogy a kordbársony mindig elcsábít, bőven találhatunk rá példát csak ez alatt a röpke év alatt is, amióta itt megmutatom, miket varrok. Még ha a fotón nem is látszik jól, ennek az anyagnak olyan a színe, mint az érett, testes vörösboré. Nagyon jól illett hozzá a boltban egy blúznak való, kockás, elasztikus puplin, rögtön vettem abból is. Remek volt így együtt, olyannyira, hogy még az üzletben eldöntöttem, a kabátot a blúzanyag maradékával bélelem ki. Hiába a nővérem intelme arról, hogy sose vegyél semmit, ami legalább két másik ruhadarabhoz nem illik a szekrényedben, hazahoztam őket. Nem is nagyon hordtam, a zakót egyszer-egyszer vettem fel. Örülök, hogy az új szoknya most friss lendületet ad ennek a régi-új kabátnak.

Burda fazon ez is, 2007. októberi szám. Most is nagyon tetszik a szabása, rövid állású, erősen karcsúsított, és merész újítás a szűkítők kiváltása a belevarrt „karikával”. Megvarrni nem volt könnyű ezt a részt; nagyon kicsi ívben kellett kanyarítani a kerek „szűkítőket” és a kordbársony nem egy könnyen formálható anyag. Azért előfordulhat, hogy lesz még folytatás ezzel a szabásmintával.

"Színe mint a bikavér"

Ja, ezt a levendulát tegnap szedtem ... én nem is értem, mi történt az időjárással.

Etno szoknya avagy szoknya varrás III.

Mutattam már ezt az anyagot, nemrég vettem, az idei, őszi-téli szezonra. Olyan szabásmintát kerestem hozzá, ami engedi érvényesülni a könnyű, lágy esésű viszkózt, de nem rakott, hiszen gyűrődik, és az első leülés után nyoma sem lenne a gondosan vasalt hajtásoknak. Húzott, ráncolt derék szóba sem jöhetett, így maradt a ferde szálirányú szabás és az A fazon. Mivel télen is szeretném hordani, ezért kibéleltem, ez a gyűrődések távoltartásában is segít valamelyest.


Az elmúlt hetekben minden nap érkezik olyan érdeklődő – a látogatási statisztika szerint –, aki „szoknya varrás” „őszi szoknya varrása” vagy „kockás szoknya varrása” keresőszóval bukkant rám. Ennek nagyon örülök, jó lenne, ha minél többen kezdenének el otthon varrni, saját méretre, saját ötlet alapján készült ruhadarabokban járni. Ez fellendítené a méteráru- és rövidáru kereskedéseket is, ezáltal egyre jobb és fantáziadúsabb öltözékeket tudnánk varrni. Arról nem is beszélve, hogy egyre több csinos nő (és persze férfi) lenne az utcán.

Éppen ezért úgy gondoltam, hogy ebben a bejegyzésben nem csak egyszerűen megmutatom a legújabb szoknyámat, hanem részletezem ennek elkészítését is. Higgyétek el, nagyon egyszerű szoknya, abszolút kezdők is meg tudják varrni a Burda (2007/június 123.mod.) leírása és az alábbiak segítségével.
A legtöbb odafigyelést a szabás igényli. Ennél a modellnél mindenképpen javaslom, hogy szigorúan jelöljünk át mindent, elsősorban a szálirányra vonatkozó jelöléseket. A szálirány (a kezdők kedvéért írom ennyire részletesen) azt jelenti, hogy a megvásárolt méterárura milyen irányban elforgatva fektessük fel a szabásmintát. Általában a szövetet hosszában kettéhajtva szabunk, ez erre a szoknyára is igaz, de a szép formáját az adja, ha odafigyelünk, melyik alkatrész fekszik egyenesen az anyagon és melyik elfordítva. A szabásmintákon jelölt szálirány nyilat a szövet szálirányával megegyezően (tehát függőlegesen lefelé) fektetjük.

A Burda fenti rajzán szaggatott vonal jelzi az anyag hajtott szélét, és a 72,5 cm pedig mutatja, hogy a gyárilag 145 cm széles anyagot hosszában hajtották félbe. Ennél a szoknyánál fontos, hogy legalább ilyen széles anyagot vegyünk, mert nagyon széles a szabásminta is. Miután mindent kivágtunk, az egyes részeket precízen egymáshoz gombostűzzük, varrhatjuk.

Ha egy alkatrészen ferde szálirányú vágás van, nagyon kell vigyázni, megnyúlhat a kezünk alatt, ezért szigorúan asztalra simítva illesszük össze a darabokat.


