Ferdepánt (bias binding)

.
Kezdjük az elején: mi is az a ferdepánt? Nos, lehetőleg minél hosszabb, ferde szálirányban kivágott szalag. Szerepe az íves, sarkos szélek eldolgozásában van. Egyenes szalagot bármire varrhatunk, ami egyenes. De ha már ívelt a varrás, akkor ferde szálirányú szalagra van szükségünk, hogy követhessük a ruhadarab ívét.
A hajóskapitány kabátjához irdatlan mennyiségű ferdepántra volt szükségem, kívül és belül egyaránt. Vehettem (vagy inkább csak kereshettem) volna készen az üzletekben, de a külső szegésekhez biztos, hogy a kabát saját anyagából volt szükséges kiszabnom ezeket. Aztán annyira belejöttem a ferdepánt vágásba, hogy örömmel láttam neki - az itthon fellelhető maradékokból - a belső szegélyek elkészítésének is.
Először ezen a weblapon találtam eligazítást. A második varrat készítése egy kis fejtörést okozott ugyan, de hamar rátaláltam a „hogyan”-ra. Segítségül én is készítettem néhány fotót, segítve a Ti munkátokat. Remélem, kedvet kaptok hozzá és bátran használjátok majd ezt a megoldást.
Bevallom, hogy korábban úgy próbáltam minél hosszabb pántot készíteni, hogy kiterítettem a 150 cm széles anyagomat, és 45 fokban, jó hosszú csíkokat vágtam.
Ezzel az újonnan fellelt (vagy csak számomra új?) módszerrel azonban, akár egy 40X40cm-es anyagmaradékból is több, mint 3 méter, végtelenített szalag gyártható. Próbáljátok ki, szerintem nagyon élvezetes. Az már csak hab a tortán, hogy kaptam egy "ferdepánt készítő" eszközt is, amivel villámgyorsan le is vasalhatom a pánt két szélét, precízen, egyenletes szélességben.

Először is kivágunk egy egyforma oldalú négyzetet (pl. 40X40 cm), amit az átlója mentén kettévágunk. A két háromszög egyenes szálirányú oldalát, színt-színnel szemben összefektetjük és összevarrjuk (a fotón a csíkozás segít a megértésben), végül a varrást levasaljuk.Ezután a ferde szálirányú oldalával párhuzamosan (ahol az anyag nyúlik, ha húzzuk) bejelöljük a kb 4 centi széles csíkokat, vonalzó és kréta segítségével.

Ha ez kész, a csíkokra figyelve összeillesztjük a szabadon maradt oldalát. Itt kell egy kicsit jobban figyelni, de ha figyeljük a saját krétarajzunkat, akkor látjuk, hogy hol kell illesztenünk. Akkor csináltuk jól a csíkok passzítását, ha egy csíkkal eltolódik az illesztés. Hiszen, nem összeilleszthető karikákat kell kapnunk, hanem egy egy rétegben felvágható spirált. Gombostűvel rögzítsük és gyorsan varrjuk össze. Természetesen utána vasaljuk ismét szét a varrásszélességet.Már csak az ollóra van szükségünk, vághatjuk körbe-körbe a szalagot. Több, mint 3 méter lesz belőle (ez persze függ az eredeti négyzet méretétől és a szalagok szélességétől).
És most néhány kép a felhasználhatóságáról, a nemrégiben készült bazsarózsás kabátról.

Hajóskapitány kabátja

Őszintén szólva, imádom. Úgy sikerült, ahogy elképzeltem. A szabásminta tetszett meg nagyon a Burda Magazin 05/2011 számában.

