Anna Sui

Anna Sui 1964-ben született Detroitban, az Egyesült Államokban.
Gyerekkorától kezdve tervezőnek készült, bár saját bevallása szerint, sokáig nem is igazán tudta, mit is jelent ez. Látta édesanyját varrás közben, elkísérte a méteráru boltokba és olvasott egy érdekes cikket egy híres tervezőről. Miután New Yorkba költözött, felvételizett a Parsons művészeti iskolába, majd több, elsősorban fiatalos, sportos divatot diktáló cégnél dolgozott.

Az önálló munkát az 1980-as évek elején, a saját nappalijában kezdte meg. Barátai között tudhat sikeres fotósokat és a legnépszerűbb modelleket (mint pl. Linda Evangelista és Naomi Campbell), akik mindig bátorították munkájában.

Első nagyszabású divatbemutatóját 1991-ben rendezte, ami nagy áttörést jelentett a karrierjében. A Sohoban nyitotta meg első kiskereskedését, levendulaszín falakkal, vörös padlóval és fekete bútorokkal. Ez a dizájn a jelképévé vált üzleteinek, termékeinek, még az internetes oldala is pont egy ilyen boltba kalauzol bennünket. Érdemes elidőzni egy kicsit „Nála”, teljesen újszerű weblap szerkesztést és játékos hangulatot találunk.

Sikerei elindították a nemzetközi hírnév felé, először Japán majd Európa több országát hódította meg. Már nem csak ruhákat, hanem parfümöket, kozmetikumokat és egyéb kiegészítőket is tervezett.
Anna Sui realista tervezőnek vallja magát. Tudja, hogy óriási különbség van a divatbemutatók kollekciói és a „hús-vér” nők által, az üzletében vásárolt ruhadarabok között. Tudja, hogy vevői mit keresnek, igyekszik tehát ötvözni az új irányvonalakat a hordhatósággal. Ruháiban mindig fellelhetők a nőies, sőt néha kislányos elemek, egy csipetnyi nosztalgiával fűszerezve. Bármilyen termékre is kerül rá a logója, ugyanazt a minőséget kapjuk, ha csak egy rúzst vásárolunk, mintha egy ruhadarabot a legújabb kollekciójából.

Megunt cuccok

Vannak kedvencek, amiket addig viselünk, amíg le nem szakadnak rólunk.
Vannak azonban más, karakteresebb darabok, amik viszont néhány felvétel után (urambocsá’ hordatlanul) a szekrény mélyére esnek és az hagyján, de még csak nem is keressük őket. Nem véletlenül. Rájövünk, hogy mégsem a mi stílusunk, semmihez nem tudjuk felvenni, nem áll jól vagy épp kényelmetlen egy kicsit.
Lehet, hogy drágán vettük, vagy sok munkánk van benne. Igazából tetszik is, mégsem szeretjük. Kidobni azért túlzás lenne, pláne a bevásárló központ parkolójában lévő ruhás konténerbe, de egyelőre csak a helyet foglalja az amúgy is tömött szekrényben. Elvihetném a helyi karitász üzletbe, de most őszintén, aki igazán rászorul, az az én flancos szoknyámra pályázik? Nem inkább egy meleg pulóverre vagy egy alap kosztümre, öltönyre, amiben munkát vállalhat?

Szívesen odaadnám akár egy ismerősnek is, de hogy ajánljam fel, hogy meg ne sértsem? Arról nem is beszélve, hogy nem mindenki szereti a másodkézből származó dolgokat.

Vannak ilyen ruhadarabok a szekrényetekben? Mit csináltok velük? Milyen gyakran fésülitek át a gardrób tartalmát? Most hogy közeleg az új őszi-téli szezon, talán Nálatok is aktuálissá válik a szekrények átrendezése. A könyörtelen típusba tartozom, már ami a szelektálást illeti. Amit nem hordunk (szakemberek szerint, amit az elmúlt egy évben nem vettél fel, már nem fogod sosem) zsákba gyűjtjük… és azután?

Jó lenne minél több ötletet, véleményt meghallgatni. Ha van kedvetek, Ti is indíthattok egy ilyen postot (ha van blogotok), hátha Ti több jó tanácsot kaptok.

kép innen

Spencer kabát

A spencer kabát szűkre szabott és rövid, nagyjából derékig ér. Spencer grófról kapta a nevét, aki először cserélte le a szokásos meleg nagykabátot egy kényelmesebb, használhatóbb rövid kabátra.A Burda Magazin 2008/08 számában találtam, és nagyon megfogott a szabásminta sokszínűsége. A legmeglepőbb a háta és az eleje közötti kontraszt; az elején a hangsúlyos tűzések, zsebfedők, dupla gombolás inkább a katonás stílus jegyei. A hátára szabott, húzott derékrész viszont rendkívül nőies, meghökkentő fricska a tervezőtől.

