Blúz a joghurtos málnához

Azaz joghurt színű alapon málna és csokoládé színú csíkok. Olyan, mintha egy-egy kidomborodó „szalag” futna végig az anyagon. Ugye milyen szép?
Imádom az áthajtós blúzokat, mindig el is csábulok, bár elkészülte után mindig rájövök, hogy nem a legkényelmesebb viseletek közé tartozik. Hiába van rögzítve mindkét oldalon, a dekoltázs hajlamos szétnyílni, nem végezhető benne semmilyen tornamutatvány (pl. felveszek egy kabátot).
A nővérem mindig úgy próbálja a ruhákat, hogy „kapaszkodok a metrón”, „kapaszkodok a buszon”, talán még fekvőtámasz pózt is felvesz, na, ennél a ruhadarabnál ez nem működne.
Az eredeti Burda modell a nyakkivágás szélét eltisztázva behajtja, de az mozgás közben szétnyílik, látszik a tisztázás, ezért utólag úgy döntöttem, hogy ez így nem maradhat, szatén ferdepánttal takartam le a belső varrást. Ugye, hogy jobb így?
Az ujja nagyjából a térdemig érne, ezt kellene hanyagul felgyűrnöm, de ez sem tűnt hosszútávon kényelmes megoldásnak, ezért kihagytam. A derekamon végig kéne tekernem egy széles szalag megkötőt, ami nagyon csinos, de számomra előnytelen, tehát ez is elmaradt.

A lényeg, az „áthajtás”, az maradt, az oldalát sűrű gombsorral lezárva.
És végül egy friss fotó a mai naplementéről, az ablakunkból.

Nyár végi összegzés (amikor nem varrok)

Amikor nem varrok, akkor sütök, főzök, kertészkedem. Ezekről írni egyenként - hosszadalmas bejegyzéseket - talán érdektelen lenne mások számára, de ezek a gyorsan váltakozó, múló pillanatok sok örömet okoznak nekem, jó megélni őket.
Az idei nyáron is kedves vendégek jártak a kertünkben, jó megcsodálni, lefotózni őket.

Nemrég kakaóscsigát sütöttem Csokipari receptje alapján. Szegedre kirándultunk és mi lehetne stílszerűbb elemózsia a piknik kosárban, mint egy szegedi cukrászlány tanácsai szerint elkészült sütemény.

Szeged egyébként nagy élmény volt, nagyon tetszett a vadaspark, a lótuszvirágzás a füvészkertben és a program zárásaként egy jó nagy tányér halászlé.

Igyekeztem megőrizni minden finomságból egy keveset télire is; eper-, barack- és szilvalekvár sorakozik a kamrapolcokon, mellettük néhány üveg őszibarack befőtt, több zacskónyi zöldbab és egy grund-háborúra is elegendő mennyiségű szilvásgombócot fagyasztottam le. Nemrég kereskedelmi mennyiségű vargányára tettünk szert, amiből jól is laktunk, de a maradéka a napon kiszárítva várja, hogy apránként felhasználjam.


Kertünkben – sok más honfitársammal ellentétben - a sok bajt okozó esőzések nem tettek kárt, a meggyet és a nagy szemű, ropogós cseresznyét azért szüreteltük le korábban, mert féltünk, hogy letörnek az ágak a rengeteg gyümölcs súlya alatt. Három szilvafánk rég nem látott mennyiségű termést adott és még előttünk a mandula-, az alma és a birs betakarítása.

Az enyhébb napokon felfűtöttük a kemencénket, és sorban kerültek elő a finomságok belőle. Sült oldalas, csülök pékné módra vagy a barátainktól kapott cserépedényben 42 gombócnyi töltött káposzta.
Szép nyarunk volt, sok emlékkel.

Hétvégi folklór

Az új őszi-téli szezonban ismét sok helyen találkozhatunk majd a folklór stílus elemeivel; merész színek, meglepő kombinációk, lendületes formák, mind-mind természetes alapanyagokból.

Legújabb anyagválasztásomat is ez inspirálta.

Az egyik egy lágy esésű viszkóz; bátran kihasználja a földszínek széles skáláját és népies motívumokkal rendezi egységbe.

A másik egy meleg, puha gyapjúszövet, tompa kékkel, zölddel, barnával. Milyen jól esik majd belebújni - egy ebből készült kabátba - a ködös, füstös illatú őszi reggeleken.

Talán már írtam róla, hogy nagyon szeretem a szép bélésselymeket. Ezekből is sikerült jó minőséget találnom, mindkettő a szövetek alapszíneiből szövött. Forgatva, fényt változtatva mindig másik arcát mutatja.

A divatfotók a Burda augusztusi és szeptemberi számából valók.

Bourbon-liliom a kiegészítőkön

Akik régebb óta követnek figyelemmel, már biztos tudják, hogy nem jellemző rám a kiegészítők varrása; kedvenceim a hordható ruhadarabok.

Az viszont sajnos tény, hogy régóta nem volt tűpárnám, pedig sokat varrok kézzel, és a kezünk ügyében lévő varrótűk nélkülözhetetlenek a kényelmes munkában. Eddig egy dobozból kotorásztam elő őket szükség esetén, most végre felakaszthatom a szív alakú párnát a varrógépemre.