Aztán elgondolkodtam, hogy jó, de mégis, milyen színben készíteném el. Ha már ennyire hozza a hajóskapitányi stílust (vagy csak én látom bele?), akkor legyen színben harmonizáló a tengerész ruhatárammal. Sötétkék kabátnak megfelel a Féraud kabát, a fehér kabát ötletétől idegenkedem, végül jött az gondolat, hogy mi lenne, ha piros lenne? Elsőre kicsit riasztónak tűnt, még a magam számára is, de aztán mégis egyre jobban beleszerettem a z ötletbe. Amikor a nővéremnek először megmutattam a kiválasztott anyagot, komolyan mondom, elborzadt. :-) Próbált jobb belátásra bírni, kétszer is visszatettem a polcra, aztán mégsem hagytam magam. Ezt kerestem! Látom benne, amit Ő még nem.
A csodaszép, címeres gombokat (vajon stilizált vagy valós címer?) pedig előbb találtam meg, mint a méterárut. Tudtam, hogy ez lesz a hozzávaló, de mégsem mertem megvenni. Talán babonából, talán ésszerűségből, de kivártam előbb a piros anyagot. A végeredmény pedig, azt hiszem, a nővéremnek is tetszik.A magazin fotója alapján arra következtetek, hogy a varroda nem látta meg a lerajzolt modellben a tervezők fantáziáját. Egyetlen, rosszul látható, részletek nélküli fotócska, igazán szegényes, pedig a kabát rajza gazdag a kifinomult részletekben, a kissé nehezített varrásmegoldásokban és a lehetőségekben. Annyira tetszik, hogy őszre, télre is el tudom képzelni, téliesebb anyagból, lazább szövéssel, vagy akár kordbársonyból.

Viseltem már a sötétkék capri-nadrággal és a fehér tengerésztiszti nadrággal is.
Még egy pár sort írnék a részletekről:
A varrás-szélességeket mindenhol ferdepánttal szegtem el. Vannak belső- és külső varratok. Ez utóbbiak a szokatlanabbak. Pl. a mandzsetta felett és az ujjabevarrásnál: a varrásszélességeket kívül fogjuk össze és kívül szegjük el ferdepánttal. Érdekes, ugye?A belső varratokat, a múltkori vörös rózsás blúz maradékával fedtem be.A gallér, a kihajtó és az aljavonal is egy végtelenített pánttal van elszegve. Nem mondom, hogy nehéz volt megvarrni, vagy bonyolult a minta, de sokszor megböktem az ujjam, annyira vastagok voltak már a rétegek. A szegőpánt rétegei, a közéfogott, sokszor dupla vastag, közbéléssel megerősített részek. Használtam bőszen a 45 fokos lecsipkedést, amiről korábban már írtam, hogy könnyítsek a helyzeten. És persze, szükséges volt a sok vasalás, a varrások alapos „ledöngölése”.Jó munka volt, szerettem, megszállottként csináltam.

Svéd sütemény - Berci keresztelőjére

Ez a recept két okból is fel kell, hogy kerüljön ide. Egyrészt – mint sokan már tudjátok -, a tradicionális, családi recepteket szeretem megőrizni, népszerűsíteni ezen a módon. Másrészt, nemrégiben megsütöttem egy családi összejövetel alkalmával és Keresztapámnak annyira ízlett, hogy elkérték a receptet.
Van a baráti körünkben egy házaspár, akik korábbi, több évtizedes svédországi életükből hozták ezt a receptet és készítik el nekünk minden eperszezonban. Már az első kóstolás után elkértem én is a leírást, de valamiért csak a harmadik próbálkozásra sikerült. Nem adtam fel, sikerülnie kellett, hiszen annyira új volt ez a könnyű, nyári süti, ropogósra sült habbal és mogyoró darabokkal a tetején, belsejében pedig légies vaníliakrémmel, illatos eperdarabokkal.

A teljes bevásárlólista:
25 dkg margarin
5 dl kristálycukor (kb 40 dkg)
6 tojás (szétválasztva)
4 dl finomliszt (kb 25-28 dkg)
2 tasak sütőpor
5-10 dkg törökmogyoró (vagy mandula)
pár csepp olaj a sütőpapír bekenéséhez
2 tasak Aranka vaníliás krémpuding (főzés nélkül készíthető)
8 dl tej
egy tálka eper, sárgabarack, vagy bármilyen, nem túl bő levű gyümölcs (kb 25 dkg)

És most lássuk részleteiben:
125 g margarin
1 dl kristálycukor
3 tojás sárgája
2 dl finomliszt
1 tasak sütőpor

1 dl tej

Fenti sorrendben adagolva a hozzávalókat, géppel kikeverem a tésztát. Nem szükséges a margarint a cukorral sokáig, habosra keverni, inkább csak elegyíteni szükséges.