Az újság a mintában rejlő lovagló stílust hangsúlyozta. Szerintem hordozza a western stílus jegyeit is, ugyanakkor komolyan emlékeztet a XIX. századi női kabátokra is: a háta seszli (formára szabott derékrész) helyet kínál akár egy abroncsos vagy turnürös szoknya derekának is.A bélés, akár a lágyan folyó étcsokoládé...
A 2008-as szabásmintaív használata felüdülést jelentett az újabbak után. Gondolom a szokásos, sajnálatos pénzügyi helyzet következménye, hogy a korábbi két, óriási ívből mostanság már csak egyetlen papírra zsúfolódik az összes rajz. A nyomtatás minősége is hagy némi kívánnivalót, így az itt-ott elmosódott, egymásra halmozott szabásminták kivétele komoly koncentrációt igényel.

A tavalyi "Hét mesterlövész" nadrágomhoz készült.

Pom pom

Egy kedves ismerősöm ajánlotta dekorációs ötletként a "party pompomokat". Nemrégiben ki is próbáltam, színes selyempapír golyókkal díszítettem a kerti pihenőt. Szerintem nagyon jó lett, gyorsan elkészíthető, egyszerű, ugyanakkor látványos. Szülinapi zsúrok, családi összejövetelek, szilveszteri bulik kísérője lehet.

A poms elkészítését itt látjátok, ez a link pedig további színes ötleteket ad.

Az enyémek sárga, narancs és piros selyempapírból készültek. 5 ív selyempapírt vágtam ketté és fektettem egymásra (tehát már 10 lap volt egymáson), a keskeny oldalától indulva, legyezővé hajtogattam, összefogva mind a 10 vékony papírt. Ezután kettéhajtottam, ott egy hosszú madzaggal átkötöttem, a két végét ívesre vágtam, végül széthúztam a madzag két oldalán a 10-10 legyezőt. A hosszúra hagyott spárga segítségével felakasztottam őket.

Paszpól

A paszpólozás egy dekorációs lehetőség.

A készen kapható paszpól szalag általában ripsz szalag, aminek az egyik hosszanti széléhez egy „hurka” van szőve. Olyasmi – ha láttatok már olyat – mint a férfinadrágok aljára varrt „koptató”.

Úgy varrjuk a ruhára, hogy a lapos részét befogjuk a varrásba, az anyagok között eldugjuk. A szalag gömbölyű része látszik ki és hangsúlyozza a szabásvonalakat. Ilyen díszítési lehetőséggel éltem például a nemrég elkészült táskánál.

Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy varrjuk fel. Fontos szempont, hogy ne akarjuk nagyon szűk ívű vonalakra felfektetni, mert sokat fogunk vele kínlódni és nem biztos, hogy a legszebb eredményt érjük el. Korábban már említettem, hogy a ferdepánt alkalmas az íves szabásvonalak dekorálására. Mivel a készen kapható paszpól egyenes szálirányú (legtöbb esetben), nem rugalmas, ezért egyenes vagy épp csak íves vonalakra állítható sikeresen.

Úgy kezdjünk hozzá a munkához, hogy a vágott szélre, az anyag színére feltűzzük a szalagot, úgy, hogy az anyag széle felé nézzen a lapos rész (ez sajnos elég szűk ívnek bizonyult).

Ezután varrjuk is rögtön fel (ha szükségesnek érezzük, férceljük le) hagyományos- vagy cipzárvarró talppal.Figyelmesen, lassan csináljuk, mert a legfontosabb, hogy közvetlenül a „hurka” mellett menjünk végig.Ha íves rész is került bele, akkor a szalag lapos részét ollóval vagdossuk be, hogy kifeküdjön az anyagon.Ezután megfordítjuk a ruhadarabot, így fogjuk hozzá a másik anyagdarabot (a szokásos színt-színnel szemben), közéjük fogva a színére varrt szalagot.
A második varrat (amivel összevarrunk két alkatrészt) pontosan az elsőn (amikor a szalagot varrtuk fel) kell, hogy haladjon. Ha sikerült az első varraton végigmenni, a színe felől valóban csak a szalag gömbölyű részét fogjuk látni és a lapos része bekerült a ruha (itt táska) belsejébe.A múlt heti rövidnadrágom is paszpól szerűen volt díszítve. Nem szaladtam el piros paszpólt venni, hanem kettéhajtottam, levasaltam a piros kabát maradék ferdepántját és munka közben figyeltem, hogy mindenhol ugyanannyi látszódjon ki belőle. (A piros, kettéhajtott szalag hajtott széle lóg ki a derékpánt alól). Akár be is lehet jelölni előre ezt a kilógó 2-3 millimétert.Végül hadd meséljek el egy kis történetet arról, hogy próbáltam vásárolni fehér paszpólt a helyi belvárosi, több évtizede működő, mindenki által ismert, jó hírű rövidáru boltban:

E (mint Eladó): Mit adhatok?
N (mint Nóra): Fehér paszpólt szeretnék.
E: Itt vannak, tessék körülnézni (és körbemutat a különböző szalagok tarka során, de egyik sem volt „paszpól”)
N: Nem látok paszpólt, melyik az?
E: Ez mind az, nem?
N: Nem, a paszpól egy olyan szalag, ami a nadrágkoptatóhoz hasonlít …(és mesélem, mutogatom neki).
E: Nahát, 63 éves vagyok, sosem láttam még olyat, de hát mindig tanul az ember (és a hanghordozásával érezteti, hogy tök hülye vagyok).
Ezek után megilletődve, összezavarodva, bementem egy másik rövidáru üzletbe, ahol már sokkal óvatosabban kértem fehér paszpólt és vártam, mi történik. Az idősebb úr azonnal elém tette a fotókon is látható, megfelelő szalagot. Boldogan kifizettem.

Rövidnadrág az utolsó forró, nyári napokra

Még van egy-két meleg hetünk, használjuk ki, hordjuk a nyári ruhatárunkat, nézzünk körül a gardróbban, melyik kedves ruhadarabra nem került sor egész nyáron? Gyorsan bújjunk bele, viseljük büszkén, talán már a bőrünk is lebarnult végre, jól mutat bármilyen kivágott cucc. Élvezzük ki a papucsos, szandálos napokat mielőtt újra zokniba dugjuk a lábunkat!
Ez a nadrág a nyár utolsó pillanataira készült. Az utolsó bográcsozásra, az utolsó családi hétvégékre. Az utolsó nyári ruhadarab az idén. Egy-egy apró darab minden matrózos kedvencből.A családom szokott mosolyogni azon, hogy ha igazán kipihent és kisimult vagyok, akkor ültömben vagy strandon-fekvés közben elégedetten billegtetem a lábujjaimat. Még ha körömlakk is csillog rajta, akkor csak jó kedvem lehet. :-) Kívánok tehát mindenkinek lábujjbillegtetős, szép hétvégét!

Goldenblog még a héten

Nem csak a Facebook-on keresztül, hanem a mobiltelefon internet böngészőjén keresztül is lehet szavazni ehét végéig, azaz augusztus 21-ig - az Életmód kategórián belül - a Fűszeres Színek blogra.

Érdemesnek tartasz rá?

Potyautas a tengeren

Tudjátok, ritkán varrok kiegészítőket (egészen pontosan, eddig mindössze egy saját készítésű táskám van), de most kivételt kellett tennem. Ez a fotó, a Burda valamelyik nem túl régi számában - egy matróz stílusú összeállításban -, elvarázsolt. Matróz, matróz, de lány matróz, nem? Olyan csajos potyautas ebben a kollekcióban.A hajóskapitányi kabát maradék anyagát kiegészítettem egy kevés csíkossal, néhány apró, piros gombbal és egy igazi hajózási kellékboltban (!) vásárolt hajókötéllel, és kész az új, nyári retikülöm.
Talán precízebb lenne, ha még cipzár is került volna a szájára, de mivel a meglévő táskáim sem voltak még bezárva sosem, úgy döntöttem, az egyszerűség kedvéért kihagyom ezt a részletet.

Utólag - a fotók segítségével - úgy látom, hogy a táska arányait nem sikerült leutánozni.Igazi családi csapatmunka volt, a kötelek melegítéses összeforrasztásáért a páromat illeti a dicsőség.

Angol kosztüm

Mi a különbség az angol és a francia szabászat között?
A francia lezserebb, kényelmesebb, kevésbé követi a test vonalát, több dekorációt enged meg (virág, zsabó, stb…). Gondoljunk csak a Chanel kabátok alig karcsúsított fazonjára. Az angol szabászat sokkal szigorúbb. Karcsúbb, konzervatívabb, merev korlátok közé szorított, férfiasabb, kevésbé engedi meg a nőies díszítéseket anyagában, színében és fazonjában egyaránt. Nos, ennek tudatában tehát egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a nemrég elkészült füstszínű kosztüm bizony egy tipikus angol kosztüm. Hagyományos hajtókás gallér, zsebfedős zseb, élére vasalt nadrág.Viszont bármikor feldobhatjuk egy színes blúzzal, fodros zsabóval, vagy akár egy új frizurával.
Hogy kiemeljem a(z) haute couture (ejtsd így) stílust, kézi öltésekkel díszítettem.
Ja, és ha már itt tartunk: tudjátok, mi a különbség a(z) haute couture és a luxus (tervezői) konfekció között? A kézimunka. A(z) haute couture darabok 70%ban kézi öltésekkel készülnek! Egy valamirevaló divattervező haute couture műhelyében nem (csupán) a hipermodern varrógépek sorakoznak, hanem egy óriási asztal körül öltögető varrónők.