Mindig el szoktam mondani, hogy milyen fontos, hogy a szűkítőt nem egyenes vonalban varrjuk, éles szögben érkezve az aljához (mert mindig a széles végénél kezdjük!), hanem ívben fussunk lefelé, az utolsó pár öltés az anyag legszélén lépegessen. A varrat végét megerősíteni itt nem kell, ha hagyjuk a varrógépet továbbszaladni, maga hurkolja egymásba az alsó és felső szálat (cérnát).
Miután a szűkítők elkészültek és a három-három alkatrészt összevarrtuk, eltisztázzuk a varrásszéleket(kezdőknek javaslom a cikcakk öltést). Ezután jöhet az oldalvarrás. Az egyiken simán végigszaladunk, a másikon pedig kihagyjuk a cipzár helyét.
Itt most megállunk egy pillanatra, eljött az első próba ideje! Egy viszonylag egyszerű szoknyánál elsősorban azt kell figyelni, hogy a bősége megfelelő-e, azaz a két oldalvarrás követi-e az alakot. Ha a méreteink alapján választottunk a Burda mérettáblázatából akkor leginkább bevenni kell a ruhadarabokból. Nekem például laposabb a csípőm, ezért az oldalvarrásnál, a derekam alatt mindig keletkezik a szoknyákon, nadrágokon egy dudor. Ezt megjelölöm a tükör előtt, hogy mettől-meddig szükséges bevenni és már viszem is a gép alá. Ezután már annyiszor próbálunk, ahányszor szeretnénk, akár minden lépés után, rutinosabbaknak már csak a végén.

Rejtett cipzárt használtam, de hagyományossal is varrható. A rejtett cipzár bevarrására korábban már írtam néhány tippet, amit itt találtok (igen, az a szoknya pont ugyanilyen).
Ha a szoknyánk bélelt (ami nem szükséges pl. egy nyári darabnál) ugyanígy elkészítetjük a bélést is. A két egyforma (viszkóz és bélés) szoknyát egymásba húzzuk, a cipzárnál a bélést behajtjuk és övpántot varrunk rá. Az övpánt egy ragasztós közbéléssel megerősített szalag, amit mindig egyenes szálirányban (azaz hosszában vagy keresztben) szabjuk ki, hogy ne nyúlhasson meg. Bejelöljük rajta a derékbőségünket két csípéssel, és ráhagyunk egy pár centi plusz hosszúságot. Ebből alakítjuk majd ki az egymásra hajtott gombolásrészt.

A két csípést a szoknyaderék cipzáros végéhez illesztjük és a szoknyát a pántra felvarrjuk. A gombolásrész kialakítását a fotók mutatják, de szabály, hogy mindig elölről hátrafelé gombolunk, tehát a gomblyukas rész van a szoknya elején. A gomblyukas végére egy háromszöget alakítok ki (lásd a fotókat) a háta derékrészre (ahol a gomb lesz) egy kb 2 centis „alámenetet”. A szebb kifordítás érdekében, figyeld a fotókon, hogy vágtam le a varrásszélességeket.







A gombolásátmenet elkészítése utána a belső oldalon behajtom az övpánt varrásszélességét és én általában kézzel leöltögetem. Ezt varrógéppel is lehet csinálni, de kézzel is 10 percig tartott, direkt mértem. Ha valaki gyakorlatlan, akkor mondjuk 20 perc. Rejtett öltést használtam, ami azt jelenti, hogy a fotó szerint tartom a kezemben a ruhadarabot, és a több rétegű varrásszélességben hosszabban vezetem a tűt és a szálat (így nem látszik a színén az öltés) és a derékpántba csak apró pontokkal öltök bele. Próbáltam ezt is fotózni, nem volt könnyű, talán látszik valami (ha a fotóra ráklikkeltek utána még egy kattintással tovább nagyítható!).

Az övpánt akkor van kész, ha a háromszöges végébe gomblyukat varrok és az „alámenőre” a gombot.
Már csak a szoknya alját kell felhajtanunk. Én ezt minden esetben kézzel varrom végig, csak a bélés alját varrom géppel. Ennél a blúznál megnézheted, hogy néz ki az alja felvarráshoz szükséges rejtett öltés.

A bélés hivatalosan 2 centivel rövidebb a szoknyánál, de én 4-5 centit hagyok inkább, csökkentve az esélyt, hogy üldögélés közben kilógjon.

Hadd ajánljam figyelmetekbe két korábbi bejegyzésemet az alap szoknya készítésről, a két leírás alapján már biztosan neki tudtok látni a varrásnak. Ha ennél több segítségre van szükség, bátran keressetek meg a megadott elérhetőségemen!

Fahéjszín kordbársony kabát

Ezt a mályvás-fahéjas színű kordbársonyt ajándékba kaptam és rögtön megtetszett. Tiszta pamut, velúrbőr hatású fénye és különleges színe van. Hm, mit is csináljak belőle?

Mindenképpen hangsúlyozni szerettem volna a hasított bőr jellegét, a mennyisége pedig egy zakóra volt elegendő. Erre a Burda modellre esett a választásom.

Barna hímzőcérnával öltögettem körbe a szegélyeket és – a számomra megunhatatlan – bőr utánzatú gombokat tettem rá. A két alsó zseb buggyosságát két-két szűkítő adja. A háta övpánt célja pedig a derék hangsúlyozása.



Sajnos minden alkalommal meg kell küzdenem a hazai üzletek szegényes rövidáru választékával. Tudom én, hogy kicsi társadalom a varróké, de hogy néhány jobb minőségű gomb vásárlásához a fél országot körbeutazom, az már elkeserítő. Ti hogy vagytok ezzel? Külföldön jobb lehet a helyzet?