Egy sütőpapírral kibélelek egy kb. 30X40 cm-es tepsit, pár csepp olajat egy ecsettel szétmaszatolok rajta és rákenem a sűrű tésztát. Ne ijedjünk meg, a tészta talán kevésnek tűnik a tepsi méretéhez képest, de csak nyugodtan, türelmesen kezdjük el egy lapát segítségével egyenletes, vékony rétegben szétoszlatni rajta.
Ha ez kész, 3 tojás fehérjét verjük fel, és mikor már majdnem teljesen kemény, óvatosan adagoljunk hozzá 1,5 dl mennyiségű kristálycukrot. A fényes, kemény habot osszuk el a nyers tészta tetején és próbáljuk meg úgy elkenni rajta, hogy az alatta lévő tésztával ne keverjük össze.
3-5 dkg durvára tört törökmogyoróval (esetleg mandulával) meghintjük és 180 fokra előmelegített sütőbe (légkeverés nélkül!) tesszük, 25 percre.
Miközben sül a süti, elmosogatom a legfontosabb edényeket, kikészítem újra a fenti hozzávalókat, mert még egy ugyanilyen habos tésztalapra lesz szükségünk, aminek nekiláthatunk, amint kivettük a tepsit a sütőből. A kész süti tehát két egyforma, mogyorós-habos tésztalapból áll. Az eredeti recept szerint ezt az egyetlen lapot kell kettévágni, és egymás fölé tenni, de ezt egy vendégségsereg számára kevésnek találtam. Aki csak a szűk családi ebéd végére szeretné elkészíteni, valószínűleg elegendő lesz a szimpla mennyiség is, egyetlen lappal.
Nos, miután a fent leírt módon újra elkészül a második lap is (közben az előzőt a sütőpapír segítségével kiemeltem a tepsiből és félretettem), dolgunk végeztével pihenni térhetünk.

Jó néhány óra, de inkább egy éjszaka szükséges ahhoz, hogy a sütőpapírt könnyedén le tudjuk választani a tésztáról. Én ezt úgy csinálom, hogy a kezemmel, ujjaimmal lassan fejtem le a tészta aljáról a papírt, óvatosan emelve közben a másik kezemmel a tésztát, hogy a ropogós habfelhők ne töredezzenek szét.Általában előző este készítem el a tésztát, hogy másnap a vendégség érkezése előtt mindössze annyi legyen a dolgom, hogy (a dupla adaghoz) két zacskó Aranka főzés nélkül készíthető, vaníliás pudingot (állítólag ez hasonlít legjobban egy Svédországban kapható termékre) a tasakon leírt módon elkészítek (3 dl tej egy tasakhoz). Ez nagyon gyorsan megvan, csak addig kell verni géppel a tejjel elkevert pudingport, amíg egy könnyű, de kemény habkrémet kapunk. Ezzel megkenem az egyik habsipkás lapot (miután lefejtettem a papírt az aljáról), megszórom kockákra vágott eperrel, és ráteszem a másik tésztát.

Ezzel el is készültünk, szeletelhetjük, tálalhatjuk!

A süti „gazdája” szerint eperrel és naranccsal gazdagítva a legfinomabb, de én már sikerrel jártam málnával, szederrel és sárgabarackkal is.
Ne riasszon el senkit, hogy bolti, hidegen keverhető krémmel készül, gondoljatok a drága időnkre és a kánikulai főzés megkerülésére. Kiváló lehetőség a maradék gyümölcsök feldolgozására is.

A mai családi összejövetel szerint ez az eddig "névtelen" süti őket a "hullámzó, de befagyott Balaton"ra emlékeztette. :-)

2011.09.05 frissítés: Azóta megtudtam, hogy a süti svéd neve: Verdens Beste.

Cukorka színek a strandra

Miért ne mehetnénk a vízpartra is stílusosan?

A Burda Magazin 2011. májusi számában látható leheletvékony strandruha adta az ötletet.