A következő hiánypótló darab egy lezárható boríték; ebben fogom tartani azokat a textil darabkákat, amivel vásárolni indulok (írtam róla az előző bejegyzésben). A boríték színe anyagát két réteg, vastag ragasztós közbéléssel tettem tartósabbá és az egészet gondosan kibéleltem. Mégis más lesz ezt elővenni az üzletekben, mint az eddig használt, szakadozóra tömött névjegykártyatartót.
Az utolsó darabja a kiegészítőknek egy minden táskában elférő, utazó varrókészlet. Ritkán van rá szükség, de akkor milyen jól tud jönni! Eddig egy papírból készült, szállodai változata volt nálam, de az már szétmállott. Ahogy a borítékot, ezt is két rétegnyi ragasztós közbélés teszi merevvé, és mindössze egy varrással az egészet körbevarrtam, belefogva a szintén beragasztott zsebrészt is. Egy két centis résen fordítottam ki, öltöttem össze és vasaltam készre. Szabással, kézimunkával együtt háromnegyed óra alatt készült el.

Az új őszi-téli ruhatár

Megkezdtem a készülődést az ilyenkor szokásos, őszi-téli méteráru kollekció begyűjtésére.
Talán agyrémnek tűnik, hogy augusztus elején, 30 fokos hőségben elővettem a téli anyagaimat és elindítottam a fantáziámat. Az ősz számomra nem ijesztő és szomorú; a szemem előtt új szövetek - gyapjú, tweed, buklé - és kosztümök, szoknyák, télikabátok lebegnek. Elképzelem, hogy színes harisnyát húzok egy klassz szoknyával és egy szép cipőben végigkopogom az utcát, azt sem bánom, hogy hűvös van. Persze lehet, hogy a nagy meleg okozza ezeket a látomásokat, de nem bánom. :-)
Szóval ott tartottam, hogy készülődök, kipakoltam a "maradékokat", emlékeztetőül, hogy miket gyűjtöttem már korábban össze, mihez lenne érdemes kiegészítő textileket keresni.

Lássuk csak őket:
Fenti képen a kedvenceim. Meleg, kiváló minőségű gyapjú, laza szövéssel, a legszebben varrható anyagok közé tartoznak. A kékes-szürkés-barnás buklé nadrágot korábban varrtam, ehhez vettem a kockásat zakónak és a zöldet a kockáshoz egy térdnadrágnak (vagy szoknyának?).

Következik egy klasszikus „cirmos” szürke gyapjúszövet, nem túl vastag, az átmeneti évszakokra. Hozzá illik színben a tiszta pamutpuplin blúzanyag, sárga, szürke és barna virágokkal. Ez tökéletes lenne a barna árnyalatú nadrágokhoz is. Tetszik nagyon ez a textil, de valahogy mégsem tudok rájönni, mi lenne belőle a legjobb. Előveszem nyáron, télen, megcsodálom, aztán elpakolom.


A tejeskávé színű, csíkos puplint már mutattam tél végén, pontosan tudom, mit varrok belőle. Ezzel színben harmonizál a katonazöldes-barnás szövet.

És végül a málna és csokoládé csíkos rugalmas puplin, amit már ki is szabtam, egy áthajtós blúz készül belőle. Akkor is imádom ezeket az aszimmetrikus ingeket, ha nem a legkényelmesebbek, hajlamos mozgás közben szétnyílni, folyton figyelnem kell rá. A tavaly varrt, csokibarna nadrághoz készül.

Hm, ezek után nem is tudom, kell még vennem valamit?
A szürke és zöldesbarnás szövetet nem készülök mostanában megvarrni. Most nem pénzügyi szférában dolgozom, nem járok minden nap kosztümben, elteszem akkorra, ha újra mindennapos viseletem lesz. Egy jó minőségű, klasszikus szövet eláll, nem megy ki a divatból, sőt aktuális modellt választva bármikor naprakész ruhadarab készülhet belőle.
Az elvem az, hogy a jó méteráru jó befektetés!
Ja, és még egy tanács (amit egyébként a nővéremtől tanultam), minden megvarrt ruhadarab anyagából tegyünk a táskánkba egy kis darabkát, hogy jártunkban-keltünkben megfelelő kiegészítőket, hozzá illő anyagokat vehessünk, a kollekció jellegű ruhatárunk kialakításához.

Spenótzöld ing

Ígérem, ez lesz az utolsó ing ezzel a szabásmintával. Sajnos jellemző rám, hogy ha egy fazon beválik, akkor gyorsan csinálok rá még egy-két ruhadarabot. Ez most igazából az első, ami nekem készült.
Talán még mindig érdemes vetni rá egy-két pillantást, hiszen egész más stílust mutat ugyanaz a modell más kelméből, más hangsúlyozással.
Hogy feldobjam a rugalmas, ultrakönnyű, de egyszínű pamutpuplint, ezúttal fényes – hímzőgépekhez használt – cérnával tűztem le a színéről (hogy ez tekercsben milyen gyönyörűen ragyog?!).
Az anyagot a pezsgőszín, pamutszatén szoknya anyagához választottam egy másik - még nem látott -, lilával együtt.

Ikrek

A blúzok csak alapanyagukban azonosak, azonban más-más, korábban már felhasznált szabásminta alapján készültek.
Az egyik az előző bejegyzésben már megismert western stílusú ing ismétlése. Meglepetésül készült a barátnőmnek, az alapján, amit korábban közösen választottunk ki és próbáltunk le.
A másik - saját részre - a korábban már piros kockásként megismert blúz párja.

Az anyagot azért vettem, mert a piros kockással nagyon elégedett vagyok. Jó minőségű viszkóz. Mosás után pillanatok alatt szárad meg, vasalni nem szükséges és olyan könnyű, hogy szinte nem is érzi az ember (ami az elmúlt időszak hőségében nélkülözhetetlen tulajdonság volt).

Nem utolsó sorban szinte kötelezően egészíti ki a fehér- és sötétkék tengerész nadrágjaimat, de a jól bevált kék farmerhez is viselhető.

Már csak a szalmakalap hiányzik, és már hajóra is szállhatunk!