A legnagyobb gondnak azonban a megfelelő méteráru megtalálása tűnt, ezért nem is nagyon keresgéltem. Véletlenül alakult, hogy a közeli méteráru bolt kínálatát feltöltötték különböző színű és mintájú, pillekönnyű, chiffon muszlin (55% viszkóz) anyagokkal, és egyúttal akciós áron is kínálták. Akkora választék volt, hogy csak a megfelelő színkombinációt kellett megtalálni.

Nem szerettem volna annyira hosszú ruhát, mint a fotón, de a rövidre vágott verzió sem tetszett igazán. Először arra gondoltam, hogy a hosszú fazont készítem el a háromszögletű, alsó toldás nélkül, féloldalas ruha hosszal. Felvéve viszont ez a könnyű, ferde szálirányban szabott ruha nem engedte érvényesülni ezt, így született végül – az ujja szabásához hasonlóan – az alja háromszögletes fazonja.

Az alja és ujja alja szélét kézzel szegtem el.Igen, rajtam is ilyen mély a kivágása. Először arra gondoltam, hogy kisebbre vágom a hasítékot, de aztán mégsem. Egyrészt semmilyen más belebújást segítő cipzár, hasíték stb... nincs rajta, másrészt rájöttem, hogy álszent dolog lenne - akár nyakig – bezárni a kivágást, amikor az egész ruha átlátszik.

Decens farmer szoknya

A farmerszoknyát lehet szeretni, lehet kevésbé kedvelni, de kétségtelen, hogy időtálló darab, minden évben és évszakban megtalálhatjuk az üzletekben.

Ami engem illet, szeretem a szoknyákat, szívesen hordok farmernadrágot is, de azokat a farmer szoknyákat, amik szabásukban a nadrágot utánozzák - mintha egy nadrág lenne szoknyává alakítva - azokat nem kedvelem.

A ma elkészült szoknya inkább üzleties jelleget kölcsönöz viselőjének, nőies, illedelmes, visszafogott. Óvatosan bántam a dísztűzésekkel, rejtett cipzárt varrtam az oldalába és türkiz színű szövettel béleltem a derékpántot és a zsebeket.

Az eredeti Burda leírás (2006/10/119) tartalmazza a hozzá való öv elkészítését is, de nemrég rábukkantam erre a kék-zöld-türkiz virágmintás keskeny derékszíjra az egyik boltban, és rögtön tudtam, hogy ez a farmerszoknya kiegészítője lesz.Még egy óriási dilemmában vagyok. Azon morfondírozok, hogy tegyek-e hímzést a szoknyára. Az egyik oldalára el tudnék képzelni valami virágmintát. Színeiben az övet utánozhatná. Lehetne kissé néprajzi jellegű, de modernebb virágminta is.
Ellene szól, hogy ha kékes-türkizes hímző cérnákat választok, akkor más, pl. a matróz stílusú felsőkhöz nem illene. Inkább maradjon a hímzés a kék árnyalatai és natúr (mint a tűző cérna színe) színekben? Vagy hagyjam az egészet, mert így mindenhez fel lehet venni? Mit gondoltok? Örömmel venném, ha segítenétek eldönteni.

Denim short

Ritka kivételek egyike, amikor férfiruhát varrok. Adott volt egy – utólag kevésnek bizonyuló - farmer anyagom, egy jópofa szabásminta a Burda 2010/4. számában és egy pasi, aki szereti a laza viseleteket, farmer-póló összeállításokat. Neki szerettem volna változatosságot nyújtani ezzel a térd alá érő nadrággal. Nem hosszú, hogy megsüljön ebben a kánikulában, és nem rövid, hogy csak a strandra lehessen felvenni.

Ez a sok zseb azonban rengeteg anyagot emésztett volna fel, mindössze kettőre futotta. Az ülepe folt sem telt már ki az anyagomból.
Mivel még sosem varrtam ilyesmit, arra gondoltam, hogy próbadarabnak jó lesz, ha nem sikerül, akkor sincs semmi gond.
A varrógépemet időnként nagyon sajnáltam, a sokszoros anyagrétegen csak nagyon lassan mertem keresztülvarrni.
A bélést (derékpánt, cipzár alátét) egy régi kockás shortból szabtam és az azon lévő márkajelzést is ráöltögettem erre a nadrágra, hogy nagyobb kedvet csináljak hozzá. Természetesen kereskedelmi forgalomba nem kerül, így remélem komoly hamisítási botrányba nem keveredek.
Ráfér a nadrágra a viselés, a hordottság, a sok mosás, hogy elveszítse ezt a homogén színű, vasalt kinézetét.

Tiszta munka

Fenti címmel nem (elsősorban) a munkahelyünk tisztaságára gondolok, bár arról is érdemes egy-két szót ejteni, hanem a varrások eltisztázására.

Ha viszont már megemlítettem, akkor kezdem is ezzel: tisztaság a varrodában; úgymint nem eszünk, nem tartunk virágot (se cserepest, se sárga bibést) munka közben és nem dobjuk le a kulcs-csomót a szabász vagy varróasztalra. Nem nassolhatunk miközben dolgozunk, nem eszünk csokit, cseresznyét, kekszet. A legutóbbi, fehér lenvászon blézernél napi kétszer töröltem át a munkaterületet és a varrógépet, hogy a ruha ne szedje össze róluk a port és ne legyen szürke már az első felvétel előtt.

Ezek talán az egyértelműbb szabályok, a másik része pedig a varrások, tűzések tisztázása, „szőrtelenítése”. A foszlósabb anyagoknál van nehezebb dolgunk, mindenhol lóg a szála, egy idő után már csomókban akadályozza akár a tűzést is. Számomra rutin, hogy ahogy végigszaladok a varrógéppel egy vonalon, az első mozdulatom, miután elvágom a cérnát, hogy az induláskor otthagyott hosszú szálakat is azonnal lecsípem. Ha ezt nem tenném meg, nagyon összegyűlne, később már unalmas feladat leszedegetni ezeket. Még ha be is tűrjük-gyűrjük a ruha belsejébe, ki-ki lóg, vagy urambocsá’ egy bontáskor, javításkor akkora rendetlenség fogad, hogy ember a talpán, aki nekilát az egyébként sem kedvelt munkának.

Nemrégiben megkért egy ismerősöm egy szoknya szűkítésére. Mindössze a két oldalát kellett kibontani, leigazítani. Felnyitottam a derékpántot, a cipzár vonalát, és ami ott fogadott, az egy egész pulóverre elegendő mennyiségű cérnakupac volt. Rémes. Azzal kezdtem, hogy a pókhálóvá rasztásodott gombolyagokat levagdostam, hogy egyáltalán lássam, hol fut a varrásvonal.

Mindig arra gondolok, hogy ha egy általam készített ruhadarabot kell nekem vagy bárki másnak kibontani, találjunk ott tiszta, egyértelmű helyzetet. Varrásszélek levagdosva, cérnák lecsípve. Sőt, minden varrásnál 45 fokban levágom a varrásszélességet is, hogy ne legyen „bumszli” a kifordított, levasalt rész. Ez persze gyakorlottabbak, szakavatottak számára egyértelmű, de kezdőknek ezt nem írják le sehol.

Talán apróságnak tűnik ez a téma, de igaz, hogy ha belül rend van, kívül sem lehet nagy baj.

Blézer bazsarózsával

Barátnőm kérésére készült ez a kabátka a fehér hímzett lenvászon és a sötétkék-bazsarózsa színű kockás ferdepánt házasságából. Kiváló nyári kiegészítője lenvászon nadrágunknak és szoknyánknak vagy akár egy kék farmernek.

Azt olvastam egyszer, hogy gyűrödt ruhában megjelenni bizony kínos, de ha az a ruhadarab tiszta selyem, len vagy más természetes szálból készült, akkor nem csak nem kellemetlen, hanem egyenesen trendi, hiszen ezzel mutatjuk, hogy mi csakis a természetes alapanyagokat részesítjük előnyben a viseletünkben is.

A szabásmintát a Burda Magazin 2006/7. számából vettük. A letisztult modellt a szabásvonalra fektetett ferdepánt díszítés dobja fel.

Be kell valljam, hogy az elkészítésének legtöbb idejét a belső varratok ferdepánttal való eldolgozása jelentette. A len annyira szálasodik, "szőrösödik", hogy úgy gondoltam, ez a legtisztább megoldás, a könnyített bélés is csak épp a válltöméseket takarja.